Udvarhelyi Híradó, 2002. január (13. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-04 / 1. szám
2F ■ Eufória a román fővárosban Talán 1989 decembere óta sosem volt akkora eufória a román fővárosban, mint 2001. szilveszter éjszakáján. A három parkban-téren megrendezett utcaszilveszter több százezer bukarestit vonzott ki a szabadba, ahol felszabadultan éltették - nem csak az új évet, de a Schengen-vízum felszámolását is. A Forradalom terén több mint százezer ember gyűlt össze. ■ Amerika Irak ellen készül? Az iráni vezetés birtokában lévő információk szerint az Amerikai Egyesült Államok Irak elleni támadásra készül. Tény, hogy a washingtoni vezetés már többször hangsúlyozta: Irak lehet a terrorizmus elleni világméretű harc következő célpontja. ■ Csatlakoztak a tűzszünethez Az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja nevű szélsőséges palesztin szervezet kedden bejelentette, hogy csatlakozik Jasszer Arafat palesztin vezető tűzszüneti felhívásához, és leállítja támadó akcióit Izrael ellen. A szervezet legutóbb a december 13-i, tíz személy életét követelő ciszjordániai autóbusz-merényletért vállalta a felelősséget. ■ Véget ért a börtönlázadás A brazíliai Porto Velho-i börtön lázadó rabjai néhány órás egyezkedés után nem tanúsítottak ellenállást, és a biztonsági erők tegnap az egész épületet ellenőrzésük alá vonták. A hivatalos adatok szerint huszonheten, a rabok szerint negyvenöten vesztették életüket. ■ Hajsza Omar molla után Afganisztánban folytatódott a tálibok és az al-Kaida terrorszervezet táborai utáni kutatás, illetve a hajsza Omar molla után. Az amerikai haditengerészet helikopterein mintegy száz katona indult el Kandahárból, hogy folytassa a hajtóvadászatot a tálibok vallási vezetője után. Omar molla akkor tűnt el, amikor Kandahárt a tálibellenes erők elfoglalták decemberben. ■ Új elnök Argentínában Eduardo Duhalde szenátornak szavazott bizalmat az argentin törvényhozás, amely a 60 éves politikust választotta a súlyos gazdasági és politikai válságba került dél-amerikai ország új elnökévé. A kongresszus felhatalmazta, hogy 2003 decemberéig, a két hete lemondott Fernando de la Rúa államfő mandátumának eredetileg kitűzött lejártáig lássa el a legmagasabb közjogi méltóság tisztét, azaz Dunhaldét nem átmeneti időszakra választották meg. MTI legyum túl Hír módjává ■ A Magyarország határain túl létrehozott irodákban már kitöltötték az első kérelmeket azok, akik magyarigazolványt kérnek ■ Eiselt György, a magyar belügyi tárca helyettes államtitkára az MTI-vel közölte: a státustörvény végrehajtásának már nincs akadálya. Eiselt elmondta: negyvenegy közreműködő iroda várja mindazok jelentkezését, akik magyar vagy magyar hozzátartozói igazolványt igényelnek. Az irodák feladata az is, hogy a kérelmeket a magyar konzulátusokon keresztül eljuttassák a Belügyminisztériumhoz. A hivatal havonta mintegy 120 000 fényképes igazolványt tud majd kiállítani, az első igazolványokat várhatóan az a 120 határon túli munkatársuk kapja, akik a Pozsonyban, Kassán, Ungváron, Bukarestben, Kolozsvárott, Szabadkán, Zágrábban, illetve Ljubljanában lévő irodákban dolgoznak. A helyettes államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a dokumentumok kiadásával és nyilvántartásával összefüggő ügyekben a minisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala jár el. A beérkezett kérelmek elbírálási ideje legfeljebb 30 nap, ezt követően az igénylő a központ által megjelölt magyarországi közigazgatási hivatalban veheti majd át az igazolványt. Ismeretes: a magyarigazolvány igénylésének feltétele többek közt a magyar nyelv ismerete, valamint a magyar közösséghez való tartozás állami, nemzetiségi szervezeti vagy egyházi igazolása. A magyar hozzátartozói igazolványt csak akkor lehet igényelni, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás lehetővé teszi, illetve nem tiltja. Mivel a hozzátartozói igazolvány kiadásának lehetőségét a magyar-román együttműködési megállapodás rögzítette, ezért - a többi érintett ország között egyedüliként - Romániában a fenti dokumentum nem kérhető. Szlovákiában tizenegy irodát nyit a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) nevű polgári társulás. Az irodák munkatársai tájékoztatást és segítséget nyújtanak mindazoknak, akik élni szeretnének a kedvezménytörvény kínálta lehetőségekkel: a magyarigazolványt kérelmező űrlap kitöltésében és továbbításában kínálják térítésmentes szolgáltatásaikat, és vállalják az űrlapokon szereplő adatok védelmét is. A tizenegy iroda legkésőbb január 25-ig megnyílik. A pozsonyi magyar nagykövetség egyébként szerdán átvette a magyarigazolványért folyamodók első kérelmeit. Duray Miklós és családja az elsők között töltötte ki az űrlapot. Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke az MTI-nek azt mondta: „Attól a pillanattól vártam erre a napra, hogy a kedvezménytörvényen elkezdtünk dolgozni. Már akkor eldöntöttem, hogy magam és családtagjaim számára a hatályba lépés első napján kérelmezem a magyarigazolványt.” Orbán: nincs veszélyben a magyar munkaerőpiac Orbán Viktor miniszterelnök úgy véli: a magyarromán kormányfői megállapodás nem fenyegeti a magyar munkaerőpiacot, az továbbra is szabályozott és korlátozott marad. A kormányfő szerdán elmondta, hogy örömmel írta alá az egyetértési nyilatkozatot, s nagy sikernek tartja azt. Szerinte az ellenzéki pártvezetők is úgy vélték, hogy kívánatos a megállapodás, mert így a határon túli magyarok könnyebben juthatnak magyarigazolványhoz. Orbán hangsúlyozta: a kedvezménytörvény ez év január 1-jei hatályba lépése után is csak tartózkodási vízummal vállalhatnak munkát nem magyar állampolgárok Magyarországon, és kizárólag az állam mérlegelésétől függ annak kiadása. Az érintetteknek rendelkezniük kell munkavállalási engedéllyel és adószámmal, valamint be kell jelentkezniük a társadalombiztosításnál. Szavai szerint mindenki láthatja majd, hogy a riogatások, a félelmet keltő nyilatkozatok megalapozatlanok voltak, mert komoly védelemben részesül a magyar munkaerőpiac, és a munkaerőpiacra a feketén dolgozók jelentik az igazi veszélyt. MTI igyklö Mdoa+hetyi jtimdö, T-002 /rtftffrtV 4*1 pétitfzt Magyarok vagyunk, nem turisták... zt már igazolni is tudjuk a közeljövőben beszerezhető magyarigazolványunkkal. Ezután, ha egy anyaországi lerománoz, nem kell magyarázkodnunk, egyszerűen felmutatjuk az igazolványunkat, majd visszakérdezünk: és te ki fia-borja vagy, he? A kínai horoszkóp szerint a jó éve a 2002-es esztendő. Nekünk, határon túli magyaroknak a státustörvény éve. Furcsa dolog, hogy igazolnunk kell pecsétes papírokkal nemzeti hovatartozásunk, de ez is érthető, hiszen annyira összevegyültünk, hogy már mi is alig tudjuk megkülönböztetni egymást. Sokan még ma is vitatják - akadémiai szinten is -, hogy magyar-e a székely? Kutatják azt is, hogy mit jelent a székely, mint szó, illetve megnevezés. Pedig ezt rég halott királyaink nagyon jól tudták, hogy magyarok vagyunk, és ránk bízták a távoli határok védelmét. Megbíztak bennünk. Akikben nem bíztak annyira, azt maguk mellé vették, hogy szemmel tarthassák. A bizalom alapján elmondhatjuk, voltunk és vagyunk is olyan jó magyarok, mint akikkel egy nyelvet beszélünk, s erről nekik mégsem kell igazolvány. Évszázadokon át védtünk, őrködtünk az ország szegélyein, zegein zegeltünk mi „rekeliek". Ma már csak zugolunk a történelmi álomhatáraink időben és térben mélyre süllyedt zugaiban, és védjük, ami maradt magunkat. Megérdemeljük azt az igazolványt, mellyel védeni próbál, most már az anyaország minket. Bár kissé furcsa, szinte „magyarázkodásnak tűnik, ami a székelynek nem volt kenyere sokáig... de hol van már az az idő? Tegyük fel, hogy egy romániai népszámlálás alkalmával kiderül: több magyarigazolványt adtak ki, mint amennyi magyar szerepel a népszámlálási statisztikában! Melyiknek lehet majd hinni? Ettől tart a román állam is, mely alkotmányában egységes, homogén nemzetállamnak mondja magát, hiszen megtorpanhat a nemzetállam beolvasztásra törekvő, asszimiláló politikája. Mindenképp hasznos dolog ez a füzetecske, a rosszmájúak szerint törzskönyv, hiszen az egyházaink tagjainak létszáma is gyarapodni kezdett. Már hallottunk olyant is, hogy egyesek évekre visszamenőleg befizették az egyházi járandóságukat, hogy majd bizonylatot kaphassanak magyarságukról. De vannak helységek, ahol az RMDSZ-be iratkoztak be többen ugyanilyen meggondolással, hiszen onnan is kaphatnak magyarságukat igazoló dokumentumot. És mit nyer az anyaország? Visszanyeri szerepét, az édesanyait, és nem emlegethető mostohaként. Valamint a határain belül kedvezményesen tanuló fiataljaink javát is „lefölözheti”.. Hogy ez jó vagy rossz - főleg az évente 30-40 ezernyi fővel fogyó Magyarország viszonylatában -, nehéz eldönteni. Örvendetes lesz, hogy új magyarokkal telik fel az anyaország. Ha frissül a vér, jobban pezseg ugyebár, de én mindenekelőtt magunkat féltem, az itthon és az otthon között tántorogva kételyeimmel. S mint ahogy hangoztatni szokták, remélem ez a kedvezménytörvény az itthonmaradásunkat szolgálja, és magyarigazolványunk bélyegzőinek jegyei nem kerülnek a homlokunkra, mert nem ettől leszünk mi magyarok, mint ahogy e nép... kül is megvoltunk legalább ezer - ha nem :hal több időn át. Remélem, hamarosan eloszlik anyaországi nemzettársaink félelme is, hogy esetleg lerohanjuk őket. „Isten, áldd meg a magyart” bizalommal és egymás iránti szeretettel ez új esztendőben: _____________________________Izs Bágyi Bencze Jakab f Romániát csakis az Európai Unió mentheti meg a nacionalisták karmar a Csakis az EU-csatlakozás mentheti meg Romániát attól, hogy Ion Iliescu államfő és a kormány Corneliu Vadim Tudor fanatikus nacionalistáinak karmaiba, és ezzel kétségbeejtő mélységekbe hulljon - állapítja meg a The New York Review of Books novemberi számában közölt tanulmányában Tony Judt. Az ismert történész, a New York-i Egyetem Remarque Intézetének igazgatója - a román történelem legújabb kori fejleményeinek áttekintése nyomán - arra a következtetésre jut, hogy az ország minden vonatkozásban Európa sereghajtója. Az EU-nak mégsincs más választása, mint szakítani eddigi elveivel, és befogadni egy olyan államot, amely nyilvánvalóan nem felel meg a tagság követelményeinek. Románia földrajzi értelemben nem tartozik Közép-Európához, Bukaresthez közelebb van Isztambul, mint bármely európai főváros. Nem felel meg a Milan Kundera féle Közép-Európa-meghatározásnak sem, hiszen nem volt része az Osztrák-Magyar Monarchiának. Bár Erdélyben az utazó Közép-Európában érezheti magát az építészet, a kisebbségi nyelvek használata vagy a nagyon is relatív jólét miatt, a Kárpátoktól keletre és délre más a helyzet. Maga a „közép-európaiság” nem is vonzó a románok számára - legfeljebb a nyugati határszélen, például a korábban a Monarchiához tartozó Temesváron élőknek. A háború előtt a művelt románok Franciaországra tekintettek. Ez azonban - Judt szerint - leginkább attól való félelmüket tükrözte, hogy könnyen átcsúszhatnak egy másik kontinensre. Románia először 1995-ben jelentkezett, és a két évvel később érkező elutasítás (együtt a NATO-tól kapott hideg zuhannyal) megpecsételte a jobbközép kormány sorsát. 1999 decemberében Románia végre meghívót kapott a csatlakozási tárgyalásokra, de Brüsszel számára nehezen lenyelhető pirulának ígérkezik és a legtöbb eurokrata magánbeszélgetéseken ki is fejezi reményét, hogy Bukarest még sokáig nem csatlakozik. A 22 millió lakosú, nagyon szegény ország felvétele ugyanis rengeteg fejfájást okozna, miközben a befektetők továbbra is inkább Budapestet, Varsót vagy Prágát választanák. Románia keveset hozna Európának: nem a történelem által elszakított Közép-Európa része, nem is a katolicizmus előretolt bástyája. Ha kimarad, legfeljebb irritáló tényező lehet, fenyegetést aligha jelentene. Éppen ez teszi Judt szemében az ország felvételét az EU igazi próbatételévé. Az uniós tagság eddig a teljesen európainak tekintett országok privilégiuma volt. Finnország vagy Ausztria esetében a felvétel pusztán a tények rögzítése volt, és ez lesz a helyzet Magyarország vagy Szlovénia befogadásakor is. Ám ha az EU tovább kíván lépni, és „európai” országot szeretne faragni olyan államokból, amelyek nem azok, akkor a nehéz eseteket is fel kell vállalnia. Márpedig Románia alighanem a legnehezebb, és csak akkor kerekedhet felül saját múltján, ha mihamarabb az EU tagjává fogadják. A román tagság a Nyugatnak sok pénzébe kerülne, miközben semmivel sem járulna hozzá az euróövezet erejéhez, viszont behozná az unióba a „távolkelet-európai” gondokat. Mint Jundt írja, Románia felvétele a kollektív önzetlenség, vagy legalábbis a szokatlanul felvilágosult önérdek megnyilvánulása lenne. Ám már a csatlakozás távoli lehetősége is javított az erdélyi magyar kisebbség helyzetén, és megerősítette a reformereket. Brüsszeli nyomás nélkül Bukarest aligha szállt volna szembe az ortodox egyházzal a homoszexuálisokat sújtó, megalázó törvények reformja ügyében. Mint a múltban, a nemzetközi befolyás jó magaviseletre késztetheti Romániát, és mint a múltban, a nemzetközi elutasításnak csaknem bizonyosan meglenne a hazai ára - idézi Tony Judt amerikai történészt a Népszabadság. S.D.