Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)
1997-08-14 / 64. szám
8 magazin 1997. augusztus 14., csütörtök Udvarhelyen nem észlelték Tudnivalók az agyhártyagyulladásról A központi média napjainkban nagy teret szentel a különböző városokban diagnosztizált agyhártyagyulladásos megbetegedéseknek. Városunkban nagyon rég nem volt agyhártyagyulladás-járvány — tájékoztatott dr. Kurkó János —, s az utóbbi néhány hónapban egyáltalán nem voltak sem vírusos, sem bakteriális megbetegedések. Az alábbiakban az orvos magyarázatai alapján próbáljuk bemutatni ezt a betegséget, valamint azt is megtudhatják olvasóink, hogy kell-e tartaniuk a kullancstól. — Az agyhártyagyulladásokat két nagy csoportra oszthatjuk — mondta dr. Kurkó János —, vírusos és baktériumok által okozottakra. A vírusos agyhártyagyulladások előfordulása sokkal gyakoribb, lefolyásuk sokkal könnyebb, mint a baktériumok által okozottaké, és az elhalálozás is jóval kisebb. Általában nem szoktak különösebb szövődményeket okozni. A vírusos agyhártyagyulladásokat legalább harmincféle, de ennél több víruscsalád is okozhatja. Lappangási idejük a különböző vírusoktól függően változik, de általában hét nap. A betegség hirtelen lázzal, fejfájással, hányinger nélküli hányással kezdődik. A beteget sérti a fény, aluszékony lesz, és az esetek csekély százalékában bekövetkezhet a kómás állapot is. A betegre jellemzőek az úgynevezett puskakakastartás, tarkókötöttség stb. — folytatta az orvos. — Ilyenkor agyvizet veszünk a betegtől, melynek alapján könnyen eldönthetjük, hogy vírusos agyhártyagyulladással állunk-e szemben. Mikor beszúrjuk a tűt a gerincoszlopba, két ágyékcsigolya közé, akkor kristálytiszta spriccoló agyvizet találunk, a nyiroksejtek száma pedig néhány száz. Normális körülmények között az agyvíz nem spriccel, hanem folyamatosan csöpög, és a sejtszám tíz alatt van. Leggyakrabban három baktérium okozhat bakteriális agyhártyagyulladást: gyermekeknél gyakori az úgynevezett Hemophylus influenzae, felnőtteknél a Meningo corus és a Pneumococcus. A többi baktérium nagyon ritkán okoz agyhártyagyulladást. A vírusos és a bakteriális agyhártyagyulladásos beteg vizsgálatakor nem találunk semmilyen különbséget, mert a tünetek hasonlóak. Csakis agyvízvizsgálat közben tudjuk megállapítani, hogy milyen agyhártyagyulladással állunk szemben. Ilyen esetben az agyvíz fokozottabb nyomású, mint a vírusos megbetegedéseknél, viszont gennyes, zavaros, nem kristálytiszta, a sejtszám pedig kétezer körüli, de ezek a sejtek nem nyiroksejtek, hanem sokmagú vörösvértestek. A beteg vizsgálata után fél órával már biztosan tudjuk, hogy milyen agyhártyagyulladással állunk szemben. — Hogyan kezelik ezeket a betegeket? — A kezeléshez olyan antibiotikumot választunk, amelyik mind a három baktériumra, kórokozóra hat. Ennek az antibiotikumnak be kell jutnia az agyba. Ilyenkor penicilint vagy ampicilint adunk a betegnek. Újabban egészen új gyógyszerek is a rendelkezésünkre állnak. Ezek közül a Recephint említem meg, amely viszont méregdrága, de kiváló antibiotikum, és amellyel szép eredményeket lehet elérni. Az agyhártyagyulladásos beteg tíznapos kórházi kezelést igényel, három-négy hetes munkakieséssel. — Melyek az agyhártyagyulladás szövődményei? — Vírusos agyhártyagyulladásnál nagyon ritkán fordul elő elhalálozás, mindössze az esetek néhány százalékában. Viszont kimutatták, hogy habár a vírusos agyhártyagyulladások jóindulatú lefolyásúak, nem okoznak különböző problémákat, viszont tíz-húsz év elteltével a betegek húsz százalékának beilleszkedési zavarai lesznek a társadalomba. Gyakrabban vesznek össze főnökükkel, gyakrabban rúgnak be, verekednek össze barátaikkal, cserélgetik a partnereiket stb. Általában könynyebb, de néha súlyosabb társadalmi beilleszkedési zavarok is előfordulhatnak. A bakteriális agyhártyagyulladásnál sokat számít — folytatta dr. Kurkó János —, hogy milyen baktériumról van szó, milyen hamar viszik kórházba a beteget. Bizonyos esetekben az elhalálozás elérheti a 30%-ot, de szerencsére városunkban évtizedek alatt ez az arány 2- 3%-os. Ha a beteget már nem fenyegeti az elhalálozás, a bakteriális agyhártyagyulladások esetében más veszélyek is vannak. Főleg a pneumococcus os fertőzéseknél, vagy ha a beteget nem részesítik időben kezelésben, előfordulhatnak agyhártya-letapadások. Az agyvíz nem tud zavartalanul folyni, pusztítja az agyállományt, és így kisebb-nagyobb fokú vízfejűség alakulhat ki. A kisfokú vízfejűség is kihat az illető tanulmányi eredményeire, az intellektuális szintjére, a társadalomban való beilleszkedési lehetőségeire, és az egész sorsára. —Az emberek körében nagyon elterjedt az a tévhit, hogy a kullancs agyhártyagyulladást okoz. — A kullancs soha nem okoz sem gennyes, sem vírusos agyhártyagyulladást. A kullancsok vírushordozásának lehetősége egy az ezerhez. Tehát minden ezredik kullancs okozhat betegséget. Nem agyhártya-, hanem agyvelőgyulladást. Ez súlyos eszméletlenségi állapottal jár, és ilyen esetekben az elhalálozási arány sajnos nagyon nagy. Udvarhelyen is volt rá példa, hogy az illető kullancscsípés által okozott agyvelőgyulladásban halt meg. A kullancs a Lyme-féle betegséget is okozhatja, a Rikkettis a burgdorferi baktérium által. A betegség lappangási ideje 20-30 nap. A betegnek jó a közérzete. A kullancscsípés helyén egy körkörös pír jelenik meg a bőrön, amely a széle felé terjed, ugyanakkor a közepe visszanyeri az eredeti színét. Néhány napon belül szalagszerű pír jelenik meg, amely átterjed a test más részeire is. A hőemelkedés és a közérzet is megfelelő ez idő alatt. A betegség ebben a stádiumban kiválóan gyógyítható. Ha ilyenkor nem ismerjük fel a betegséget, akkor idővel a beteg tünetmentes lesz, de öt-nyolc hónap elteltével megjelennek az ízületi panaszok, amelyek igen könynyen összetéveszthetők különböző diszkuszos fájdalmakkal. Ebben a stádiumban a betegség diagnosztizálása roppant költséges, számunkra egyelőre hozzá nem férhető laboratóriumi módszerekkel történik. Ha ekkor sem ismerjük fel a betegséget, akkor megtámadhatja a szívet, a koszorúéren okoz gyulladást, amely szívizomgyulladáshoz, koszorúérszűküléshez vezethet. Én is gyakran kirándulok, de mindenkinek azt tanácsolom, hogy minden kirándulás után nézze meg, nem hatolt-e testükbe kullancs. Ha igen, akkor egy csipesszel egyetlen mozdulattal kiveszszük a kullancsot, akár egyben, akár darabokban. Nem kell félni, hogy a fejét leszakítjuk, mert azt utána ki lehet piszkálni. A kullancs fejében nincs kórokozó, vírus vagy baktérium. Nagyon helytelen módszer, ha a kullancsot kézzel nyomkodva próbál juk kivenni. Ha nyomkod juk, a kullancs testéből, potrohából vagy bélrendszeréből a saját testünkbe fecskendezzük a baktériumokat. Ahhoz, hogy a kullancs betegséget okozzon az embernél, legalább 48 órát kell tartózkodnia a testben. Másképp a baktériumnak nincs ideje, hogy behatoljon a testünkbe. Célszerű, hogy a kullancsot félig balra tekerve csavarjuk ki a csipesszel. ________és Jakab Árpád Van képünk hozzá! Közel húsz esztendeje nem volt kutyakiállítás Székelyudvarhelyen, talán ezért kényszerülnek a fajta legjobbjai máshol megmutatni magukat. Találkozni velük a lakótelepi kukák környékén, a lépcsőházakban, rokonnál vagy ismerősnél, mi több, a Fényes vendéglő terjében is látni gyönyörű példányokat. ..hí ini . A szex és a gyógyszerek stresszel teli, rohanó világunkban egyre többen küszködnek szexuális problémákkal. A munkahelyi gondok is gyakran az ágyban oldódnak fel. Eszünkbe sem jut, hogy a szexuális zavart esetleg valamelyik, rendszeresen szedett gyógyszerünk okozza. Pedig ez könnyen lehetséges. Sok orvosság csökkenti a nemi vágyat, részleges és teljes impotenciához, vagy magömlési nehézségekhez vezet. Az ilyen mellékhatásokat kiváltó gyógyszerek között vannak vízhajtók, értágítók, antiallergiás és depresszió elleni szerek, nyugtatók, fájdalomcsillapítók, altatók és hormonkészítmények. A gyógyszerek esetleges szexuális mellékhatásával kapcsolatban viszonylag kevés kutatást végeztek. A legtöbb információ a tapasztalatokon alapul, melyekről a betegek számoltak be orvosaiknak. Sajnos a legtöbben a betegek és orvosok egyaránt — azonban szégyellnek erről a témáról beszélni. A dohányzóknál és az alkoholt fogyasztóknál ez már fokozottabban érvényesül, hiszen ezek a káros szenvedélyek önmagukban is sokat ártanak a szexuális életnek. Nem szabad tehát annyiban hagynunk a dolgot, beszéljünk erről kezelőorvosunkkal, és Kovács László Egészségvédelem Daganatos megbetegedés A nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése a mellrák. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente harmincezer magyar életét követeli ez a betegség, a nők hét százalékának haláláért a mellrák a felelős. Ez a betegség a modern kor következménye. Számos tényezőt tettek már felelőssé kialakulásáért, a környezetünkben lévő szennyezőanyagokat, a terhesség megszakítását, a számítógépes munkát, az öröklődést, de a pontos folyamatát még ma sem ismerjük... Az viszont biztos, hogy a stressz, a helytelen táplálkozás és a városi élet egyetlen hölgynek sem használ. A japán nők ritkán szenvednek ettől a kórtól, míg az amerikaiak veszélyezettsége jócskán növekszik. Statisztikai adatok szerint minden kilencedik nő megkapja a mellrákot. Az életkor előre haladtával fokozatosan nő a kór kialakulásának veszélye. Amerikai felmérések alapján az ötven éven felülieknél minden ötezerkilencszázadik nő érintett. Nem véletlen, hogy a mellráktól mindenki retteg. Egyre több amerikai nő vágatja le egészséges mellét, csakhogy kizárjon minden rizikót. A megoldás a rendszeres szűrés lenne, de nem mindenki vesz részt a rendszeres vizsgálaton. Fontos, hogy a nők minden hónapban ellenőrizzék a mellüket. Sokan nemcsak a betegségtől, hanem a vizsgálattól és a kezelések egyes módjaitól is félnek. Sokan, ha csomót fedeznek fel a mellükben, pánikba esnek, félnek orvoshoz menni. Ezek a csomók általában a ciklus alatt alakulnak ki, és többnyire jóindulatúak. Viszont, ha rendszeresen végeznek önvizsgálatot, akkor a rosszindulatú daganatoknak több mint felét fedeznék fel. A nők legjobban a röntgenes vizsgálattól félnek, mivel kellemetlennek és megbízhatatlannak tartják az eljárást. Inkább az ultrahangos vizsgálatban bíznak, mivel segítségével még a legapróbb csomót is észre lehet venni. Az orvosok szerint minden negyvenéves nőnek érdemes két évente elvégeznie a röntgent. A hölgyek a szövetmintavételt sem kedvelik túlságosan, mert attól tartanak, hogy a beavatkozás hatására a csomó növekedni kezd és áttéteket képez. Az orvosok szerint viszont ez nem igaz, és ha szövetmintát vesznek, akkor hamarabb el lehet kezdeni a helyes terápiát. A beteg nagyon erős gyógyszereket kap, hogy a tumorsejtek elpusztuljanak. Ezek a gyógyszerek nagyon megterhelik az immunrendszert, aminek következtében rosszullétek, és ami egy nőnek a legszörnyűbb, a hajhullás jelentkezhet. Viszont már vannak olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik ezeket a kellemetlenségeket, és a haj is újra kinő a kezelést követően. A harmadik dolog, amitől a nők félnek, a műtét. Azt gondolják, hogy ha műteni kell őket, akkor az orvos az egész mellüket eltávolítja. Ma már arra törekednek, hogy ha egy kis esély is van, lehetőleg megtartsák a beteg mellét. Ez a daganat nagyságától, jellegétől és helyétől függ. A műtétek több mint felénél megmarad a mell, de ha esetleg mégsem, akkor az amputációk után lehetőség van ennek pótlására. Sok nő nem tart igényt a pótlásra, és mell nélkül is öntudatosan él tovább. Mellrák-operáción átesett híres nők: Nancy Reagan (76), Brigitte Bardot (62), Sonja Bernadotte grófnő (53), Olivia Newton-John (48), Kate Jackson (48), és Bartha Melinda