Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)
1997-07-31 / 60. szám
1997. július 31., csütörtök magazin SHInAbO 9 Menedzserterror a gyárban Nagy visszhangja volt Székelyföldön annak a több hétig tartó sztrájknak, amely spontán módon robbant ki a sepsiszentgyörgyi Autóvillamossági Termékeket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatnál. A sztrájkolók azzal vádolták a vezetőséget, de legfőképpen Sántha Benjámin igazgatót, hogy kijátszotta a munkásokat, és valóságos menedzserterrort vezetett be. A sepsiszentgyörgyi gyárnál kialakult helyzetről Molnár András szakszervezeti részlegvezetővel beszélgettem az elmúlt hét végén. — A sztrájkjuk nagyban különbözik azoktól, amelyek az ország más vállalatainál robbantak ki. Kérem beszéljen erről! — A mi elégedetlenségünknek fő oka, hogy az igazgató, Sántha Benjámin semmibe veszi a munkásokat, és tudatosan tönkreteszi a vállalatot. Persze mi is kérjük a 32 százalékos fizetésemelést, valamint az elbocsátások beszüntetését, de amíg a mostani igazgató az úr, nem lehet normálisan egyezkedni — mondta Molnár András. — Kérem, mutassa be az előzményeket is. — Márciusban a vállalatunk nyereséges volt, de amikor elkezdték a privatizálási folyamatot, hirtelen veszteségesek lettünk. Ekkor kezdődtek az elbocsátások, a kényszerszabadságolások is. Bevezették a négynapos munkahetet, ami újabb fizetéscsökkenéssel járt. Igaz, hogy ezt mi vállaltuk, de mindezt a vállalat megmentése érdekében tettük. Csakhogy mostanára kiderült: a vezetőség átejtett minket. A hónap elején még a fizetésemelésért tüntettünk a Prefektúra előtt, de mivel semmibe vették jogos követeléseinket, kirobbantottuk a sztrájkot. Bebizonyosodott, hogy a vezetőség ellenünk cselekszik, ezért ma már a fő tét nem a fizetésemelés, hanem az igazgató menesztése. — A tévében azt láttuk, hogy a munkások botokkal felfegyverkezve erőszakoskodtak... — A közvetített képeken egyetlen botot sem láthattak a nézők, és az az igazság, hogy erőszakos megnyilvánulások, tettlegesség sem volt. Ennek ellenére elbocsátottak néhányat azon munkások közül, akiket felismertek a tévé képernyőjéről. — Azt mondják, terrorvezetés van a vállalatnál. Mit jelent ez? — A gyár beindulása óta én közel 25 igazgatót szolgáltam ki. Mindegyikük valósággal uralkodott a munkásokon, de ami most történik, az mindenen túltesz. A mesterek megverik azokat, akikre valamiért megharagszanak, és ha valaki szólni mer, azonnal kirúgják. — Nem is próbálkoztak a kiegyezéssel? — Persze, hogy próbálkoztunk. A nálunk dolgozó kétezer ember kijelölt 18 személyt, akik a nevünkben tárgyalni fognak a vezetőséggel. Tárgyalás helyett azonban a vezetőség bujtogatás vádjával beperelte a képviselőinket. Ekkor a munkásokat képviselő személyekből tizenketten úgy döntöttek, hogy éhségsztrájkba kezdenek. Ők addig nem hajlandók egyébről tárgyalni, amíg az igazgatót le nem váltják. Azonban a minap az Állami Vagyonalap Kovászna megyei igazgatója azt nyilatkozta, hogy mivel a gyár még többségben állami tőkével működik, a munkásoknak, azaz a részvényeseknek nincs joguk beleszólni, hogy ki legyen az igazgató... Mi több az igazgató úr azzal fenyegetett, ha nem hagyjuk abba a sztrájkot, akkor a katonaságot hívja segítségül. Azonban mi nem féltünk, félünk, hiszen 1989. december 22-én is hat órán keresztül néztünk farkasszemet az állig felfegyverzett katonasággal... — A múlt pénteken zajlott a "tizenhetek" bírósági pere. Mi volt az eredmény? — Mivel a munkások kép viselőire semmit sem tudtak rábizonyítani abból, amivel a vezetőség megrágalmazta őket, mindannyiukat felmentették. —Az elmúlt hét végére (július 25.) a vállalatnál lecsitultak a kedélyek. Milyen megegyezésre jutottak? — Úgy tűnik, hogy eredményes volt a sztrájk, bár az is lehet, hogy csak egy taktikai húzásról van szó. Ugyanis Sántha Benjámin igazgatót "betegszabadságra" küldték, helyette Furdui volt aligazgató tárgyalt a sztrájkolókkal. Sok mindenben megegyeztünk. A kérdés az, hogy az egyezséget hosszútávon is betartsák, és hogy mi lesz, amikor lejár Sántha úr betegszabadsága... — közölte Molnár András. Bár a fenti, nagy port felkavart eset viszonylag távol történt vidékünktől, egy jó példája annak, hogy egyes cégeknél miként próbálják átmenteni a vezetésbeli kommunista mentalitást. Ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi eseményeket figyelmeztető jelzésként is fel lehet fogni... és Kész Cs. L. Házasságközvetítő iroda alakuló erdélyi férjvartászok A németországi Antoaneta Házasságközvetítő Iroda székelyföldi kirendeltség létesítésén gondolkozik. G. Antoaneta asszony, az iroda igazgatónője hat évvel ezelőtt hozta létre a házasságközvetítő szolgálatot. Az elmúlt héten Brassóban, majd Tusnádfürdőn szervezett találkozókat, amelyeken összesen több mint hatvan fiatal hölgy vett részt. — Miért éppen Erdély felé akar terjeszkedni az Ön által létrehozott iroda? — kérdeztem Antoaneta asszonyt. — Én Aradról kerültem Németországba, s már tizenkét évvel ezelőtt is — bár akkor a vasfüggöny miatt nehezen lehetett mozogni — sok erdélyi nő németországi férjre vágyott. Jelenleg adatbázisunkban több mint 1500 romániai hölgy neve szerepel, közülük közel hatszáz személlyel vettük fel a közelebbi kapcsolatot. Mindez az erdélyi kirendeltség beindításának szükségességét igazolja. — Melyik városban lenne a kirendeltség székhelye? — Erről még nem döntöttünk, én azonban Brassó mellett szavazok. De a jövőben az is lehet, hogy Marosvásárhelyen, vagy netán éppen Székelyudvarhelyen nyitunk irodát. Hallottam ugyanis, hogy az önök városában sokkal több a nő, mint a férfi. — Ön szerint miért rajonganak az erdélyi hölgyek a német férfiakért? — Biztosíthatom, a dolognak nem csak anyagi háttere van. A német férfiak Európaszerte a legmegbízhatóbbak, s ezt mi sem igazolja jobban, hogy Németországban viszonylag kevesebb a válás, mint máshol — mondta az igazgatónő. Bár nem tartjuk jó ötletnek, ha főleg a székelyföldi hölgyek német férj után sóhajtoznak, de mivel a szerelem gyakran "vak", nincs amit tenni. Figyelmeztetésképpen azonban azt is eláruljuk, hogy a statisztikák szerint Németországban három nőre jut egy férfi, tehát nagy a konkurencia... jes Kész Cs. L. Három halott a túlzott sebesség következtében Közlekedési tragédiák Márton Attila 1994. szeptember 27-én Magyarországon szerezte meg jogosítványát. Hazatérve, egy Dacia 1310-es személygépkocsit vásárolt. A kocsi megszerzésével járó öröm azonban mindössze két napig tartott. Márton úgy határozott, hogy sógorával, Böjté Lászlóval meglátogatják a Csíkszeredai Megyei Kórházban fekvő idősebb Böjté Lászlót. A kiruccanás tragédiával végződött. Madéfalváig ketten ültek a kocsiban, itt az út szélén leintette őket Both József helybeli lakos, aki fiával, Zsolttal Csíkszeredába akart utazni. Akkor még nem gondolták, hogy ez lesz életük utolsó útja... Márton fitogtatni akarva tudását, alaposan rátaposott a gázpedálra, s őrült gyorsasággal érkeztek Csíkszereda határába. Itt az utolsó kanyart már nem tudta bevenni, elvesztette a személygépkocsi feletti uralmát, s a jármű átvágva az út túlsó oldalára, belerohant a szabályosan közlekedő 3-HR- 5684-es rendszámú 244-es ARO-ba, melyet a gyergyószárhegyi Gáspár Ferenc vezetett. Az ütközés tragikus következményekkel járt. A Márton melletti ülésen levő Böjte László, valamint a két madéfalvi utas helyben meghalt, míg a hátsó ülésen tartózkodó Koncság Ágotát súlyos sérülésekkel szállították be a Csíkszeredai Megyei Kórházba, ahol a szakértő, gondos orvosi beavatkozás megmentette életét. Márton Attilát törvény elé állították, és három évi börtönbüntetésre ítélték. A közlekedési tragédiához nincs feltétlenül szükség gépkocsira. Erre Gergely Tamás esete a példa. Gergely tökrészegen ült fel a lovasszekérre, miután több órán keresztül fogyasztott különböző italokat barátjával, Kalányos Andrással. A Kászonfaluhoz tartozó Kászonjakabfalva határában, miután áthaladt egy hídon, a lejtős úton nem sikerült megfékeznie a megvadult lovat. A robogó jármű átvágott az út túlsó oldalára, ahol leütötte a szabályosan közlekedő, 85 esztendős Jánosi Andrást. Az ütközés következtében az áldozat több súlyos sérülést szenvedett, és a gyors orvosi beavatkozás sem tudott segíteni rajta. Pár órával a baleset után meghalt. Gergely Tamást négy évi börtönbüntetésre ítélte a Csíkszeredai Megyei Törvényszék. Amint a Hargita Megyei Rendőrkapitányság közrendészeti osztályának munkatársai elmondták, a túlzott sebesség, az alkoholfogyasztás, a fáradtság, a személygépkocsi-vezetők és a gyalogosok figyelmetlensége következtében, csak az idei év első hét hónapjában 245 közlekedési baleset történt megyénk területén, melynek 11 halálos, 14 súlyos és 23 könnyebben sérült áldozata volt. g. Kovács László A Csíkszeredai törvényszék ^ • (AZrttUZÁ! • ^ • .Július 17-én huligánokat tartóztattak le a megyeszékhelyen. Az említett napon, három fiatalember ordibálással zavarta a Sétáló utca (Petőfi utca) csendjét, mi több erőszakoskodtak az arra járó emberekkel. Végül a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. A magáról megfeledkezett 26 éves, Szeben megyei Cândealoan belekötött a rendőrökbe is, ezért vádirat készült ellene: aktacsomója a hatóság elleni erőszak vádjával került az ügyészség elé. Július 8-án eltűnt Felsősófalva 178. szám alatti lakásáról a 72 éves Szőke József. Családtagjai azóta semmit nem tudnak róla. Távozásakor az idős ember fekete nadrágot, fekete szvettert, rövidujjú, sötétkék inget és gumicsizmát viselt. Akik tudnak valamit róla, jelentsék a parajdi vagy a székelyudvarhelyi rendőrségnek. .. Névtelen feljelentő értesítése alapján szállt ki a csíkszentmártoni rendőrség D. Mihai lakására. A házkutatás alkalmával egy 9 milliméteres Mauserre bukkantak, melyet a feljelentett felesége át is adott a rendőrségnek. D. Mihai azt állítja, hogy egy Csekefalván örökölt lakás padlásán bukkant rá a fegyverre. Nji Drăstaru Vasile 6 tölgyesi lakosnak nagyobb összegre volt szüksége. Úgy gondolta, hogy egy éjszaka alatt megszerezheti a szükséges pénzt. Kiment a közeli erdőbe, ahonnan kivágott két szál fenyőt, melyet rokonai, Ursu Petru és Onu Pavel segítségével szállított haza. Itt felszabdalták a fákat, és már másnap reggel Gyergyóditróba szállították, ahol 300.000 lejért adták el azokat Rövid volt azonban Drászalu öröme, mivel tettét felfedezték, és az erdészeti hivatalnak vissza kellett fizetnie az 595.605 lejre értékelt kárt.Úgy látszik az utóbbi időben divattá vált a haranglopás. Legutóbb négy fiatal emelte el a Brassó megyei Pesterea falubeli ortodox templom harangját, melyet 1714-ben Budapesten öntöttek réz- és ezüstötvözetből. A nagyon nehéz harangot azonban nem tudták elszállítani, így nem lehetett értékesíteni, ezért a tolvajok a közeli tóba dobták portékájukat. A rendőrség viszont a nyomukra bukkant, mind a négyüket letartóztatta. A harangot búvárok emelték ki a tóból. és Kovács László