Udvarhelyi Híradó, 2002. április (13. évfolyam, 38-49. szám)

2002-04-15 / 43. szám

Udvarhelyi Híradó, 2002. április 15., hétfő MEsr®r8[r®©ißs Mmm santamik Kitaposott Ásványon A Nevergreen együttes zenéjét eléggé nehéz meghatározni. Keményebb, elvontabb, miszti­kusabb muzsikát játszik a négy fiatalember, akik közül az egyik alapító, Bobby Macura, sze­gedi, a többiek szabadkaiak. Interjúnk a múlthe­ti kolozsvári koncertjük előtt készült. -er Katona Zoltán A fellépést megelőző beállás után több (román és ma­gyar) újságíró-kollégával vártuk meg őket: az öltöző­ben elkészült egy-két fotó, s miközben Bobby dobozos Tuborg sörrel kínált, először az udvarhelyiek kérdezős­ködtek a banda „kettősségéről”, nagy slágeréről (a ref­rén a Hiába építesz kőkatedrá­­list... sorral kezdődik, erről ta­lán minden rockkedvelő rá­, jön, hogy az Ámok című dal­ról van szó), megjelenő új lemezéről. Matlári Miklós:­­ 1994-ben alakult a Nevergreen Szege­den, de Bobby Macurát leszá­mítva mindhárom tag jugo­szláviai, jómagam is, a gitáros is,­illetve a dobosunk is. Bobby Macura: - Közel van Szeged Szabadkához, nem okoz gondot: amikor pró­bát akarunk, akkor átjárkálunk, mikor hova. Aztán a koncertekre összegyűlünk. - A törzsközönségeteket magyarországinak, vagy jugoszláviainak tartjátok? M. M.:- Magyarországinak. Magyarországi kiadás ez az egész zenakar, minden lemezünk ott jelent meg. B. M.: - Igazából nem vettük észre, hogy csináltak volna ebből kérdést, picikét tartottam is tőle az elején, de nem merül föl. Nagyon sokan nem is tudják igazá­ból, hogy mi honnan is jöttünk. - Negyedik lemezetek, az Új sötét kor sokak sze­rint a legminőségibb, legkiforrottabb eddigi tevé­kenységetekből... M. M.: - Nekünk mindegyik lemezünk a szívünkhöz nőtt, nem teszünk nagy különbséget közöttük. A ne­gyedik logikus folytatása volt az első háromnak, és ez így csúcsosodott ki. - A következőt mikorra várhatják rajongóitok? B. M.:- Április 19. a megjelenés hivatalos időpontja, a legközelebb fog állni a legutóbbi lemezhez, mi ezen a kitaposott ösvényen megyünk tovább. Azt még hoz­zá kell tennem, hogy igazából nem szoktunk görcsölni, tehát nem tudatosan írjuk a számokat: ami bennünk van, azt kiírjuk, és ez kerül a lemezre. - A legnagyobb számotok még mindig az Ámok. Minek tulajdonít­játok ezt? M. M.: - Ez úgy magyarázható, hogy az első benyomás a legfontosabb minden­ből. Ez maradt továbbra is a legkedvesebb számunk... B. M.: - Gördülékeny szám, harcias a maga nemé­ben, de elég egyszerű s mi már nagyon unjuk játsza­ni... De muszáj mindig eljátszani. Amikor próbán va­gyunk, s jön az Ámok, akkor mindig az van, hogy ezt ne... Egy koncert nem volt, ahol ne játszottuk volna, mert ezt énekli legjobban a közönség. - Állandó vendégei vagytok a nyári magyarorszá­gi fesztiváloknak. Hol érzitek jobban inkább maga­tokat, a klubokban vagy nagykoncerteken? M. M.:-A Pepsi Szigeten háromezren voltak... B. M.: - Alkalomtól függ, én észrevettem, hogy egy klubban is jó lehet a hangulat, de nagyon fontos az éj­szaka. Én ilyen modernebb beállítású ember vagyok, tehát bárhol szívesen játszom, ahol elég nagy a szín­pad és jó a hangosítás. - Valami különlegességgel készültetek-e, lévén, hogy nem Magyarországon játszotok és nagyrészt ti sem vagytok anyaországiak, de mégis magyar a közönség? Hogy ez is egy kicsit más terület... M. M.: - Mi különbséget nem teszünk a rajongók kö­zött, mindegyik koncertünkre felkészülünk. Itt az a kü­lönlegesség, hogy most lesz az ötödik lemezről bemu­tatva négy vagy öt dal, amit még nem játszottunk kon­certen. ■ Bobby Macura Magyar zene, rock, hangzavarock Az elmúlt két évben sűrűbben be­indult rockbulik egyike a Hangzavarock-buli. Ennek az a kü­lönlegessége, hogy az elhangzó dalok többsége magyar nyelvű, plakátja is azt hirdeti, hogy „Buliz­zunk magyar zenére!”. Helyszíne szintén az Ifjúsági Ház nagyterme, szervezője az Udvarhelyi Fiatal Fó­rum, házigazdája pedig Orosz Pál Levente (alias O. P.), aki csütörtök esténként a Príma Rádióban szer­keszti és vezeti a Magasfeszültség című rockműsort. Ezek a bulik általában havi rendszeres­séggel vannak szombat este, s általá­ban azok az emberek gyűlnek be rájuk, akik a sportcsarnok rockbuliját látogat­ják, de szép számmal megjelennek azok is, akik a péntek esti, dzsungelt pop­­rock-koktélt, illetve Szabó Attila bulijára mennek rendszeresebben. Egyszóval: a rockerek. A lemezlovas Levente civilben közgazdász, de elég régóta foglalkozik a rockzenével, nagy gyűjteménye van, valaha a néhány évig létezett helyi Requiem rockbanda gitárosa és éneke­se volt (édesapja zenetanár, öccse szin­tén zenész, a Balance együttes billen­tyűse), szokott koncerteket is szervezni, például a Pokolgép fellépését nagyrészt neki köszönhetjük. A Hangzavaro­k 21 óra körül kezdődik az ifiházban. A csajok itt is jók tudnak lenni, ha megfelelően koncentrál a férfi­ember. Koncentrálhat az italra is, mert van bőven, akárcsak jókedvből, de ab­ból nemigen lesz magyar népszaporulat. D. P.-nél a hangsúly a magyar muzsiká­kon fekszik, de nyilván a legnagyobb an­gol vagy amerikai rockbandák ismert számai is repertoáron vannak - ezekkel úgy van minden lemezlovas, hogy mu­száj betennie, mert garantált a jó hangu­lat. A rockzenében is vannak igazi nagy slágerek annyi­­különbséggel a másik, könnyebb irányzattól, hogy nem egy-két hónapig táncolnak rájuk. A magyar bandák közül a legjelentősebb helyet ta­lán a Pokolgép foglalja el, amelynek lassú balladái mellett leggyorsabb felvé­teleire is lehet fejet, illetve törzset rázni, lehet ugrálni Tankcsapdára, hajat rázni Ossianra, Moby Dickre, néha egy-egy Kispál és a Borz is becsúszik pár ismerős kedvéért, nagy slágernek számít a Cool Head Clan zúzós száma,­­ a Szeresd a testem, baby. Azok a számok, amelyek havonta bekerülnek Le­vente rádióműsorának Magyar Rock-Top 10-ébe, egészen biztos, hogy hall­hatók itt is. Azonban a Hangzavarock csúcsa az úgynevezett „kemény magyar félóra”, amelynek egyik vezető dala az Egészséges Fejbőr nevű skinhead­­zenakar Magyarország című felvétele (ennek a dalnak a refrénje volt a MIÉP választási klipjének zenei aláfestése), de elhangzik a Beatrice XX. század cí­mű híres dala is, a „Magyar vagyok, ma­gyarnak születtem” kezdetű, vagy a P. Mobil Honfoglalása is. A magukat punk-nak vallók is bekemé­nyíthetnek, hiszen mindig van Auróra (fő­leg a Kurvák, gengsz­terek vagy az Egy kis anarchia című szá­mok), az Egészséges Fejbőr egy másik nó­tája (Fekete majmok), mely szintén szívet és Levente padlót dobogtató, de nem csak a punkok számára. Volt arra is példa, hogy erre a kemény magyar félórára a fényeket úgy állították az ifiház plafonjára, hogy a lát­vány is sugalljon valamit: piros lámpával hosszú csík, zöld lámpával hosszú csík, s a plafon, ugye, fehér... S amikor az ember a Szállj fel szabad madarat üvölti többedmagával, önkéntelenül is felfele néz („Szállj fel a csillagokra, szél könnyű szárnyán szállj...”). Ami a cuccokat illeti, a lemezlovas általában Hajrá, ma­gyarok!-feliratú „nagymagyarországos” pólóban van, de sok emberen hasonló stílusú trikó feszül: Igazságot Magyaror­szágnak!, Justice for Hungary!, Magyar vagyok, nem turista!, szétszabdalt Nagymagyagyarország-térkép, Trianon, kard, sas stb. látható a pólókon - min­denesetre nálunk felé lenne jó pár szava­zója a MIÉP-nek. Az is nyilvánvaló, hogy mint mindenütt, az egyéni hangulatok nagyban függnek attól, hogy egy sört iszunk, vagy még ki­lencet. Mások egyebet is, egészen ad­dig, amíg (újabban) kettő körül bezár a bár, de a bál még nem. Az csak valami­kor három után, amikor felgyúlnak a fé­nyek s akkor vesszük észre, hogy a pincérlányok sörösüvegeket gyűjtöget­nek a székek alól, sepregetnek, esetleg a padlót is fellocsolják. Mi pedig mehe­tünk haza: lehet, hogy agyilag csütörtö­köt mondunk, de holnap vasárnap. K.Z. Rudan Joe és Kukovecz Gábor (Pokolgép) Magazin 9 ■ Dívák Las Vegasban Ötödik alkalommal­ kerül megrendezésre május 23-án a VH1 televízió nagy sikerű Díva koncertje, New York után ezúttal a „bűn városá­ban”, Las Vegasban. Az idei dívák: Mary J. Blige, Celine Dion és Cher. A szervezők azt ígérik, hogy a show min­den eddiginél látványosabb lesz, ebben nincs kétségünk, csak a zene is a nevekhez méltó legyen. A dívák mind­egyike részt vett már egyéb­ként az előző évek műsorai­ban. Tavaly, amikor Aretha Franklint ünnepelték, Mary J. Blige vokálozott, Cher 1999- ben a Believe-et énekelte, m­íg Dion az 1998-as első Dí­va-koncerten szerepelt. A hölgyeken kívül most is lesz­nek meglepetésvendégek, akiknek a neveit még nem hozták, nyilvánosságra. Akik a helyszínen akarják élvezni a dívák koncertjét azoknak 40-150 dollár közötti ösz­­szeget kell kifizetniük egy je­gyért. ■ Rod Stewart a Hyde Parkban A smirglihangú rocker be­vallotta, hogy eddig csak fo­cizott a londoni Hyde Park­ban, de még sosem énekelt ott, így már alig várja, hogy kiereszthesse a hangját. Er­re június 29-én lesz lehető­sége, amikor a Prince’s Trust jótékonysági koncert kerül megrendezésre. Károly her­ceg még 1976-ban hozta lét­re ezt az alapítványt, mely hátrányos helyzetű fiatalok­nak nyújt támogatást. A kon­certen mindig világsztárok fellépése várható, eddig Rod Stewarton kívül Diana Ross és Shirley Bassey nevét je­lentették be, de biztos, hogy még több, jól ismert művész programját élvezheti majd a várhatóan legalább 100 ez­res tömeg. ■ Mustaine kiszállt a Megadeth-ből Közel húsz évet nyomott le a Megadeth rockbanda kötelé­kében az énekes-gitáros Dave Mustaine, aki most be­jelentette, hogy a januárban Texasban elszenvedett bal kar sérülése olyan súlyos és idegeket érintő volt, hogy csak hosszadalmas fizikote­rápiás kezelések után re­ménykedhet a gyógyulásban, így inkább kiszáll a Mega­­deth-ből. Mustaine elmondta, hogy mindent megtesz, amit az orvosok kérnek tőle, de legalább egy évig tart a gyó­gyulás, mégis bízik benne, hogy ismét játszhat majd a gi­tárján. Most van ideje, hogy átgondolja eddigi karrierjét és tervezze a hangszer nélküli jövőt, egy neki való területet keres a zenei business-ben. Egyúttal megköszönte a Me­gadeth rajongótáborának az arany-, a platina- és a multi­platina- lemezeket és azt a szeretetet, ahogy a banda mellett kiállt. MTI

Next