Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)
1997-11-06 / 88. szám
1997. november 6., csütörtök magazin ifi R Al Ötrenteg tojtál! Ez a keresztény emberhez méltatlan, keserű kifakadás napok óta ott kísért elmémben, beszennyezi tekintetemet, elrontja kitárulkozási, kapcsolatteremtő kedvemet. Egyszerű az ok: nemrég valakinek a táskájából jelentősebb összegű közpénzt emeltek el. Név és cím ott van alulírottnál, de csak a becsületes megtaláló számára. Mert a visszaszármaztatók kategóriájából csak az előbbit illetné elismerés és hála. Főbűn e a lopás a kétezredvég megreformált Romániájában, ahol az úgynevezett korrupció-ellenes bizottságok tevékenységének kivizsgálására talán újabb, hasonló hivatású bizottság kellene? Láttunk ugyan néhány dagadt pénztárcájú főkolompost — tévéhíradóban — éppen lebukás után, de a nagy romániai sorsjáték (Caritas, a névnek semmi köze a fogalom tartalmához) kifosztottjai meddig siránkozhatnak fölöslegesen még? És a kihűlő bankokba befagyott, kispénzű de nagy számú betétekkel mi lesz? Sietek kijelenteni, hogy a most működő bankok erkölcsi tőkéje bizalom és jótállás szempontjából mount everesti magaslaton áll, talán erkölcsi katarzist csiholt ki a hazai bankvilágban a kispénzűek csalódottsága. Igazából nem is érint személyesen a 7. parancsolat ellen vétkező köztényezők szerencsejátéka. Mert életszínvonalam hiába süllyed le a hazai föld poráig, hiába tűnik el belőle az élet és a szín, a vonal (néhány erkölcsi értékhez való ragaszkodás) még látható. Magam alatt még nem vágtam el a (po)fám. Másként miért szisszennék föl a kárvallott története miatt, hacsak nem amiatti félelemből, hogy engem is meglop(hat)nak... Nálunk felé a nyitva hagyott ajtó előtt keresztben álló seprű annak idején megállította az udvarunkba betérőt; hová lett az a seprű, amelynek szimbólumtartalma belső erkölcsi iránytű, azaz lelkiismeret? Eszem ágában sincs erkölcsi prédikációt tartani, indokolt vagy megalapozatlan ítéletet hozni az ügyben. A kárvallott keserűsége szólaltatott meg, és van egy javaslatom a kárt okozó felé: lopjon egy kis becsületet is a könnyen jött zsebpénz mellé. Ameddig a készlet tart! Hogy honnan, ne tőlem kérdezze, mert az előbbi esetben sem nálam érdeklődött. Fábián Lajos \_____________________________________/ Farkas Istvánt 1995 augusztusában engedték szabadlábra a Csíkszeredai börtönből, ahol négy éves büntetését töltötte, többrendbeli lopás elkövetése miatt Szabadulása után Farkas a Kovászna megyei Oltszemen telepedett le. 1997 májusában látogatóba indult egyik sógorához, Román Tiborhoz, aki Csíkszentmárton cigánytelepén lakott • A jelzett napon Románéknál többen tartózkodtak, otthon volt a felesége valamint szomszédja, Sztojka Imre a feleségével. Farkas hamar összemelegedett a vendégekkel, s jókedvűen iszogattak éjfél körülig, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a negyedbe érkezett Csíkszentimréről Ötvös Albert és barátja, Gergely Attila. Ezek ketten erősen ittas állapotban voltak. Érkezésük hírére egyből alábbhagyott Románék jókedve, ugyanis tudták mindannyian, hogy Ötvös italos állapotban nagyon agresszív, s emellett, még hadilábon is áll Románnal. Farkas, Román és Sztojka elhagyták a házat. Az előbbi kettő a falu rendőrőrse felé igyekezett, hogy jelentsék Ötvös érkezését. Utána Román visszatért a cigánynegyedbe, Farkas pedig magára maradt. Markába szorongatott egy kapát, melyet távozásuk alkalmával barátja udvarán vett magához. Amikor Farkas a Csíkszentmárton központjában lévő italozó elé ért, belekötött az éppen odaérő Ötvös. Farkas első mozdulata az volt, hogy zsebéből előkapta a bicskáját, amellyel meg akarta vágni Ötvöst. Azonban akicsak kiesett a kezéből, azt az éppen ott tartózkodó Gergely Attila vette magához. A kétségbeesett Farkas nem várta meg Ötvös támadását, hanem a keze ügyében lévő kapával jól fejbe vágta. A kapott ütések következtében Ötvös ott helyben öszszeesett. Rövidesen a helyszínre érkeztek a rendőrök. Ezek, valamint a tettét megbánó Farkas elsősegélyben részesítették a súlyosan vérző áldozatot, majd alkalmi kocsival a Csíkszeredái megyei kórház sürgősségi osztályára szállították. A 42 esztendős, csíkszentmártoni Farkas István ellen gyilkossági kísérlet vádjával készült el az ügycsomó, majd a Hargita Megyei Törvényszék négy évi börtönbüntetésre ítélte. Kovács László Könnyű megkülönböztetni öttől A keresztúri hármas ikrek Ezelőtt tizenegy évvel nagy meglepetés érte a székelykeresztúri Sipos Dezsőt és családját. Feleségének, Katalinnak hármas ikrei születtek: Csaba, Dezső és Réka. A 35 éves asszony laboránsként dolgozik a Szerszámacél RL-nél, és én kerestem föl, hogy elmondja gyermekeivel kapcsolatos élményeit — Mit érzett, amikor megtudta, hogy hármas ikreknek adott életet? — Örömet, annál is inkább, mert a három gyermek két veszítés után született. Ugyanakkor meglepődtem, mert a terhesség idején csak egy magzatról tudott az orvos is. Azt hiszem, már kilencedik hónapos terhes voltam, amikor sárgaság miatt a székelyudvarhelyi kórházba kerültem, ahol a kezelő orvosom, Sólyom doktor úr megröntgenezett. Ő kicsit gyanúsnak találta a magzat fekvését. A vizsgálat után tudtam meg, hogy ikreim lesznek, a felvételen két magzat látszott. Szüléskor derült ki, hogy hárman vannak a gyermekek; amint később mondták, a kislányom bújkált a fiúk mögött. — Mit szóltak a rokonok, amikor megtudták a hírt? — Meglepődtek. Érdekes volt, mert Csíkszeredában szültem, és vasárnap lévén, szüleim és férjem csak másnap délután tudták meg, addig senki nem telefonálhatott. Mindjárt értesítették apósomékat, akik Sólymoson laknak, ők nem akarták elhinni a hírt, ezért másnap reggel apósom, nagyon megdöbbenve telefonált édesapámnak, ezek tréfát űznek, bolondot csinálnak belőlünk? kérdezte. Eleinte sajnálkoztak, vajon hogy és mint, mennyire nehéz lesz, de később megszokták a gondolatot, megszoktak minket is a három gyermekkel. Az ikrek 1986. augusztus 3-án születtek, előbb Csaba, majd Dezső, végül Réka. Lényegében ugyanarra az időre voltak bejegyezve, de ők egymás között betartják a sorrendet: ki az első, ki a második és ki a harmadik. — Milyen a gyermekek természete? — Egészen különböző, annyira nem hasonlítanak egymásra, hogy aki nem ismeri őket, nem is hiszi, hogy ikrek. Dezsőkének jobb a felfogása, borzasztóan szorgalmas, nagyon törekszik, hogy amit csinál, az tökéletes legyen. Csabika inkább gyakorlatias, nagyon jó a kézügyessége, rengeteget segít a férjemnek, ő az apja jobbkeze. Édesanyáméinál van egy műhelye a férjemnek, ott barkácsolnak együtt mindenfélét. A lányom kamaszodó kislány, otthon segítget nekem. Mindegyik másmás gyermek, ránézésre is nagyon jól meg lehet különböztetni őket. — Hogy egyeznek egymással? — Jól, viszont rengeteget is veszekednek, talán, bunyóznak is. De kitartanak egymás mellett, ha valamelyik bajban van, mindjárt odamennek a többiek is. Keveset van együtt a család, mert ők délután járnak iskolába. Most magukra vannak, nem tudom, mit csinálnak, talán tanulnak. — Nem hiányoznak egymásnak, amikor nincsenek együtt? — Különösebben nem, talán mert külön petéjű ikrek. Hiányolják egymást, de nincsen nagyobb hiányérzetük. — Milyen egyszerre három gyermeket nevelni? — Érdekes, és lehet, még jobb is, mint egyet, mert úgy láttam, hogy hamarabb önállósultak. Nem volt időm külön-külön kicsit többet foglalkozni velük, mindent hamar kellett végeznem, kissé nehéz volt az etetésük, akkor kellett a segítség. Dezsőkét szoptattam, Réka és Csabika anynyira rákaptak a cumizásra a kórházban, hogy őket így etettem. Segítettek a szüleim is, közel lakunk egymáshoz, ők voltak mindig mellettünk. Édesanyám akkor még dolgozott, de rengeteget segített, amikor csak tehette: délelőtt, este. Apósoméktól mindent terményt megkaptunk, amire szükségünk volt. A férjemnek a testvérei, az öcsém, a szomszédok, mindenki segített, aki csak tehette. Nagyon sokat köszönhetünk nekik. Különleges dolog volt mindenkinek. Nem volt nagyon nehéz nevelni őket, mert nem voltak betegesek. Fizikailag fárasztó volt, de annyi örömet szereztek, hogy elfelejtettük a nehézségeket — mondta csillogó szemmekkel az édesanya. Dávid László Szitává lőtte a tizedest Tornai Albert közlegényt a múlt héten 12 év börtönbüntetésre ítélte a bukaresti katonai törvényszék, mert az év elején, pontosabban január 5-én, az egyik szebeni laktanya területén kilenc golyót eresztett az őrjáratot vezető tizedesbe. Az incidens délután két órakor történt. Az őrszolgálatot teljesítő Tornai szemrehányást tett Marius Constantinescunak, amiért az későn jött a váltással. Válaszképpen a tizedes leteperte a katonát és ütötteverte, ahogy csak kitelt tőle. Amikor Constantinescu abbahagyta a reklámot, Tornai csőre töltötte géppisztolyát, és a tizedes irányába tüzelni kezdett. Constantinescu a földre zuhant, Tornai pedig oda ment az áldozathoz, és egészen közelről még belelőtt egy sorozatot, aztán átadta fegyverét a katonatársainak. A tizedes szörnyethalt, a boncolóorvos kilenc golyót talált a testében. Még két hónapja volt a leszerelésig, akárcsak a magyar fiúnak. A bukaresti katonai törvényszék az ítéletnél szem előtt tartotta, hogy Tomnait valójában Constantinescu provokálta, ezért a kilátásba helyezett 15 éves börtönbüntetésből eltörölt három évet — jelenti a Mediafax. (4UÁ W UUUXÁ! Hazatért Gyergyóvárhegyre Ruxandra Cătălin, egy 12 éves, eltűntnek hitt kislány. Ruxandra gyorsvonatra ült, és a fővárosba szökött. Ott egy csoport egyetemista leány talált rá, akik elszállásolták, és másnap hazaküldték szüleihez. A kislány azért szökött meg otthonról, mert jó tanuló létére négyest kapott egyik tantárgyból, s félt a szülei reakciójától.Ritka baleset szenvedő alanya volt Mihai Stoichiţă vadász, aki minap a Keresztényfalva körüli erdőkben vett részt egy hajtóvadászaton. Miközben hajtották a vadat, az idős vadász megbotlott, esés közben a fegyvere elsült és a töltény belefúródott a combcsontjába. Kórházba szállították, megműtötték, és reméli, hogy még az idén kivonulhat társaival vadászatra...Egészségtelenül élnek a romániai fiatalok. A Vili. osztályos diákok három százaléka rendszeresen dohányzik, a XII. osztályosoknak már 29%-a cigarettázik. Sokan nyúlnak a pohár után, és 35 százalékuk már 15 éves koruk előtt megkezdi a nemi életet. «* Ez idáig a kábítószer importárunak számított Romániában. Az idén azonban felfigyeltek arra, hogy házi készítményű kábítószeres cigaretták is forgalomba kerülnek. A rendőrség nyomozásba kezdett. Külön erre a célra megbízott gyermekeket küldtek a diszkókba, szórakozóhelyekre. A nyomozás sikeres volt, ugyanis ráakadtak a nagyváradi illetőségű Kovács Attilára, akinek lakásán 20 dkg vadkendermagra, 40 dkg szárított növényre és a cigaretták elkészítéséhez szükséges eszközökre bukkantak. Amint a vizsgálatokból kiderítették, a magokat Kovácsnak torontói bátyja hozta, és friss faanyagra volt szüksége a gyergyótölgyesi Olav Gheorghenak. Mivel anyagiakkal nem állt túl rózsásan, úgy döntött, hogy az éjszaka leple alatt beszerzi magának az erdőből a szükséges menynyiségű fát. Ki is vágta a fákat, azonban nem sokáig örülhetett az ingyenes „vásárnak", ugyanis már másnap nyomára bukkant a helyi rendőrőrs szolgálatos altisztje. Az okozott kár 360.708 lej, melyet azon nyomban megtéríttettek a helyi erdészeti kirendeltségnek, a tolvaj ellen kivizsgálást indítottak. «* Ráfizetett a falopásra a gyergyóhollói Mujdei Gheorghe is, aki 19 darab fenyőt vágott ki engedély nélkül. Amellett, hogy az okozott kárt meg kellett térítenie, bűnügyi kivizsgálást indítottak ellene. Kovács László