Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-06-26 / 50. szám

1997. június 26., csütörtök magazin Joan Baez koncertezett Bukarestben Valamikor márciusban olvastam először, az azóta megszűnt Tineretul liber című újságban, hogy Joan Baez júniusban Bukarestben koncertezik. Akkor még attól féltem, hogy csak találgatás. De azért akinek tehettem, elújságoltam, hogy “lesz Baez-koncert Buka­restben“. Meglepetésemre, itteni ismerőseim nem iga­zán osztoztak a lelkesedésemben, nem ismerik vagy éppen nem tetszik nekik az a zene, amit Baez művel. Május végén már kezdték reklámozni az eseményt a bukaresti napilapok. Megtudtam, hogy a Phoenix Kul­turális Alapítvány szervezi a művésznő bukaresti fellé­pését, aki európai koncertturnén van, és ennek része Románia, azaz Bukarest is. A jegyeket 50.000,100.000 és 150.000 lejért lehetett megvásárolni. Gondoltam, a legolcsóbb jegy is megteszi, mert én nem annyira látni, mint hal­lani akartam a kedvencemet. És elérkezett a nagy nap, június 22. Jóval hét óra előtt már a Palota teremnél vol­tam, hogy legyen idő megke­resni a helyet, ahová a je­gyem szól, ugyanis ezen a koncerten — az eddigi ta­pasztalataimtól eltérően — mindenki ült, nem volt tolon­gás, az amfiteátrum-típusú teremben mindenki jól lát­hatta és hallhatta, ami a szín­padon történt. Csigalassú­sággal teltek a percek. De volt időm megfigyelni, hogy kik azok, akik eljöttek meg­hallgatni a folkmuzsika nagyasszonyát. Nem azt lát­tam, amire számítottam. A mintegy 4000 férőhelyes te­rem majdnem tele volt, itt-ott még tátongott egy-egy üres szék, és a közönség zömét 18-30 év közötti fiatalok al­kották. Természetesen jelen volt az idősebb generáció is, azok az emberek, akik abban az időben voltak fiatalok, ami­kor Baez a csúcson volt, ami­kor a hatvanas években, Ame­rikában a háborúellenes tünte­tések és a polgárjogi küzdel­mek egyik vezéralakjaként tartották számon. Hét óra után néhány perccel színpadra lépett a műsorvezető, és bejelentette az első előénekest. Mert ezen a koncerten nem előze­­nekar, hanem előénekesek voltak, szám szerint nyolcan. Fellépett Doru Stanculescu, Vali Sterian, Narcisa Suciu, Mircea Rusu, Ioan Gyuri Pas­­cu, Victor Socaciu, Paula Se­­ling és Teodora Enache, akit a jazzmuzsika nagymestere, Johnny Raducanu kísért zon­gorán. Kerek 40 percig tartott a ro­mán művészek műsora, akik dalaikat, kevés kivétellel Joan Baeznek dedikálták. Amikor az utolsó előadó is kivonult és újra színre lépett a házigazda, gondoltam, na, ez az a perc, amire tinédzser korom óta vágyom... De nem. 10 perc szünet, jelen­tette be. És pontosan 8 óra 30 perckor színpadra lépett az 56 éves Joan Baez. Manap­ság divattá vált emlegetni azt a kifejezést, hogy történelmi pillanat. Ez tényleg az volt. Fiúsra vágott frizurával, feke­te nadrágban, rövid ujjú blúzban, egyszerű ember hatását keltette. Két gitáros, illetve egy ütőhangszeres hölgy kísérte. Jó estét­e köszöntötte a je­lenlévőket olaszul, majd a tapsot, amit kapott, románul köszönte meg. Elmaradt a már megszokott bevezető szöveg, vagyis hogy "évtize­dek óta vágyom ide közétek, most végre itt lehetek", ő csak ennyit mondott: "Kö­szönöm a meleg fogadtatást, Románia egy gyönyörű or­szág és nagy-nagy szíve van". És elkezdte az első dalt. Többnyire a legutolsó leme­zéről — melynek címe Ring Them Bells — énekelt dalo­kat, de a közönség kérésére elhangzott a Diamonds and the Rust, a Forever Young és a Gracias a la Vida is... Nem tudom leírni azt az érzést, ami úrrá lett rajtam, amikor élőben csendült fel Joan Baez hangja. 90 percen ke­resztül énekelt szünet nélkül, és minden dalnak röviden el­mesélte a történetét. Há­romszor tapsoltuk vissza. Mindháromszor visszajött. Harmadjára a román kollé­gáit is színpadra hívta, és kö­zösen énekeltek. A közönség tombolt. Nem úgy, mint a heavy metal koncerteken, nem törtek össze semmit, nem üvöltöztek, de látni le­hetett, élményt jelent nekik, hogy láthatják Joan Baezt. Én pedig úgy éreztem magam, mint gyermekkoromban, amikor a hónapok óta áhított játékot elhozta az angyal. Beteljesült egy álom. ms Bán Kata Nem a Dzsungel diszkó a hibás A Sétatér közelében levő tömbházak lakói ismét azzal a panasszal fordultak lapunkhoz, hogy a hangos zene zavarja éjszakai nyugalmukat. Mint mindig, ismét a parkban található diszkó rovására írják a csendháborí­­tást, de talán kevesen tudják, hogy városunkban mű­ködik még egy, a Sportcsarnokban. A felmerült problé­mákról Nagy Levente, a Dzsungel diszkó tulajdonosa tájékoztatott: — Újból kaptunk teljesen­ — A nyáron a Csíki ser­tést, de az illetők ismételten gyárral szeretnénk sör­­a mi diszkónkat nevezték fesztivált rendezni, szép­­meg a nagy hangerő forrásá­­t ember végén pedig kelle­­nek. A hivatalos szervek itt más meglepetéssel fogunk jártak, megmérték a zajszin- szolgálni a fiataloknak, tét, és kiderült, hogy egyál- ms Jakab Árpád talán nem haladtuk meg. Az udvarhelyiek zöme — úgy gondolom — nem is tudja, hogy mellettünk is van egy diszkó. Ebben is — ezt nem hivatalos szervektől tudom — mértek zajszintet, ami jó­val nagyobb volt a megen­gedettnél. Viszont mindenki a Dzsungel diszkót tartja a bajok forrásának. — A fiatalok is pa­naszkodnak, hogy nem biztonságos a Dzsungelbe járni... — A belső biztonságról csak annyit tudok elmon­dani, hogy — mint minden diszkóban — itt is vannak rendfenntartók. Léteznek nézeteltérések, amelyek sajnálatos módon nagyon hirtelen kezdődnek; igaz, ugyanolyan hirtelenséggel félbe is szakadnak. Nem fogadhatok minden ember mellé rendfenntartót. A pár száz ember közül mindig akad egy-kettő, aki nem bír magával. Az első pofon an­­­nyira hirtelen történik meg, hogy egyszerűen nem lehet közbeavatkozni. A vereke­dést meg lehet akadályozni, de a kötekedést nem. Jelen pillanatban három rend­­fenntartó áll alkalmazá­sunkban, akik — mint mondtam — a verekedést meg tudják akadályozni. — Szervez-e a nyár folya­mán a Dzsungel valami­lyen, a hagyományos disz­kótól eltérő rendezvényt? Szervezett bűntett A szervezett bűncselekmények leküzdésére vonatkozó törvénytervezetet terjesztett elő Vasile Lupu KDNPP-kép­­viselő az alsóházban. A szervezett bűncselekmény lega­lább három személy alkotta csoport által elkövetett tör­vénysértés eredménye. Ha az elkövetett bűntetteknek na­gyon súlyos következményei vannak, vagy ezek során vala­ki meghalt, a tettes börtönbüntetése öttől huszonöt évig vagy életfogytiglanig terjedhet. Ha a megölt személy köz­­tisztviselő volt, a bűnös életfogytiglani börtönbüntetést kap. Ugyanakkor elkobozzák a bűnösnek, a házas- vagy az élettársának, gyermekeiknek a javait, ha a bűncselekmény elkövetése útján jutottak ezeknek a birtokába. A szervezett bűncselekmények bejelentésének elmu­lasztásáért, ha a tettes köztisztviselő, a büntetés háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha pedig vezetői vagy ellenőrzői beosztást tölt be, öt és tizenöt év közötti idősza­kot tölthet fegyházban.­ ­_________________ mí Dávid László ! NinAbÓ 9 Berúgott és leszúrta ismerősét Bánfi István 25 esztendős csíkszentgyörgyi lakos, nős, két kiskorú gyermek apja. Négy osztályt vég­zett, majd pásztor volt a faluban. Részegen két em­bert szúrt meg a bicskájával. Gyilkossági kísérlet vádjával hat évi börtönbüntetéssel sújtották. Évek után is lesütötte a fejét, amikor elmondta a tragikus nap eseményeit: — Azon a júniusi napon korán ébredtem, s miután el­végeztem a háztáji munká­kat, kiléptem a kocsmába, ahol barátommal iszogat­tunk. Jött még egy közös is­merősünk. Egy-egy sör elfo­gyasztása után együtt tá­voztunk a helyiségből, majd rövid idő múlva egy másik kocsmában kötöttünk ki, ahol folytattuk az ivászatot. Estig tartott a muri, amikor jó kapatosan felmentünk Daro­­ga lakására. Említsem meg, hogy ez pár nappal előbb el­lopott barátomtól, Nyisztor Emiltől egy ráspolyt és egy körömvágót. Most, hogy mindannyian részegek vol­tunk, pár perc alatt kitört a botrány. Összeszólalkoz­tunk, s mikor dolgunkvége­­zetlenül távozni készültünk, a házigazda váratlanul hoz­zám ütött. Azon nyomban visszaütöttem. Ekkor a közel­ben lévő anyja a fejsze után kapott, amit a fia kezébe nyomott. Mielőtt azonban hozzám üthetett volna, ki­kaptam a zsebemből a bicskámat, és megszúrtam a támadó Darogát, majd az anyjához is hozzávágtam, a karját találtam el. Annyira részeg voltam, hogy ponto­san nem tudok visszaemlé­kezni minden mozzanatra. Azt tudom, hogy Nyisztorral szekérre ültünk és hazamen­tünk, az áldozatokkal nem foglalkoztunk, ott hagytuk őket házuk kapujában. Jelentették az ügyet a rend­őrségnek, kihallgattak, majd szabadlábon hagytak. Az egész kivizsgálás idején sza­badlábon voltam. Nyolc hó­nap után tartóztattak le egy újabb feljelentés következté­ben. A Csíkszeredai Megyei Törvényszék vétkesnek ta­lált, és gyilkossági kísérlet vádjával hat évre ítélt el. Fel­lebbeztem a marosvásárhe­lyi táblabíróságon, azonban elutasították kérésemet. Évek óta a börtön lakója va­gyok. Szüleim rendszeresen látogatnak. Dolgozom, emellett iskolába járok, írni­­olvasni tanulok. A cellában televízió és rádió is van. A koszt elég jó, mennyiségileg pedig van, amikor meg se tudjuk enni. Szabad délutá­nokon rendszeresen járunk a klubba, hétvégeken a pap is bejár a börtönbe, misét hall­gatunk. Mióta itt vagyok, nem volt kellemetlenségem senkivel, bízom abban, hogy rövidesen, büntetésem két­harmadának letöltése után, szabadlábra helyeznek, s visszatérhetek a családom­hoz. Szabadulásom után kétszer is meggondolom majd, amíg egyszer betérek a kocsmába. Túl nagy árat fi­zettem a részeg fővel elköve­tett, majdnem emberéletet követelő, felelőtlen tette­mért. ms Kovács László ^ 0^ U4UU14A... Alig egy hét leforgása­­ alatt kettős tűzeset színhelye volt Gyimesfelső­­lok. Előbb Bodor János házá­ban ütött ki a tűz a villanyve­zeték meghibásodása követ­keztében, majd Simon Géza háza égett le a konyhai kály­hából kipattanó parázs által keletkezett tűz eredménye­ként. Mindkét esetben a Csík­szeredai tűzoltóalakulat szolgálatos csoportjának közbeavatkozásával sikerült eloltani a tüzet. Az anyagi kár mindkét családnál jelentős. Az I­­HR-1653-as Da­­n­cia személygépkocsit vezető székelyudvarhelyi Botond László szabálytalan előzéskor ütközött a szembe levő oldalról közlekedő autó­val. Az ütközés következté­ben súlyos sérülést szenve­dett a személygépkocsiban lévő 46 éves utas, míg az anyagi kár értéke meghaladja a 3 millió lejt. Több baleset okozói­­ voltak a székelyudvar­helyi kerékpározók. Gál Júlia a Bethlenfalvi útról tért be a Termés utcába, anélkül, hogy jelzett volna, így az utána jövő személygépkocsi már nem tudta elkerülni az ütkö­zést A figyelmetlen kerékpá­rozót töréssel szállították kórházba. Ugyancsak figyel­metlenség áldozata lett Ma­jor Áron is, aki nem adta meg az elsőbbséget a szabályosan közlekedő személygépkocsi­nak. Az ütközésben a kerék­pározó megsérült, az anyagi kár pedig 1.500.000 lej. A szabályosan közle­­­­kedő Csíkszeredai Kató Elemér személygépko­csija előtt váratlanul egy aka­dály bukkant fel. Gyors mozdulattal balra fordította a kormányt, a baleset elke­rülése végett. Ez sikerült is, azonban a közelben lévő oszlopot már nem tudta ki­kerülni. Az ütközés követ­keztében Kató kisebb sérü­lést szenvedett, az anyagi kár kétmillió lej. Vásárlók, figyelem! 0 Az ország több váro­sában hamisított ketchupot hoztak forgalomba. A termé­ket a bolgár Ola Russze, VK Sztara Zagora és I. Petrov cé­gek forgalmazzák. Aki az üveg címkéjén ezeket a feli­ratokat látja, mondjon le a vásárlásról. Az utóbbi időben­­ több személy eltűné­sét jelentették megyénkből a rendőrségnek, íme néhányan közülük: a 16 éves gagyi Csa­ba István az oklándi iskolából tűnt el. Magassága 1,30-1,35 méter, ovális arcú. Nagy Juli­anna Székelyvarságból tűnt el 1996 februárjában. A 33 éves nőről azóta semmi hír. 1995 óta hiába keresik a ba­­lánbányai Stan Ileana Alinát, a Csíkszeredai Böjte Istvánt és Kozma Istvánt, míg a csík­szentkirályi Pál Imréről 1992 óta nincs hírük hozzátarto­zóiknak. Akik esetleg tudnak róluk, értesítsék a legköze­lebbi rendőrséget. & Kovács László

Next