Udvarhelyi Híradó, 2001. január (12. évfolyam, 1-8. szám)

2001-01-04 / 1. szám

tidoa+kerU/i­ffúvidó, 2001. j/inte* 4., etütörökK­özélet3 A fűtispótlék, az alpolgármester és a külföldi utazások ■ Péntek délben sajtótájé­koztatón ismertette a csütör­töki tanácsülésen hozott dön­tésekkel kapcsolatos állás­pontját a Városi Tanács RMDSZ-frakciója ■ A tájékoz­tatón egyebek mellett szó esett a fűtéspótlék ügyéről, valamint az is elhangzott, hogy hét hónappal a helyható­sági választások után Székelyudvarhelynek még mindig nincs alpolgármestere. Csütörtöki döntésének értelmében a Vá­rosi Tanács 49 évre ingyenesen a helyi közösség használatára bocsátotta a kul­turális központokat. Amint az RMDSZ- frakció pénteki sajtótájékoztatóján Bon­­dor István tanácsos elmondta, ez tulaj­donképpen a helyi közösség régi óhaja, az RMDSZ körzeti ülésein többször is fel­merült ez a kérdés. Ezeket az épületeket csak jogi személyek vehetik használatba, jogi személy lehet egy kulturális egyesü­let is. Ladányi László, a Városi RMDSZ ideig­lenes elnöke arról számolt be, hogy az ülésen „egyesek“ nem fogadták osztatlan lelkesedéssel azon kérését, miszerint is­mertessék a szóban forgó egyesületek (Pro Betlenfalva, Pro Radicsfalva, Pro Szombatfalva) statútumát, a vezetőtaná­csok összetételét.­­ A döntés lényege az, hogy az említett ingatlanokat azon közösségek kapják vissza, akiktől elvették azokat. Sajnos Udvarhelyen nem egy példa volt már ar­ra, hogy egy szűk csoport kisajátított ma­gának bizonyos ingatlanokat. Ennek elke­rülése érdekében kértük azt, hogy ismer­tessék mindegyik egyesület statútumát, vezetőtanácsának összetételét. Kissé fur­csának találtam a szombatfalvi Népház esetét, amely­ alapszabályzatában csak annyit közöl: a vezetőtanács dönt arról, hogy a tagok miként léphetnek be az egyesületbe. Ezzel, szemben a betlenfalvi Népház nagyon jól előkészített, világos és egyértelmű dokumentumot tudott be­mutatni. A kadicsfalviak nem mutatták be a bírósági bejegyzést, ezt utólag kell megtenniük - mondta Ladányi. A fűtéspótlék ügye - A 61-es törvény 6. cikkelyének máso­dik bekezdése felsorolja azon javakat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a család fenntartásához, ezek között talál­ható a személygépkocsi is. Meg kellett volna állapítani azt a nettó jövedelmet, ami ezen javak értékesítéséből származ­na. A törvény által felsorolt javak értékesí­tési kritériumát a tanácsnak kell meghatá­roznia, a polgármester javaslatára. Mivel a polgármester nem nyújtott be a tanács­nak ilyen jellegű javaslatot, a javakból származó nettó jövedelem tulajdonkép­pen egyenlő a nullával - érvelt Borbáth István frakcióvezető.­­ A Polgármesteri Hivatal korábban min­dig azzal érvelt, hogy legnagyobb jóindu­lata ellenére sem tud fűtéspótlékot bizto­sítani azoknak, akiknek személygépkocsi van a tulajdonukban, mivel a törvény ezt nem teszi lehetővé, holott ez nem így van. A polgármester kell nevesítse azon javakat, amelyeket a törvény is megemlít, és amelyekkel egy fűtéspótlékot igénylő család rendelkezik, majd a tanács jóvá kell hagyja a kritériumrendszert - fűzte hozzá Ladányi László. A frakcióvezető felhívta azon személyek figyelmét, akik korábban a tulajdonukban levő személygépkocsi miatt nem része­sülhettek fűtéspótlékból, hogy kéréseiket felülvizsgálás céljából jutassák el a Váro­si Tanácshoz.­­ Számos példa volt arra, hogy a hiva­talban egyszerűen nem vették el a fűtés­pótlékot igénylőktől a kéréseket. Ez tör­vénytelen, hiszen mindenkinek joga van kérést intézni egy adminisztratív egység­hez, amit kötelező módon iktatni kell. Persze ha nem felel meg a kritériumrend­szernek, akkor el kell utasítani azt, de előbb kötelező módon át kell venni a ké­rést - szögezte le Ladányi. A tanácsos szerint azon személyek, akiknek a fentebb említett okok miatt de­cemberben nem folyósították a fűtéspót­lékot, jogorvoslást kérhetnek. Az érintet­tek előbb a Polgármesteri Hivatalhoz kell forduljanak, viszont ha ott nem oldják meg problémájukat, akkor bírósági úton támadhatják meg az önkényes döntést.­­ A kritériumrendszer kidolgozása után is megtörténhet az, hogy valakinek egy­­személygépkocsi van a tulajdonában, mégis jogosult a fűtéspótlékra, ugyanis egy harmincéves Trabant ára akár félmil­lió lej is lehet, amit esetleg csak egy hó­napra számíthatnak be, vagy három hó­napra osztják fel, és akkor egyik hónap­ban sem befolyásolja a fűtéspótlék folyó­sítását - tette hozzá Bondor István. Még mindig nincs alpolgármester A tanácsülésen az RMDSZ-es tanácso­sok kérésére visszavonták az alpolgár­mester és a szakbizottságok megválasz­tására vonatkozó 53-as és 54-es tanácsi határozatokat. Erre korábban Kontesvel­­ler József prefektus is felszólította Szász Jenő polgármestert. - Az ülés elején meglepetten vettük tu­domásul, hogy az előző üléstől eltérően Orbán Árpád neve mellett már nem sze­repelt az alpolgármester szó, ő pedig nem az ülésvezető elnök mellett foglalt helyet. Érdeklődésünkre, hogy miért van ez így, nem kaptunk választ sem a titkár­tól, sem az érintettől - mondta Ladányi. - A prefektus korábban egy átiratban közöl­te a polgármesterrel, hogy vonja vissza az alpolgármester, valamint a szakbizott­ságok megválasztására vonatkozó taná­csi határozatokat, mivel azok törvénytele­nek voltak. A polgármester nem tette meg ezt, ezért a kilenc UPE-s tanácsos jelen­létében meghozott döntést a prefektus az adminisztratív bíróságon támadta meg, amiről nekünk nem volt tudomásunk. Amikor később a polgármester is megje­lent az ülésen, újra rákérdeztem az alpol­gármester helyzetére. Szász Jenő akkor jelentette ki, hogy az adminisztratív bíró­ság ítélete értelmében mind az alpolgár­mester, mind pedig a szakbizottságok megválasztására vonatkozó tanácsi dön­tés fel van függeszte, így jelen pillanatban a városnak nincs alpolgármestere, a ta­nácsnak pedig működő szakbizottságai.­­ Az erre vonatkozó átiratot november 29-én kapta meg a Polgármesteri Hiva­tal, ennek ellenére a november 30-i ta­nácsülésen egy szó sem esett erről. Kis­sé furcsa, hogy a gazdasági szakbizott­ság miként ülésezett november 27-én, ha már korábban fel volt függesztve - kifo­gásolta Borbáth István. Az alpolgármes­ter, valamint a szakbizottságok megvá­lasztására a januári rendes havi tanács­ülésen kerül sor. A külföldi utazások Az önkormányzat döntése értelmében a Polgármesteri Hivatal, a Városi Tanács alkalmazottai és a polgármester csak a testület előzetes jóváhagyásával utazhat közpénzen külföldre.­­ Az utóbbi fél évben a tanácsnak nem volt tudomása arról, hogy például a pol­gármester hányszor és hol járt külföldön, ezért volt szükség erre a döntésre - mondta a frakcióvezető. A polgármester azt nehezményezte, hogy ezzel a dön­téssel „megkötik a kezét". A határozat­ban az is szerepel, hogy amennyiben sürgős kiszállásról van szó, a tanácsot utólag is lehet értesíteni erről. - Tulajdonképpen az átláthatóság bizto­sításáról van szó - vélekedett Bondor István -, hiszen a városlakóknak joguk van tudni azt, hogy egy külföldi kiszállás­nak mi a hozadéka, mit nyer a város és lakossága ebből. Lapunk felvetette azt, hogy az utóbbi években meghonosodott szokástól eltérő­en a külföldi kiszállásokon ne csak a pol­gármesterhez közeli média képviselői ve­gyenek részt, hiszen így az „ellenzéki“ saj­tóorgánumok csak másodkézből értesül­nek a kiszálláson történt eseményekről. A sajtótájékoztató utolsó napirendi pont­jaként a tanácsosok az RMDSZ székház­­helyzetéről fejtették ki véleményüket.­­ A Városi RMDSZ választmányi ülésén az a döntés született, hogy a jelenlegi iro­dákra egyéves szerződést kössünk. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkóztunk a kér­déstől. Csupán arról van szó, hogy ez idő alatt a polgármester úrral közösen meg­­­kereshetjük a mindkét fél számára meg­felelő megoldást. Az ügyben a januári ta­nácsülésen várható döntés - mondta La­dányi László. (J. Á.) : Lakatos Mihály Hogy vérünket ne vegye a másik ,egtörtént hát, aminek meg kellett történnie. Négyéves dicsőséges kormányzás (kormányrángatás) után, anél­kül, hogy a motor egyszer is beindult volna (igaz, néha fel-felhördült) az egy helyben rostokoló koalíciót megette a rozsda, és az első mozdításra darabjaira hullt. Némely darabkáját egyenesen elnyelte a föld, hiába kutatnak utána politológusok, biológusok, értelmezők, publicisták. A paraszt­pártból pl. egy anyacsavar nem sok, annyit sem találnak, pedig ál­lítólag ő volt a gépezet motorja. Igaz, amúgy nem sok hasznát lát­ták, hiszen sem rúgásra, sem könyörgésre nem indult. A kiváló publicista, Aczél Endre a Népszabadság dec. 9-i számá­ban azt fejtegeti, hogy a romániai választási eredmény nem „osto­ba, elvetemült vagy politikailag éretlen és tudatlan emberek’’ tö­megdemonstrációja, hanem a politikai elit jogos és tudatos „meg­büntetése” a román választópolgárok részéről. Továbbá, hogy: „(...) a szélsőségesekre szavazó emberek nem annyira hatalomra akarják segíteni választottjukat, mint inkább az utolsó figyelmezte­tést, riasztólövést leadni a politikai elitnek: tessék tisztességesen élni (...)" Azt hiszem, Aczél Endre ezúttal téved. Jóhiszeműen bár, de téved. Ha a román választópolgárok valóban „büntetni” akar­tak, akkor azzal büntettek, hogy következetesen - mindkét fordu­lóban - óvakodtak a szavazófülkék közelébe menni. Ilyen is volt, nem is kevés (kb. 40%). Elkeseredésük érthető: úgy jártak, mint a derék falusi gazda, aki a vásárban jó igavonót akar venni, hogy háztáji gazdaságát felvirágoztassa, de a választék elaggott szar­vasmarhákból, kecskékből, szamarakból és bankáknak álcázott pitbullokból áll. Mit tehet ilyenkor egy józan fejjel gondolkodó,­ sa­ját és családja jövőjéért felelősséget érző ember? Sarkon fordul, és pénzét megtartva hazamegy. Esetleg útközben betér a kocs­mába egy féldecire, és a jövendőbeli éhezés és nélkülözés rémét átmenetileg a küszöbön hagyja. Nem aggódik túlságosan, mert tudja, hogy az engedelmes jószágként megvárja őt, és hazafelé menet ismét a sarkában fog kullogni. Van azonban, aki nosztalgiából, vagy ami még rosszabb: meg­győződésből a kivénhedt jószágot választja, abban a reményben, hogy kiszáradt tőgyéből talán kipréselhet még egy kis tejet, s ta­lán az igából sem dől ki két lépés után. Téved: tejért rövidesen nap mint nap a boltba kell majd zarándokolnia (ha meg tudja fizet­ni az árát), jószága pedig már a felszántandó föld szagától is ma­gába roskad. Hiába, ez már nem az ő területe. Istállómeleg, egy kis széna és réveteg kérődzés - ez az, amire vágyik a hátralévő napjaiban. Persze, a csodában lehet reménykedni. Előfordulhat, hogy tehénkéje felturbózza magát, s több traktor erejével veselkedik neki a szántásnak. Jövőre pedig bő termés: mindenütt kicsattanó arcok, móka, kacagás veri fel a gazdaságot, nem pedig a gyom... Ilyenkor, újév táján csak jót kívánhat az ember, ezért azt mondom: így legyen! És vannak olyanok, akik a pitbullt választották. Józan megfonto­lásból, hiszen nem bíznak a­ tehéncsodában, tisztában vannak az­zal, hogy házuk táján változások egyhamar nem történnek, akkor pedig mi lehetne kellemesebb időtöltés, mint a szomszédra acsa­­rogni, korgó gyomorral a fonóba járni, ahol a hasonszőrűekkel lő­rét szopogatva újra és újra elmondhatók és meghallgathatók az ősi mítoszok és ellenmítoszok, miközben fürge ujjak alatt szépet gyarapodik az ősi ellenség nyakába szánt kötél... A pibullok pedig ott hevernek unatkozva a lábuknál, s nem értik, miért kell a hátu­kon hordaniuk a meleg báránybőrt. Ki kell mondanunk, hogy ebben az esetben, sajnos, nem „bünte­­tőszavazókról" van szó (mint láttuk, ők távol maradtak), hanem olyan tömegekről (és ami még elkeserítőbb: erdélyi tömegekről), akik még mindig elbódíthatók a „törvény diktatúrájának”, a rakon­cátlan kisebbségek megleckéztetésének ígéretével, akik hiszik, hogy minél rosszabb a szomszédnak, annál jobb nekik. Nem lebe­csülendő a veszély, hiszen más sikerélményre egyhamar nemigen számíthatnak, mint a nemzeti identitás mások (mások , mi) elle­nében való ki- és megélésére, és ami különösen fontos: többség helyzetből. S hogy nem pillanatnyi megtévelyedésről van szó, olyan banális (mégis sokatmondó) apróságokból is kiderül, mi, pl. a kézilabda-Eb-n a magyar csapat ellen spontánul és ösztönö­sen kinyilatkoztatott megdöbbentő ellenszenv! Már a jugoszlávok elleni első mérkőzésen kétségbeesetten fel kellett tennem a kér­dést magamnak: „Istenem, mit vétettünk mi ezeknek az emberek­nek, hogy ennyire gyűlölnek?!” És a mérkőzésekre - feltétele­zem - nem kizárólag az NRP tagsága váltott jegyet. Milyen teendőnk marad ezek után? Tenni továbbra is Vörösmartyval szólva - erőnk szerint a legnemes­bekért. Ezt szem előtt tartva, a körülmények által kényszerítve, négy évre újólag felajánlottuk , hát Iliescunak az életünket. Hogy vérünket ne vegye a másik.

Next