Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)

1997-11-04 / 87. szám

1997. november 4., kedd magazin A paparazzik nem is Dianát akarták Ahogy távolodunk Diana hercegnő és Dodi Al Fayed halálának időpontjától, egyre újabb hírek kapnak szárnyra. Ezek egyike­ nem is Diana volt a paparazzik üldözésének célpontja, hanem barátja, Dodi, akinek apja, Mohamed Al Fayed az egyiptomi Alexandriában született, igen szerény körülmények között. Eleinte közel-keleti új olajmezőkbe fektette pénzét, később ingatlanokkal kereskedett, és sok pénzre tett szert Dodi anyjával való frigyének köszönhetően. Ma Al Fayedék vagyonát, melyet az apa igazgat, hat milliárd dollárra becsülik. Övék a legdrágább londoni üzletház, a Harrods, több angliai és skóciai kas­tély, a windsori fejede­lem villája, a párizsi Ritz hotel, festménygyűjte­ményük értékét 750 mil­lió dollárra becsülik. Sa­ját repülőgépflottájuk van, jachtjuk, s csak Do­di garázsában öt Ferrari parkol. Dodi az apja mintájára mindent az alapoktól kezdett, a Harrods áru­házban minden funkciót­­ végigjárt. A nagy üzlet és a sok pénz világában nőtt fel. Filmproducer­ként kezdett érvényesül­ni. A hollywoodi cége több sikeres produkciót hozott tető alá, köztük a Győztesek órája című film­je Oscar-díjas lett. Noha ap­jától havonta százezer dol­lár „zsebpénzt" kapott, ez Dianával kialakult barátsá­guk idején még a hercegnő ruhatárára sem lett volna elegendő, hiszen Diana boldog pillanataiban har­mincezer dollárral többet költött­ öltözködéseire. Dodinak nem volt túl jó hí­re a nagyvilágban. 1987-ben nyolc hónapig volt Su­zanne Gerard dán fotómo­dell férje, s ez a rövid vi­szony 5,5 millió dollárjába került. De nem sokat bán­kódott: társaságban sok att­raktív nő vette körül. Intim barátai között emlegetik Brooke Shieldst, Julia Ro­bertset, Cathy Lee Crosbyt, Barbara Streisandot. Sok kellemetlensége is volt. Csak az Egyesült Államok­ban 23 per folyik ellene je­lenleg is, általában a fizeté­sek és bérletek tartozásai miatt. — Pénzt kiszedni be­lőle olyan, mintha másnak a fogát akarná az ember ki­húzni — mondta róla egy háztulajdonos, akinek Dodi százezrekkel tartozott. Mindezek ellenére azt mondják, hogy Dodi Al Fayed igen finom, művelt ember volt. Lenyűgöző, ki­váló humorú, s az ajándé­kozás terén nagyon bőke­zű. Megnyerte Diana fiai­nak Wi­li­­­am­nak (15 éves) és Henrynek (12) a rokon­­szenvét is. Saint Trapezben együtt nyaraltak. Két alka­lommal például az egész diszkót kibérelte számukra: a zenészek csak nekik ját­szottak. A fiúk jól szórakoz­tak, Dodit a barátjuknak a bőkezű Télapójuknak te­kintették, aki mindent meg­vett nekik — mondta a ro­konság egyik tagja. Az év legnagyobb tragédi­ája: a hercegnő és a multi­milliomos férfi közös, szo­morúan­ végzetes sorsa tett pontot napjaink egyik leg­többet tárgyalt és vitatott szerelmi idilljének__ Lejegyezte: Kovács László m m * ■ ■ Fénykorát éli a misztika A középkorban a boszorkányokat meg­égették, ma iparengedéllyel, szabadon űz­hetik mesterségüket. Horatius már két évezreddel ezelőtt óvott mindenkit attól, hogy kifürkéssze a jövőjét, az emberek mégis szerettek bepil­lantani a sorsukba. A jóslás szülőhazája a misztikus kelet, innen terjedt át nyugatra, elsőként Európába. Az első jóslásra szánt kártya a XVII. században készült. A leghí­resebb, a ma is használatos „Taret de Marseille" jóskártya eredetijét, mely 1761 -ből való, ma is őrzik a párizsi Nem­zeti Könyvtárban. A kártyavetés a francia, az indiai, a kínai, az egyiptomi múltban gyökerezik. Előkelő helyet foglalt el a gö­rög kultúrában is. A XVIII—XIX. század fordulóján Párizsban élt egy híres kártya­vető, Lenormand Mária Anna, akinek rendkívüli képességét még az államférfi­ak, diplomaták is elismerték. A híres jós­nők a kártyát csak segédeszközként hasz­nálták, a sikereiket főként a kiváló jellem­felismerő képességüknek köszönhették. A kávézacc, a kártya, a kristálygömb és a többi eszköz sokszor csak azért kell, hogy segítsék a látnokot, hogy fogékony álla­potba kerüljön. A látnoki képesség ösztö­nös, a személy akaratától független. Hogy a jósnő a kívánt információ birtokába jus­son, „ki kell kapcsolnia agyát". A Scotland Yard látnoka, NELLA JONES 6 éves volt, amikor először víziói támadtak. A felnőt­tek először csak nevettek a kislány csacs­­kaságain, de amikor mind valóra vált, ak­kor csak csodálkozni tudtak. 1973 szep­temberében egy műkincslopásról számolt be a televízió. Ekkor egy különös érzés ke­rítette hatalmába, majd megjelent előtte az a hely, ahová a festményt rejtették. Gyorsan felhívta a Scotland Yardot és tu­datta, hogy a képet a temetőben keressék. Ekkor néhány rendőrt elküldtek a hely­színre, ahol megtalálták a képet. Ezután a rendőrség állandóan kereste Nellát. Leg­nagyobb fogása Peter Sutcliffe volt, akit már évek óta körözött a rendőrség. Nella megjósolta, hogy következő áldozatának monogramja J. H. és Leedsben fogják meggyilkolni. Az áldozatot Jacqueline Halnek hívták, de a halálát sajnos már nem sikerült megakadályozni. A jósnő megtalálta a gyilkost, néhány nap múlva megjelent előtte egy vörös lehúz­ható tetejű Ford és négy kezdőbetű: EARL. A rendőrök rátaláltak egy EARL­ nevű mű­helyre ahol a tulajdonos előző nap vásá­rolt egy Fordot, ezután már könnyű volt a nyomozás. Egy diplomás, modern boszorkány szerint a boldogság, a szerelem, a karrier csupán rajtunk múlik, éppen ezért ne a kártyától várjuk a jószerencsét, hanem önmagunktól. Lejegyezte: B. M. Szirv Kúp a ku­krozzi tya fü Régen elfogadott dolog volt, hogy bizonyos kutya­fajtáknál, kölyökkorban levágták a fület. Különö­sen a nagytestű őrző-vé­­dő kutyáknál tették ezt, amelyek a házat, udvart, nyájat őrizték a medvék, farkasok ellen. A vadál­latokkal folytatott harc közben ezeknek a ku­tyáknak a füle mindig ve­szélyben volt. Manapság ez a csonkítás csak olyan helyeken maradt meg, ahol még ma is gyakori a farkasokkal való harc. A kutyák nemcsak fajtára jellemző fülfajtával szület­nek. A fajtára jellemző a jel­leme is, ezt a fül formájából lehet leolvasni. A korábbi tenyésztők jól tudták ezt, ezért büszke, bicsakló fülű pincsiket kereszteztek ko­rábban álló fülű juhászku­tyákkal, még egy csipet ró­zsafülű agárfajtát is hozzá­tettek: kész volt a jellemé­ben és kiállásában egyedi dobermann. A lógó fül nem a domeszti­­káció káros hatása. Létez­nek szabadon élő, lógó fülű kutyák az ún. hegyikutyák az ázsiai magas hegyekben. A hegyikutyák harcra ké­szek, szigorúan egymásra találva falkákban élnek. Ál­ló fülre — amivel az ellen­ség jöttét jobban meghall­ják — a hegyikutyáknak nincs szükségük. Ahol ők élnek, ott ők a vadászok. Éppen ezért megengedhetik maguknak a lógó füleket, mint az időjárás viszontag­ságai elleni egyik védelmet. Életerős, harcos kedvüket ezeknél a kutyáknál az em­ber hamar felismerte. Ezért úgy keresztezték a hegyiku­tyákat, hogy mindig a több erőt és több önálló készsé­get mutató ebeket keresz­tezték egymással. Az így ki­tenyésztett kutyák azonban vesztenek tanulékonysá­gukból, elveszítik álló fülü­ket is: a hegyikutyák nem csak nagyok, erősek és önállóak — ők lógó fülűek és önfejűek is — és ezt do­minánsan öröklik. (A rovat szaktanácsadója Bogdán Emil, az Ebtenyész­tők Országos Szövetsége Hargita megyei fiókjának titkára.) Lejegyezte: Kovács László ik-e­lét? Éjt nappallá téve két­ Bélbor lakosságát valósággal sokkolta a tény, hogy a nyár és az ősz folyamán nyomtalanul el­tűnt több mint húsz lé. A lovakat kihajtották a kö­zös legelőre, és ott nyomtalanul eltűntek. A bél­­bori gazdák éjt nappallá téve kerestek-kutattak a környéken, sőt a távolabbi helyeken is, de mind­hiába. A jószágoknak nyoma veszett. Annak min­denki kizárta a lehetőségét, hogy eltévedtek, vagy hogy a vadállatok martalékává váltak volna, hiszen ilyesmi csak ritkán fordul elő. Az egyetlen lehetőség: ellopták a lovakat. Ez azon­ban teljesen újdonságszám­ba ment volna. Történt már régebben is, hogy egy-egy ló eltűnt, arra azonban nem volt példa, hogy csopor­tosan lopták volna el őket. Biztosra vehető, hogy na­gyobb csoport lótolvaj készítette elő az akciót, annál is inkább, mivel úgy elhajtották a lovakat, hogy nyom sem maradt utánuk. Előbb-utóbb azonban fény kellett derüljön erre a gazemberségre is. Egyik­­ bélkori lótulajdonos fejébe vette, hogy addig járja az országot — különösen Moldova — piacait, amíg rá nem talál lovaira, így jutott el Vatra Dornei egy nagyobb lószállít­mányra, amelyet gondosan elrejtettek az erdő mélyén. A mintegy 15 ló között ráis­mert az övéire is. Azonnal jelentette az esetet a rendőrségen, s a rajtaütésszerű kiszállás al­kalmával sikerült letartóz­tatni a Târgu Frumosból ideverődött Costicä Pavel és Costică Grigoraş lótolva­­ jokat. Ezek letartóztatásuk pillanatában épp megvé­telre ajánlottak két lovat az egyik helybeli gazdának. Ezen a nyomon megindulva folytatódik a kivizsgálás az említett lótolvajok társainak felkutatására, s a lopott lovak jogos gazdáikhoz való visszajuttatására. votunal 1­ 0* Rendőrkézre került az a hattagú, kiskorúakból ál­ló betörőcsoport, mely szeptember 10 — október 20. között több mint ti­zenhét millió lej értékű kárt okozott különböző kereskedelmi cégeknek. A hattagú csoportból a mindössze 14 esztendős B. Ervin, a Csíkszeredai Ady Endre Ált. Isk. tanuló­ja követte el a legnagyobb lopást: a Lemeco Kft.-től nem kevesebb mint 15 millió lejt emelt el. Társai: A. Albert, B. Levente, Cs. Szabolcs, M. Cristian Csíkszeredai tanulók, míg B. Attila a bélbori segítő iskola tanulója. Mivel kis­­korúak, szabadlábon fo­lyik ellenük a kivizsgálás. 9* Both László Csíkszere­dai gépkocsivezető, EXZ- 962-es rendszámú Lancia­­ típusú személygépkocsi­ján a Csíkszereda és Ma­­défalva közötti útszaka­szon meg akart előzni egy­­ előtte haladó járművet, anélkül, hogy bebiztosí- t tatta­ volna magát. Mivel­­­­ nem csökkentette a sebes­­­­séget, elvesztette a kor­l­­­mány feletti uralmát, fron­­­­­­tálisan ütközött a vele­­ szembe jövő, szabályosan­­ közlekedő, Nagy Gizellái által vezetett HR-0960-as alkalmi rendszámmal ren­­­­delkező Ford Escorttal. Az­­ ütközés következtében a Ford utasa, Nagy Zoltán súlyos sérüléseket szenve­dett, az anyagi kár pedig meghaladja az ötmillió lejt­ A marosvásárhelyi rendőrség kiderítette,­ hogy a magyar helység­névtáblát Maros megye volt egységpárti vezetője, Dumitru Pop festette pi­­­ros-sárga-kékre. A RNEP Maros megyei szervezeté­nek elnöki tisztségére pá­lyázó Papot 240.000 lej pénzbírsággal büntették Egy csecsemő holt­testének maradványaira bukkantak az elmúlt na­pokban a Brassó szemét­telepén guberálók. Hiány­zott a bal karja és a belső testrészei. A helyszínre hí­vott polgárőrök a halott csecsemő mellett használt kötszert, sebészkesztyű-, két, injekciós tűket talál­tak. Noha ezeket a kórhá­zaknak kötelező elégetni, mégis a szemétdombra kerültek. A tetemmel kap­­csolatban egyelőre annyi derült ki, hogy egy Brassó felé tartó vonatban szülte meg az anyja. A magzat nem élte túl a szülést. Az anya a vagonban „felej­tette". A holttest a megyei kórházba került, onnan pedig, egyelőre ismeretlen okokból a hulladékkal a szeméttelepre szállították. A kivizsgálás folytatódik. Kovács László

Next