Udvarhelyi Híradó, 2002. január (13. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-04 / 1. szám

2F ■ Eufória a román fővárosban Talán 1989 decembere óta so­sem volt akkora eufória a román fővárosban, mint 2001. szilvesz­ter éjszakáján. A három park­­ban-téren megrendezett utca­szilveszter több százezer buka­restit vonzott ki a szabadba, a­­hol felszabadultan éltették - nem csak az új évet, de­­ a Schengen-vízum felszámolását is. A Forradalom terén több mint százezer ember gyűlt össze. ■ Amerika Irak ellen készül? Az iráni vezetés birtokában lévő információk szerint az Amerikai Egyesült Államok Irak elleni támadásra készül. Tény, hogy a washingtoni vezetés már többször hangsúlyozta: Irak lehet a terrorizmus elleni világméretű harc következő célpontja. ■ Csatlakoztak a tűzszünethez Az Al-Aksza Mártírjainak Bri­gádja nevű­­ szélsőséges pa­lesztin szervezet kedden beje­lentette, hogy csatlakozik Jasszer Arafat palesztin vezető tűzszüneti felhívásá­hoz, és leállítja támadó akcióit Izrael ellen. A szervezet leg­utóbb a december 13-i, tíz sze­mély életét követelő ciszjordá­­niai autóbusz-merényletért vál­lalta a felelősséget. ■ Véget ért a börtönlázadás A brazíliai Porto Velho-i börtön lázadó rabjai néhány órás egyezkedés után nem tanúsítot­tak ellenállást, és a biztonsági erők tegnap az egész épületet ellenőrzésük alá vonták. A hiva­talos adatok szerint huszonhe­ten, a rabok szerint negyven­öten vesztették életüket. ■ Hajsza Omar molla után Afganisztánban folytatódott a tálibok és az al-Kaida terror­szervezet táborai utáni kutatás, illetve a hajsza Omar molla után. Az amerikai haditengeré­szet helikopterein mintegy száz katona indult el Kandahárból, hogy folytassa a hajtóvadásza­tot a tálibok vallási vezetője után. Omar molla akkor tűnt el, amikor Kandahárt a tálibellenes erők elfoglalták decemberben. ■ Új elnök Argentínában Eduardo Duhalde szenátornak szavazott bizalmat az argentin törvényhozás, amely a 60 éves politikust választotta a súlyos gazdasági és politikai válságba került dél-amerikai ország új el­nökévé. A kongresszus felhatal­mazta, hogy 2003 decemberé­ig, a két hete lemondott Fernan­do de la Rúa államfő mandátu­mának eredetileg kitűzött lejár­táig lássa el a legmagasabb közjogi méltóság tisztét, azaz Dunhaldét nem átmeneti idő­szakra választották meg. MTI legy­um túl Hír m­­ód­j­á­vá ■ A Magyarország határain túl létrehozott irodákban már kitöltötték az első kérelmeket azok, akik magyarigazolványt kérnek ■ Eiselt György, a magyar belügyi tárca helyettes államtitkára az MTI-vel közölte: a státustörvény végrehajtásának már nincs akadálya. Eiselt elmondta: negyvenegy közreműködő iroda várja mindazok jelentkezését, akik magyar­ vagy magyar hozzátartozói igazolványt igényelnek. Az irodák feladata az is, hogy a kérelmeket a ma­gyar konzulátusokon keresztül eljuttassák a Bel­ügyminisztériumhoz. A hivatal havonta mintegy 120 000 fényképes igazolványt tud majd kiállítani, az első igazolványokat várhatóan az a 120 hatá­ron túli munkatársuk kapja, akik a Pozsonyban, Kassán, Ungváron, Bukarestben, Kolozsvárott, Szabadkán, Zágrábban, illetve Ljubljanában lévő irodákban dolgoznak. A helyettes államtitkár fel­hívta a figyelmet, hogy a dokumentumok kiadásá­val és nyilvántartásával összefüggő ügyekben a minisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilván­tartó és Választási Hivatala jár el. A beérkezett kérelmek elbírálási ideje legfeljebb 30 nap, ezt követően az igénylő a központ által megjelölt magyarországi közigazgatási hivatalban veheti majd át az igazolványt. Ismeretes: a magyarigazolvány igénylésének feltétele többek közt a magyar nyelv ismerete, valamint a magyar közösséghez való tartozás állami, nemzetiségi szervezeti vagy egyházi iga­zolása. A magyar hozzátartozói igazolványt csak akkor lehet igényelni, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás lehetővé teszi, illetve nem tilt­ja. Mivel a hozzátartozói igazolvány kiadásának lehetőségét a magyar-román együttműködési megállapodás rögzítette, ezért - a többi érintett ország között egyedüliként - Romániában a fenti dokumentum nem kérhető. Szlovákiában tizenegy irodát nyit a Szövetség a Közös Célokért (SZKC) nevű polgári társulás. Az irodák munkatársai tájékoztatást és segítséget nyújtanak mindazoknak, akik élni szeretnének a kedvezménytörvény kínálta lehetőségekkel: a magyarigazolványt kérelmező űrlap kitöltésében és továbbításában kínálják térítésmentes szolgál­tatásaikat, és vállalják az űrlapokon szereplő a­­datok védelmét is. A tizenegy iroda legkésőbb ja­nuár 25-ig megnyílik. A pozsonyi magyar nagykö­vetség egyébként szerdán átvette a magyariga­zolványért folyamodók első kérelmeit. Duray Miklós és családja az elsők között töltötte ki az űrlapot. Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke az MTI-nek azt mond­ta: „Attól a pillanattól vártam erre a napra, hogy a kedvezménytörvényen elkezdtünk dolgozni. Már akkor eldöntöttem, hogy magam és családtag­jaim számára a hatályba lépés első napján kérelmezem a magyarigazolványt.” Orbán: nincs veszélyben a magyar munkaerőpiac Orbán Viktor miniszterelnök úgy véli: a magyar­román kormányfői megállapodás nem fenyegeti a magyar munkaerőpiacot, az továbbra is szabá­lyozott és korlátozott marad. A kormányfő szer­dán elmondta, hogy örömmel írta alá az egyetér­tési nyilatkozatot, s nagy sikernek tartja azt. Sze­rinte az ellenzéki pártvezetők is úgy vélték, hogy kívánatos a megállapodás, mert így a határon túli magyarok könnyebben juthatnak magyariga­zolványhoz. Orbán hangsúlyozta: a kedvezménytörvény ez év január 1-jei hatályba lépése után is csak tartózkodási vízummal vállalhatnak munkát nem magyar állampolgárok Magyarországon, és kizárólag az állam mérlegelésétől függ annak kiadása. Az érintetteknek rendelkezniük kell munkavállalási engedéllyel és adószámmal, valamint be kell jelentkezniük a társadalombiz­tosításnál. Szavai szerint mindenki láthatja majd, hogy a riogatások, a félelmet keltő nyilatkozatok megalapozatlanok voltak, mert komoly védelem­ben részesül a magyar munkaerőpiac, és a munkaerőpiacra a feketén dolgozók jelentik az igazi veszélyt. MTI igyklö Mdoa+hetyi jtimdö, T-002­ /rtftffrtV 4*1 pétitfzt Magyarok vagyunk, nem turisták...­ zt már igazolni is tudjuk a közeljövőben beszerezhető magyarigazolványunkkal. Ezután, ha egy anyaországi lerománoz, nem kell magyarázkodnunk, egyszerűen felmutatjuk az igazolványunkat, majd visszakérdezünk: és te ki fia-borja vagy, he? A kínai horoszkóp szerint a jó éve a 2002-es esztendő. Ne­künk, határon túli magyaroknak a státustörvény éve. Furcsa do­log, hogy igazolnunk kell pecsétes papírokkal nemzeti hovatarto­zásunk, de ez is érthető, hiszen annyira összevegyültünk, hogy már mi is alig tudjuk megkülönböztetni egymást. Sokan még ma is vitatják - akadémiai szinten is -, hogy magyar-e a székely? Kutatják azt is, hogy mit jelent a székely, mint szó, illetve megne­vezés. Pedig ezt rég halott királyaink nagyon jól tudták, hogy ma­gyarok vagyunk, és ránk bízták a távoli határok védelmét. Meg­bíztak bennünk. Akikben nem bíztak annyira, azt maguk mellé vették, hogy szemmel tarthassák. A bizalom alapján elmondhat­juk, voltunk és vagyunk is olyan jó magyarok, mint akikkel egy nyelvet beszélünk, s erről nekik mégsem kell igazolvány. Évszá­zadokon át védtünk, őrködtünk az ország szegélyein, zegein zegeltünk mi „rekeliek". Ma már csak zugolunk a történelmi álomhatáraink időben és térben mélyre süllyedt zugaiban, és védjük, ami maradt­­ magunkat. Megérdemeljük azt az igazol­ványt, mellyel védeni próbál, most már az anyaország minket. Bár kissé furcsa, szinte „magyarázkodásnak tűnik, ami a szé­kelynek nem volt kenyere sokáig... de hol van már az az idő? Tegyük fel, hogy egy romániai népszámlálás alkalmával kide­rül: több magyarigazolványt adtak ki, mint amennyi magyar sze­repel a népszámlálási statisztikában! Melyiknek lehet majd hin­ni? Ettől tart a román állam is, mely alkotmányában egységes, homogén nemzetállamnak mondja magát, hiszen megtorpanhat a nemzetállam beolvasztásra törekvő, asszimiláló politikája. Mindenképp hasznos dolog ez a füzetecske, a rosszmájúak szerint törzskönyv, hiszen az egyházaink tagjainak létszáma is gyarapodni kezdett. Már hallottunk olyant is, hogy egyesek évek­re visszamenőleg befizették az egyházi járandóságukat, hogy majd bizonylatot kaphassanak magyarságukról. De vannak hely­ségek, ahol az RMDSZ-be iratkoztak be többen ugyanilyen meg­gondolással, hiszen onnan is kaphatnak magyarságukat igazoló dokumentumot. És mit nyer az anyaország? Visszanyeri szere­pét, az édesanyait, és nem emlegethető mostohaként. Valamint a határain belül kedvezményesen tanuló fiataljaink javát is „lefö­lözheti”.. Hogy ez jó vagy rossz - főleg az évente 30-40 ezernyi fővel fogyó Magyarország viszonylatában -, nehéz eldönteni. Örvendetes lesz, hogy új magyarokkal telik fel az anyaország. Ha frissül a vér, jobban pezseg ugyebár, de én mindenekelőtt magunkat féltem, az itthon és az otthon között tántorogva kéte­lyeimmel. S mint ahogy hangoztatni szokták, remélem ez a ked­vezménytörvény az itthonmaradásunkat szolgálja, és ma­gyarigazolványunk bélyegzőinek jegyei nem kerülnek a homlo­kunkra, mert nem ettől leszünk mi magyarok, mint ahogy e nép­... kül is megvoltunk legalább ezer - ha nem :hal több i­dőn át. Remélem, hamarosan eloszlik anyaországi nemzettársa­ink félelme is, hogy esetleg lerohanjuk őket. „Isten, áldd meg a magyart” bizalommal és egymás iránti szere­tettel ez új esztendőben: _____________________________Izs Bágyi Bencze Jakab f Romániát csakis az Európai Unió mentheti meg a nacionalisták karma­r­ a Csakis az EU-csatlakozás mentheti meg Ro­mániát attól, hogy Ion Iliescu államfő és a kor­mány Corneliu Vadim Tudor fanatikus naciona­listáinak karmaiba, és ezzel kétségbeejtő mély­ségekbe hulljon - állapítja meg a The New York Review of Books novemberi számában közölt tanulmányában Tony Judt. Az ismert történész, a New York-i Egyetem Remarque Intézetének igazgatója - a román történelem legújabb kori fejleményeinek áttekintése nyomán - arra a követ­keztetésre jut, hogy az ország minden vonatkozásban Európa sereghajtója. Az EU-nak mégsincs más válasz­tása, mint szakítani eddigi elveivel, és befogadni egy olyan államot, amely nyilvánvalóan nem felel meg a tagság követelményeinek. Románia földrajzi értelemben nem tartozik Közép-Eu­­rópához, Bukaresthez közelebb van Isztambul, mint bármely európai főváros. Nem felel meg a Milan Kunde­­ra féle Közép-Európa-meghatározásnak sem, hiszen nem volt része az Osztrák-Magyar Monarchiának. Bár Erdélyben az utazó Közép-Európában érezheti magát az építészet, a kisebbségi nyelvek használata vagy a nagyon is relatív jólét miatt, a Kárpátoktól keletre és dél­re más a helyzet. Maga a „közép-európaiság” nem is vonzó a románok számára - legfeljebb a nyugati határ­szélen, például a korábban a Monarchiához tartozó Te­mesváron élőknek. A háború előtt a művelt románok Franciaországra tekintettek. Ez azonban - Judt szerint - leginkább attól való félelmüket tükrözte, hogy kön­nyen átcsúszhatnak egy másik kontinensre. Románia először 1995-ben jelentkezett, és a két év­vel később érkező elutasítás (együtt a NATO-tól kapott hideg zuhannyal) megpecsételte a jobbközép kormány sorsát. 1999 decemberében Románia végre meghívót kapott a csatlakozási tárgyalásokra, de Brüsszel szá­mára nehezen lenyelhető pirulának ígérkezik­­ és a legtöbb eurokrata magánbeszélgetéseken ki is fejezi reményét, hogy Bukarest még sokáig nem csatlakozik. A 22 millió lakosú, nagyon szegény ország felvétele ugyanis rengeteg fejfájást okozna, miközben a befek­tetők továbbra is inkább Budapestet, Varsót vagy Prá­gát választanák. Románia keveset hozna Európának: nem a történe­lem által elszakított Közép-Európa része, nem is a ka­tolicizmus előretolt bástyája. Ha kimarad, legfeljebb ir­ritáló tényező lehet, fenyegetést aligha jelentene. Ép­pen ez teszi Judt szemében az ország felvételét az EU igazi próbatételévé. Az uniós tagság eddig a teljesen európainak tekintett országok privilégiuma volt. Finnország vagy Ausztria esetében a felvétel pusztán a tények rögzítése volt, és ez lesz a helyzet Magyarország vagy Szlovénia befo­gadásakor is. Ám ha az EU tovább kíván lépni, és „eu­rópai” országot szeretne faragni olyan államokból, amelyek nem azok, akkor a nehéz eseteket is fel kell vállalnia. Márpedig Románia alighanem a legnehe­zebb, és csak akkor kerekedhet felül saját múltján, ha mihamarabb az EU tagjává fogadják. A román tagság a Nyugatnak sok pénzébe kerülne, miközben semmivel sem járulna hozzá az euróövezet erejéhez, viszont behozná az unióba a „távolkelet-euró­­pai” gondokat. Mint Jundt írja, Románia felvétele a kol­lektív önzetlenség, vagy legalábbis a szokatlanul felvilá­gosult önérdek megnyilvánulása lenne. Ám már a csatlakozás távoli lehetősége is javított az erdélyi magyar kisebbség helyzetén, és megerősítette a reformereket. Brüsszeli nyomás nélkül Bukarest alig­ha szállt volna szembe az ortodox egyházzal a homo­szexuálisokat sújtó, megalázó törvények reformja ügyében. Mint a múltban, a nemzetközi befolyás jó ma­gaviseletre késztetheti Romániát, és mint a múltban, a nemzetközi elutasításnak csaknem bizonyosan meg­lenne a hazai ára - idézi Tony Judt amerikai történészt­­ a Népszabadság. S.D.

Next