Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)

1997-11-06 / 88. szám

1997. november 6., csütörtök magazin ifi R Al Ötre­nteg tojtál! Ez a keresztény emberhez méltatlan, keserű kifakadás napok óta ott kísért elmémben, beszennyezi tekin­tetemet, elrontja kitárulkozási, kapcsolatteremtő ked­vemet. Egyszerű az ok: nemrég valakinek a táskájából jelentősebb összegű közpénzt emeltek el. Név és cím ott van alulírottnál, de csak a becsületes megtaláló számára. Mert a visszaszármaztatók kategóriájából csak az előbbit illetné elismerés és hála. Főbűn­ e a lopás a kétezredvég megreformált Romániájában, ahol az úgynevezett korrupció-ellenes bizottságok tevékenységének kivizsgálására talán újabb, hasonló hivatású bizottság kellene? Láttunk ugyan néhány dagadt pénztárcájú főkolompost — tévéhíradóban — éppen lebukás után, de a nagy romániai sorsjáték (Caritas, a névnek semmi köze a fogalom tartalmához) kifosztottjai meddig siránkozhatnak fölöslegesen még? És a kihűlő bankokba befagyott, kispénzű de nagy számú betétekkel mi lesz? Sietek kijelenteni, hogy a most működő bankok erkölcsi tőkéje bizalom és jótál­lás szempontjából mount everesti magaslaton áll, talán erkölcsi katarzist csiholt ki a hazai bankvilágban a kispénzűek csalódottsága.­­ Igazából nem is érint személyesen a 7. parancsolat ellen vétkező köztényezők szerencsejátéka. Mert élet­­színvonalam hiába süllyed le a hazai föld poráig, hiába tűnik el belőle az élet és a szín, a vonal (néhány erkölcsi értékhez való ragaszkodás) még látható. Magam alatt még nem vágtam el a (po)fám. Másként miért szisszennék föl a kárvallott története miatt, ha­csak nem amiatti félelemből, hogy engem is meglop(hat)nak... Nálunk felé a nyitva hagyott ajtó előtt keresztben álló seprű annak idején megállította az udvarunkba betérőt; hová lett az a seprű, amelynek szim­bólumtartalma belső erkölcsi iránytű, azaz lelkiismeret? Eszem ágában sincs erkölcsi prédikációt tartani, indokolt vagy megalapozatlan ítéletet hozni az ügy­ben. A kárvallott keserűsége szólaltatott meg, és van egy javaslatom a kárt okozó felé: lopjon egy kis be­csületet is a könnyen jött zsebpénz mellé. Ameddig a készlet tart! Hogy honnan, ne tőlem kérdezze, mert az előbbi esetben sem nálam érdeklődött. Fábián Lajos \_____________________________________/ Farkas Istvánt 1995 au­gusztusában engedték szabadlábra a Csíkszere­dai börtönből, ahol négy éves büntetését töltötte, többrendbeli lopás elkö­vetése miatt Szabadulása után Farkas a Kovászna megyei Oltszemen telepe­dett le. 1997 májusában látogatóba indult egyik sógorához, Román Tibor­hoz, aki Csíkszentmárton cigánytelepén lakott • A jelzett napon Románék­­nál többen tartózkodtak, otthon volt a felesége vala­mint szomszédja, Sztojka Imre a feleségével. Farkas hamar összemelegedett a vendégekkel, s jókedvűen iszogattak éjfél körülig, amikor arra lettek figyelme­sek, hogy a negyedbe érke­zett Csíkszentimréről Ötvös Albert és barátja, Gergely Attila. Ezek ketten erősen it­tas állapotban voltak. Érke­zésük hírére egyből alább­hagyott Románék jókedve, ugyanis tudták mindannyi­an, hogy Ötvös italos álla­potban nagyon agresszív, s emellett, még hadilábon is áll Románnal. Farkas, Ro­mán és Sztojka elhagyták a házat. Az előbbi kettő a fa­lu rendőrőrse felé igyeke­zett, hogy jelentsék Ötvös érkezését. Utána Román visszatért a cigánynegyed­be, Farkas pedig magára maradt. Markába szoronga­tott egy kapát, melyet távo­zásuk alkalmával barátja udvarán vett magához. Amikor Farkas a Csíkszent­márton központjában lévő italozó elé ért, belekötött az éppen odaérő Ötvös. Far­kas első mozdulata az volt, hogy zsebéből előkapta a bicskáját, amellyel meg akarta vágni Ötvöst. Azon­ban a­kicsak kiesett a kezé­ből, azt az éppen ott tartóz­kodó Gergely Attila vette magához. A kétségbeesett Farkas nem várta meg Ötvös támadását, hanem a keze ügyében lévő kapával jól fejbe vágta. A kapott ütések következté­ben Ötvös ott helyben ösz­­szeesett. Rövidesen a hely­színre érkeztek a rendőrök. Ezek, valamint a tettét meg­bánó Farkas elsősegélyben részesítették a súlyosan vér­ző áldozatot, majd alkalmi kocsival a Csíkszeredái me­gyei kórház sürgősségi osz­tályára szállították. A 42 esztendős, csíkszent­­mártoni Farkas István ellen gyilkossági kísérlet vádjával készült el az ügycsomó, majd a Hargita Megyei Tör­vényszék négy évi börtön­­büntetésre ítélte. Kovács László Könnyű megkülönböztetni öttől A keresztúri hármas ikrek Ezelőtt tizenegy évvel nagy meglepetés érte a székelykeresztúri Sipos Dezsőt és családját. Feleségének, Katalinnak hármas ikrei születtek: Csaba, Dezső és Réka. A 35 éves asszony laboráns­ként dolgozik a Szerszámacél RL-nél, és én ke­restem föl, hogy elmondja gyermekeivel kapcso­latos élményeit — Mit érzett, amikor meg­tudta, hogy hármas ikrek­nek adott életet? — Örömet, annál is inkább, mert a három gyer­mek két veszítés után szü­letett. Ugyanakkor meg­lepődtem, mert a terhesség idején csak egy magzatról tudott az orvos is. Azt hiszem, már kilencedik hó­napos terhes voltam, amikor sárgaság miatt a székelyudvarhelyi kór­házba kerültem, ahol a kezelő orvosom, Só­lyom doktor úr meg­röntgenezett. Ő kicsit gyanúsnak találta a magzat fekvését. A vizsgálat után tudtam meg, hogy ikreim lesz­nek, a felvételen két magzat látszott. Szülés­kor derült ki, hogy hár­man vannak a gyer­mekek; amint később mondták, a kislányom bújkált a fiúk mögött. — Mit szóltak a ro­konok, amikor megtudták a hírt? — Meglepődtek. Érdekes volt, mert Csíkszeredában szültem, és vasárnap lévén, szüleim és férjem csak más­nap délután tudták meg, addig senki nem telefonál­hatott. Mindjárt értesítették apósomékat, akik Sólymo­son laknak, ők nem akarták elhinni a hírt, ezért másnap reggel apósom, nagyon megdöbbenve telefonált édesapámnak, ezek tréfát űznek, bolondot csinálnak belőlünk? kérdezte. Eleinte sajnálkoztak, vajon hogy és mint, mennyire nehéz lesz, de később megszokták a gondolatot, megszoktak minket is a három gyermekkel. Az ikrek 1986. augusztus 3-án születtek, előbb Csaba, majd Dezső, végül Réka. Lényegében ugyanarra az időre voltak bejegyezve, de ők egymás között betartják a sorrendet: ki az első, ki a második és ki a harmadik. — Milyen a gyermekek természete? — Egészen különböző, annyira nem hasonlítanak egymásra, hogy aki nem ismeri őket, nem is hiszi, hogy ikrek. Dezsőkének jobb a felfogása, borzasz­tóan szorgalmas, nagyon törekszik, hogy amit csinál, az tökéletes legyen. Csabi­­ka inkább gyakorlatias, nagyon jó a kézügyessége, rengeteget segít a férjem­nek, ő az apja jobbkeze. Édesanyáméinál van egy műhelye a férjemnek, ott barkácsolnak együtt min­denfélét. A lányom kama­szodó kislány, otthon segít­­get nekem. Mindegyik más­más gyermek, ránézésre is nagyon jól meg lehet kü­lönböztetni őket. — Hogy egyeznek egymás­sal? — Jól, viszont rengeteget is veszekednek, talán, bu­nyóznak is. De kitartanak egymás mellett, ha valame­lyik bajban van, mindjárt odamennek a többiek is. Keveset van együtt a család, mert ők délután járnak iskolába. Most magukra vannak, nem tudom, mit csinálnak, talán tanulnak. — Nem hiányoznak egy­másnak, amikor nincsenek együtt? — Különösebben nem, talán mert külön petéjű ikrek. Hiányolják egymást, de nincsen nagyobb hiány­érzetük. — Milyen egyszerre há­rom gyermeket nevelni? — Érdekes, és lehet, még jobb is, mint egyet, mert úgy láttam, hogy hamarabb önállósultak. Nem volt időm külön-külön kicsit többet foglalkozni velük, mindent hamar kellett vé­geznem, kissé nehéz volt az etetésük, akkor kellett a segítség. Dezsőkét szoptat­tam, Réka és Csabika any­­nyira rákaptak a cumizásra a kórházban, hogy őket így etettem. Segítettek a szü­leim is, közel lakunk egy­máshoz, ők voltak mindig mellettünk. Édesanyám ak­kor még dolgozott, de rengeteget segített, amikor csak tehette: délelőtt, este. Apósoméktól mindent ter­ményt megkaptunk, amire szükségünk volt. A férjem­nek a testvérei, az öcsém, a szomszédok, mindenki se­gített, aki csak tehette. Nagyon sokat köszönhe­tünk nekik. Különleges do­log volt mindenkinek. Nem volt nagyon nehéz nevelni őket, mert nem voltak be­tegesek. Fizikailag fárasztó volt, de annyi örömet sze­reztek, hogy elfelejtettük a nehézségeket — mondta csillogó szemmekkel az édesanya. Dávid László Szitává lőtte a tizedest Tornai Albert közlegényt a múlt héten 12 év börtön­­büntetésre ítélte a bukaresti katonai törvényszék, mert az év elején, pontosabban január 5-én, az egyik szebeni laktanya területén kilenc golyót eresztett az őrjáratot vezető tizedesbe. Az incidens délután két órakor történt. Az őrszol­gálatot teljesítő Tornai szemrehányást tett Marius Constantinescunak, amiért az későn jött a váltással. Válaszképpen a tizedes leteperte a katonát és ütötte­­verte, ahogy csak kitelt tőle. Amikor Constantinescu abbahagyta a reklámot, Tornai csőre töltötte gép­pisztolyát, és a tizedes irányába tüzelni kezdett. Constantinescu a földre zuhant, Tornai pedig oda ment az áldozathoz, és egészen közelről még belelőtt egy sorozatot, aztán átadta fegyverét a katonatár­sainak. A tizedes szörnyethalt, a boncolóorvos kilenc golyót talált a testében. Még két hónapja volt a le­szerelésig, akárcsak a magyar fiúnak. A bukaresti katonai törvényszék az ítéletnél szem előtt tartotta, hogy Tomnait valójában Constantinescu provokálta, ezért a kilátásba helyezett 15 éves börtönbüntetésből eltörölt három évet — jelenti a Mediafax. (4UÁ W UUUXÁ! Hazatért Gyergyóvár­­hegyre Ruxandra Cătălin, egy 12 éves, eltűntnek hitt kislány. Ruxandra gyors­vonatra ült, és a fővárosba szökött. Ott egy csoport egyetemista leány talált rá, akik elszállásolták, és másnap hazaküldték szü­leihez. A kislány azért szö­kött meg otthonról, mert jó tanuló létére négyest kapott egyik tantárgyból, s félt a szülei reakciójától.­­­Ritka baleset szenvedő alanya volt Mihai Stoichi­­ţă vadász, aki minap a Ke­resztényfalva körüli er­dőkben vett részt egy haj­tóvadászaton. Miközben hajtották a vadat, az idős vadász megbotlott, esés közben a fegyvere elsült és a töltény belefúródott a combcsontjába. Kórházba szállították, megműtötték, és reméli, hogy még az idén kivonulhat társaival vadászatra...­­Egészségtelenül élnek a romániai fiatalok. A Vili. osztályos diákok három százaléka rendszeresen dohányzik, a XII. osztá­lyosoknak már 29%-a ci­garettázik. Sokan nyúlnak a pohár után, és 35 száza­lékuk már 15 éves koruk előtt megkezdi a nemi éle­tet. «* Ez idáig a kábítószer importárunak számított Romániában. Az idén azonban felfigyeltek arra, hogy házi készítményű ká­­bítószeres cigaretták is forgalomba kerülnek. A rendőrség nyomozásba kezdett. Külön erre a célra megbízott gyermekeket küldtek a diszkókba, szó­rakozóhelyekre. A nyomo­zás sikeres volt, ugyanis ráakadtak a nagyváradi il­letőségű Kovács Attilára, akinek lakásán 20 dkg vadkendermagra, 40 dkg szárított növényre és a ci­garetták elkészítéséhez szükséges eszközökre bukkantak. Amint a vizs­gálatokból kiderítették, a magokat Kovácsnak to­rontói bátyja hozta, és f­riss faanyagra volt­­ szüksége a gyergyótölgye­­si Olav Gheorghenak. Mi­vel anyagiakkal nem állt túl rózsásan, úgy döntött, hogy az éjszaka leple alatt beszerzi magának az er­dőből a szükséges meny­­nyiségű fát. Ki is vágta a fákat, azonban nem soká­ig örülhetett az ingyenes „vásárnak", ugyanis már másnap nyomára bukkant a helyi rendőrőrs szolgála­tos altisztje. Az okozott kár 360.708 lej, melyet azon nyomban megtérít­tettek a helyi erdészeti ki­­rendeltségnek, a tolvaj el­len kivizsgálást indítottak. «* Ráfizetett a falopásra­­ a gyergyóhollói Mujdei Gheorghe is, aki 19 darab fenyőt vágott ki engedély nélkül. Amellett, hogy az okozott kárt meg kellett térítenie, bűnügyi kivizs­gálást indítottak ellene. Kovács László

Next