Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-08-14 / 64. szám

8 magazin 1997. augusztus 14., csütörtök Udvarhelyen nem észlelték Tudnivalók az agyhártyagyulladásról A központi média napjainkban nagy teret szentel a különböző városokban diagnosztizált agyhártyagyulla­­dásos megbetegedéseknek. Városunkban nagyon rég nem volt agyhártyagyulladás-járvány — tájékoztatott dr. Kurkó János —, s az utóbbi néhány hónapban egyáltalán nem voltak sem vírusos, sem bakteriális megbetegedések. Az alábbiakban az orvos magyará­zatai alapján próbáljuk bemutatni ezt a betegséget, valamint azt is megtudhatják olvasóink, hogy kell-e tartaniuk a kullancstól. — Az agyhártyagyulladá­sokat két nagy csoportra oszthatjuk — mondta dr. Kurkó János —, vírusos és baktériumok által okozottak­­ra. A vírusos agyhártyagyul­ladások előfordulása sokkal gyakoribb, lefolyásuk sokkal könnyebb, mint a baktériu­mok által okozottaké, és az elhalálozás is jóval ki­sebb. Általában nem szoktak különösebb szövődménye­ket okozni. A vírusos agyhár­tyagyulladásokat legalább harmincféle, de ennél több víruscsalád is okozhatja. Lappangási idejük a külön­böző vírusoktól függően vál­tozik, de általában hét nap. A betegség hirtelen lázzal, fejfájással, hányinger nélküli hányással kezdődik. A bete­get sérti a fény, aluszékony lesz, és az esetek csekély százalékában bekövetkezhet a kómás állapot is. A betegre jellemzőek az úgynevezett puskakakastar­­tás, tarkókötöttség stb. — foly­tatta az orvos. — Ilyenkor agyvizet veszünk a betegtől, melynek alapján könnyen eldönthetjük, hogy vírusos agyhártyagyulladással ál­­lunk-e szemben. Mikor be­szúrjuk a tűt a gerincoszlop­ba, két ágyékcsigolya közé, akkor kristálytiszta spriccoló agyvizet találunk, a nyirok­sejtek száma pedig néhány száz. Normális körülmények között az agyvíz nem spriccel, hanem folyamatosan csöpög, és a sejtszám tíz alatt van. Leggyakrabban három bak­térium okozhat bakteriális agyhártyagyulladást: gyer­mekeknél gyakori az úgyne­vezett Hemophylus influen­zae, felnőtteknél a Meningo­­­ corus és a Pneumococcus. A többi baktérium nagyon rit­kán okoz agyhártyagyulla­dást. A vírusos és a bakteriális agyhártyagyulladásos beteg vizsgálatakor nem találunk semmilyen különbséget, mert a tünetek hasonlóak. Csakis agyvízvizsgálat köz­ben tudjuk megállapítani, hogy milyen agyhártyagyulla­dással állunk szemben. Ilyen esetben az agyvíz fokozottabb nyomású, mint a vírusos meg­betegedéseknél, viszont gen­nyes, zavaros, nem kristály­­tiszta, a sejtszám pedig kétezer körüli, de ezek a sejtek nem nyiroksejtek, hanem sokmagú vörösvértestek. A beteg vizsgálata után fél órával már biztosan tudjuk, hogy milyen agyhártyagyulladással állunk szemben. — Hogyan kezelik ezeket a betegeket? — A kezeléshez olyan anti­biotikumot választunk, ame­lyik mind a három baktéri­umra, kórokozóra hat. Ennek az antibiotikumnak be kell jutnia az agyba. Ilyenkor pe­­nicilint vagy ampicilint adunk a betegnek. Újabban egészen új gyógyszerek is a rendelkezésünkre állnak. Ezek közül a Recephint em­lítem meg, amely viszont méregdrága, de kiváló anti­biotikum, és amellyel szép eredményeket lehet elérni. Az agyhártyagyulladásos be­teg tíznapos kórházi kezelést igényel, három-négy hetes munkakieséssel. — Melyek az agyhártya­gyulladás szövődményei? — Vírusos agyhártyagyul­ladásnál nagyon ritkán for­dul elő elhalálozás, mind­össze az esetek néhány százalé­kában. Viszont kimutatták, hogy habár a vírusos agyhár­tyagyulladások jóindulatú le­­folyásúak, nem okoznak kü­lönböző problémákat, viszont tíz-húsz év elteltével a betegek húsz százalékának beilleszke­dési zavarai lesznek a társada­lomba. Gyakrabban vesznek össze főnökükkel, gyakrabban rúgnak be, verekednek össze barátaikkal, cserélgetik a part­nereiket stb. Általában köny­­nyebb, de néha súlyosabb tár­sadalmi beilleszkedési zava­rok is előfordulhatnak. A bakteriális agyhártya­gyulladásnál sokat számít — folytatta dr. Kurkó János —, hogy milyen baktériumról van szó, milyen hamar viszik kórházba a beteget. Bizo­nyos esetekben az elhalálo­zás elérheti a 30%-ot, de sze­rencsére városunkban évti­zedek alatt ez az arány 2- 3%-os. Ha a beteget már nem fenyegeti az elhalálo­zás, a bakteriális agyhártya­gyulladások esetében más veszélyek is vannak. Főleg a pneumococcus­ os fertőzések­nél, vagy ha a beteget nem részesítik időben kezelés­ben, előfordulhatnak agy­­hártya-letapadások. Az agy­víz nem tud zavartalanul foly­ni, pusztítja az agyállo­mányt, és így kisebb-nagyobb fokú vízfejűség alakulhat ki. A kisfokú vízfejűség is kihat az illető tanulmányi ered­ményeire, az intellektuális szintjére, a társadalomban való beilleszkedési lehetősé­geire, és az egész sorsára. —Az emberek körében na­gyon elterjedt az a tévhit, hogy a kullancs agyhártya­gyulladást okoz. — A kullancs soha nem okoz sem gennyes, sem víru­sos agyhártyagyulladást. A kullancsok vírushordozásá­nak lehetősége egy az ezer­hez. Tehát minden ezredik kullancs okozhat betegséget. Nem agyhártya-, hanem agyvelőgyulladást. Ez súlyos eszméletlenségi állapottal jár, és ilyen esetekben az el­halálozási arány sajnos na­gyon nagy. Udvarhelyen is volt rá példa, hogy az illető kullancscsípés által okozott agyvelőgyulladásban halt meg. A kullancs a Lyme-féle be­tegséget is okozhatja, a Rik­­kettis a burgdorferi baktérium által. A betegség lappangási ideje 20-30 nap. A betegnek jó a közérzete. A kullancscsí­pés helyén egy körkörös pír jelenik meg a bőrön, amely a széle felé terjed, ugyanakkor a közepe visszanyeri az ere­deti színét. Néhány napon belül szalagszerű pír jelenik meg, amely átterjed a test más részeire is. A hőemelke­dés és a közérzet is megfele­lő ez idő alatt. A betegség ebben a stádi­umban kiválóan gyógyítha­tó. Ha ilyenkor nem ismerjük fel a betegséget, akkor idővel a beteg tünetmentes lesz, de öt-nyolc hónap elteltével megjelennek az ízületi pa­naszok, amelyek igen köny­­nyen összetéveszthetők kü­lönböző diszkuszos fájdal­makkal. Ebben a stádiumban a betegség diagnosztizálása roppant költséges, számunkra egyelőre hozzá nem férhető laboratóriumi módszerekkel történik. Ha ekkor sem ismer­jük fel a betegséget, akkor megtámadhatja a szívet, a koszorúéren okoz gyulladást, amely szívizomgyulladáshoz, koszorúérszűküléshez vezet­het. Én is gyakran kirándulok, de mindenkinek azt tanácso­lom, hogy minden kirándu­lás után nézze meg, nem ha­­tolt-e testükbe kullancs. Ha igen, akkor egy csipesszel egyetlen mozdulattal kiv­esz­­szük a kullancsot, akár egy­ben, akár darabokban. Nem kell félni, hogy a fejét lesza­kítjuk, mert azt utána ki lehet piszkálni. A kullancs fejében nincs kórokozó, vírus vagy baktérium. Nagyon helyte­len módszer, ha a kullancsot kézzel nyomkodva próbál­­ juk kivenni. Ha nyomkod­ juk, a kullancs testéből, pot­­rohából vagy bélrendszeré­ből a saját testünkbe fecsken­dezzük a baktériumokat. Ahhoz, hogy a kullancs be­tegséget okozzon az ember­nél, legalább 48 órát kell tar­tózkodnia a testben. Más­képp a baktériumnak nincs ideje, hogy behatoljon a tes­tünkbe. Célszerű, hogy a kul­lancsot félig balra tekerve csavarjuk ki a csipesszel. ________és Jakab Árpád Van képünk hozzá! Közel húsz esztendeje nem volt kutyakiállí­tás Székelyud­varhelyen, talán ezért kénysze­rülnek a fajta legjobbjai más­hol megmutatni magukat. Talál­kozni velük a lakótelepi ku­kák környékén, a lépcsőházak­ban, rokonnál vagy ismerős­nél, mi több, a Fényes vendég­lő terjében is látni gyönyörű példányokat. ..hí ini . A szex és a gyógyszerek stresszel teli, rohanó világunkban egyre többen küszködnek szexuális problémákkal. A munkahelyi gon­dok is gyakran az ágyban oldódnak fel. Eszünkbe sem jut, hogy a szexuális zavart esetleg valamelyik, rendszeresen szedett gyógyszerünk okozza. Pedig ez könnyen lehetsé­ges. Sok orvosság csökkenti a nemi vágyat, részleges és teljes impotenciához, vagy magömlési nehézségekhez ve­zet. Az ilyen mellékhatásokat kiváltó gyógyszerek között vannak vízhajtók, értágítók, antiallergiás és depresszió elleni szerek, nyugtatók, fájdalomcsillapítók, altatók és hormonkészítmények. A gyógyszerek esetleges szexuális mellékhatásával kapcsolatban viszonylag kevés kutatást végeztek. A legtöbb információ a tapasztalatokon alapul, melyekről a betegek számoltak be orvosaiknak. Sajnos a legtöbben a betegek és orvosok egyaránt — azonban szégyellnek erről a témáról beszélni. A dohányzóknál és az alkoholt fogyasztóknál ez már fokozottabban érvénye­sül, hiszen ezek a káros szenvedélyek önmagukban is sokat ártanak a szexuális életnek. Nem szabad tehát an­nyiban hagynunk a dolgot, beszéljünk erről kezelőorvo­sunkkal, és Kovács László Egészségvédelem Daganatos megbetegedés A nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbe­tegedése a mellrák. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente harmincezer magyar életét köve­teli ez a betegség, a nők hét százalékának haláláért a mellrák a felelős. Ez a betegség a modern kor követ­kezménye. Számos tényezőt tettek már felelőssé kiala­kulásáért, a környezetünkben lévő szennyezőanyagokat, a terhesség megszakítását, a számítógépes munkát, az öröklődést, de a pontos folyamatát még ma sem ismer­jük... Az viszont biztos, hogy a stressz, a helytelen táplál­kozás és a városi élet egyetlen hölgynek sem használ. A japán nők ritkán szen­vednek ettől a kórtól, míg az amerikaiak veszélyezettsége jócskán növekszik. Statiszti­kai adatok szerint minden ki­lencedik nő megkapja a mellrákot. Az életkor előre haladtával fokozatosan nő a kór kialakulásának veszélye. Amerikai felmérések alapján az ötven éven felülieknél minden ötezerkilencszáza­dik nő érintett. Nem véletlen, hogy a mellráktól mindenki retteg. Egyre több amerikai nő vágatja le egészséges mellét, csakhogy kizárjon minden rizikót. A megoldás a rendszeres szűrés lenne, de nem mindenki vesz részt a rendszeres vizsgálaton. Fon­tos, hogy a nők minden hó­napban ellenőrizzék a mel­lüket. Sokan nemcsak a be­tegségtől, hanem a vizsgálat­tól és a kezelések egyes módjaitól is félnek. Sokan, ha csomót fedeznek fel a mellükben, pánikba esnek, félnek orvoshoz menni. Ezek a csomók általában a ciklus alatt alakulnak ki, és többnyire jóindulatúak. Vi­szont, ha rendszeresen vé­geznek önvizsgálatot, akkor a rosszindulatú daganatok­nak több mint felét fe­deznék fel. A nők legjobban a röntgenes vizsgálattól fél­nek, mivel kellemetlennek és megbízhatatlannak tartják az eljárást. Inkább az ultrahan­gos vizsgálatban bíznak, mi­vel segítségével még a legap­róbb csomót is észre lehet venni. Az orvosok szerint minden negyvenéves nőnek érdemes két évente elvé­geznie a röntgent. A hölgyek a szövetmintavételt sem ked­velik túlságosan, mert attól tartanak, hogy a beavatkozás hatására a csomó növekedni kezd és áttéteket képez. Az orvosok szerint viszont ez nem igaz, és ha szövetmintát vesznek, akkor hamarabb el lehet kezdeni a helyes terápi­át. A beteg nagyon erős gyógyszereket kap, hogy a tumorsejtek elpusztuljanak. Ezek a gyógyszerek nagyon megterhelik az immunrend­szert, aminek következtében rosszullétek, és ami egy nő­nek a legszörnyűbb, a hajhullás jelentkezhet. Vi­szont már vannak olyan gyógyszerek, amelyek csök­kentik ezeket a kellemetlen­ségeket, és a haj is újra kinő a kezelést követően. A harmadik dolog, amitől a nők félnek, a műtét. Azt gon­dolják, hogy ha műteni kell őket, akkor az orvos az egész mellüket eltávolítja. Ma már arra törekednek, hogy ha egy kis esély is van, lehetőleg megtartsák a beteg mellét. Ez a daganat nagysá­gától, jellegétől és helyétől függ. A műtétek több mint felénél megmarad a mell, de ha esetleg mégsem, akkor az amputációk után lehetőség van ennek pótlására. Sok nő nem tart igényt a pótlásra, és mell nélkül is öntudatosan él tovább. Mellrák-operáción átesett híres nők: Nancy Reagan (76), Brigitte Bardot (62), Sonja Bernadotte grófnő (53), Olivia Newton-John (48), Kate Jackson (48), és Bartha Melinda

Next