Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)

1997-11-13 / 90. szám

10 Mil­lió ifjúság 1997. november 13., csütörtök Csillogtattunk, meg minden Nwent­mr 7-én, az Ifiházban tartotta a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola a gólyabálját Az isko­lai produkciók után - ahol zenéltek, táncoltak és színdarabot adtak elő - kezdődött az igazi ren­­a két pár gólya megmérettetése: a kemu- és különböző versenyszámok, kérdések. -*«—ki a-------------------­ Bugarschi Milán főszer­vező diák elmondta, hogy anyagi okok miatt a rendez­vény megvalósítása kissé nehézkesen ment, majd folytatta: — A vetélkedőt úgy próbáltuk összehozni, hogy túl könnyű, de túl ne­héz se legyen. A fő hang­súly az iskola életén volt, azaz olyan kérdésekre össz­pontosítani, melyek isko­lánkat jellemzik. Ide be­csempésztünk tippel®s kér­déseket is, olyan kérdések­re kellett válaszolniuk, me­lyekről eddig fogalmunk sem volt, pl. mi találha­tó a földszinten, a har­madik teremben... Vagy­­ a gólyák egyensúlyérzé­két tesztelő lufis fel­adat. Ez abból állt, hogy egy székről, a gólyapár az arcával fel kellett hogy vegyen egy léggömböt, melyet a színpad széléről ledo­bott a közönségnek. A nézőseregnek talán leg­jobban a táncpróba tet­szett, itt a gólyák min­dent beleadtak. Zene­vágásra táncoltak, volt csárdás, techno, blues, rock. Ki ahogy érte... A két nyertes gólyát, Simó Csabát és Geréb Katalint kérdeztem. — Milyen érzés volt, mi­kor megtudtad, hogy te voltál a legjobb? G. K. — Nagy boldogság. Boldog voltam, amikor meghallottam. Nagyon jó érzés volt, amikor a fejemre tették a koronát és minden­ki gratulált. Sokat számít, hogy rengetegen drukkol­ tak, kiabáltak nekünk. Miu­tán lejárt a táncpróba, töb­ben mondták: lehet, hogy én leszek, de ellenfeleim ugyanígy lehettek volna el­sők. Nem voltam biztos, csupán reménykedtem. S. Cs. — Elég jó érzés a színpad közepén, de nem akartam különösebben ki­tűnni. Ezzel csak azt értem el, hogy talán jobban meg­ismertek az iskola tanulói. Mondjuk, akarni akartam, hogy nyerjünk, de a fiúme­zőnyt is elég erősnek tartot­tam. Sejteni sem mertem, hogy én leszek az első. Meglepődtem az óriási kö­zönségtől, de végül nem volt probléma, belejöttünk és jól telt a színpadon. — Mi bizonyult a legna­gyobb „kihívásnak"? — Mindenik nehéz volt. Palló Imrével, az iskolával és a névadó személyiséggel kapcsolatos kérdések tűntek nehezebbnek. — A rajzos. Amikor a képzőművészeknek bekö­tötték a szemüket, és a ver­senytárs irányításával kellett csendéletet rajzolnia. — Ti mit rajzoltatok? —­ Egy dobozon egy vá­zát és egy téglalapot. Aránylag jól sikerült.... — Indultok a Városi vetélkedőn? — Igen, muszáj. De kü­lönben is, megpróbáljuk, milyen a többi elsővel meg­küzdeni. Nagyon izgulok, mert voltam a gimién, pe­­dáén, dögién és láttam, hogy ott az elsők milyenek. Lesz kitől tartani, meg min­den. — A gólyabálon érdekes­nek bizonyult a Kicsi kutya tarka című „sláger" külön­böző műfajokban való elő­adása, mint rock, blues. Ti a nótát kaptátok, hogyan tudtatok megküzdeni egy ilyen feladattal? — Ez volt a legkönnyebb, ajajajoztunk, csujogtattunk, meg minden. Ezen és a táncpróbán sikerült felsza­badulni, levezetni a feszült­séget. Aztán kihirdették, hogy nyertünk, volt koro­nánk és csőrünk; a dí­juk egy-egy szál rózsa. ..■Szász Csaba ' t b Megélt történelem Két nap múlva vom Rath meghalt, és halálának híre november 9-én érkezett Németországba. Ez váltotta ki az országos szintű és a náci párt által titokban megszervezett pogromot. Reggelre felgyújtottak és tönkretettek több száz zsi­nagógát és zsidó üzletet, és nem egy zsidó halálos áldo­zata lett ennek az éjszaká­nak. E napot tartják a Holo­caust kezdetének. Európában 1988-tól em­lékeznek meg november 9- ről, és most már nem csak a­­ múltbéli áldozatok emlékét idézik, hanem e nap lett a neonácizmus és fajgyűlölet elleni küzdelem napja is. A Fiatalok a Békéért moz­galom Csíkszeredai szerve­zete e napon szórólapokat osztogatott és kerekasztal­­megbeszélést tartott, ame­lyen a csekély számú részt­vevő nem csak a fasizmus áldozataira emlékezett, ha­nem vitát rendezett a más­ságról, az előítéletekről és sztereotípiákról, a faji türel­metlenségről és fajgyűlölet­ről. A Fiatalok a Békéért (YAP) egy Bruxelles-i kör­­ let ellen­ pontú szervezet, melynek minden kontinensen és Eu­rópa 12 országában mű­ködnek tagszervezetei. Ro­mániában Bukarestben, Ga­­lacon, Kolozsváron és Csík­szeredában létezik fiókszer­vezete. A Csíkszeredai szer­vezet egy éve működik, 20 taggal, de számos elvi vagy gyakorlati támogatóval. A nyár folyamán Marosfőn nemzetközi tábort szervez­tek, aktív tagjai nemzetközi munkatáborokban vettek részt hazánkban és külföl­dön, december 14-én pedig kurzust tartanak nonprofit szervezetek részére pályá­zatok megírásáról és pénz­alapok megszerzéséről. A mozgalomnak bárki tagja lehet, aki egyetért a szerve­zet kitűzött céljaival, és haj­landó aktívan is hozzájárul­ni e célok eléréséhez. Sz. K. a fajgyűlő 1938. november 9. A „kristály-éjszaka” pogromjá­nak dátuma. Három nappal korábban, november 6- án a zsidó Hersch­el Jirynszpan, akit felháborított a németországi zsidóellenes intézkedések növekedé­se, lelőtte Ernst vom Rath-ot, a párizsi német követ­ség diplomatáját Felszabadít a tanú Kolumbán Csaba a nyáron megszervezett agy tanfolyamot. Mostanra sikerült elérnie, hogy a pertokból kialakítson egy saját együttest, iskolai vagy kisebb bulikon szórakoztatja a eseműt. De őt nagyobb tervek is foglalkoztatják. — Az ifiházban tánccso­portként működünk. Próbá­lunk továbbhaladni és na­gyobb eredményeket elér­ni, persze nek iscsak a város­ban — ám vannak kisebb­­nagyobb akadályok, ame­lyeket ki kell kiküszöböl­nünk. — Vannak-e jelentkezők a tanfolyamokra? — Kicsit megfagytak. Le­het, hogy sokallják az ösz­­szeget, viszont abból te­rembért, kell fizetni. Ősszel csökken a számuk, most mintha kezdenének újra ér­deklődni. — Ez már a harmadik csoportod... Szerinted táncórán mitől félnek? —­ Tőlem. Mert én va­gyok a táncoktató. Ösztö­nösen bennük van a féle­lem, az jár az agyukban, hogy én sokat tudok, míg ők szinte semmit. Dehát ezért jöttek tanfolyamra. Egy-két hét és belejönnek, mernek kérdezni, hogy le­het-e alakítani a mozgáso­kon stb. — Kikkel lépsz fel? — A csoport az eddig in­­­dított tanfolyamok résztve­vői közül válogatott diá­kokból állt össze. Velük próbálok egy jó táncegyüt­test összehozni, és egy tel­jes showműsort összeállíta­ni, mellyel felléphetünk kü­lönböző rendezvényeken. Annak idején az udvarhelyi csoport szép eredményeket ért el, nemcsak helyi szin­ten. — A fiatalokat akarod ta­nítani, vagy inkább egy jó csoportot összetoborozni? — Próbálom elérni, hogy a tanfolyamon résztvevőket megtanítsam felszabadulni, érezzék, hogy nekik jó ki­­kapcsolódás ez a néhány óra. Későbbre marad a tánccsoport kialakítása, ami nehéz, hiszen gátolnak az anyagi gondok. A tánc­csoportra szükség lenne itt, hiszen valahogy a rendez­vényekből hiányzik a moz­gás. — A műsorokért szoktak nektek fizetni? — Illene, hogyha valami­ért megdolgoztál, azt fizes­sék is ki, mert nekünk sem terem a pénz magától. Ezt az összeget befektetnénk, ruhákat és kellékeket vásá­rolnánk a csoportnak, de van aki ezt nem akarja megérteni, és néha be-be tesznek alánk. — Elég jól mozogtok a színpadon, mennyit pró­báltok? — A tánccsoportomban, melynek nyolc tagja van, hetente két órát próbálunk. — A legutóbbi szépség­­versenyen Vass Attilával léptél fel, arra mennyit gyakoroltatok?­­— Az könnyen ment. Az utcaverekedő versenyek in­dulásakor kértek meg min­ket az ilyen kis produkciók­ra. Akkoriban nagyon sokat próbáltunk, heteket készül­tünk egy előadáshoz. Most a szépségversenyre egyet­len délután elég volt. Is­mertük a figurákat, kiválo­gattuk a dallamokat és ösz­­szehangoltuk őket a tánc­cal. — Szereti-e az udvarhe­lyi közönség a táncot? — Persze, hogy igen! Akárhol felléptünk, nem riúgatással fogadtak, bár bakik mindig voltak, de megtapsoltak, értékelik, szeretik azt, amit produká­lunk. Ha kapnánk egy kis lehetőséget, hogy többet tudjunk próbálni, akár or­szágos szinten is szép ered­ményeket érnénk el egy év alatt. — A színpadon táncoló csoportodban volt egy ki­csi lány is. Ő hogy került közétek? — Gáspár Katalin, 8 éves. Mivel kis korosztály­nak is indítottam tanfolya­mot, ő is jelentkezett. Min­dig itt volt a tanfolyamon, a figurákat könnyen megta­nulta. Rajta kívül még van két kisgyerek, Tamás és Krisztina, ők is ügyesek. A kislány is nyilatkozott: "— Mindenre tudok táncol­ni. Miért jöttem ide? Hát anyuka is mondta. Koli bá­csi tanít, van egy kilenc­éves társam, akivel együtt tudunk lassúra és gyorsra is táncolni, úgy érzem, hogy hivatásszerűen űzöm, mert több mint szórakozás. Az osztálytársakkal­ is meg szoktuk beszélni, de ők nem annyira tudnak, mint én. Ha nagy leszek? Akkor biztos, hogy doktor leszek. Its Szász Csaba . S.C.MELOC S.A. comercializează produsele S.C.SIDERAM S.A. • cărămizi, ţigle, produse pentru restaurarea monumentelor istorice etc. .­­ Nou: ţigla tip MARSILIA, portugheză. In cazul comenzilor importante asigurăm transport la domiciliu. a MELOCRT. -nel megrendelheti, megveheti a segesvári SICERAM RT. termékeit:­­ téglák, cserepek, restaurálásra használt termékek stb. Újdonság: portugál és MARSILIA típusú cserepek. Nagyobb mennyiségnél megoldjuk a házhoz szállítást. |Székelyudvarhely^^álcesc^^^z/reL^14488^168271 Automata mosógépek mosógépi GÁZKÁLYHI­DRAGÁZKÁLYHÁK Gázkonvektorok Gázbojlerek HIDROFOROK Gázkazánok EXA TRADE KFT. Székelyudvarhely, Vár u. 9. tel. 211080, 217791 (A Mezőgazdasági Líceummal szemben)

Next