Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-08-21 / 66. szám

I 1997. augusztus 21., csütörtök magazin IHAbó 9 Kelet-Európa: a pedofilek paradicsoma Ahol a maffia az úr Az utóbbi években a kicsiny gyermekeket szexuá­lisan kihasználók már nem Ázsiába, inkább Kelet- és Közép-Európába és a volt Szovjetunió területére igyekeznek. És nem is véletlenül. Errefelé megkap­nak mindent, amire vágynak. A gyermekprostitúció ellen küzdő nemzetközi szervezet, az ECPAT jelen­tései egyértelműen bizonyítják ezt. Nemrégen egy UNICEF-kongresszuson már sokan követelték, hogy az érintett kormányok tegyenek valamit. A gyermekpornó-kedvelők és a pedofilok kedvelt va­dászterülete lett Kelet-Európa, és a jelenség kezd már tömeges méreteket ölteni. Legrosszabb a helyzet a balti államokban, Oroszor­szágban, Romániában és Lengyelországban. Itt szinte büntetlenül lehet kihasználni a gyermekeket szexuális cé­lokra, mert vagy eléggé lyu­kas a szóban forgó országok paragrafustára, vagy a rendő­rök tesznek úgy, mintha mi sem történne. Orosz földön a gyermek­­szexügyekben a maffia az úr. Nemrég az egyik finn nyilvá­nosházban bukott le 15 kis­korú orosz lány — egytől egyig az orosz maffia közve­títette ki őket. A pornóipar is felfedezte az országot, külö­nösen Szentpéterváron nagy a forgalom. Finnországból és Svédországból majdhogy­nem tömegesen jönnek a pe­­dofilek. Külföldi férfiakat nyolc-tízéves kisfiúkkal már a kapuk alatt is láttak fajta­­lankodni. A gyerekek olyan szegények, hogy nem egy­szer egy hamburgerrel is megelégszenek valamelyik közeli gyorsétkezdében. A német szexturisták in­kább a balti országokba mennek , ott nagyobbrészt értik a nyelvüket, és nem any­­nyira elmaradottak a körül­mények, mint orosz földön. Vilniuszban például egy gyermekkel töltött szexuális együttlét egy szállodai szo­bában mindössze 16 litbe, vagyis négy USA-dollárba kerül. Itt a legfiatalabbak — például a Lietuva hotelben —­ 11-12 évesek. Errefelé forgatták nemrég azokat a gyermekpornófilmeket is, amelyekkel elárasztották a német piacot. Lettországban sem jobb a helyzet. Itt a rendőrség nem­régen 60, szexuális szolgál­tatásokat gyakorló, gyereket vett őrizetbe. A város köz­pontjában — Rigában — olyan gyerekekkel lehet ta­lálkozni, akik két-, sőt egy USA-dollárért is hajlandóak elmenni bárkivel — pedig még 13 évesek sincsenek. Romániában a legtöbb ide­gen szexturista angol. Gyak­ran megesik, hogy karitatív szervezetek alkalmazotta­inak adják ki magukat. Két ilyen urat már letartóztattak: ők a szépen hangzó Friend in Romania szervezet tag­jaiként mutat­koztak be, és fiúkra pá­lyáztak. Leg­fiatalabb áldo­zatuk mind­össze hétéves volt. Azután utaztak Buka­restbe, miután otthon már szépen meg­dagadt a rend­őrségi dossziéjuk hasonló ügyek miatt. Egy másik brit állampolgár hamis megbízó­­levéllel román gyerekeket akart "adoptálni" és kivinni Nyugatra — nem nehéz kita­lálni, milyen pénzt ígért ér­tük, szerencsére még idejé­ben elkapták. Ettől függetle­nül mások más úton-módon sok fiatal román kislányt vit­tek különböző ürügyekkel Ciprusba, Törökországba, Hollandiába, Görögország­ba és Olaszországba, ahol a kis áldozatok "speciális" nyilvánosházakba kerültek. Nem árt megjegyezni, hogy a nemi betegségeknek is valóságos tárháza lett a Ke­let. Románia az AIDS-es gye­rekekről híres, Oroszország pedig körülbelül egymillió szifiliszes gyerekről. Számuk csak az utolsó évben 20 szá­zalékkal nőtt. A kelet-európai gyerekek nemcsak lakóhelyükön szol­gáltatnak. Van egy sajátos "utazó" formája is ennek az iparnak. A legtöbben Berlin­be utaznak, ahová Nyugat- Európából áramlanak az ef­féle élményekre vágyó fel­nőttek. A fő találkozási pont a berlini Állatkert, a pályaud­var és a metró némely állo­mása. Berlinben a legtöbb kisfiú lengyel, román és a volt Szovjetunió országaiból való. Alig érkeznek meg, már az állomáson várják őket az ottani pedofil homo­szexuálisok, és lecsapnak rá­juk — aztán hazaviszik, és hónapokig, de van úgy, hogy évekig "gondjukat viselik". Ellátják a gyerekeket min­dennel, amit csak megkíván­nak , majd tizenöt-tizenhat évesen kerülnek ismét az ut­cára, amikor gazdájuk egy fiatalabbal cseréli fel őket... Megkéselték a parancsnokot Ünnepre készült Alsórákos apraja, nagyja. Ez évben is megünnepelték a hagyományos bányásznapot a helység kőfejtői. S a nagy alkalomra meghívták az elöljárókat is, a helyi hatalom és közélet helyi képviselőit, így lett részese az ünnepségnek Dobai Lőrinc rendőrparancsnok is. Amikor a mulatság meg­kezdődött, senki sem gon­dolt arra, hogy még a nap eltelte előtt gyászos követ­kezményei lesznek. Folyt a vígkedélyű beszélgetés, de legfőképpen a pálinka. S közben szólt a zene, táncol­tak az egybegyűltek. Ahogy teltek az órák, úgy hágott mind magasabbra a jókedv. Ebben pedig jelentős része volt az elfogyasztott italnak is. S mivel az alkohol néha erősíti a memóriát, a 33 esz­tendős Bíró Sándornak eszé­be jutott, hogy Dobai Lőrinc rendőrparancsnok egy rég­múlt kocsmai verekedés al­kalmával elvett tőle egy sza­lonnaszeletelő, hagymavá­gó kést. S ha már jelen volt az érintett is, Bíró nem sokat teketóriázott, hanem odalé­pett a rendőrparancsnok mellé, s megkérdezte, mikor kaphatja vissza tulajdonát. Dobai válasza — azt bizony nyugdíjas korodig nem látod vissza — pillanatok alatt fel­bőszítette. Bíró nem is teke­tóriázott sokat, kezét zsebé­be mélyesztve egy kutyanyú­­zót halászott elő, melyet gyor­san kinyitott, s mielőtt bárki is közbeavatkozott volna, azt egymás után háromszor mé­lyesztette a magatehetetlen rendőrparancsnok gyomrá­ba. A m­inssjárt Tündort a ZGPli­nai kórházba szállították, s a szakszerű, gyors orvosi bea­vatkozásnak köszönhetően sikerült a súlyosan sebesül­tet életben tartani. Amint Creţu főorvos kijelentette, pár percnyi késedelem az ál­dozat halálát okozhatta vol­na. Bíró Sándort azonnal őri­zetbe vették, gyilkossági kí­sérlet vádjával előzetes le­tartóztatásban van. Azon­ban rendkívül furcsa, hogy a kihallgatás alkalmával a mu­latságon részt vevő 33 sze­mély egyike sem emlékezett semmire, mindannyian azt vallották, hogy tökrészegek voltak, és nem tudnak sem­miről semmit! Mindössze a vádlott testvé­re, Bíró Mihály esze váltott, s azonnal támadásba len­dült. Állítása szerint, az ál­dozat önmaga kereste a bajt, ugyanis a táncmulatság köz­ben többször is felkérte Bíró Sándor szemrevaló felesé­gét, s nem egy alkalommal, mindenki szeme láttára, túl közel simult hozzá... A varázslatos Hargita rengetegében Hazavezérlés csillagok hívása A kanadai Horváth Árpád négy évtizede hagyta el hazáját, Romániát. Szinte azóta vadászik a világ különböző tájain, négy világrész vadonjaiban. Az esztendő tizenkét hónapjából négyet szenvedélyé­nek hódolva tölt el — megjárja Észak-, Közép- és Dél-Amerika rengetegeit, Afrika vad vidékeit, Euró­pa erdőségeit. Egyedülállóan értékes gyűjteményé­ben a világ 170 vadfajtájának trófeái találhatók. — Hazavezérlő csillagok késztető hívása nyomán ju­tottam el végre fiammal Er­­délyországba — kezdte él­ménybeszámolóját Horváth Árpád. — Már 1992-ben kér­vényt nyújtottam be a román állami szervekhez, tegyék le­hetővé számunkra egy kár­páti medvevadászat meg­szervezését. Sajnos, kérésün­ket elutasították. 1994 őszén kerültem kap­csolatba, véletlen folytán, a Székelyudvarhelyen élő dr. Gotthárd Bélával, akinek hat­hatós segítségével valósággá válhatott a kárpáti barnamed­ve elejtésének álma... Székelyudvarhelyre érke­zésünk után hamarosan megtaláltuk Gotthárd Béláék otthonát, ahol megindító szeretettel fogadtak bennün­ket. Az elkövetkező napok­ban szállásunkként szolgáló vadregényes, csodálatosan szép vadásziakban az erdé­szetvezetők, a vadászsze­mélyzet meleg szeretettel fo­gadott, akár a távolba sza­kadt rokonokat, a vacsora meghitt hangulatában úgy tűnt, mintha már réges-rég is­mernénk egymást. ... Végre elérkezett a várva­­várt vadászat napja. Sajnos, az első próbálkozás nem járt sikerrel. A csodaszép tájon kívül sem medvét, sem re­metekant, sem farkast nem vetett elénk a szerencse. Vendéglátóink cseppet sem csüggedtek — másnapra hajtóvadászattal kecsegtettek bennünket. Kora reggel felér­tünk a hegytetőre. Előbb egy nőstény medve ballagott elő a sűrűből két bocsa kíséretében. Filmező barátom olyan hévvel dolgozott, hogy a megijesztett medvék végül majdnem elso­dorták kamerájával együtt... Rövid idő után jókora vad­kan baktatott elő az előttünk terjeszkedő tisztásra. Fegy­verem azonban néma ma­radt, mivel vágyam a medve kilövése volt. És ezúttal a szerencse valóban mellénk szegődött. Megjelent a szí­nen egy magányos — és még az én észak-amerikai med­veméretekhez szokott sze­memnek is szokatlanul nagy — medve. Nem haboztam so­kat: dörrent a vállamhoz emelt fegyverem, s a medve, testének elejét felvágva, mély hördüléssel lódult a sűrű pereme felé — de nem jutott odáig: a váll­ lapjába csapódó nehéz lövedék fel­döntötte, mielőtt a szélső fe­nyők takarását elérte vol­na. Karmos lába még né­hányat rúgott a levegőbe, aztán elernyedt... Az ál­mom teljesült. Miután le­kászálódtunk a lesről, és ott álltunk mellette, zsák­mányom még hatalma­sabbnak tűnt: a trófea elbí­rálásakor kiderült, hogy 400 pontra becsülték. A következő feledhetetle­nül szép napot farkas-, hiúz­és vaddisznóvadászattal töl­töttük. Majd elérkezett a búcsú pillanata: azzal a biz­tos tudattal búcsúztunk bará­tainktól, Gotthárd Bélától és fiától, Zoltántól, Dénes Do­mokostól, az erdőgazdaság igazgatójától, Szakács Sándor főmérnöktől és Bertalan János­tól, kísérőnktől, hogy nemso­kára visszatérünk a varázslatos Hargita rengetegébe. Erdélyi vadásznapjaim hosszú va­dászéletem legszebb ünnep­napjai közé sorjáztak: öröm­ben és megértésben nemesed­ték emlékké, amit csak az a vadász értékelhet igazán, aki — úgy, mint én — immár negyven esztendeje távol él hazájától. Kovács László összeállítása vamua­l­ a­.Carmen Simica, 30­­ éves Moreni-i lakos (Dâmboviţa megye) súlyo­san megsérült a Hargita megyei Csíkszentkirály kö­zelében, a DN 12-es közú­ton bekövetkezett közle­kedési balesetben —jelen­ti a Mediafax a helyi rend­őrségi jelentésre hivat­kozva. Az áldozat utasa volt a DB-02-GKG rend­számú személygépkocsi­nak, melyet a 35 éves Ioan­­ Simica, az áldozat férje ve­zetett. A gépkocsivezető a biztonsági öv becsatolása közben elvesztette a kor­mánykerék fölötti uralmát, majd gépkocsijával elhagy­va az úttestet egy 11 méter mély árokba borult. Car­men Simicát beszállították a Megyei Kórház sürgőssé­gi osztályára, ahol hátge­rinctörést állapítottak meg. Férje, Ioan Simica köny­­nyebb sérüléseket szenve­dett­­.Nem mindennapi­­ incidens színhelye volt az elmúlt napokban Újszékely határa. A közle­kedésrendészet járőrei megállítottak, ellenőrzés céljából, egy Maros me­gyei rendszámú taxit. Az ellenőrzés alkalmával a kocsiban tartózkodó há­rom székelyudvarhelyi la­kos, az 59 éves Berki József, a 25 esztendős Rá­­duly László, valamint a 39 éves Vas Elek, minden ok nélkül szidalmazni kezdte a rendőröket. Távozásuk után, Székelykeresztúrra érve, a helyi rendőrségen panaszt emeltek a rendőri járőr tagjai ellen, azzal az indokkal, hogy az iratok el­lenőrzése alkalmával egyi­küktől elvettek 30.000 fo­rintot. Azonnali ellenőr­zésre került sor, Gural­uc b­an székelykeresztúri rendőrparancsnok jelenlé­tében, s láss csodát, a 30.000 forintra is ráakad­tak Vas Elek zoknijában. Augusztus 8-án, éj­­­jel a Csíkszeredai rendőrök letartóztatták a 38 éves Ötvös Józsefet, aki alig pár órával korábban megtámadta a 13 eszten­dős I.M.L.-t, akitől erőszak­kal elvett 16.000 lejt. A visszaeső bűnöző ellen rablótámadás vádjával emelt vádat az ügyészség. Augusztus 11-én, a­­ Máréfal­vához tarto­zó cekendi legelőn holtan találtak rá a 19 esztendős Lázár Zsoltra. A helyszínre érkező szakértők megálla­pítása szerint a fiatalember halálát áramütés okozta; a pásztor, anélkül, hogy észrevette volna, egy mindössze két méter ma­gasságban levő magasfe­szültségű huzalhoz ért, amely azonnali halálát okozta. & & Kovács László

Next