Udvarhelyi Híradó, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-09-17 / 73. szám

1998. szeptember 17., csütörtök közélet I Egy fogyasztó kálváriája A vízórától a szerződésig Benkő István székelyudvarhelyi (Függetlenség su­gárút 72/4. szám alatti) lakos kálváriája azután kez­dődött, miután lakásában vízórát szereltetett. Két hónap után kiderült: sem a lakószövetség, sem a Városgazdálkodási Vállalat nem hajlandó vele szer­ződést kötni, holott előzőleg mindkét helyen bele­egyeztek abba, hogy a vízórák által mért fogyasztá­sért fizessen, illetve engedélyezték az órák üzembe helyezését. - A legelső lépés az volt - nyilatkozta Benkő István -, hogy elmentem a Bethlen negyedi 1-es számú lakó­szövetség elnökéhez, Ben­­cze Józsefhez, akitől megér­deklődtem: mi az eljárás vízóra felszerelése eseté­ben? Ő azt mondta, hogy szerinte­ nincs semmi aka­dálya annak, hogy ilyen órát szereltessek fel, de tisz­tázzam a kérdést a Város­gazdálkodási Vállalatnál. Ott azt válaszolták, hogy nekik nincs szabad szerelő­jük, aki elvégezné az órák üzembe helyezését, de én szereltessem fel, majd ők ellenőrzik, nyilvántartásba veszik és attól kezdődően külön számlázzák részemre a vízfogyasztást, így ki kell jelentkeznem a lakószövet­ségtől. Mivel a konyhánk szomszédos a fürdőszobá­val, így könnyen meg lehe­tett oldani technikailag, hogy - csupán két vízóra beiktatásával - az egész la­kás vízfogyasztását mérni lehessen. A Városgazdálkodási Vál­lalat mérnöke, T. Sándor el­lenőrizte a német gyártmá­nyú garancialevéllel minő­sített Zenner típusú órákat és elismerte, hogy azok megfelelők. Jegyzőkönyvet készített és azt mondta: öt­évenként kell majd a me­gyeközpontban ellenőriz­tetni a műszereket. Azt is közölte, hogy minden hó­nap 19-20-án eljön majd az órát leolvasó személy és miután kiküldik a számlát, helyben fizethetem a hideg és meleg vizet, amit fo­gyasztottunk. Kifizettem az átvételi díjat (taxa de recep­ţie), 20.000 lejt. Minden jól ment májusban és június­ban, mert külön feltüntetve jelent meg a nevem a lakó­szövetség listáján és a mé­rés szerint fizettem a fo­gyasztott vizet. Júliusban, amikor visszatértem sza­badságomról, azt láttam, hogy újból ugyanúgy szere­pelek a fogyasztói listán, mint az órák felszerelése előtt. Érdeklődésemre a la­kószövetség elnöke közöl­te, hogy ő nem tudja külön számlázni az én fogyasztá­somat, mivel erre nincs jo­ga, mert neki a Városgaz­dálkodási Vállalat a meleg­víz előállításához szüksé­ges gigakalóriát a kazánhá­zak gázfogyasztásának függvényében számítja ki, és a szétosztás során nem különíthetők el személyek; a számlázást a Városgaz­dálkodási Vállalat tovább nem hajlandó nekem külön lebonyolítani. Megjegyzem, hogy két hó­­nap alatt a vízméréseket követően megközelítőleg 100.000 lejjel fizettem ke­vesebbet, mint az alattam lakók, ugyanolyan beosztá­sú lakásban és szintén négy személyre számított költ­séget. A mérés kimutatta, hogy azóta - négy hónap alatt - 25 köbméter meleg vizet és 27 köbméter hideg vizet használtunk, tehát össze­sen 52 köbmétert, míg az általány (pausal) módszer­rel számítottak szerint, a többi ugyanolyan lakásban lakóknak összesen kb. 40 köbmétert kellett kifizetni­ük, de egyhónapi fogyasz­tásért... Nem engedi a „nagy“ igazgató 1998. augusztus 24-én reggel fogadtak a téma megtárgyalása céljából a Városgazdálkodási Válla­latnál - folytatta kálváriája történetét Benkő István -, ahol az energia­gazdálko­dási osztályon közölték, hogy nem számlázhatják nekem külön a vízfogyasz­tást, mert a „nagy" igazgató nem hagyta jóvá ezt, nekik pedig a lakószövetséggel van szerződésük. Augusz­tus 26-án írásban is vála­szoltak előzőleg benyújtott kérésemre. Szabad fordítás­ban így hangzik a román nyelven írt válasz: „Az az átvételi jegyzőkönyv, amelyre ön hivatkozik, azt tartalmazza, hogy a vízórák technikai szempontból megfelelnek a követelmé­nyeknek, előírásoknak. (...) Az Urban Cos Rt.-nek nincs szerződése külön ivóvizet, meleg vizet szol­gáltatni önnek, sem a szennyvíz elvezetésére, mert ilyen szerződést a vál­lalat csak egy másik jogi személlyel köthet (vállalat, közintézmény stb.). Ellen­ben ilyen szerződés létezik a Bethlen negyedi 1-es szá­mú lakószövetséggel, mint jogi személlyel, ahová az önök tömbháza is tartozik. Rövid időn belül a tömbhá­zaknak külön egy olyan vízórát fogunk felszerelni, amely mérni fogja a lakók által elfogyasztott vízmeny­­nyiséget. Arra van lehető­ség, hogy amint szóban megegyeztünk, minden hó­nap 20-án ön közli­­a hideg vizet mérő óra állását, így Bencze József úr kiszámítja a fizetendő összeget, ame­lyet a lakószövetséghez kell fizetnie." Ezt a választ Varga Edit gazdasági igazgató és Deák Ferenc részlegvezető mér­nök írta alá. Benkő István szerint még félmegoldás­nak sem jó az ajánlat, mi­vel a hideg víz esetében az általány módszerrel szá­molt mennyiséget és a víz­óra fogyasztást is fizetnie kellene. Nem kötnek „formaságot“ - Csak az órával mért mennyiséget vagyok haj­landó fizetni! - hangsú­lyozta Benkő István, aki egyik napról a másikra arra ébredt, hogy hiába költött a mérőműszerek felszerelé­sére több mint 700.000 lejt, mert nincs akivel szerző­dést kötnie. Együtt kerestük fel Bencze József lakószö­vetségi elnököt, aki adatok­kal bizonyította, hogy a je­lenlegi elszámolási mód­szer szerint nem lehet egy­két lakónak külön számíta­ni a vízfogyasztást. - Ennek az oka az, hogy a kazán­háznál egyetlen óra méri a befolyó hidegvíz-mennyi­séget, amit felmelegítenek. Külön, szintén egy óra mé­ri a gázt, amennyi a felme­legítéshez szükséges - vilá­gosított fel a lakószövetségi elnök. - Pontosan nehéz ki­számítani, hogy egy köb­méter víz felmelegítésére mennyi gáz kell, mivel nem lehet tudni, mennyi energia távozik hő formájában a kéményen és mennyi ala­kul tényleges gigakalóriá­vá. A törvény szerint orszá­­gos viszonylatban, nyári időszakban 0,048 gigaka­lória szükséges egy köbmé­ter meleg víz előállítására, télen pedig 0,052. Ezek az együtthatók általában min­dig nagyobbak nálunk, és mondjuk ki magyarán, így drágább lesz a meleg víz. Tehát a lakosság érdekében a kazánházaknál kellene pontosabban mérni az el­használt gázmennyiséget és a gigakalóriát, mert így indulásból kiküszöbölhető lenne a fogyasztók becsa­pása. Az elhasznált energia árát, a hideg és meleg víz előál­lításának költségeit szét­osztják a kazánhoz tartozó öt lakószövetség között, a lakók létszámának arányá­ban. A Városgazdálkodási Vállalat az elégetett gáz­­mennyiség szerint és nem az órák által mutatott köb­méterek szerint számol, emiatt jelentős az eltérés. A személyekre történő leosz­tás pedig felülről történik, ezért lehetetlen néhány személy számára külön számolni - állítja Bencze József. Viszont létezik már évek óta olyan eljárás, miszerint a fogyasztók külön szerző­dést kötnek a szolgáltató­val, vagyis a Városgazdál­kodási Vállalattal. Az előb­biekből m­ár kiderült, hogy a szolgáltató cég nem haj­landó a magánszemélyek­kel ilyen „formaságot" köt­ni. Ezt megerősítette Deák Ferenc mérnök is, aki arra hivatkozott az eset kap­csán, hogy cége a lakószö­vetséggel kötött szerződést, nem pedig a lakókkal, tehát a lakószövetség kell hogy elossza a költségeket. Arra a kérdésre, hogy mi­ként lehet a tömbházban bejegyzett kft.-k esetében külön számlázni, Deák Fe­renc azt válaszolta: azért, mert azok jogi személyek. Megjegyzendő, hogy az el­számolási eljárás enyhén szólva furcsa, hiszen a cé­gek esetében szintén álta­lány módszerrel, vízcsa­ponként és vécékagylón­ként számítják a vízfo­gyasztást, így jóval keve­sebbet fizetnek, mint a la­kosság. Deák Ferenc­ vi­szont arra már nem tudott válaszolni, hogy milyen törvény tiltja a magánsze­mélyekkel (tömbházlakók­­kal) való direkt szerződése­ket, amely megkönnyítené az említett eset megoldását is. Nincs különbség fogyasztó és fogyasztó kö­zött - állítja Gál József, a Polgármesteri Hivatal La­kásgazdálkodási Osztály referense. Szerinte a Város­gazdálkodási Vállalat csak „önszántából" tesz különb­séget a jogi és a természe­tes személyek között. Mivel még nem szüntették meg hatályát, érvényben van a 30/1983-as számú törvény, amely semmilyen különb­séget nem tesz, egy helyre sorolja a jogi és természe­tes személyeket a közös költségek elszámolásában. Ugyancsak nem említ sem­milyen megkülönböztetést a 446/1997-es kormányha­tározat sem, amelynek az ötödik fejezetében a köz­költségek felosztását, a víz mérésének módját is szabá­lyozzák. Nyitott marad tehát a kér­dés: a Városgazdálkodási Vállalat milyen törvény alapján utasítja el egy tömbházlakó megalapozott kérelmét, hiszen a fogyasz­tó reális számolással azt az összeget szeretné fizetni, amely saját vízórája alap­ján állapítható meg. Egyéb­ként a családi házak eseté­ben szintén a szolgáltatóval kötnek szerződést, ezért érthetetlen, hogy miért csak a tömbházlakókat sújtják egyoldalú intézkedéssel. Mindenképpen a „jövő ze­néje" az, hogy mindenki­nek saját vízórája legyen és senkinek ne kelljen fizetnie a szomszédja esetleges pa­zarlását. Benkő István most még „egyedüli fecske" és ügye megoldása nem másoktól, felettes szervektől, hanem itt, helyben, csupán a jó­akarattól függ. Elszántságát tanúsítja, hogy szándéka szerint, bármi történik, csak az óráján jelzett és elfo­gyasztott vízmennyiséget hajlandó kifizetni, de hoz­záadva a gigakalória előál­lításának­­ költségeit is. A számlázást pedig a Város­gazdálkodási Vállalatnak kellene lebonyolítania, hi­szen korábban két hóna­pon át azt megtette, most pedig megszegte erre vo­natkozó ígéretét. Fülöp D. Dénes HírAbé 5 Bemutatkozó megbeszélés Szeptember 15-én a déli órákban megbeszélésre hívták össze a székely­keresztúri Zeyk Domokos Gyermekelhelyezési és Befogadási Központ (régi nevén nevelőotthon, illet­ve gyermekotthon) alkal­mazottait. A protokoll jellegű meg­beszélésen Prova Ioan ta­nár, a Megyei Tanács mel­lett tevékenykedő Gyer­mekvédelmi Igazgatóság igazgatója ismertette a 26/1997-es számú sürgős­ségi kormányrendelet alapján létrehozott Me­gyei Gyermekvédelmi Bi­zottság, valamint annak szakosított közszolgálatá­nak, a Gyermekvédelmi Igazgatóság felépítését és tevékenységét. Szólt arról, hogy a törvé­nyes előírásoknak megfe­lelően pályázatot hirdet­tek meg, a székelykereszt­úri intézmény igazgatójá­nak, az elhunyt Lőrincz Kálmán megüresedett posztjára. A szeptember 14-én megtartott verseny­­vizsga eredményeként szeptember 15-től az inté­zet új igazgatója Bodó Jó­zsef szociálpedagógus. Tízéves a Pipacsok Szeptember 19-én, szom­bat délután 16 órakor Szé­­kelykeresztúron a Gyár­fás-kúria udvarán tartják a Pipacsok Néptáncegyüttes megalakulásának 10. év­fordulójára tartott ünnep­lést. Az évforduló ünnepi mű­során a Pipacsok együttes mellett még fellépnek a magyarországi Ajka-Pad­­rakút Néptáncegyüttes, Berecz András népdaléne­kes, a székelykeresztúri Gyerek és Tanulók Klubjá­nak zenekara és tánccso­portja, valamint a nagyvá­radi Palló zenekar. Rossz idő esetén a ren­dezvényt a Művelődési Házban tartják. (L. M.) Az útlevél visszavonásáról A szenátus kedden átfogal­mazás végett visszaküldte a védelmi szakbizottság­hoz az útlevelekre vonat­kozó kormányrendelet egyik pontját. Több szená­tor úgy vélekedett, hogy a rendelkezésnek a képvise­lőház által elfogadott vál­tozata túlságosan szigorú és megsérti az állampol­gárok szabad helyváltoz­tatási jogát. Az említett rendelkezés tavaly au­gusztus óta van érvényben és a kérdéses pont eredeti változata szerint vissza­vonható annak a személy­nek az útlevele, aki ellen büntetőjogi eljárás van fo­lyamatban és legalább egy törvénybíró elrendelte, hogy az illető személy nem hagyhatja el a lak­helyét. A képviselőház ezt az előírást úgy módosítot­ta, hogy ne legyen szüksé­ges törvénybírói döntés, legyen elegendő a rendőr­ség kérése az útlevél visz­­szavonásával kapcsolat­ban. Ezt a passzust utasí­totta most el a szenátus.

Next