Udvarhelyi Híradó, 2006. január (17. évfolyam, 1-20. szám)

2006-01-24 / 15. szám

Udvarhelyi Híradó, 2006. január 24., kedd Síléccel a nagyvilágban (folytatás az 1. oldalról) Akik szeretik a téli kiruccaná­sokat, egyre több külföldi ajánlattal találkozhatnak a helyi utazási irodákban, külön­böző ellátással és különböző árkategóriában. És ha elkez­dünk számolgatni, akkor kide­rül, hogy egy hét sinaiai, poia­­nai vagy azugai sízés lehet, hogy többe kerül, mint egy külföldön eltöltött aktív hét. Hátrányként csak annyit lehet felróni, hogy rengeteget kell utazni, általában több mint ezer kilométert, de a végső szó szerint megéri. Példaként egy udvarhelyi szervezésű kirán­dulás 285 euróért biztosította az utazást a Paganella sírégió­ba, szállást a pazar Molvenó­­ban, a tó közelében, reggelit és estebédet, valamint öt napra szóló síbérletet, ami nem tűnt drágának. Rögtön jelentkezett negyven síző, akik január második hetében keltek útra. A hosszas utazás után, mely­nek során Dél-Ausztria cso­dálatos vidékét nézegethettük, és folyamatosan alagútban, viadukton közlekedtünk, fel­bukkant egy-egy kastély is. Késő estére érve a szállodához meleg vacsorával fogadták a csoportot, és egy rövid éjszaka után a reggeli mellé kézbe adták a síbérleteket is. Aki addig nem sízett külföldön, az elképzelni sem tudta, hogy mi vár rá, hiába hallott bármennyi élménybeszámolót. Miután busszal kiértünk a felvonók alá, máris meglepődtünk, hi­szen a tojásnak nevezett felvo­nó néhány perc alatt több száz sízőt repít a magasba. Itt nem volt tolakodás, sorbanállás. Percek alatt lehetett feljutni a csúcsra, ami sokunknak enyhe fülfájással járt, hiszen pillana­tok alatt több mint ezer méter­rel magasabbra kerültünk. Innen több mint ötven kilo­méternyi sípálya tárult elénk, mi pedig csak­­kapkodtuk a fejünket, nem tudván, melyik­kel kezdjük, hisz egyik csábí­tóbb volt, mint a másik. Egy ilyen helyen csak habzsolni lehet a sízést. A széles pályá­kat minden reggelre tökéletes állapotba hozzák, nincsenek jégfoltok, kövek rajtuk, simák, mint az asztal lapja. És itt jön a meglepetés, amikor kiderül, hogy ez is veszélyes lehet: a kiváló minőségű pályákon még az is tud sízni, aki máshol nem érvényesülne, és a fel­színes tudás sokak számára bátorságot ad. Ennek pedig az a következménye, hogy az őrült tempóban száguldók nem valószínű, hogy másra is tudnak figyelni, így gyakoriak voltak az összeütközések és a balesetek is. Ilyenkor rögtön megjelennek a hegyimentők, és ha komolynak tűnik a bale­set, néhány perc múlva heli­kopter érkezik­­a helyszínre, amely elszállítja a sérültet. Több tíz kilométernyi lesiklás után nem csoda, hogy akarat­lanul is a sípályán található éttermek, kávézók felé kacsin­gat az elfáradt síző. Itt már csak az a kérdés, hogy me­lyikre essen a választás, hiszen jobbnál jobb zene hallatszik ki mindenikből. Találomra be­térve az egyikbe nem okozott csalódást az olasz nemzeti ételnek számító lasagna vagy a pasta (tészta), de még a kapu­­csínó is különösen finom volt. A bátrabbak limoncsellót és bacardit, olasz nemzeti italnak számító likőröket is kóstol­gathattak. A napi hétórás mozgás után, ami reggel kilenctől délután négyig tar­tott, nem sok energia maradt egyéb tevékenységekre, mégis volt, aki uszodába ment, vagy pizzát evett, vagy „csak” sétál­gatott a hat napig otthont adó, mesébe illő faluban, mely 2500-3000 méter magas he­gyek lábainál, a Molveno-tó partján fekszik, esténként cso­dálatosan kivilágítva. Az öt nap sízés mintha pil­lanatok alatt telt volna el, pedig időnként kemény izom­láz lett úrrá a fáradt lábakon. A szép emlékeket csak a több mint huszonnégy órás út akar­ta besötétíteni, de egy pihenés után rögtön feledésbe merült. A fentiek miatt érdemes legalább egyszer külföldön is lécet csatolniuk azoknak, akik szeretnek sízni, azonban egy pillanatig sem szabad elfelej­tenünk, hogy rengeteg ember­társunkkal ellentétben mi megtehetjük azt, hogy nem­csak évente egyszer sízünk né­hány napig, hanem akár munka után is, ha van hó, és lusták sem vagyunk. Románia tagja lesz 2007-ben az Európai Uniónak? Szerintem tagja lesz az Unió­ Szerintem Románia 2007- nak, mert ott is kell a kuli- ben nem lesz uniós tagállam, munkás. Bíró Csaba, 42 éves Szerintem igen, mert straté­giai ország. Márta Levente, 38 éves Reméljük, hogy be fog jutni az Unióba. Ádám Zsolt, 40 éves Szakács József, 68 éves Magazin 7 Csáki Emese Énekek, érintések és játék_. S­zeretnénk jó anyák lenni. Kiválasztjuk a legjobb babakocsit, a legideálisabb babapopsi­­kenőcsöt. Szeretnénk fel­készíteni gyerekünket tel­jesítményorientált vilá­gunkra, közben a „titkot” nagymamáink is tudták, de nekünk újra fel kell fe­deznünk. A régiek úgy tar­tották, hogy az a gyermek, amelyik jól mozog, az tisztán fog beszélni, és aki tisztán beszél, az erősen fog gondolkodni. Pici gye­rekeket nem kell - sőt kifejezetten tilos - oktatni, egyszerűen játszani kell velük. A gyerekek imád­nak játszani, és közben elmélyülten felfedezik a világot. Néha éppen ak­kor, amikor a szőnyeg rojt­jaival foglalkoznak, vagy kis kezüket nézegetik. Kis­gyermek számára a testi érintés és az ének varázs­lat. Régen minden kisgy­erekhez kapcsolódó tevé­kenységhez volt egy ének vagy mondóka. Az anya (vagy nagymama, esetleg dédi) játszott a gyerekkel fürdetés közben, amikor járni tanult, de még az utálatos hajmosás is mókává vált egy-egy dallal. A céltalan szabad játék - dögönyöző, csiklandozó - érzelmi biztonságot ad a kisgyermeknek. A külön­böző dajkadallamok a hal­lás örömét ritmussal és dallammal színesítik, és összekapcsolják a mozgás­sal (láblóbálás, tapsikolás, állás, ugrándozás), vala­mint a nyelvvel. A mondó­­kák, dalocskák, versikék nemcsak szórakoztatnak, hanem kitűnően közvetítik az anyanyelv hangjait, hanglejtéseit. Csiklando­­zókkal saját testének kör­vonalait is megismeri, lo­­vagoltatókkal pedig egyen­súlyérzéke fejlődik. Min­den ölbeli játék egy-egy apró dráma: elkezdődik, nő a feszültség, majd jön a csattanó és a nagy bol­dogság. Az ismétlések u­­tán a gyermek nemcsak azt élvezi, hogy a magasba lendítik vagy megdögönyö­­zik, hanem várja a boldog végkifejletet, ez biztonsá­got ad neki. Rohanó vilá­gunkban naponta szánjunk időt arra, hogy énekeljünk, játsszunk, egyáltalán csak velük foglalkozzunk. Jakab Katalin A Laterna magica e heti vetítése betegség miatt elmarad.

Next