Udvarhelyi Híradó, 2003. március (14. évfolyam, 41-61. szám)
2003-03-03 / 41. szám
Udvarhelyi Híradó, 2003. március 3., hétfő Kosaras bál Immár huszadik éve Huszadjára szólalt meg a zene az udvarhelyi kosaras bál estéjén. 1983 óta különböző helyeken került megrendezésre a városiak szórakoztatására kiötölt, ma már Udvarhelyen is hagyományossá vált kosaras bál. Itt viszont nemcsak a telerakott vesszőkosarak tartalma került terítékre, hanem a különféle farsangi jelmezek is, természetesen a ruhadarabok nem múzeumi tárgyként vállfán lóg va tündököltek, hanem a vendégsereg néhány mulatozóján... A Városházára betoppanva Balázs Árpád Prima rádiós hírszerkesztőbe botlottam, rajta tahitis virágfüzér virított és amúgy sem apró termetét óriási sombreróval tetézte - mikor megkérdeztem, mire ez a jelmezesdi, fölvilágosított, farsangtemetés kosaras bállal egybekötve, húsz éve már így zajlik ez egy kalap, és egy tető alatt. A fordulat után ugyanis az önkormányzat díszterme szolgál a bál otthonául. Én meg mentségemre nem hozakodhattam azzal elő, hogy kérem, nem vagyok idevalósi... Balázs Árpád volt a házigazda a szombat esti bálon, holott én - tudatlan - arra számítottam, hogy a Polgármesteri Hivatalban a házigazda maga a város elöljárója lesz, ő fogadja majd a vendégeket... A polgármester úr vajdasági vendégei társaságában - a vajdasági Hét nap című hetilap munkatársaival - éjféltájban érkezett a rendezvényre, láthatóan jó hangulatban, és széles karmozdulatokkal terelte a díszvendégeket a nejlon kerti protokollasztalhoz. Egyébként a bálozók is ilyen nyári kerti bútorok körül foglaltak helyet, bár volt a teremben fapad is, egyszóval volt minden, ami egy falusi bál megszokott kelléke lehet. Találgatni lehetett, vajon szándékos-e a díszlet vagy csak szükségmegoldás... És előkerültek borok, régi nóták, elő a hájas tészta is, a vendégek megoszthatták egymással a „borcsinálás” sajátos fondorlatait, és amilyen mértékben a hangulat emelkedett, úgy erősödött a díszteremben is a frekvencia. Aztán a polgármester úr is eleget tett szerepének, köszöntötte vendégeit, és minden a legjobb hangulatban zajlott, ha akarták, kétoldalon ülőkkel. cinthattak a jobb oldalon ülők a bal Barabás Blanka A kommunista terror földönfutóvá tette őket Egyelőre nem adnak el épületeket Mielőtt nem készül el a város köztulajdonában lévő ingatlanok listája, nem lehet dönteni újabb kereskedelmi felületek eladásáról, amelyről a 2002/550-es törvény rendelkezik, vélekedtek a tanácsosok. Ezért a múlt heti ülésen visszautasították a Polgármesteri Hivatal határozati javaslatát. Az említett törvény szabályozza, milyen feltételekkel kell (és lehet) eladni az állami tulajdonban lévő szolgáltatóegységeket és mindazon üzleteket, amelyek a helyi és megyei tanácsok kezelésében vannak. E törvény előírásaira hivatkozva a Polgármesteri Hivatal vagyonkezelési és városgazdálkodási osztálya határozati javaslatot terjesztett elő. A javaslat értelmében a tanács jóváhagyta volna a Vásártér utca 7. szám alatti, 83,4 négyzetméter hasznos felületű ingatlan (a zöldségpiaci húsbolt) eladását, valamint a Tompa László utcában lévő 264 négyzetméter összfelületű egykori közfürdő kétszintes épületét, 1259 négyzetméter hozzátartozó területtel együtt. A húsüzlet bérleményi szerződése 2002. december végén lejárt, a volt közfürdő épületének használatáért - az előterjesztés szerint - a bérlő 1996. május 16-tól nem fizetett. A piaci helyiség megvásárlásának szándékát az az udvarhelyi cég jelezte, amely 1992 és 2002 között bérelte, és belső modernizálási munkálatokat is végzett. A tanácsülési vitán kiderült, hogy Szász Jenő a testület tudta nélkül kinevezett egy háromtagú felértékelő és értékesítő bizottságot. Az ülésen a néhány percig jelen lévő polgármester úgy vélekedett, hogy helyesen cselekedett, s mivel rövid volt a határidő, polgármesteri rendelettel nevezte ki a bizottság tagjait. Erről ajánlott levélben tájékoztatta Borbáth István frakcióvezetőt, a gazdasági szakbizottság elnökét. Élénk vita kerekedett az említett bejelentést követően, mert a tanácsosok többsége úgy vélekedett, hogy a polgármesternek nem állt jogában egyedül döntenie, hiszen a törvény szerint még a tanácsnak is kétharmados többséggel kell elfogadnia az ingatlanokra vonatkozó döntéseket. Az 550-es számú törvény értelmezéséről nem tartott sokáig a vita. A polgármester azt hangoztatta, hogy hét év alatt ezernél több rendeletet írt alá, de ezekből egyet sem minősített törvénytelennek a Prefektúra, viszont a tanácséból igen, s ezután kiment a teremből. Iszlai József független tanácsos azt kérdezte, hogy az eddig privatizált üzlethelyiségek után, amelyek milliárdos bevételeket valósítanak meg, miként adóznak a tulajdonosok, létezik erről nyilvántartás? Nagy Tőkés Ferenc vagyongazdálkodási osztályvezető beismerte, hogy nincs pontos kimutatás és pillanatnyilag átláthatatlan a helyzet. A testület elfogadta Borbáth István javaslatát, miszerint addig nem lehet dönteni a kereskedelmi felületek eladásáról, amíg nem készül el a pontos lista a város vagyonáról, ingatlanjairól. A tanácsosok azt az indítványt is helyeselték, hogy a téma megvitatására bármikor rendkívüli ülést hívjanak össze. Fülöp D. Dénes Egy perc néma csenddel adóztak azok emlékének, akik ma már nem lehetnek köztünk - ezzel kezdődött az a kis ünnepség, amelyet szombaton délben tartottak a Ferenc-rendi templom melletti emlékműnél. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének helyi vezetője, valamint Komoróczy György mondott beszédet az alkalomra összegyűlt, mintegy 25-30 személynek, egykori deportáltaknak és hozzátar tozóiknak. A néma főhajtás és a Miatyánk elmondása után Páll László, a POFOSZ helyi vezetője beszédében elmondta, hogy 1949. március 2-án a kommunista terror kiszolgálói földönfutóvá tették az ország tehetősebb embereit és azokat a családokat, akik a társadalom szellemi, anyagi és erkölcsi támogatói voltak. „Felejteni nem tudunk, azért sem, mert bebizonyosodott, hogy a kommunista diktatúra az emberiség történelmének legnagyobb tévedése volt, és ezek a szörnyűségek soha többé nem szabad megismétlődjenek” -hangsúlyozta Páll László. Komoróczy György közíró - aki gyerekfejjel élte át az akkor történteket - felelevenítette saját szomorú emlékeit arról a napról és az utána következő időszakról. A deportálás moszkvai utasításra történt, az összes kelet-európai államban egyszerre hajtották végre: a családokat éjjel fél háromkor ébresztették fel a küldöttek, és közölték az érvényben levő törvényt, amely szerint az 50 hektáron felüli földterülettel rendelkezőknek el kell hagyniuk a lakóhelyüket. Félórányi időt adtak az összepakolásra, utána el kellett hagyniuk a lakást, mindannyian kényszerlakhelyre kerültek, az ellenszegülőkre börtön várt. Először gyűjtőtáborokba vitték az embereket, később a kijelölt kényszerlakhelyre. Komoróczy elmondta, hogy még a kisgyerekeket (köztük őt is) is fegyveres rendőrök kísérték mindenhova, a vécére is. Nyitott teherautóban, havazásban, hidegben vitték a kitelepítetteket, később a lehető legrosszabb lakásokat és munkahelyeket adták a tanult embereknek. - Emlékezni jöttünk, mert ez kötelességünk - zárta beszédét Komoróczy György. (K. Z.) Masto(DgfittejOfanlk a jflcsofatfeftosfeftllsitfcDfe Az Intézkedés súlyosbítaná a jelenlegi helyzetet A Teleorman Megyei Mentőszolgálat javaslatot terjesztett elő, mely szerint magánosítanák a mentőszolgálatok egy részét - a szállítást. Dr. Bachner István, a Hargita Megyei Mentőszolgálat igazgatója szerint ha ez bekövetkezik, csak súlyosbodik az intézmény jelenlegi nehéz pénzügyi helyzete. A javaslatot az Egészségügyi Minisztériumnak és a kormány erre szakosított osztályának kell felmérnie, majd ennek alapján kidolgoznia a szállítás privatizálási normáit - tájékoztatott dr. Bachner István. A magánosítás csak súlyosbítani fogja a mentőszolgálat azon részének anyagi helyzetét, amelynek költségeit továbbra is az állami költségvetésből fedezik, mert a szállításhoz szükséges pénzt a mostani, így is elégtelen összegből fogják átutalni. Megtörténhet, hogy a mentősök próbálják privatizálni a szállítást. Az igazgató nem hinné, hogy ezt, saját szakállára valaki más vállalná föl, mert a tevékenység akkora összegeket emészt föl, amekkorával nem nagyon rendelkezik senki. Ugyanakkor az egészségbiztosítóval kellene szerződést kötni. Egy nagyobb autóparknál a költségek jobban megoszlanak, mint egy kisebbnél. A mentő, mint stratégiai egység privatizálását dr. Bachner István igazgató nem látja valószínűnek. A Hargita Megyei Mentőszolgálatnak idén még körülbelül tízmilliárd lejre lenne szüksége, hogy a tavalyihoz hasonló módon működhessen. Az igazgató úgy gondolja: az értékszempontok hiánya vezetett ahhoz, hogy a mentőknek ilyen kevés pénzt juttattak. Tevékenységüket a háziorvosokéhoz kellene viszonyítani, annak megfelelő költségvetést biztosítani. Országos szinten mindenütt gond van, a kapott költségvetés csak egy-két megyében elfogadható, másutt katasztrofális a helyzet. Általában 10-14 milliárd lej hiányzik a legtöbb megyei mentőtől. Folynak a tárgyalások a hargitai mentőszolgálat, az egészségbiztosítási pénztár és a közegészségügyi igazgatóság között. A pénzhiányt csak az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár oldhatja meg, mert ezek osztják le a költségvetést. (Dávid László) Aktuális 3 Építkezik a Romca RL Az önkormányzat testülete elfogadta a Romcan Rt. román-amerikai vegyesvállalat helyi gyárának kérését, hogy egy ipari csarnokot építhessen a város keleti zónájában. A csarnok a Novada Rt. szomszédságában épül. Miután a tanácsosok megnézték a csarnok részletes építési tervét, mindannyian egyetértettek abban, hogy támogatni kell egy olyan tervet, amely a település és a közösség hasznát szolgálja. A területet megvásárolta a részvénytársaság és a 7457 négyzetméteres zöldmezős parcellán építkeznek, elkészítik a közművesítést és a főúthoz csatlakozó bekötőutat is. F.D.D.