Udvarhelyi Híradó, 2009. augusztus (20. évfolyam, 148-168. szám)

2009-08-03 / 148. szám

Ma Székelyudvarhely, Farkaslaka és Parajd környékén lehet műsze­res sebességmérésre számítani. Kaláka a máréfalvi tájházban Augusztus 1-jén megkezdődött Máréfalván a hagyományos kalákatábor, melyet évente a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület szervez. Délelőtt és délután állandó alkotóprogra­mokon vehetnek részt a gyer­mekek (és gyakran felnőttek) a máréfalvi tájházban. A kaláka augusztus 7-én zárul­­ a tábori életről Művelődés rovatunkban bővebben hírt adunk. (bb) rack) I Független információs napilap Alapítva 1877-ben Újraalapítva 1990-ben Megjelenik munkanapokon Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN 1844-430 X SZERKESZTŐSÉG Főszerkesztő: Jakab Árpád Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Bálint István, Katona Zoltán, Máthé László Ferenc, Szék­ely István Művelődés: Barabás Blanka Magazin: Csáki Emese Sport: Józsa Csongor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Fotó: Balázs Attila Tördelők: Csáki Ferenc, Demény Ágnes, Fü­löp Lóránt Apróhirdetés: Bombér Melinda Reklám: Péter Levente, Dimény Zsolt I Előfizetni az Udvarhelyi Híradó lapkézbesítőinél vagy a postahivatalokban lehet.­­ Apróhirdetéseket a Bethlen-negyedi Hídfő­­butikban is felvesznek munkanapokon 8-17 óra között. I Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklá­mok, közlemények. IA megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! I Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a be­érkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön.­­ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 535600 Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám, Telefon: 0266-218361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro; marketing@udvarhelyi-hirado.ro; hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218340 Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. .. ТлІлТлимлІяЛи*: t­elefonszolgalat: 0266-218361 1 dk Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-22 óra között! VFORDULO JubilArts: keresztúri alkotások Keresztúr mezőváros első írásos említésének 550. évfordulóját ünnepelték a helység lakói egy gazdag képzőművészeti kiállítás keretében - a keresztúri polgármester, Raffai Emil szerint ez a tárlat kettős ünnepség előfutára: a jubiláló városé, valamint a Keresztúri Napok rendezvénysorozat nyitányáé. A Molnár István Múzeumban vasárnap megnyitott kiállítás, a JubilArts közel ötven műkedvelő és képzett keresztúri vagy Keresztúron is munkálkodó, kortárs, illetve elhunyt alkotó munkájából építkezik. Barabás Blanka A keresztúri múzeum számos művészetpártolót, barátot és érdek­lődőt látott vendégül tegnap. A vendégeket pezsgővel kínálták a kiál­lítóterem bejáratánál - ünnepi hangu­lat viszont nem csupán emiatt volt. Győri Réka keresztúri középiskolás szavalata, a köszöntőbeszédek, a régi ismerősök újbóli találkozása, ölelése, a zárásként felhangzó akkordok tették emelkedetté az eseményt. Emellett pedig elsőként ott volt az esztétikai élményt nyújtó kiállítási anyag: fotók, iparművészeti alkotások, festmények, szobrok fába, agyagba és márványba faragva, grafikák és karikatúrák. Ezek egy részét a múzeum, másokat pedig magánemberek kölcsönözték az alka­lomra. A keresztúri Ütő család válo­gatta az anyagot, ugyanakkor a kiál­lításra kiadott igényes tájékoztató katalógus rendezését is ők vállalták, akárcsak az ünnepi műsor megszer­vezését. Fülöp Lajos egykori múzeumigazgató köszöntötte elsőként a látogatók seregét, az elmúlt évtizedek kiállítá­sairól, kiállítóiról, az intézmény adományozóiról tett említést, majd a polgármester mondott rövid köszön­tőbeszédet, végül Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke tett képzelet­ben egy időutazást, elérkezve jelen eseményhez, a JubilArts kiállításhoz. A mi alkotásaink ezek, Európára, történelmi eseményeire, irányzataira kitekintő keresztúri munkák. A város ünneplésére született a kiállítás, ugyanakkor a helyi képzőművészek teremtette világ, hagyományaink, modernségünk, értékeink láttatására is. Tiszteletadás ez az esemény, emlékezés neves keresztúriakra, Keresztúr nevét öregbítőkre, valamint főhajtás a kortárs alkotók előtt. Ipó László, Bandi Dezső, Daday Gerő, Márkos András, Raznovszky Ernő, Bene József, Szolnay Sándor, Nagy Béla, avagy Ughy István, Buzogány Levente, Kedei Zoltán, Varga-Weltner Júlia, Dávid Hajnal munkái, illetve a sok más többi tehetség alkotása megérdemli a keresztúri látogatást. A kiállítás augusztus 31-éig tekinthető meg. Megemlékezés Nem süllyednek a tóba emlékeik! A Siratófalnál Bözödújfalu egykori lakóinak és leszármazottaіknak nem a vigasság, hanem a gyász ideje évenként, augusztus első szom­batján az emlékezés. A „viszontlátás öröme mögött a szem könnyes, a szív fáj"­­ megmutatkozik az ölelésekben. A szélrózsa minden irányából „hazajön­nek” a megemlékező ökumenikus szer­tartásra, majd végigjárják a szülőhe­lyet, nagyanyáik kertjét. S akinek még ennyi se maradt a víz takarta faluból, keres egy árnyéknyi fűzfalombot, kicsomagolja az „otthonról" hozott elemózsiát, és elbeszélget azokkal, akikkel - a felnőtt bozótban - még asz­tali áldást mondhat. Idénre leomlott a katolikus szentegyház tornya, a tó vízéből égnek állnak a tetőgerendák. Egy asszony őrzi a tetőkeresztet. A temetőben gondozottak a sírhalmok, és friss virágokat vittek. Egy szertartásnyira menedéket nyújt a négy égtáj felé helyezett oszlopon a zsidelytető, alatta az ajtó nélküli, omladozó ház látványát jelenítő „sira­tófal”, amely körülöleli az Úr asztalát, az oltárt, védelmezi az emlékezőket. Miközben nyikorog az egyszer volt otthonról átmentett, nyitott zsalugáter, megzörrennek rajta a koszorúk, és el­libbennek a szalagra írt emlékmonda­tok -180, a tó mélyén málló otthonért zizzennek, sóhajtanak. Gyarapszanak a tartógerendán a névtáblácskák és a helységnevek is. Ami állandó, a lelki megbékélés vágya, amint egymás mellett sorakozik az egykori bözödújfalusi vallásbéke négy jelképe: a kétféle kereszt, a kehely és a Dávid-csillag, valamint a víztengerből kiemelt, világháborús emlékmű mint múltüzenet túlélőknek. Szólt az ima mindazokért, akik itt voltak eltemetve, akik másutt haltak meg, akiknek el kellett menniük és akik jelen vannak. És szólt az egybegyűl­tekhez Ferenc István erdőszentgyörgyi plébános, a falu szülöttje, Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius lelkész és az eltelepítést a közösséggel majd húsz éve megélő Andorkó Ferenc lelkész is. Egy kő, egy kapuzábé, egy gerendás konyha, az otthon küszöbe­­ már csak lelki úton idézhető fel. Biztatják egymást: az a tükör, amit a bölcsőhe­lyen kaptak, a türelem, megértés, meg­bocsátás, önbecsülés és a másik elfo­gadásának belső fényét tükrözi, nem a megaláztatás fájdalmát. A nosztalgia itt kohéziónak számít, nagyon szerény háttérben, de együttműködve. A 89 éves Sükösd Dénes volt a rangidős eltelepített - júniusban halt meg. „Amíg a jó Isten ad napot - mondja a 82 éves bácsika -, jólesik találkozni”. „Elviszem a templomig” - karolta át egy fiatalabb segítője. Kimondva-kimondatlanul fogynak soraik. Hogy gyermekeiknek, unokáik­nak is legyen saját élményük a „történelemkönyvekbe írt” faluról, jövőre háromnapos honismereti sátortáborba várják a Szombatfalvi ház udvarára a másod-, harmadgenerációs leszármazottakat. Molnár Melinda Székelykeresztúr Megemlékezés az „öreg tanúnál” Hagyományos megemlékező műsorral kezdődött a székelykeresztúri Gyárfás­kúria udvarán a Petőfi-ünnepség július 31-én, a költő halálának 160. évfor­dulóján. Mikó Amália unitárius lelkész ünnepi beszédében hangsúlyozta: „az igazság békét teremt", a testvérváros Ajka önkormányzata részéről Gerencsér Hilda képviselő méltatta a „magyar nemzet óriását”, Székely Attila nyugalmazott történelemtanár ismertette egy orosz tiszt naplójegy­zetét Székelykeresztú­rról. Ezután a Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak zenés-irodalmi összeál­lítását láthatták a résztvevők, akik ez évben is szép számmal gyűltek össze a fellobogózott körtefa köré. Az „öreg tanú", amely több mint más­fél évszázada őrzi Petőfi utolsó estéjének emlékét, társat kapott maga mellé a felújított udvaron. A turisták és érdeklődők által sűrűn látogatott Petőfi-emlékhely ugyanis az idei ünnepség keretében - a székesfe­hérvári Krajczáros Alapítvány jóvoltából - Bem József tábornokot idéző alkotással gazdagott. A lelep­lezés után Jákob János ezredes, refor­mátus tábori lelkész áldotta meg a soltvadkerti Tóth Lajos fából faragott művét. A háborús emlékhelyeket ápoló és a múltunkat idéző tevékenységeket folytató alapítvány kuratóriumának elnöke, Németh István nyár­ezredes nemcsak mint műalkotást adományoz­ta a városnak az 1848-as hősnek állí­tott emlékjelet, de mint szimbólumot is a székelykeresztúriakra bízta, hogy segítsen a ma élő nemzedékben meg­tartani az emlékező, múltunkat tisztelő szellemiséget. Kép és szöveg: P. Dávid Tünde

Next