Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-08-05 / 61. szám

1997. augusztus 5., kedd magazin ismbo 9 A Hargitán túl Texas Lövöldözés az éjszakában Akik július 29-én, hajnalban, 4 óra körül a Csík­szeredai Tudor Vladimirescu utcában közlekedtek, néhány percre azt képzelhették, hogy valamilyen akciófilm résztvevői. Adott pillanatban hangos lö­völdözések zaja verte fel az éjszaka csendjét a Calipso bárban. Érdemes követni a nem mindenna­pi eset lefolyását. Amint a vizsgálatokból ki­derült, július 26-án a varsán­­di határátkelőnél érkezett Romániába AKV-349-es rendszámú Volkswagen Golf személygépkocsiján a 23 esztendős kaposfüredi Szabó Máté Ágoston. S ha abban nincs semmi rendkívüli, hogy egy magyar állampol­gár hazánkba érkezik, az már nem mindennapi dolog, sőt a büntető törvénykönyv­be ütköző cselekedet, hogy fegyvereket csempészett be Romániába. Július 28-án, hétfőn érkezett Csíkszeredá­ba, és itt kereste fel a Calipso bár tulajdonosát, Trifán And­rást, akinél biztonságba he­lyezte a két pisztolyt: egy olasz gyártmányú 9 millimé­teres Vatrot, három könnyfa­kasztó tölténnyel és egy 7,65 mm-es Browingot, melyhez járt még hat töltény is. Szabó Máté Ágoston agresszív természetű fiatal, az utolsó két nap több bár­ban és vendéglőben okozott csendháborítást, kezdemé­nyezett verekedést, sőt ko­molyabb sérülést is szenve­dett, mivel egyik karja gipszbe került. Hétfő éjjel tért be Trifán Andráshoz. Itt hajnal felé nézeteltérésre ke­rült sor közöttük, s előbb Szabó, majd pár pillanattal később Trifán is használta a keze ügyében lévő fegyvert, mindketten a levegőbe lőt­tek, a bár mennyezetén jól láthatók a golyók nyomai. Az utcán közlekedők azon­nal értesítették a rendőrséget. A beindult nyomozás várat­lan eredményre vezetett. A Hargita megyei rendőrség és a magyarországi rendőrség közötti jó kapcsolatok ered­ményeképpen hamarosan kiderült, hogy a Csíkszeredát csendháborító Szabó, egy veszélyes, Magyarországon már huzamosabb ideje körö­zött személy. Az általa Csík­szeredába szállított fegyve­rek egyike, a Browing típusú pisztoly, pedig a budapesti XV. kerületi Rendőrparancs­nokságról tűnt el, július 19- én. A Hargita Megyei Ügyészség 30 napos letartóztatási pa­rancsot bocsátott ki a köz­­veszélyes magyar állampol­gár ellen, s ennek alapján a rendőrség őrizetbe vette Sza­bó Máté Ágostont. Az eset kivizsgálásával foglalkozó Moldovan százados véle­ménye szerint, Szabó a fegy­verek értékesítése vagy akár rablótámadás elkövetése cél­jából érkezhetett Csíkszere­dába. A lövöldözés ideje alatt még két magyar állampolgár tartózkodott a Calipso bár­ban: a 21 éves D.T. Gábor és a 24 esztendős M. László. Mindketten, akárcsak a Ca­lipso bár tulajdonosa, Trifán András, szabadlábon véde­kezhetnek az ellenük felho­zott vádak ellen. Kovács László Családi tragédia Gyilkos lett a harangozó Megdöbbentő családi tragédia színhelye volt az el­múlt napokban Szecseleváros. A Szarvas utca 16 szám alatti lakásban élő Anton Tivadar két fia veszett össze, és az 51 éves, szellemi fogyatékos István késsel szíven szúrta bátyját, aki azonnal meghalt. A gyilkost csendes, rendes embernek ismerte a szom­szédság. Soha senkit nem bántott, ártatlan ember volt, aki ideje legnagyobb részét a római katolikus plébánián töltötte el, ahol 14 éves kora óta harangozó volt. Anton István otthon hosz­­szú időn keresztül a legna­gyobb megértésben élt édesapjával. A változást a meghitt családi életben a Brassóból hazaköltözött bátyja, Tivadar jelentette. A brassói rendőrség volt sofőrje zaklatott családi életet élt, nagyon gyakran veszekedett feleségével, s ami egyáltalán nem vált dicsőségükre, mindketten elég gyakran nyúltak az italos poharak után. A két testvér között már az első napokban feszültté vált a hangulat. Tivadar állandó­an zaklatta mind édesap­ját, mind öccsét, azt sze­rette volna, ha mindketten távoznak a lakásból, és ő vehette volna tulajdonába az egész házat. A tragédia estéjén, Pista apjával együtt az egyik szobában nézték a televí­ziót, amikor a szomszédos szobából egyre erősödő veszekedésre lettek figyel­mesek. A már megszokottá vált kép fogadta őket: Tiva­dar és a felesége, mindket­ten az alkohol hatására, újból összevesztek. Egy ideig hallgatták a veszeke­dést, majd miután mind­ketten bevették orvosságu­kat, elbúcsúztak egymás­tól és lefeküdni készülőd­tek. Pista a leghátsó szobá­ban aludt. Az öreget, alig­hogy elaludt, kopogtatás verte fel álmából. Sápadt, ijedt arccal Pista lépett be a szobába és hívta, hogy azonnal menjen át a nagy­szobába, mert baj van. Amikor belépett a szobá­ba, az apa azonnal látta, hogy a nagyobbik fia hol­tan fekszik a földön. Szá­mára valósággal képtelen­ségnek tűnt, hogy kisebbik fia pontosan szíven szúrta bátyját, hiszen annyira vak volt, hogy még a kenyeret is fel kellett aprítani szá­mára. Az is furcsa volt, hogy alig pár perc alatt el­tűntek a gyilkosság nyo­mai: a kés le volt mosva, a földről a vér fel volt töröl­ve. Érthetetlenül állt az események előtt az áldo­zat felesége, Anton Anna Zita is. — A kút mellett áll­tam, cigarettáztam, amikor férjem bement az öccse szobájába. Hallottam, ahogy veszekednek, de nem értettem a szavakat. Alig pár perc múlva Pista kijött a lakásból, hozzám sietett és azt mondta: men­jek be, mert a férjemmel baj van. Amikor megláttam a férjem holttestét a föl­dön, Pistára támadtam, fel­pofoztam. Mivel vért nem láttam, első pillanatban nem gondoltam halálra, ezért azonnal Brassóba te­lefonáltam a mentőknek, Bácsfaluban vártam a mentőkocsit. Érthetetlenül állok az események előtt, a férjem halott, sógorom pe­dig hosszú időre a börtön falai mögé kerül... Anton Istvánt még aznap letartóztatták. Átesett a neuropszichiátriai vizs­gán, mely megállapította: annak ellenére, hogy szel­lemi képességei korlátol­tak, tettének teljes tudatá­­ban állt. Jelenleg előzetes letartóztatásban van. Édes­apja meglátogatta. Ezekkel a szavakkal búcsúzott: — Apuka, ne sírjon, jól bánnak itt velem, senki sem ver engem... és Kovács László Nemsokára kezdődik az UH közvéleménykutatása Mi a véleménye a lapunkról? Elégedett az önkormányzattal? A válaszadók között több mint hárommillió lej összértékű nyereményt sorsolunk ki! Levél a szabaduló rabokhoz A minapi kegyelmi rendelettel a Csíkszeredai börtön­ből mindössze 28-an, a marosvásárhelyiből hatvanan, országos viszonylatban pedig, a több mint ötvenezer bebörtönzöttből alig kétezren szabadultak. Az újonnan szabadultak 30-40 százaléka olyan bűnöző, akiket a kényszer vitt rá a bűn—többnyire a lopás—elkövetésé­re. Ők tehát nemcsak saját maguk, hanem a rendszer áldozatai is. Mindezek ellenére a szabadulóknak a társa­dalomba való beilleszkedése gyakorlatilag most sem lesz lehetséges, hiszen milyen társadalomba illeszkedhetne be az a szabaduló, akinek a bűntett elkövetése előtt sem volt munkahelye, nem volt amiből élnie? L. Magdolna székelyud­varhelyi születésű, Segesvá­ron élő 28 éves fiatalasz­­szony, a minap szabadult a marosvásárhelyi fogházból. Amint a szabaduló elmond­ta, hét kiskorú gyereke van, a legnagyobb 13, a legki­sebb 3 éves. Bár az ember azt hiszi, hogy a börtönből szabadulók nem szívesen beszélnek magukról, L. Magdolna ajkáról csak úgy ömlött a panasz, s a "székely gyors" utasai közül többen is igazat adtak neki. — Azért jövök vissza Ud­varhelyre, mert hallottam, hogy itt könnyebben lehet munkahelyet kapni, bár nagy reményeim nincsenek, hiszen ki alkalmaz börtön­ből szabadultat... — mondta a fiatalasszony. — Mi volt a bűne, miért került börtönbe? — tettem fel a kényes kérdést, amire az asszony szinte szégyen­kezés nélkül válaszolt. — Elváltam, munka nélkül voltam, a hét gyermekemet nem volt amiből eltartsam, hát többször is loptam. Egy alkalommal a segesvári pia­con elkaptak, s egy úri dá­mától ellopott tizennyolc ezer lejért másfél év börtön­re ítéltek. Hét hónapot töl­töttem el, s most ismét itt va­gyok munka és pénz nél­kül... — Úgy látszik nem nagyon örvend a szabadulásnak... — Minek örvendjek, hová menjek, mihez kezdjek, mi lesz velem s a gyermekeim­mel?! Igaz, hogy ők állami gondozásba kerültek, de mégiscsak az én gyerme­keim. — A gyerekek apja ? — Már rég összeállt valaki­vel. Különben ő sem dolgo­zik, alkalmi munkából él. — Mit vár a jövőtől, a sza­badságtól? — Nem várok én semmi jót a szabadulástól, egyetlen kívánságom van: sokat, so­kat szeretnék gyalogolni, járni a szabadban, hiszen a zsúfolt börtöncellában két lépést is alig lehetett meg­tenni. Aztán szeretnék leve­let írni minden hozzám ha­sonló szabadulónak, hogy gyűljünk össze, és tüntes­sünk mi is, kérjünk munkát, megélhetési lehetőséget, el­végre mi is emberek va­gyunk... Lejegyezte Kész Cs. L. Elszabadult a pokol Székelyudvarhelyen az utóbbi években elszabadult a pokol. Ezt bizonyítják a nap mint nap megismétlődő erő­szakos cselekvések, a polgárok (ha egyáltalán lehet így nevezni) több mint fegyelmezetlen, önkényes viselkedése, az állandó jellegű bűnözés — elkezdve a lopástól, a csúsztatópénz adása-verése, a törvények kijátszása, meg­szegése, újságírók bántalmazása, el a gyilkosságig, felrúgva a legelemibb társadalmi, közösségi szabályokat. Bűnözők közt bűnös, aki hallgat — azaz cinikus! Nem elég határozatokat hozni, biztosítani kell akár kényszerítő eszközökkel, kivétel nélkül a törvények és törvényesség tiszteletben tartását. A város lakónegyedeiben, a központ járdáin parkolnak, furikáznak a gépjárművek, a zaj és a kipufogógáztól bűzlik az egész város. Mit akarnak tulajdonképpen a város "illetékes" vezető szervei — beleértve a rendőrséget is?! Soha ilyen mocskos, szemetes — mindenféle szempontból — nem volt ez a város, mint mostanában. Mivel számítok arra, hogy a mélyen tisztelt (nem tisztelt!) érintett polgártársak fényes nappal leülhetnek, betörhetik az ablakaimat, az erkölcsöt nem ismerő újdonsült "tőkés" netán még el is gázolhat a gyalogjárón, vagy új módi gép­járműveknek fenntartott (esetleg "törvényesen biztosított") úttestnek minősített járdán, a nevemnek csak a kezdőbetűit írják a mellékelt észrevételezés alá. ^_________________________________________________és A.D. j OVUUtas! ~ciA székelyudvarhe­­­­yi Benkő Gyula, jú­lius 20-án, kerékpárjával a Függetlenség úton hajtott A Forrás utcával való ke­reszteződésnél nem vette figyelembe az irányítólám­pa jelzését, belehajtva a pi­ros jelzésbe összeütközött az ugyancsak kerékpáron közlekedő — a forgalmi szabályokat tiszteletben tartó — Sebők Lorándba. Az ütközés olyan erős volt, hogy Benkőt súlyos sérülé­sekkel szállították kór­házba. Sebők könnyebb sérüléseket szenvedett­­.Július 28-án holtan­­ találtak rá Csík­­szentgyörgy egyik kaszáló­ján a 65 éves menasági András Lajosra. A hely­színre érkező nyomozók és törvényszéki orvos meg­állapítása szerint a halál oka baleset: az áldozat heréinek tájékán felfede­zett patkónyomok arra utalnak, hogy a halált lórú­gás okozta. R­.Constantin Bădes­­­­cu, a DJ-02-YTT Cielo személygépkocsi ve­zetője, Gyergyószentmik­­lóson, a Dózsa György út egyik kereszteződésénél nem vette figyelembe a jel­zőlámpa piros jelzését, to­vábbhajtva ütközött a HR- 77-XXX rendszámú, szabá­lyosan közlekedő Daciá­val. Emberi áldozat nem történt, azonban az anyagi kár jelentős­ é­vi június 30-án a ba­­­­lánbányai gyűjtőtó mellett két gyerek gombá­szott Már teleszedték ta­risznyáikat, s indultak ha­zafelé, amikor hirtelen há­rom pásztorlegény top­pant eléjük. Előbb csak kö­tekedtek a megszeppent gyerekekkel, majd egyikük előkapott a zsebéből egy bicskát azt az egyik gyer­mek nyakának szegezte és elvette a gombával telesze­dett szatyrokat A gyerekek sírva érkeztek haza. A szü­­lök azonnal jelentették az esetet a rendőrségen, s rövid időn belül sikerült is azono­sítani a támadókat A ki­vizsgálás folyamatban van, é­s­ 1995-ben betörtek a brassói Anton Pan utca 37 szám alatti lakás­ba, ahonnan kilencmillió lej értékű zsákmánnyal tá­voztak a tolvajok. Másnap Mihai Badea és Sorín Stoian rendőrhadnagyok letar­tóztatták a Bambach test­véreket a rendőrségre vit­ték, ahol a vallatás során gu­mibottal verték őket hogy válallják magukra a bűntet­tek elkövetését. Robert Rambach az ütlegelések kö­vetkeztében nyolc napos orvosi kezelésre szorult. Hosszú ideig tartó kivizsgá­lás következett mígnem a közelmúltban a Brassói Ka­tonai Ügyészség megalapo­zottnak találta az ártatlanul bántalmazottak feljelenté­sét így katonai törvényszék elé állítják a kiskorúakat üt­legelő, túlbuzgó rendőr­tiszteket és Kovács László

Next