Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-07-31 / 60. szám

1997. július 31., csütörtök magazin SHInAbO 9 Menedzserterror a gyárban Nagy visszhangja volt Székelyföldön annak a több hétig tartó sztrájknak, amely spontán módon rob­bant ki a sepsiszentgyörgyi Autóvillamossági Ter­mékeket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatnál. A sztrájkolók azzal vádolták a vezetőséget, de legfő­képpen Sántha Benjámin igazgatót, hogy kijátszotta a munkásokat, és valóságos menedzserterrort veze­tett be. A sepsiszentgyörgyi gyár­nál kialakult helyzetről Mol­nár András szakszervezeti részlegvezetővel beszélget­tem az elmúlt hét végén. — A sztrájkjuk nagyban különbözik azoktól, ame­lyek az ország más vállalatai­nál robbantak ki. Kérem be­széljen erről! — A mi elégedetlensé­günknek fő oka, hogy az igazgató, Sántha Benjámin semmibe veszi a munkáso­kat, és tudatosan tönkreteszi a vállalatot. Persze mi is kér­jük a 32 százalékos fizetése­melést, valamint az elbocsá­tások beszüntetését, de amíg a mostani igazgató az úr, nem lehet normálisan egyezkedni — mondta Mol­nár András. — Kérem, mutassa be az előzményeket is. — Márciusban a vállala­tunk nyereséges volt, de ami­kor elkezdték a privatizálási folyamatot, hirtelen veszte­ségesek lettünk. Ekkor kez­dődtek az elbocsátások, a kényszerszabadságolások is. Bevezették a négynapos munkahetet, ami újabb fize­téscsökkenéssel járt. Igaz, hogy ezt mi vállaltuk, de mindezt a vállalat megmen­tése érdekében tettük. Csak­hogy mostanára kiderült: a vezetőség átejtett minket. A hónap elején még a fizetése­melésért tüntettünk a Prefek­­túra előtt, de mivel semmibe vették jogos követeléseinket, kirobbantottuk a sztrájkot. Bebizonyosodott, hogy a ve­zetőség ellenünk cselekszik, ezért ma már a fő tét nem a fizetésemelés, hanem az igazgató menesztése. — A tévében azt láttuk, hogy a munkások botokkal felfegyverkezve erőszakos­kodtak... — A közvetített képeken egyetlen botot sem láthattak a nézők, és az az igazság, hogy erőszakos megnyilvá­nulások, tettlegesség sem volt. Ennek ellenére elbocsá­tottak néhányat azon munká­sok közül, akiket felismertek a tévé képernyőjéről. — Azt mondják, terrorve­zetés van a vállalatnál. Mit jelent ez? — A gyár beindulása óta én közel 25 igazgatót szolgál­tam ki. Mindegyikük való­sággal uralkodott a munká­sokon, de ami most történik, az mindenen túltesz. A meste­rek megverik azokat, akikre valamiért megharagszanak, és ha valaki szólni mer, azonnal kirúgják. — Nem is próbálkoztak a kiegyezéssel? — Persze, hogy próbál­koztunk. A nálunk dolgozó kétezer ember kijelölt 18 személyt, akik a nevünkben tárgyalni fognak a vezető­séggel. Tárgyalás helyett azonban a vezetőség bujto­­gatás vádjával beperelte a képviselőinket. Ekkor a munkásokat képviselő sze­mélyekből tizenketten úgy döntöttek, hogy éhség­­sztrájkba kezdenek. Ők ad­dig nem hajlandók egyébről tárgyalni, amíg az igazgatót le nem váltják. Azonban a minap az Álla­mi Vagyonalap Kovászna megyei igazgatója azt nyilat­kozta, hogy mivel a gyár még többségben állami tő­kével működik, a munká­soknak, azaz a részvénye­seknek nincs joguk beleszól­ni, hogy ki legyen az igazga­tó... Mi több az igazgató úr azzal fenyegetett, ha nem hagyjuk abba a sztrájkot, ak­kor a katonaságot hívja se­gítségül. Azonban mi nem féltünk, félünk, hiszen 1989. december 22-én is hat órán keresztül néztünk farkassze­met az állig felfegyverzett katonasággal... — A múlt pénteken zajlott a "tizenhetek" bírósági pere. Mi volt az eredmény? — Mivel a munkások kép­­ viselőire semmit sem tudtak rábizonyítani abból, amivel a vezetőség megrágalmaz­ta őket, mindannyiukat fel­mentették. —Az elmúlt hét végére (jú­lius 25.) a vállalatnál lecsi­tultak a kedélyek. Milyen megegyezésre jutottak? — Úgy tűnik, hogy ered­ményes volt a sztrájk, bár az is lehet, hogy csak egy takti­kai húzásról van szó. Ugyanis Sántha Benjámin igazgatót "betegszabadság­ra" küldték, helyette Furdui volt aligazgató tárgyalt a sztrájkolókkal. Sok minden­ben megegyeztünk. A kér­dés az, hogy az egyezséget hosszútávon is betartsák, és hogy mi lesz, amikor lejár Sántha úr betegszabadsága... — közölte Molnár András. Bár a fenti, nagy port felka­vart eset viszonylag távol történt vidékünktől, egy jó példája annak, hogy egyes cégeknél miként próbálják átmenteni a vezetésbeli kommunista mentalitást. Ugyanakkor a sepsiszent­györgyi eseményeket figyel­meztető jelzésként is fel le­het fogni... és Kész Cs. L. Házasságközvetítő iroda alakuló erdélyi férjvartászok A németországi Antoaneta Házasságközvetítő Iroda székelyföldi kirendeltség létesítésén gondolkozik. G. Antoaneta asszony, az iroda igazgatónője hat évvel ezelőtt hozta létre a házasságközvetítő szolgálatot. Az elmúlt héten Brassóban, majd Tusnádfürdőn szer­vezett találkozókat, amelyeken összesen több mint hatvan fiatal hölgy vett részt. — Miért éppen Erdély felé akar terjeszkedni az Ön által létrehozott iroda? — kér­deztem Antoaneta asszonyt. — Én Aradról kerültem Né­metországba, s már tizenkét évvel ezelőtt is —­ bár akkor a vasfüggöny miatt nehezen lehetett mozogni — sok er­délyi nő németországi férjre vágyott. Jelenleg adatbázi­sunkban több mint 1500 ro­mániai hölgy neve szerepel, közülük közel hatszáz sze­méllyel vettük fel a közeleb­bi kapcsolatot. Mindez az erdélyi kirendeltség beindí­tásának szükségességét iga­zolja. — Melyik városban lenne a kirendeltség székhelye? — Erről még nem döntöt­tünk, én azonban Brassó mellett szavazok. De a jövő­ben az is lehet, hogy Maros­­vásárhelyen, vagy netán ép­pen Székelyudvarhelyen nyitunk irodát. Hallottam ugyanis, hogy az önök váro­sában sokkal több a nő, mint a férfi. — Ön szerint miért rajon­ganak az erdélyi hölgyek a német férfiakért? — Biztosíthatom, a dolog­nak nem csak anyagi háttere van. A német férfiak Európa­­szerte a legmegbízhatób­bak, s ezt mi sem igazolja jobban, hogy Németország­ban viszonylag kevesebb a válás, mi­nt máshol — mond­ta az igazgatónő. Bár nem tartjuk jó ötletnek, ha főleg a székelyföldi höl­gyek német férj után só­hajtoznak, de mivel a szere­lem gyakran "vak", nincs amit tenni. Figyelmeztetés­képpen azonban azt is elá­ruljuk, hogy a statisztikák szerint Németországban há­rom nőre jut egy férfi, tehát nagy a konkurencia... jes Kész Cs. L. Három halott a túlzott sebesség következtében Közlekedési tragédiák Márton Attila 1994. szeptember 27-én Magyaror­szágon szerezte meg jogosítványát. Hazatérve, egy Dacia 1310-es személygépkocsit vásárolt. A kocsi megszerzésével járó öröm azonban mindössze két napig tartott. Márton úgy határozott, hogy sógorával, Böjté Lászlóval meglátogatják a Csíkszeredai Me­gyei Kórházban fekvő idősebb Böjté Lászlót. A kiruc­canás tragédiával végződött. Madéfalváig ketten ültek a kocsiban, itt az út szélén leintette őket Both József helybeli lakos, aki fiával, Zsolttal Csíkszeredába akart utazni. Akkor még nem gon­dolták, hogy ez lesz életük utolsó útja... Márton fitogtat­ni akarva tudását, alaposan rátaposott a gázpedálra, s őrült gyorsasággal érkeztek Csíkszereda határába. Itt az utolsó kanyart már nem tudta bevenni, elvesztette a sze­mélygépkocsi feletti uralmát, s a jármű átvágva az út túlsó oldalára, belerohant a szabá­lyosan közlekedő 3-HR- 5684-es rendszámú 244-es ARO-ba, melyet a gyergyó­­szárhegyi Gáspár Ferenc ve­zetett. Az ütközés tragikus következményekkel járt. A Márton melletti ülésen levő Böjte László, valamint a két madéfalvi utas helyben meg­halt, míg a hátsó ülésen tar­tózkodó Koncság Ágotát sú­lyos sérülésekkel szállították be a Csíkszeredai Megyei Kórházba, ahol a szakértő, gondos orvosi beavatkozás megmentette életét. Márton Attilát törvény elé állították, és három évi börtönbüntetés­re ítélték. A közlekedési tragédiához nincs feltétlenül szükség gépkocsira. Erre Gergely Ta­más esete a példa. Gergely tökrészegen ült fel a lovas­szekérre, miután több órán keresztül fogyasztott külön­böző italokat barátjával, Ka­­lányos Andrással. A Kászon­­faluhoz tartozó Kászonja­­kabfalva határában, miután áthaladt egy hídon, a lejtős úton nem sikerült megfé­keznie a megvadult lovat. A robogó jármű átvágott az út túlsó oldalára, ahol leütötte a szabályosan közlekedő, 85 esztendős Jánosi Andrást. Az ütközés következtében az ál­dozat több súlyos sérülést szenvedett, és a gyors orvosi beavatkozás sem tudott segí­teni rajta. Pár órával a baleset után meghalt. Gergely Ta­mást négy évi börtönbünte­tésre ítélte a Csíkszeredai Me­gyei Törvényszék. Amint a Hargita Megyei Rendőrkapitányság közren­dészeti osztályának munka­társai elmondták, a túlzott se­besség, az alkoholfogyasz­tás, a fáradtság, a személy­gépkocsi-vezetők és a gyalo­gosok figyelmetlensége kö­vetkeztében, csak az idei év első hét hónapjában 245 közlekedési baleset történt megyénk területén, melynek 11 halálos, 14 súlyos és 23 könnyebben sérült áldozata volt. g. Kovács László A Csíkszeredai törvényszék ^ • (AZrttUZÁ! • ^ • .Július 17-én huli­­gánokat tartóztat­tak le a megyeszékhe­lyen. Az említett napon, három fiatalember ordi­­bálással zavarta a Sétáló utca (Petőfi utca) csend­jét, mi több erőszakos­kodtak az arra járó embe­rekkel. Végül a rendőr­ségnek kellett közbeavat­koznia. A magáról megfe­ledkezett 26 éves, Szeben megyei Cândea­loan bele­kötött a rendőrökbe is, ezért vádirat készült elle­ne: aktacsomója a ható­ság elleni erőszak vádjá­val került az ügyészség elé. Július 8-án eltűnt Felsősófalva 178. szám alatti lakásáról a 72 éves Szőke József. Csa­ládtagjai azóta semmit nem tudnak róla. Távozá­sakor az idős ember feke­te nadrágot, fekete szvet­­tert, rövidujjú, sötétkék inget és gumicsizmát vi­selt. Akik tudnak valamit róla, jelentsék a parajdi vagy a székelyudvarhelyi rendőrségnek. .. Névtelen feljelen­­­­­­tő értesítése alap­ján szállt ki a csíkszent­­mártoni rendőrség D. Mi­­hai lakására. A házkuta­tás alkalmával egy 9 milli­méteres Mauserre buk­kantak, melyet a feljelen­tett felesége át is adott a rendőrségnek. D. Mihai azt állítja, hogy egy Cse­­kefalván örökölt lakás padlásán bukkant rá a fegyverre. Nji Drăstaru Vasile 6 tölgyesi lakosnak nagyobb összegre volt szüksége. Úgy gondolta, hogy egy éjszaka alatt megszerezheti a szüksé­ges pénzt. Kiment a köze­li erdőbe, ahonnan kivá­gott két szál fenyőt, me­lyet rokonai, Ursu Petru és Onu Pavel segítségével szállított haza. Itt felszab­dalták a fákat, és már másnap reggel Gyergyó­­ditróba szállították, ahol 300.000 lejért adták el azokat Rövid volt azon­ban Drászalu öröme, mi­vel tettét felfedezték, és az erdészeti hivatalnak vissza kellett fizetnie az 595.605 lejre értékelt kárt­­­.Úgy látszik az utóbbi időben di­vattá vált a haranglopás. Legutóbb négy fiatal emelte el a Brassó megyei Pesterea falubeli ortodox templom harangját, me­lyet 1714-ben Budapes­ten öntöttek réz- és ezüst­ötvözetből. A nagyon nehéz harangot azonban nem tudták elszállítani, így nem lehetett értékesí­teni, ezért a tolvajok a kö­zeli tóba dobták portéká­jukat. A rendőrség vi­szont a nyomukra buk­kant, mind a négyüket le­tartóztatta. A harangot búvárok emelték ki a tó­ból. és Kovács László

Next