Udvarhelyi Híradó, 2001. november (12. évfolyam, 86-94. szám)

2001-11-01 / 86. szám

Uetto h­elyi Jon­dó, Zóól. 1., etnöUSK K­özélet 3 ICjtál­y lassítI) *----------------7-—■—' ■ —-----------------------------------------------------------­Ez lenne a magyar Bábel? ■ A Hargita Megyei Tanács 23 sza­vazattal 13 ellenében visszavonta az Udvarhelyért Polgári Egyesület taná­csosainak mandátumát ■ Az UPE­ mellettiek szerint igazságtalan politi­kai döntés született, melynek hátteré­ben RMDSZ-es vezetők állnak. Ezek szerint a Megyei Tanács 23 tagja po­litikailag rossz irányba befolyásolt személy, és csak 13 befolyásolhatatlan? És mind­emellett a törvényt szentesítő bírák sem lát­ják el feladatukat rendesen, és a parlament sem, mert rossz törvényeket hoz? Ezek szerint az országban a nép által megválasz­tott képviselők - település- valamint orszá­gos szinten - nem megbízhatók, legalábbis nagy részük? Ha így áll a helyzet, akkor az is megfogalmazható, hogy az ország vá­lasztópolgárainak nagy része - aki a képvi­selők többségére szavazott - szintén rossz­akaratú. Ha ez ennyire egyértelmű, akkor szedhetjük a sátorfánkat... na, de mind? Vagy csak a 23 megyei tanácsos választói menjenek, akik a négy UPE-s tanácsos el­vi szavaztak? Avagy a másik oldal, a 13 tanácsost támogatók? A dolgok, nem ennyi­re egyértelműek. Nem kell megfutamodni. Bár a Legfelsőbb Törvényszék (jóváhagyva a Marosvásárhelyi Táblabíróság döntését) egyértelműen kimondta: megszünteti az UPE bejegyzéséről szóló határozatot, az UPE perelni fog. De ha ebben az országban ennyire eluralkodott a korrupció - az RMDSZ és nem az UPE javára, mondják utóbbiak -, akkor miben reménykednek? Félő, hogy időfecsérlés lesz. Vagy sajnála­tot akarnak kivívni (avagy mártíromságot)... Gyenge vigasz. Ellenben mindenkinek joga van igazság keresésére, még ebben az or­szágban is, a magyar nemzetiségűeknek is­­ a magyarokért, a magyarok ellen... Lapunknak Király László UPE-listán be­jutott megyei tanácsos adott interjút a kizá­rásukról: - Arra az áldatlan állapotra, mely székely­udvarhelyen a tanácsosok körül kialakult, még nem volt példa. Csíkszeredában, Gyergyóban, Sepsiszentgyörgyön, Kovász­­nán is független polgármesterek vannak, és a helyi RMDSZ együtt tud működni ve­lük, nincs ilyen cirkusz, mint nálunk. El le­het mondani, hogy Szász Jenő a hibás, de aki csak őt okolja, az téved. A napokban az Udvarhelyi Híradónak így nyilatkozott vala­ki: „Udvarhely történelmének legsötétebb korszakát éljük...“ Ezzel részben én is egyetértek, de aki ezt kijelentette, úgy tesz, mintha ő ennek a másfél évnek nem volna az egyik főszereplője. Én elismerem Szász Jenő hibáit vagy az RMDSZ-képviselők erényeit, de minden hibát nem lehet egy emberre fogni. Ahol élünk, ott mindig bé­kességre kell törekedni. Aki azt mondja, hogy a tanácsban mindenki fehér, és csak egy fekete, ráadásul ez az egy ember az egész várost besötétítette, az nem véleke­dik a valóságnak megfelelően. Apám azt mondta valamikor, hogy óvakodjak a politi­kától. Azóta rájöttem, hogy a politikusok és szolgálóik a legveszélyesebbek. Mi, taná­csosok egy politikai sakkjátszma szereplői vagyunk, ha bábu minőségben is. Hogy kik ülnek a sakktábla két oldalán, hogy kik mozgatják - kik áldozzák fel, ha szükségét látják - a bábokat, már nem tudom. - A Megyei Tanácsban 23-an szavaztak az Önök mandátumának megvonása mellett... - Ezt én is furcsállom, hiszen a szavazást megelőző időben mindenki, akivel szóba álltunk, úgy nyilatkozott, hogy nem lehetsé­ges a mi eltávolításunk a tanácsból. Leg­alábbis ezt mondták, hogy aztán a titkos szavazáson kiderüljön: a 36 tanácsosból csak 13-an állnak mellettünk, illetve csak kilencen, mert négy szavazatot mi adtunk le a maradásunkra. Tehát kilencen vélték úgy, hogy a tanácsban maradhatunk. Hogy egy-két nap alatt ennyire megváltozzon az emberek véleménye... - Talán a nyilatkozataik voltak hami­sak, vagy udvariasak, kíméletesek akar­tak lenni, nem merték Önöknek szemtől szembe megmondani a véleményüket... - Ez nálunk hagyomány, afféle kommu­nista maradvány: egyet mondunk és mást cselekszünk. Még dicsérték is, hogy jól dol­gozunk, ügyesek vagyunk. Szerintem ez politikai döntés volt, alátámasztva egy jogi hókuszpókusszal.­­ Sokan rebesgetik, hogy az évek so­rán kialakult személyes ellentétek miatt alakult ilyenné a helyzet.­­ Erről Szent István királyunk tanítása jut e­­szembe: semmi sem emel fel, csakis az alá­zat, és semmi sem taszít le, csakis a gyűlölet és a gőg. Szerintem ez, ami ma Udvarhelyen történik, nem most kezdődött, ez egy folya­mat része csupán, és még nem is a csúcsa... *** Lehet, hogy igaza van Király Lászlónak. Az UPE perelni fog. Románia törvénybírái fogják eldönteni, hogy melyik magyar cso­portnak van igaza. Nem tudom, hogy milyen lenne az, ha képviselőink leülnének egy­mással és megtárgyalnák, megvitatnák a helyzetet, hiszen nyelvi akadályai nincsenek ennek. Vagy mégis... másképp, más nyelven beszélünk? Ez lenne a magyar Bábel... Itt a Székelyföldön, amit Nostradamusnak sem sikerült megjósolni, hogy ne idézzük magun­kat, amíg két magyar él a földön... Bágyi Bencze Jakab A labda Busa térfelén pattog Amint előrevetítettük, Szász Jenő polgármester a székelyudvar­helyi önkormányzat októberi rendes havi ülését sem hívta össze. Az RMDSZ-frakció átiratban értesítette a Prefektúrát a mulasztá­sáról, kérve a városvezető felelősségre vonását. A polgármester fittyet hányva a helyi tanácsban évek óta bevett szokásra, előbb magyarországi meghívására hivatkozva nem hív­ta össze a hónap utolsó csütörtökére a testületet, holott az ő törvény szabta kötelessége csupán az önkormányzat összehívá­sa, és nem a munkálatokon való jelenléte. A városatyák abban re­ménykedtek, hogy az ülés csupán néhány nappal halasztódik ké­sőbbre, ám ezúttal is csalódniuk kellett. Szász Jenő a november elsejei megemlékezésekre való tekintettel ismét elodázta a kér­dést, arról viszont nem szólt a fáma, mi akadályozta meg őt ab­ban, hogy a hétfői, keddi, esetleg a szerdai napokon, amelyeken már itthon tartózkodott, és amelyek ráadásul még októberben vol­tak, lebonyolítsa az ülést. Nem beszélve arról, hogy a tanács at­tól még hozhat döntéseket a város dolgaiban, amiért a polgár­­mester az anyaországban koszorúz, vagy éppen kaszinótojást majkolgat egy svédasztalos fogadáson. Érdekes, a város Jura ura, most ragaszkodott a csütörtök délelőtt tíz órához, nem úgy, mint amikor kedd délután négyre trombitálta össze a testületet... Az RMDSZ-frakciónál már rég betelt a pohár, az újabb orrfricskát azonban már nem nézték karbatett kézzel: átiratot küldtek a Prefektúrának, amelyben arra kérték fel Mircea Dusa prefektust, hogy tegye meg a törvény által biztosított lépéseket az ügyben. A prefektus, vagyis a törvényesség felügyelője megyénkben, akár pert is indíthat a polgármester ellen, aki viszont megúszhatja egy rosszalló dorgálással is. A labda mindenesetre Dósa térfelén pat­tog, kérdés, hogy lecsapja-e, hiszen Szász Jenő a legjobb véde­kezés a támadás-alapon kijelentette: perbe kívánja fogni a kor­mánymegbízottat, így könnyen megeshet, hogy a sokak által re­mélt drasztikus lépés figyelmeztető ejnye-bejnyében fog kimerül­ni, még akkor is, ha a prefektus nemrégiben ország-világ előtt ki­jelentette, Szász Jenő kísérletet tett a székelyudvarhelyi tanács feloszlatására. A polgármester, a helyi önkormányzatba bejutott képviselők elő­szeretettel emlegetik, hogy ők bizony a város érdekében dolgoz­nak éjt nappallá téve. Maradjunk a tényeknél: a városvezető „el­elfelejti" összehívni a tanácsülést, ahol - aki eddig nem tudta vol­na, a város, a városlakók érdekében hoznak fontos döntéseket, a polgármester csak végrehajtja azokat­­, az UPE rendre távol­marad az ülésektől, az RMDSZ-frakció - a polgármesteri bojkot­tot korrigálva - törvény adta lehetőségével élve újfent rendkívüli tanácsülést hív össze a jövő hét elejére. Elgondolkodtak már azon, hogy kikre adták voksukat? Dt. Jakab Árpád . Végre egy pozitív fejlemény a csereháti ügyben ■ A Legfelsőbb Bíróság döntése felmentette a székelyudvarhelyi tanácsot az 500 millió le­­jes bélyegilleték kifizetése alól abban a per­ben, melyben a csereháti telek és épület­­együttes koncessziós szerződésének sem­missé nyilvánítását kéri . Kincses Előd ügy­véd szerint másfél esztendőn belül kerülhet az ingatlan az önkormányzat tulajdonába. A környékbeli hátrányos helyzetű gyerekek ottho­nának tervezett csereháti épület visszaszerzéséért már több mint négy éve húzódik a bírósági eljárás, de alapfokon csak ezután folytatódhat a per. Korábban az udvarhelyi önkormányzat kezdemé­nyezte az Aris Industrie Rt.-vel kötött koncessziós szerződés, illetve a kivitelező és az épületet bitorló Szeplőtlen Szívek Kongregációja elnevezésű gö­rög katolikus apácarend közötti ajándékozási meg­állapodás érvénytelenítését. Pénzügyminisztériumi jóváhagyásra a tanács nem fizette ki az 500 millió lejes bélyegilletéket (amit rendszerint a per tárgyá­nak értéke függvényében határoz meg a bíróság), ám ezt kifogásolva, az alperesek megtámadták a keresetet, s tavaly decemberben a közigazgatási bíróság helyénvalónak találta ellenvetéseiket. A Legfelsőbb Bíróság azonban e hét elején helyt adott a tanácsi fellebbezésnek, vagyis: nem kell ki­fizetni az 500 millió lejt, sőt a perköltség megtéríté­sére kötelezte a Cserehátot kezükben tartókat. - Az állami intézmények esetében általában elenge­dik a felbélyegzési illetéket, hiszen az olyan lenne, mintha az állam egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt - magyarázta érdeklődésünkre Feri Endre, az udvarhelyi Polgármesteri Hivatal jogtanácsosa. - Az rt. és a rend jogászai már csak ebbe kapaszkodhat­tak, s ez jó időhúzási taktikának bizonyult. Egyébként ez az összeg horribilis, ha ki is tudtuk volna fizetni, már nem lett volna ki pereskedjen... Az ügyben az udvarhelyi tanácsot képviselő Kin­cses Előd marosvásárhelyi ügyvéd, politikus sze­rint a bukaresti döntés nagy előrelépés, most már meggyőzhető a Maros Megyei Törvényszék a kon­cessziós szerződés újratárgyalására. - Az Aris Industrie Rt. nem volt telekkönyvi tulaj­donos, tehát nem ajándékozhatta oda az ingatlant az apácarendnek - tájékoztatta lapunkat Kincses Előd. - Szerintem semmis a szerződés, és kíván­csi vagyok arra a bíróra, aki ennek az ellenkezőjét meri állítani. Leegyszerűsítve a dolgot: ha én el szeretnék ajándékozni egy épületet, de nem muta­tom be a telekkönyvi kivonatot, nincs az a közjegy­ző, aki hivatalossá tenné az ügyletet. Remélhetőleg nem kell újabb négy esztendőt vár­ni a megoldásig: egy-két héten belül kezdeménye­zik a Maros Megyei Törvényszéken a pert, de a vár­ható fellebbezések miatt legkorábban -jósolta Kin­cses - másfél év múlva születhet jogerős, az udvar­helyi önkormányzatnak kedvező ítélet. Pataky Lehel Zsolt Szász futó az UPE-sok kizárásáról ■ Szerdai szokásos rádióinterjújában a polgármester elmondta véleményét a helyi és a Megyei Tanácsból kizárt UPE-s tanácsosok ügyében, igazságtalannak tartva ezen dön­téseket ■ Amint közölte, jogi úton megtámadják a tanácsi határozatokat, sőt be fogja perelni Mircea Duşa prefektust is. Amint már írtunk róla, az udvarhelyi tanácsból kizárt nyolc UPE-s önkormányzati képviselő után a múlt pénteken 23 igenlő és 13 ellenszavazat után a megyei testületből is távoznia kellett a polgári egyesület négy tanácsosának. Erről a döntésről Szász Jenő úgy vélekedett, hogy van a megyei testületben olyan 13 személy, aki nem értett egyet Sófalvi László kezdeményezésével, miszerint „négy udvarhelyi magyar embert ki kell zárni a tanácsból olyan körülmények között, hogy helyükbe az APR színeiben bejutott két román tanácsost is be kell venni”. Ebből az következik, hogy egyeseknek jobb, ha két román nemzetiségű tanácsos lesz a testületben és más régiót képviselő két RMDSZ- es, mint az, ha négy udvarhelyi, akiknek döntő volt a szavazata a kulturális vagy egyéb fejlesztési programok ügyében, hangsúlyozta a polgármester. (F. D. D.)

Next