Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)
1997-08-05 / 61. szám
1997. augusztus 5., kedd magazin ismbo 9 A Hargitán túl Texas Lövöldözés az éjszakában Akik július 29-én, hajnalban, 4 óra körül a Csíkszeredai Tudor Vladimirescu utcában közlekedtek, néhány percre azt képzelhették, hogy valamilyen akciófilm résztvevői. Adott pillanatban hangos lövöldözések zaja verte fel az éjszaka csendjét a Calipso bárban. Érdemes követni a nem mindennapi eset lefolyását. Amint a vizsgálatokból kiderült, július 26-án a varsándi határátkelőnél érkezett Romániába AKV-349-es rendszámú Volkswagen Golf személygépkocsiján a 23 esztendős kaposfüredi Szabó Máté Ágoston. S ha abban nincs semmi rendkívüli, hogy egy magyar állampolgár hazánkba érkezik, az már nem mindennapi dolog, sőt a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedet, hogy fegyvereket csempészett be Romániába. Július 28-án, hétfőn érkezett Csíkszeredába, és itt kereste fel a Calipso bár tulajdonosát, Trifán Andrást, akinél biztonságba helyezte a két pisztolyt: egy olasz gyártmányú 9 milliméteres Vatrot, három könnyfakasztó tölténnyel és egy 7,65 mm-es Browingot, melyhez járt még hat töltény is. Szabó Máté Ágoston agresszív természetű fiatal, az utolsó két nap több bárban és vendéglőben okozott csendháborítást, kezdeményezett verekedést, sőt komolyabb sérülést is szenvedett, mivel egyik karja gipszbe került. Hétfő éjjel tért be Trifán Andráshoz. Itt hajnal felé nézeteltérésre került sor közöttük, s előbb Szabó, majd pár pillanattal később Trifán is használta a keze ügyében lévő fegyvert, mindketten a levegőbe lőttek, a bár mennyezetén jól láthatók a golyók nyomai. Az utcán közlekedők azonnal értesítették a rendőrséget. A beindult nyomozás váratlan eredményre vezetett. A Hargita megyei rendőrség és a magyarországi rendőrség közötti jó kapcsolatok eredményeképpen hamarosan kiderült, hogy a Csíkszeredát csendháborító Szabó, egy veszélyes, Magyarországon már huzamosabb ideje körözött személy. Az általa Csíkszeredába szállított fegyverek egyike, a Browing típusú pisztoly, pedig a budapesti XV. kerületi Rendőrparancsnokságról tűnt el, július 19- én. A Hargita Megyei Ügyészség 30 napos letartóztatási parancsot bocsátott ki a közveszélyes magyar állampolgár ellen, s ennek alapján a rendőrség őrizetbe vette Szabó Máté Ágostont. Az eset kivizsgálásával foglalkozó Moldovan százados véleménye szerint, Szabó a fegyverek értékesítése vagy akár rablótámadás elkövetése céljából érkezhetett Csíkszeredába. A lövöldözés ideje alatt még két magyar állampolgár tartózkodott a Calipso bárban: a 21 éves D.T. Gábor és a 24 esztendős M. László. Mindketten, akárcsak a Calipso bár tulajdonosa, Trifán András, szabadlábon védekezhetnek az ellenük felhozott vádak ellen. Kovács László Családi tragédia Gyilkos lett a harangozó Megdöbbentő családi tragédia színhelye volt az elmúlt napokban Szecseleváros. A Szarvas utca 16 szám alatti lakásban élő Anton Tivadar két fia veszett össze, és az 51 éves, szellemi fogyatékos István késsel szíven szúrta bátyját, aki azonnal meghalt. A gyilkost csendes, rendes embernek ismerte a szomszédság. Soha senkit nem bántott, ártatlan ember volt, aki ideje legnagyobb részét a római katolikus plébánián töltötte el, ahol 14 éves kora óta harangozó volt. Anton István otthon hoszszú időn keresztül a legnagyobb megértésben élt édesapjával. A változást a meghitt családi életben a Brassóból hazaköltözött bátyja, Tivadar jelentette. A brassói rendőrség volt sofőrje zaklatott családi életet élt, nagyon gyakran veszekedett feleségével, s ami egyáltalán nem vált dicsőségükre, mindketten elég gyakran nyúltak az italos poharak után. A két testvér között már az első napokban feszültté vált a hangulat. Tivadar állandóan zaklatta mind édesapját, mind öccsét, azt szerette volna, ha mindketten távoznak a lakásból, és ő vehette volna tulajdonába az egész házat. A tragédia estéjén, Pista apjával együtt az egyik szobában nézték a televíziót, amikor a szomszédos szobából egyre erősödő veszekedésre lettek figyelmesek. A már megszokottá vált kép fogadta őket: Tivadar és a felesége, mindketten az alkohol hatására, újból összevesztek. Egy ideig hallgatták a veszekedést, majd miután mindketten bevették orvosságukat, elbúcsúztak egymástól és lefeküdni készülődtek. Pista a leghátsó szobában aludt. Az öreget, alighogy elaludt, kopogtatás verte fel álmából. Sápadt, ijedt arccal Pista lépett be a szobába és hívta, hogy azonnal menjen át a nagyszobába, mert baj van. Amikor belépett a szobába, az apa azonnal látta, hogy a nagyobbik fia holtan fekszik a földön. Számára valósággal képtelenségnek tűnt, hogy kisebbik fia pontosan szíven szúrta bátyját, hiszen annyira vak volt, hogy még a kenyeret is fel kellett aprítani számára. Az is furcsa volt, hogy alig pár perc alatt eltűntek a gyilkosság nyomai: a kés le volt mosva, a földről a vér fel volt törölve. Érthetetlenül állt az események előtt az áldozat felesége, Anton Anna Zita is. — A kút mellett álltam, cigarettáztam, amikor férjem bement az öccse szobájába. Hallottam, ahogy veszekednek, de nem értettem a szavakat. Alig pár perc múlva Pista kijött a lakásból, hozzám sietett és azt mondta: menjek be, mert a férjemmel baj van. Amikor megláttam a férjem holttestét a földön, Pistára támadtam, felpofoztam. Mivel vért nem láttam, első pillanatban nem gondoltam halálra, ezért azonnal Brassóba telefonáltam a mentőknek, Bácsfaluban vártam a mentőkocsit. Érthetetlenül állok az események előtt, a férjem halott, sógorom pedig hosszú időre a börtön falai mögé kerül... Anton Istvánt még aznap letartóztatták. Átesett a neuropszichiátriai vizsgán, mely megállapította: annak ellenére, hogy szellemi képességei korlátoltak, tettének teljes tudatában állt. Jelenleg előzetes letartóztatásban van. Édesapja meglátogatta. Ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Apuka, ne sírjon, jól bánnak itt velem, senki sem ver engem... és Kovács László Nemsokára kezdődik az UH közvéleménykutatása Mi a véleménye a lapunkról? Elégedett az önkormányzattal? A válaszadók között több mint hárommillió lej összértékű nyereményt sorsolunk ki! Levél a szabaduló rabokhoz A minapi kegyelmi rendelettel a Csíkszeredai börtönből mindössze 28-an, a marosvásárhelyiből hatvanan, országos viszonylatban pedig, a több mint ötvenezer bebörtönzöttből alig kétezren szabadultak. Az újonnan szabadultak 30-40 százaléka olyan bűnöző, akiket a kényszer vitt rá a bűn—többnyire a lopás—elkövetésére. Ők tehát nemcsak saját maguk, hanem a rendszer áldozatai is. Mindezek ellenére a szabadulóknak a társadalomba való beilleszkedése gyakorlatilag most sem lesz lehetséges, hiszen milyen társadalomba illeszkedhetne be az a szabaduló, akinek a bűntett elkövetése előtt sem volt munkahelye, nem volt amiből élnie? L. Magdolna székelyudvarhelyi születésű, Segesváron élő 28 éves fiatalaszszony, a minap szabadult a marosvásárhelyi fogházból. Amint a szabaduló elmondta, hét kiskorú gyereke van, a legnagyobb 13, a legkisebb 3 éves. Bár az ember azt hiszi, hogy a börtönből szabadulók nem szívesen beszélnek magukról, L. Magdolna ajkáról csak úgy ömlött a panasz, s a "székely gyors" utasai közül többen is igazat adtak neki. — Azért jövök vissza Udvarhelyre, mert hallottam, hogy itt könnyebben lehet munkahelyet kapni, bár nagy reményeim nincsenek, hiszen ki alkalmaz börtönből szabadultat... — mondta a fiatalasszony. — Mi volt a bűne, miért került börtönbe? — tettem fel a kényes kérdést, amire az asszony szinte szégyenkezés nélkül válaszolt. — Elváltam, munka nélkül voltam, a hét gyermekemet nem volt amiből eltartsam, hát többször is loptam. Egy alkalommal a segesvári piacon elkaptak, s egy úri dámától ellopott tizennyolc ezer lejért másfél év börtönre ítéltek. Hét hónapot töltöttem el, s most ismét itt vagyok munka és pénz nélkül... — Úgy látszik nem nagyon örvend a szabadulásnak... — Minek örvendjek, hová menjek, mihez kezdjek, mi lesz velem s a gyermekeimmel?! Igaz, hogy ők állami gondozásba kerültek, de mégiscsak az én gyermekeim. — A gyerekek apja ? — Már rég összeállt valakivel. Különben ő sem dolgozik, alkalmi munkából él. — Mit vár a jövőtől, a szabadságtól? — Nem várok én semmi jót a szabadulástól, egyetlen kívánságom van: sokat, sokat szeretnék gyalogolni, járni a szabadban, hiszen a zsúfolt börtöncellában két lépést is alig lehetett megtenni. Aztán szeretnék levelet írni minden hozzám hasonló szabadulónak, hogy gyűljünk össze, és tüntessünk mi is, kérjünk munkát, megélhetési lehetőséget, elvégre mi is emberek vagyunk... Lejegyezte Kész Cs. L. Elszabadult a pokol Székelyudvarhelyen az utóbbi években elszabadult a pokol. Ezt bizonyítják a nap mint nap megismétlődő erőszakos cselekvések, a polgárok (ha egyáltalán lehet így nevezni) több mint fegyelmezetlen, önkényes viselkedése, az állandó jellegű bűnözés — elkezdve a lopástól, a csúsztatópénz adása-verése, a törvények kijátszása, megszegése, újságírók bántalmazása, el a gyilkosságig, felrúgva a legelemibb társadalmi, közösségi szabályokat. Bűnözők közt bűnös, aki hallgat — azaz cinikus! Nem elég határozatokat hozni, biztosítani kell akár kényszerítő eszközökkel, kivétel nélkül a törvények és törvényesség tiszteletben tartását. A város lakónegyedeiben, a központ járdáin parkolnak, furikáznak a gépjárművek, a zaj és a kipufogógáztól bűzlik az egész város. Mit akarnak tulajdonképpen a város "illetékes" vezető szervei — beleértve a rendőrséget is?! Soha ilyen mocskos, szemetes — mindenféle szempontból — nem volt ez a város, mint mostanában. Mivel számítok arra, hogy a mélyen tisztelt (nem tisztelt!) érintett polgártársak fényes nappal leülhetnek, betörhetik az ablakaimat, az erkölcsöt nem ismerő újdonsült "tőkés" netán még el is gázolhat a gyalogjárón, vagy új módi gépjárműveknek fenntartott (esetleg "törvényesen biztosított") úttestnek minősített járdán, a nevemnek csak a kezdőbetűit írják a mellékelt észrevételezés alá. ^_________________________________________________és A.D. j OVUUtas! ~ciA székelyudvarheyi Benkő Gyula, július 20-án, kerékpárjával a Függetlenség úton hajtott A Forrás utcával való kereszteződésnél nem vette figyelembe az irányítólámpa jelzését, belehajtva a piros jelzésbe összeütközött az ugyancsak kerékpáron közlekedő — a forgalmi szabályokat tiszteletben tartó — Sebők Lorándba. Az ütközés olyan erős volt, hogy Benkőt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Sebők könnyebb sérüléseket szenvedett.Július 28-án holtan találtak rá Csíkszentgyörgy egyik kaszálóján a 65 éves menasági András Lajosra. A helyszínre érkező nyomozók és törvényszéki orvos megállapítása szerint a halál oka baleset: az áldozat heréinek tájékán felfedezett patkónyomok arra utalnak, hogy a halált lórúgás okozta. R.Constantin Bădescu, a DJ-02-YTT Cielo személygépkocsi vezetője, Gyergyószentmiklóson, a Dózsa György út egyik kereszteződésénél nem vette figyelembe a jelzőlámpa piros jelzését, továbbhajtva ütközött a HR- 77-XXX rendszámú, szabályosan közlekedő Daciával. Emberi áldozat nem történt, azonban az anyagi kár jelentős évi június 30-án a balánbányai gyűjtőtó mellett két gyerek gombászott Már teleszedték tarisznyáikat, s indultak hazafelé, amikor hirtelen három pásztorlegény toppant eléjük. Előbb csak kötekedtek a megszeppent gyerekekkel, majd egyikük előkapott a zsebéből egy bicskát azt az egyik gyermek nyakának szegezte és elvette a gombával teleszedett szatyrokat A gyerekek sírva érkeztek haza. A szülök azonnal jelentették az esetet a rendőrségen, s rövid időn belül sikerült is azonosítani a támadókat A kivizsgálás folyamatban van, és 1995-ben betörtek a brassói Anton Pan utca 37 szám alatti lakásba, ahonnan kilencmillió lej értékű zsákmánnyal távoztak a tolvajok. Másnap Mihai Badea és Sorín Stoian rendőrhadnagyok letartóztatták a Bambach testvéreket a rendőrségre vitték, ahol a vallatás során gumibottal verték őket hogy válallják magukra a bűntettek elkövetését. Robert Rambach az ütlegelések következtében nyolc napos orvosi kezelésre szorult. Hosszú ideig tartó kivizsgálás következett mígnem a közelmúltban a Brassói Katonai Ügyészség megalapozottnak találta az ártatlanul bántalmazottak feljelentését így katonai törvényszék elé állítják a kiskorúakat ütlegelő, túlbuzgó rendőrtiszteket és Kovács László