Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)
1997-07-01 / 51. szám
1997. július 1., kedd közélet HínAdó A környezetvédelmi államtitkár a szeméttárolóról Dan segítség A városvezetés legnagyobb gondjai közé tartozik a szeméttelep problémája is. Miután az önkormányzat úgy döntött, hogy az új szeméttárolót a Bethlenfalva feletti terméketlen völgyben építik fel, elkezdődtek a tervezgetések. Azonban tudni kell, hogy a terv megvalósulásához a Környezetvédelmi Minisztériumtól is engedélyt kell szerezni. Abban nem kételkedhetünk, hogy ha a tároló a tervek előírásainak szigorú betartásával fog elkészülni, a létesítmény közelében lévő városrész lakóinak nem lehet okuk panaszra. Azonban egy minden szempontból megfelelő szeméttároló felépítése akár több milliárd lejbe is belekerül, ennyi pénze pedig aligha lesz az önkormányzatnak. Ezzel kapcsolatban Kiss J. Botond, a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára elmondta, hogy eddig támogatta az udvarhelyi szeméttelep felépítésének tervét, sőt a Küküllő-parti város vezetését sikerült összeismertetnie egy dániai partnerrel, aki jelentős anyagi segítséggel járulna hozzá annak megépítéséhez. — Nemrég felvettem a kapcsolatot a dánokkal, s azok brassói képviselője már járt Udvarhelyen — mondta az államtitkár. — A dánok a teljes költségek hatvan százalékát hajlandók fedezni, a fennmaradó összeget az udvarhelyi önkormányzatnak kell előteremtenie. — Ön bizonyára értesült arról, hogy több száz, a jövendőbeli szeméttelephez közel lakó udvarhelyi polgár tiltakozik annak megépítése ellen. Mi erről a véleményei ? Hallottam a lakossági tiltakozásokról, de nem értem annak lényegét. Ugyanis biztosíthatom az aggodalmaskodókat, hogy a tároló terveit csak akkor hagyjuk jóvá, ha az környezetvédelmi szempontból is tökéletesen megfelel a törvényes előírásoknak. Ezt csak azért is meg kell tennünk, mert Románia Európai Unióba való jutásának egyik kritériuma éppen a környezetvédelmi normák szigorú betartására vonatkozik. Ha a lakosság biztos lehetne abban, hogy a szeméttelep valóban az előre ismertetett terv szerint fog megépülni, bizonyára kevesebben tiltakoznának. Csakhogy az utóbbi fél évszázadban szinte nem volt olyan létesítmény Udvarhelyen, amelynek felépítésekor minden előírást betartottak volna... — A szeméttárolóval azért sem fordulhat elő ilyesmi, mert a dán fél bele sem vágna egy ilyen nagy vállalkozásba. Különben, ha elkezdődik az építkezés, biztos, hogy a munkálatok a dán partner szigorú ellenőrzése alatt fognak zajlani. Azonban mégis megjegyzem, hogy bizony elgondolkoztat mindaz, amit a helyi lakosság bizalmatlanságával kapcsolatban megtudtam. — Mi lenne a következő lépés a tároló ügyében? — Rövidesen újra felveszem a kapcsolatot a dánok képviselőjével, és megkérem, hogy ismét utazzon Udvarhelyre. Ezzel az alkalommal megtarthatják az egyeztető megbeszéléseket — ígérte az államtitkár. A fentiek alapján, ha a dán fél és az udvarhelyi önkormányzat között megvalósul az együttműködés, valóban meglesz minden esély, hogy a városnak belátható időn belül olyan szeméttárolója legyen, amely legalább ötven évre megoldja a gondokat. Azonban még a telep megépítése után is marad egy probléma: egy ilyen létesítményt megfelelőképpen kell működtetni, és — nem utolsósorban — őrizni, különben veszélyt jelent a környezetre. mi kész Cs. Levente Testvérvárosi kapcsolatok Több mint jószándék Szombaton délben a székelyudvarhelyi Városháza dísztermében újabb testvérvárosi szerződést írtak alá. A Küküllő-parti város ezúttal a Duna-parti Vác városával fűzte szorosabbra azt a kapcsolatot, amelynek alapköveit már 1992-ben lerakták. A dokumentum aláírását megelőzően Szász Jenő polgármester köszöntötte a magyarországi vendégeket. A Vácnak több országban van testvérvárosa, de a Székelyudvarhellyel kötött szerződés talán a legfontosabb, hiszen a két várost nem csak egy aláírt papír, hanem a vér és az anyanyelv fűzi össze. Ennek a kapcsolatnak akkor van igazi értelme, ha nem csak az elöljárók találkoznak gyakran, hanem a települések polgárai is. A ma megkötött szerződés többet kell jelentsen a jószándéknál — szögezte le ünnepi beszédében Lábai László, Vác polgármestere. A továbbiakban Lábai László hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok kiépítésének fontosságát, ugyanakkor azt is elmondta, hogy mivel Váci turisztikai szempontból igen jelentős potenciállal, látnivalóval rendelkezik, ugyanakkor Székelyudvarhely is szép vidék központja, ezért reméli, hogy a két városnak főleg oktatási intézményei, de a települések polgárai is egyre gyakrabban fogják látogatni egymást. A váci polgármester beszédét egy szívélyes, mindenkinek szóló meghívással zárta. Az ünnepi beszédeket követően aláírták a szerződést, majd egy rövid kulturális műsort mutattak be, amely a román és a magyar himnuszok eléneklésével kezdődött. Felléptek a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a Benedek Elek Tanítóképző diákjai, majd az Alia Breve ifjúsági vegyeskórus. Az ünnepi műsort a Camerata lánykórus által előadott Szózat zárta. — Tulajdonképpen mikor vette fel a kapcsolatokat a két városi — kérdeztem Tóth Zsiga Miklóst, Vác alpolgármesterét. — Kezdeményezésemre 1992-ben került sor a kapcsolatfelvételre. Már akkor megkezdtük az együttműködés felépítését. Utána minden évben tettünk egy lépést előre, most pedig elérkezettnek láttuk az időt, hogy kapcsolatainkat egy szerződés aláírásával is szentesítsük—mondta az alpolgármester. — Kérem, röviden mutassa be olvasóinknak az Önök városát. — Vác, akárcsak Székelyudvarhely, iskolaváros. A település területén Szent István király püspökséget alapított, de maga a város kb. 900 éves, I. Géza magyar király rakta le alapköveit. Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a város a Duna-kanyarban fekszik, kitűnő turisztikai adottságokkal rendelkezik. Ezért is jelentős gazdasági ágazat az idegenforgalom, amely eddig többnyire az átutazó turizmusból állt, de most ezen változtatni igyekszünk. Vácnak közel 36 ezer lakója van, jelentős gazdasági, ipari potenciállal is rendelkezik, de a kulturális tevékenységet illetően is az országos élvonalba tartozunk. Csupán a két nemzetközi hírnevű kórust, vagy a száz éves múzeumot említeném meg. — Milyen benyomást tett önre Székelyudvarhely? — Mint modtam, régóta ismerem a várost, és nagyon meglep a dinamizmusa. Mindig is kellemes érzés volt itt néhány napot eltölteni, most azonban nagyon örülök annak, hogy tető alá hozhattuk ezt a szerződést. Rendkívülien meghatott az, hogy az önök Városházának gyönyörű termében hallgathattam meg a Magyar Himnuszt — mondta Tóth Zsiga Miklós alpolgármester. mi Kész Cs. L. Válasz a Polgármesteri Hivatal levelére Az UH 46. (1997. június 12.) számában, az elemi iskoláknak a helyi költségvetésből kapott összeggel kapcsolatban, Szász Csaba az iskolaigazgatókkal szóba állva úgy fogalmazott, hogy ”a polgármester beismerte, hogy a pénzosztásnál tévedtek”. Lényegében nem tett mást, mint azt, hogy az iskolaigazgatók véleményének hangot adott. Csak egy dologban fogott mellé, hogy a polgármester elismerte a tévedést. Hogy őszinte legyek, én személyesen elvártam volna, hogy ez megtörténjen. Ehelyett a Polgármesteri Hivatal az újságírót félretájékoztatással vádolja, megelőző egyeztetésre. Ennek dacára a hivatal kitart álláspontja mellett, hogy igenis meghívtak. Tisztelt Hivatal! Mulasztásaimat soha semmilyen körülmények közt nem próbáltam hazugsággal takargatni, mint ahogy azt önök sugallják. Mindig és minden körülmény közt vállaltam tetteimért, mulasztásaimért, kijelentéseimért a felelősséget. A költségvetés leosztásávol meg arra az elosztásnak újszerűségéről és objektivitásáról írnak. Engem személyesen — de gondolom a többi iskolaigazgatót is — senki nem tud meggyőzni a leosztás helyességéről. Állítólag a fő kritérium a tantermek száma volt, legalábbis ez tűnik ki a hivatal válaszából. Ha ez volt a fő kritérium, akkor magyarázatot kérek arra, hogy a hat általános iskola, a négy óvoda és az UCECOM iskola, amik együtt 110 tanteremmel, 8 laboratóriummal, 2 tornateremmel stb. rendelkeznek hogyan kaptak 300 millió lejt, alig valamivel többet, mint városunk középiskoláinak nagy része kapott különkülön. Meglepett a nyilatkozatnak az a mondata is, amelyben a hivatal — a válasz megfogalmazója — azt próbálja sugalmazni, hogy a rossz elosztásért a pénzügyi központot magába foglaló iskola igazgatója is hibás, mivel nem jelent meg az elosztást megelőző megbeszélésen. Nos, én már ezt, azon a bizonyos, a költségvetés elosztást követő kihallgatáson is kifogásoltam, hogy engem senki sem értesített, hanem tudom, milyen előzetes tapasztalat jogosítja fel önöket arra, hogy kijelentésem hitelességét kétségbe vonják a közvélemény előtt. Továbbá nem értem, mit is akar a fogalmazó a pénzügyi központ jövőjét illetően. A pénzügyi központot nem én hoztam létre, de még csak nem is kértem, hogy a Bethlen Gábor Általános Iskolában működjön. Az általános iskolák igazgatói döntöttek így, távollétemben. Engem kész tények elé állítottak, nem kis bosszúságomra. Az iskola 1991-ben, még a központ nélkül is agyon volt zsúfolva. Most sem ragaszkodok ahhoz, hogy a pénzügyi központ helyett ne legyen minden nagyobb iskolának saját könyvelősége. Sőt. Csak azt nem értem, hogy egy újságírónak adott válaszban, replikában mit keres ez, a személyemnek szóló figyelmeztetés? A Polgármesteri Hivatal nyilatkozata következetlenséggel vádolja az újságírót, hogy egyik helyen a polgármestert vádolja a tévedésért, tovább a tanácsot jelöli meg a tévedés forrásának, és így tovább. Az újságíró mentségére szolgálhat fiatalsága és a mai hivatalosságok fölöttébb bonyolult, az egyszerű ember számára érthetetlen, kifürkészhetetlen ügyintézési módja. Én, mint egy közösség vezetője, ahol szintén léteznek döntéshozó testületek — vezető tanács, tanári tanács, igazgatóság — soha sem próbáltam egyetlen döntésünk helytelenségét sem valamelyik kollektív vezető testületre hárítani, hacsak nem határozott kiállásom ellenére történt olyan döntés, ami nem felelt meg a valóságnak. Igenis állítom, hogy a költségvetés leosztása az iskolákra nem felel meg egy demokratikusan gondolkodó, cselekvő társadalomnak. Hogy ezért a Polgármesteri Hivatalt, vagy a Tanácsot kell elmarasztalni, az már egy másodrendű kérdés, és nem változtat a dolgok lényegén. De ha már a Polgármesteri Hivatal szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozzon az inkriminált újságcikkre, tehette volna azt bölcsebben, körültekinthetőbben is, nem úgy, hogy egy egyszerű tényfeltárásra úgy próbálja a maga tévedhetetlenségét bizonyítani, hogy egy fiatal újságírót ésmagamat — aki jól-rosszul 30 éve becsülettel elvégeztem a munkámat, a közösségnek, amelyet 16 éve vezetek, kárára nem voltam — hazugság, esetleg a hivatali funkcióval való visszaéléssel vádoljon. Tisztelettel: Király László, az Általános Iskolák Pénzügyi Központjának igazgatója