Udvarhelyi Híradó, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-09-17 / 73. szám
1998. szeptember 17., csütörtök közélet I Egy fogyasztó kálváriája A vízórától a szerződésig Benkő István székelyudvarhelyi (Függetlenség sugárút 72/4. szám alatti) lakos kálváriája azután kezdődött, miután lakásában vízórát szereltetett. Két hónap után kiderült: sem a lakószövetség, sem a Városgazdálkodási Vállalat nem hajlandó vele szerződést kötni, holott előzőleg mindkét helyen beleegyeztek abba, hogy a vízórák által mért fogyasztásért fizessen, illetve engedélyezték az órák üzembe helyezését. - A legelső lépés az volt - nyilatkozta Benkő István -, hogy elmentem a Bethlen negyedi 1-es számú lakószövetség elnökéhez, Bencze Józsefhez, akitől megérdeklődtem: mi az eljárás vízóra felszerelése esetében? Ő azt mondta, hogy szerinte nincs semmi akadálya annak, hogy ilyen órát szereltessek fel, de tisztázzam a kérdést a Városgazdálkodási Vállalatnál. Ott azt válaszolták, hogy nekik nincs szabad szerelőjük, aki elvégezné az órák üzembe helyezését, de én szereltessem fel, majd ők ellenőrzik, nyilvántartásba veszik és attól kezdődően külön számlázzák részemre a vízfogyasztást, így ki kell jelentkeznem a lakószövetségtől. Mivel a konyhánk szomszédos a fürdőszobával, így könnyen meg lehetett oldani technikailag, hogy - csupán két vízóra beiktatásával - az egész lakás vízfogyasztását mérni lehessen. A Városgazdálkodási Vállalat mérnöke, T. Sándor ellenőrizte a német gyártmányú garancialevéllel minősített Zenner típusú órákat és elismerte, hogy azok megfelelők. Jegyzőkönyvet készített és azt mondta: ötévenként kell majd a megyeközpontban ellenőriztetni a műszereket. Azt is közölte, hogy minden hónap 19-20-án eljön majd az órát leolvasó személy és miután kiküldik a számlát, helyben fizethetem a hideg és meleg vizet, amit fogyasztottunk. Kifizettem az átvételi díjat (taxa de recepţie), 20.000 lejt. Minden jól ment májusban és júniusban, mert külön feltüntetve jelent meg a nevem a lakószövetség listáján és a mérés szerint fizettem a fogyasztott vizet. Júliusban, amikor visszatértem szabadságomról, azt láttam, hogy újból ugyanúgy szerepelek a fogyasztói listán, mint az órák felszerelése előtt. Érdeklődésemre a lakószövetség elnöke közölte, hogy ő nem tudja külön számlázni az én fogyasztásomat, mivel erre nincs joga, mert neki a Városgazdálkodási Vállalat a melegvíz előállításához szükséges gigakalóriát a kazánházak gázfogyasztásának függvényében számítja ki, és a szétosztás során nem különíthetők el személyek; a számlázást a Városgazdálkodási Vállalat tovább nem hajlandó nekem külön lebonyolítani. Megjegyzem, hogy két hónap alatt a vízméréseket követően megközelítőleg 100.000 lejjel fizettem kevesebbet, mint az alattam lakók, ugyanolyan beosztású lakásban és szintén négy személyre számított költséget. A mérés kimutatta, hogy azóta - négy hónap alatt - 25 köbméter meleg vizet és 27 köbméter hideg vizet használtunk, tehát összesen 52 köbmétert, míg az általány (pausal) módszerrel számítottak szerint, a többi ugyanolyan lakásban lakóknak összesen kb. 40 köbmétert kellett kifizetniük, de egyhónapi fogyasztásért... Nem engedi a „nagy“ igazgató 1998. augusztus 24-én reggel fogadtak a téma megtárgyalása céljából a Városgazdálkodási Vállalatnál - folytatta kálváriája történetét Benkő István -, ahol az energiagazdálkodási osztályon közölték, hogy nem számlázhatják nekem külön a vízfogyasztást, mert a „nagy" igazgató nem hagyta jóvá ezt, nekik pedig a lakószövetséggel van szerződésük. Augusztus 26-án írásban is válaszoltak előzőleg benyújtott kérésemre. Szabad fordításban így hangzik a román nyelven írt válasz: „Az az átvételi jegyzőkönyv, amelyre ön hivatkozik, azt tartalmazza, hogy a vízórák technikai szempontból megfelelnek a követelményeknek, előírásoknak. (...) Az Urban Cos Rt.-nek nincs szerződése külön ivóvizet, meleg vizet szolgáltatni önnek, sem a szennyvíz elvezetésére, mert ilyen szerződést a vállalat csak egy másik jogi személlyel köthet (vállalat, közintézmény stb.). Ellenben ilyen szerződés létezik a Bethlen negyedi 1-es számú lakószövetséggel, mint jogi személlyel, ahová az önök tömbháza is tartozik. Rövid időn belül a tömbházaknak külön egy olyan vízórát fogunk felszerelni, amely mérni fogja a lakók által elfogyasztott vízmenynyiséget. Arra van lehetőség, hogy amint szóban megegyeztünk, minden hónap 20-án ön közlia hideg vizet mérő óra állását, így Bencze József úr kiszámítja a fizetendő összeget, amelyet a lakószövetséghez kell fizetnie." Ezt a választ Varga Edit gazdasági igazgató és Deák Ferenc részlegvezető mérnök írta alá. Benkő István szerint még félmegoldásnak sem jó az ajánlat, mivel a hideg víz esetében az általány módszerrel számolt mennyiséget és a vízóra fogyasztást is fizetnie kellene. Nem kötnek „formaságot“ - Csak az órával mért mennyiséget vagyok hajlandó fizetni! - hangsúlyozta Benkő István, aki egyik napról a másikra arra ébredt, hogy hiába költött a mérőműszerek felszerelésére több mint 700.000 lejt, mert nincs akivel szerződést kötnie. Együtt kerestük fel Bencze József lakószövetségi elnököt, aki adatokkal bizonyította, hogy a jelenlegi elszámolási módszer szerint nem lehet egykét lakónak külön számítani a vízfogyasztást. - Ennek az oka az, hogy a kazánháznál egyetlen óra méri a befolyó hidegvíz-mennyiséget, amit felmelegítenek. Külön, szintén egy óra méri a gázt, amennyi a felmelegítéshez szükséges - világosított fel a lakószövetségi elnök. - Pontosan nehéz kiszámítani, hogy egy köbméter víz felmelegítésére mennyi gáz kell, mivel nem lehet tudni, mennyi energia távozik hő formájában a kéményen és mennyi alakul tényleges gigakalóriává. A törvény szerint országos viszonylatban, nyári időszakban 0,048 gigakalória szükséges egy köbméter meleg víz előállítására, télen pedig 0,052. Ezek az együtthatók általában mindig nagyobbak nálunk, és mondjuk ki magyarán, így drágább lesz a meleg víz. Tehát a lakosság érdekében a kazánházaknál kellene pontosabban mérni az elhasznált gázmennyiséget és a gigakalóriát, mert így indulásból kiküszöbölhető lenne a fogyasztók becsapása. Az elhasznált energia árát, a hideg és meleg víz előállításának költségeit szétosztják a kazánhoz tartozó öt lakószövetség között, a lakók létszámának arányában. A Városgazdálkodási Vállalat az elégetett gázmennyiség szerint és nem az órák által mutatott köbméterek szerint számol, emiatt jelentős az eltérés. A személyekre történő leosztás pedig felülről történik, ezért lehetetlen néhány személy számára külön számolni - állítja Bencze József. Viszont létezik már évek óta olyan eljárás, miszerint a fogyasztók külön szerződést kötnek a szolgáltatóval, vagyis a Városgazdálkodási Vállalattal. Az előbbiekből már kiderült, hogy a szolgáltató cég nem hajlandó a magánszemélyekkel ilyen „formaságot" kötni. Ezt megerősítette Deák Ferenc mérnök is, aki arra hivatkozott az eset kapcsán, hogy cége a lakószövetséggel kötött szerződést, nem pedig a lakókkal, tehát a lakószövetség kell hogy elossza a költségeket. Arra a kérdésre, hogy miként lehet a tömbházban bejegyzett kft.-k esetében külön számlázni, Deák Ferenc azt válaszolta: azért, mert azok jogi személyek. Megjegyzendő, hogy az elszámolási eljárás enyhén szólva furcsa, hiszen a cégek esetében szintén általány módszerrel, vízcsaponként és vécékagylónként számítják a vízfogyasztást, így jóval kevesebbet fizetnek, mint a lakosság. Deák Ferenc viszont arra már nem tudott válaszolni, hogy milyen törvény tiltja a magánszemélyekkel (tömbházlakókkal) való direkt szerződéseket, amely megkönnyítené az említett eset megoldását is. Nincs különbség fogyasztó és fogyasztó között - állítja Gál József, a Polgármesteri Hivatal Lakásgazdálkodási Osztály referense. Szerinte a Városgazdálkodási Vállalat csak „önszántából" tesz különbséget a jogi és a természetes személyek között. Mivel még nem szüntették meg hatályát, érvényben van a 30/1983-as számú törvény, amely semmilyen különbséget nem tesz, egy helyre sorolja a jogi és természetes személyeket a közös költségek elszámolásában. Ugyancsak nem említ semmilyen megkülönböztetést a 446/1997-es kormányhatározat sem, amelynek az ötödik fejezetében a közköltségek felosztását, a víz mérésének módját is szabályozzák. Nyitott marad tehát a kérdés: a Városgazdálkodási Vállalat milyen törvény alapján utasítja el egy tömbházlakó megalapozott kérelmét, hiszen a fogyasztó reális számolással azt az összeget szeretné fizetni, amely saját vízórája alapján állapítható meg. Egyébként a családi házak esetében szintén a szolgáltatóval kötnek szerződést, ezért érthetetlen, hogy miért csak a tömbházlakókat sújtják egyoldalú intézkedéssel. Mindenképpen a „jövő zenéje" az, hogy mindenkinek saját vízórája legyen és senkinek ne kelljen fizetnie a szomszédja esetleges pazarlását. Benkő István most még „egyedüli fecske" és ügye megoldása nem másoktól, felettes szervektől, hanem itt, helyben, csupán a jóakarattól függ. Elszántságát tanúsítja, hogy szándéka szerint, bármi történik, csak az óráján jelzett és elfogyasztott vízmennyiséget hajlandó kifizetni, de hozzáadva a gigakalória előállításának költségeit is. A számlázást pedig a Városgazdálkodási Vállalatnak kellene lebonyolítania, hiszen korábban két hónapon át azt megtette, most pedig megszegte erre vonatkozó ígéretét. Fülöp D. Dénes HírAbé 5 Bemutatkozó megbeszélés Szeptember 15-én a déli órákban megbeszélésre hívták össze a székelykeresztúri Zeyk Domokos Gyermekelhelyezési és Befogadási Központ (régi nevén nevelőotthon, illetve gyermekotthon) alkalmazottait. A protokoll jellegű megbeszélésen Prova Ioan tanár, a Megyei Tanács mellett tevékenykedő Gyermekvédelmi Igazgatóság igazgatója ismertette a 26/1997-es számú sürgősségi kormányrendelet alapján létrehozott Megyei Gyermekvédelmi Bizottság, valamint annak szakosított közszolgálatának, a Gyermekvédelmi Igazgatóság felépítését és tevékenységét. Szólt arról, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően pályázatot hirdettek meg, a székelykeresztúri intézmény igazgatójának, az elhunyt Lőrincz Kálmán megüresedett posztjára. A szeptember 14-én megtartott versenyvizsga eredményeként szeptember 15-től az intézet új igazgatója Bodó József szociálpedagógus. Tízéves a Pipacsok Szeptember 19-én, szombat délután 16 órakor Székelykeresztúron a Gyárfás-kúria udvarán tartják a Pipacsok Néptáncegyüttes megalakulásának 10. évfordulójára tartott ünneplést. Az évforduló ünnepi műsorán a Pipacsok együttes mellett még fellépnek a magyarországi Ajka-Padrakút Néptáncegyüttes, Berecz András népdalénekes, a székelykeresztúri Gyerek és Tanulók Klubjának zenekara és tánccsoportja, valamint a nagyváradi Palló zenekar. Rossz idő esetén a rendezvényt a Művelődési Házban tartják. (L. M.) Az útlevél visszavonásáról A szenátus kedden átfogalmazás végett visszaküldte a védelmi szakbizottsághoz az útlevelekre vonatkozó kormányrendelet egyik pontját. Több szenátor úgy vélekedett, hogy a rendelkezésnek a képviselőház által elfogadott változata túlságosan szigorú és megsérti az állampolgárok szabad helyváltoztatási jogát. Az említett rendelkezés tavaly augusztus óta van érvényben és a kérdéses pont eredeti változata szerint visszavonható annak a személynek az útlevele, aki ellen büntetőjogi eljárás van folyamatban és legalább egy törvénybíró elrendelte, hogy az illető személy nem hagyhatja el a lakhelyét. A képviselőház ezt az előírást úgy módosította, hogy ne legyen szükséges törvénybírói döntés, legyen elegendő a rendőrség kérése az útlevél viszszavonásával kapcsolatban. Ezt a passzust utasította most el a szenátus.