Udvarhelyi Híradó, 2000. május (11. évfolyam, 34-42. szám)
2000-05-02 / 34. szám
Maroaskehfi -stimóó, Zóóó. Z., kedd 3 .ist. A beszámolót többen kifogásolták Iszlai József dühösen távozott a teremből ■ Hiába, hogy jelen voltak a tatabányai vendégek a tanácsülésen az elmúlt év költségvetési beszámolójának kielemzésekor, elszabadultak az indulatok is heves szóváltásra került sor Szász Jenő és Iszlai József között, aki amint mondta nem tartotta érdemesnek „a sok disznóságot hallgatni” és távozott a teremből. Az áprilisi tanácsülés egyik leghosszabb ideig vitatott napirendi pontja volt a tavalyi költségvetésről szóló beszámoló kiértékelése, mert a tanácsosok közül nagyon sokan úgy vélték: sok a pontatlanság, ködösítés és több helyütt nem láthatóak tisztán, tételesen a kiadások. Szőcs-Kardi János soros ülésvezető elnök hiába kérte kollégáit, hogy tömören és röviden fogalmazzák meg mondanivalójukat, mert sok esetben elvtelen párbeszédek alakultak ki, és az ülést érezhetően belengte a választási kampány szele. Az „ellenzékiek" kritizálták a hivatal beszámolóját, mert szerintük az nem részletezte világosan például a művelődési ház, múzeum, városi könyvtár fenntartási költségeit. Kiderült, hogy a tánccsoport a 2-es létszámú keret helyett, amit a tanács korábban jóváhagyott, most 25 személyt foglalkoztat és a minifocipályát úgy adták bérbe, hogy arról a tanács nem tud stb. Bunta Levente kérdésére, hogy a kereskedelmi felületek eladását miért az Udvarhelyen alig olvasott Adevărul Harghitei napilapban hirdették meg, Szász Jenő azt válaszolta: azért, mert a törvény értelmében „megyei rangú" kiadványban kell megtenni ezt. Szóba került az ülésen, hogy még mindig nem kötötték meg a szerződést a város szemétyét elszállító céggel, holott erről már egyszer döntött a tanács. E téma kapcsán vita kerekedett arról is, hogy mennyire jogos beleszólnia az ügyben a fargita Megyei Prefektúrának, mert a polgármester állítása szerint Romfeld Mária Magdolna főtitkár nem engedte a húsz évre érvényes szerződés megkötését Simó Péterrel. A hozzászólók bírálták a Polgármesteri Hivatal szociális politikáját is, hiszen ilyen célokra csupán kétmilliárd lejt költöttek, pedig több pénz volt erre szánva. Lakásépítésre a tavaly városunkban 800 millió lejt költöttek, Székelykeresztúron pedig tízszer ennyit, de a Polgármesteri Hivatal álláspontja szerint nem lehet ilyen összehasonlítást végezni, mert a szomszéd városban a megkezdett és befejezetlen tömbházak építésére sok pénzt lehetett kérni, a törvény értelmében. Néhányan túlméretezettnek tartják a SZINFO ifjúsági információs iroda fizetett alkalmazottainak számát, ugyanakkor a Polgármesteri Hivatalét is, ahol jelenleg 103 személy dolgozik. Iszlai József kifogásolta, hogy a hivatal alkalmazottai részére kiosztott mobiltelefonok bérleti költsége félmilliárd lej, ami egy község évi költségvetésére lenne elegendő. Bondor István azt kifogásolta, hogy semmilyen kimutatás nincs a beszámolóban arról, hogy a hivatal milyen pereket folytatott, ebből hányat nyert meg vagy veszített el? A botrány akkor tört ki, amikor a polgármester Iszlai József kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy a tanácsos biztosan nem érti, mi van a papíron feltüntetve. Ekkor állt fel helyéről a tanácsos és dühösen távozott. Szóba került még az utak javításának témája, a szerkefürdői, valamint a városi strand bérleményének helyzete. Pozitívan értékelte a beszámolót László János, Szőke László, Szőcs-Kazdi János, és néhányan jóformán hozzá sem szóltak, be se kapcsolódtak a vitába. A négyórás vita után úgy tértek át a következő napirendi pontra, hogynem kellett szavazni a tavalyi költségvetés ügyéről, hiszen a beszámolónak csak tájékoztató jellege volt. F. D. D. ■ A törvényes előírásoknak megfelelően a múlt héten kezdetét vette a helyhatósági választásokat megelőző kampányidőszak ■ A helyi RMDSZ- szervezet elnöksége méltánytalannak minősítette azt, hogy a megbízatásának végére ért polgármester nyomásának engedve, a város tulajdonát képező középületekben működő intézmények vezetői elzárkóztak az RMDSZ az irányú kérései elől, hogy helyet biztosítsanak rendezvényei számára. Ezt tette például Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója is, aki már kétszer is elzárkózott az RMDSZ kérése elől azzal az indokkal, hogy a Művelődési Házban csak kulturális, nem pedig politikai tevékenység folytatható. Érdekes, hogy a funkcióban levő polgármester múlt héten többször is kampányolhatott ezen helyiségben. A városi szervezet azt kérte, hogy a hivatal május 2-ig állítson össze egy olyan időbeosztást, amely alapján hetente legalább egy, de lehetőleg két alkalommal helyiséget biztosít a szervezet kampányrendezvényeinek, természetesen a jogszerű szerződéskötés és megfelelő bérleti díj fizetése mellett. A szervezet választási bizottsága szóvá tette azt is: noha a 70-es számú választási törvény 2000. április 25-ét írta elő határidőként a polgármester számára, Szász Jenő péntekig, április 28-ig nem teljesítette azon kötelességét, hogy jelölje ki és tegye közzé a kampányhirdetésekre szánt városbeli helyek lajstromát. A városi RMDSZ - a törvény megszegésén túlmenően - a különböző pártállású jelöltek esélyegyenlőségét csorbító, etikátlan szabotálásnak minősítette a város első számú tisztségviselőjének ezen mulasztását. A városi RMDSZ választási bizottsága egy átiratot juttatott el a pénteki tanácsülésre, amelyben többek között azt kérte, hogy a város polgárainak közpénzén megjelentetett Városházi Hírlap kiadása május hónapban szüneteljen. A bizottság tagjai úgy vélekedtek, hogy az említett kiadvány „egyetlen független jelöltet támogató cikkeivel a város adófizetőinek pénzét ne az esélyegyenlőség csorbítására használja fel". Mivel az ülés elhúzódott, a tanács nem foglalkozott a beadvánnyal, így az RMDSZ kérései a következő önkormányzati ülésig elveszítik aktualitásukat. (J. Á.) i Régi és újabb idők korteskedései Már a római vagy az őket majmoló bizánci nagyurak is tudták: a népnek cirkusz kell és kenyér. Cirkuszpártok alakultak, hasonlók a mai rapidosokhoz vagy fradisokhoz, akik kedvenceik sikerére áhítozva nem voltak restek olykor dorongokkal megpuhítani az ellenfelet. Akkoriban a kocsiversenyzés volt a menő, amolyan ókori Forma-1, és gyakran megesett, hogy a közönség kegyeit egyáltalán nem élvező idegennek babérkoszorúval a fején lóhalálában kellett kereket oldania, mert a felbőszült szurkolók a vérét követelték. De az aréna nemcsak versengésre volt alkalmas. A nézők előszeretettel sértegették az esetlegesen jelen levő császárt, gúnyverseket zengedeztek a kórusaik, és nagy valószínűséggel Petre Roman emlékezetes gyulafehérvári ökölrázásának is ezekben az időkben kell keresnünk a gyökereit. Például 532-ben Bizáncban a cirkuszból indult el a Nika-felkelés. A szabadidő tartalmas eltöltésére összeverődött tömeg megrohamozta a katonákat és kis időre elfoglalta a fővárost. Nemrég a Boszporusz partján a megvadult török focidrukkerek két angol szurkolót mészároltak le, ami azt jelzi, hogy közel másfél ezer év alatt csak igen keveset változott a szurkolói és a politikai kultúra. Belehallgattam a székelyudvarhelyi polgármester kedd esti szpíésébe és elmondhatom, hogy a Küküllő-parton sem állunk sokkal jobban ezen a téren, már ami a politikai és korteskedési magastartásformákat illeti. Időszámításunk előtt az első évszázadban Róma két nagy párt he■vés harcainak a színtere lett: az egyik oldalon az optimatusok, a másikon pedig a populárisok álltak. A legjobbakat nevesítő optimaták a konzervatív állami arisztokrácia céljait követték, a popu Iarisok pedig a többi gazdag birtokosét, üzletemberét, rabszolgatartóét. Hasonló megosztás volt tapasztalható a tizenhetedik századi angol parlamentben, ahol a konzervatív toryk a liberális whigekkel mérték össze nap mint nap a retorikájukat, és próbálták a maguk oldalára állítani azokat, akik akkoriban rendelkeztek a fontos kiváltságnak számító szavazati joggal. Ennek érdekében a legtöbbször nem válogattak az eszközökben. A kampányolás szinonimája, a korteskedés is erre a utal. Az Akadémiai Kislexikonban például ennél a címszónál az olvasható, hogy „választások alkalmával a szavazók megnyerésében - gyakran nem tisztességes módszerekkel is - közreműködő személy". Arról nem írnak a szótárak, hogy minek nevezik azt, aki önmaga megválasztása érdekében mellőzi esetleg a civilizált viselkedési normákat. Helyi politikai életünk megosztottságában is találhatunk olyan stílusjegyeket, amelyeket már Brutus és Iulius Caezar idején kifundáltak. Székelyudvarhelyen politikailag meghatározhatatlan, vendéglőasztalok szalvétáira jegyzett programot felmutató, de jelentős gazdasági befolyással bíró újarisztokraták állnak szemben az állami hatalomban is jelen levő, körvonalazott és a hazai magyarság többsége által elfogadott doktrínával rendelkező RMDSZ-szel. A helyi hatalom kerítésein állandóan új hajnal hasadtát kukorékoló kiskakasok számára a kormányzó román pártok nem riválisok, ezért az államhatalom összes sikertelenségét a romániai magyar érdekvédelmi szövetség nyakába próbálják varrni, és igyekeznek elhitetni az udvarhelyi cirkusz szurkolóival, hogy a helyi kudarcokért is az országgyűlésben jelen levő politikusainkat terheli a felelősség. A másik oldalról az visszhangzik, hogy a Ceauşescu rezsimet követő kormányok mélypontra sodorták az országot, és hogy csak az önkormányzatok nagyon ésszerű gazdálkodásával, vezetői flancokról és a sok helyütt grandomániás költekezésről való lemondással lehet helyi szintű eredményeket elérni. Az első változat a kritikán túl semmiféle megoldást nem kínál, mert attól még nem lesz több pénze a városnak, ha naponta leszed egy rend keresztvizet azokról, akiket a képviseletével megbízott. Nyilván sohasem árt egy kis ösztöke, de hamarost gyanússá válik az igyekezet, ha ezzel nem a választópolgárok piszkálnak, hanem a rivális hatalmi tényező próbálja választási forró bélyegzőként használni. Az önkormányzatot majdnem teljesen kezében tartó helyi klikk úgy járt az RMDSZ-szel, mint a féleszű a gereblyével: ahelyett, hogy felvenné, és használná, minduntalan rálép és az újabb meg újabb agyrázkódástól még kótyagosabbá, célt tévesztettebbé válik. Így aztán nem csoda, ha az egyre inkább elmérgesedő korteskedés láttán/hallatán ókori hasonlatok jutnak eszünkbe. Trombita harsog, dob pereg, ifjonti hévvel belép az arénába a szónokgladiátor, és kezdi fröcskölni az agyrémeket válogatás nélkül. Van cirkusz, a szurkolók tombolnak, kell még egyéb? Igaz, olyanok is akad-nak, akiket hidegen hagy ez az egész. Csak ne járjanak úgy, mint egykor a thrák tengerparton épült Abdera város lakói. Mesélik: két részre oszlott a település, egy nyugati és egy keleti félre. Amikor ellenség támadta meg a várost, a nyugati rész lakói azt mondták: Ej, alkatunk békén, hiszen csak a keleti kapun jutottak be.