Udvarhelyi Híradó, 2015. április (26. évfolyam, 63-82. szám)
2015-04-22 / 76. szám
wmm m Udvarhelyi Híradó ■ 2015. április 22., szerda Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X 8B4T • Lapunk eladási BRAI statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István 5 Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter . Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Thomas Campean (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István(korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Reklám: Kovács Dénes I Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. MTI HWIHLHASZMÁLÓ ELŐFIZETESEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapki hordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetesi udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirade.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Boldogtalanok az udvarhelyi színpadon Lassan adagolt méreg Száz évvel ezelőtti, de ma is aktuális társadalmi problémát dolgoz fel a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház legújabb előadása, amelyet Füst Milán Boldogtalanok című drámája ihletett. Az időhiány ellenére Csurulya Csongor művészeti vezető és Tóth Árpád, a produkció rendezője elégedett a végeredménnyel. VERES RÉKA A szerelmi gyilkosságról beszámoló újsághír alapján megírt drámát Csurulya Csongor korábban a három legjobb magyar dráma közé sorolta. A száz évvel ezelőtt íródott darabot mai környezetbe helyezve gondolta újra Tóth Árpád színész-rendező, rávilágítva a ma is feloldozás nélküli, boldogtalan, céltalan életre. A Nélkül című tragédiát április 23-án, csütörtökön este hét órától mutatják be a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. A SZÍNHÁZ MŰVÉSZET, NEM MÚZEUM Bár idejében felvették a kapcsolatot és megkötötték a szerződést a Magyar Tudományos Akadémia Füst Milán Fordítói Alapítvánnyal a szerzői jogdíjat illetően, a rendezői elképzelést megismerve az alapítvány mégsem adta meg a jogot a cím használatára, ezért a Nélkül címmel viszik színre a produkciót. „A színház elsősorban művészet, nem múzeum, ilyen értelemben pedig az alkotásnak kell teret adni, mintsem a dokumentációnak" - érvelt a művészeti vezető a tegnap tartott sajtótájékoztatón. Csurulya szerint Tóth Árpád színész-rendező második, nagyszínpadra álmodott előadása olyan témát dolgoz fel, amivel a színháznak foglalkoznia kell, ezért úgy érzi, jogos volt teret adni elképzeléseinek. Ma is érvényes problémák Már régóta foglalkoztatta Font Milán drámája Tóth Árpád rendezőt, ezért választotta ihletőként. A szerelmi háromszög történetén túl szerinte az emberi tragédiáról, a magányról, az önpusztításról és az élet céltalanságáról szól a dráma. Mint kifejtette, olyan problematikát talált benne, ami a mát is érinti, ennek ellenére nem tükröt akar tartani az előadással, hanem inkább felhívni a figyelmet a jelenségre. Puskás Gyopár, a produkció díszlet- és jelmeztervezője aktualizálni próbálta a társadalmi problémát, ami a darabban is megjelenik. Küzdelem az időhiánnyal Szűk próbaperiódusa volt a produkciónak, a rendszerint hat-hét hetes próbaidő helyett eddig csak három hetet próbáltak, ennek ellenére a rendező úgy érzi, szép előadás van születőben. A művészeti vezető szerint a bejelentett tagcsere az előadás hosszabb kifutását fogja érinteni. ■ FOTÓ: THOMAS CAMPEAN Nem állnak meg a verbalitásnál, expresszív színészi jelenlétek fokozzák a drámaiságot P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Ne tűrjük tovább a sunyi kisszerűséget! Világéletemben utáltam a sunyi embert. Undorodom, ha azt látom, hallom: valaki hogyan sunyizik, sunyit. Ők a kis élelmesek. Akik úgy oldanak meg valamit, hogy közben nem szégyellik magukat. Akik inkább megalázkodnak, mint hogy végigállják a sort az üzletben. Mert sor ma is van. Nem sokszor. Néha, de van. És ha van sor, akkor értelemszerűen olyannak is lenni kell, aki a sor végén vár. Mindenki kerül a sor végére, és néha ott találkozunk a sunyisággal. Mint legutóbb is. Egyik áruházban nem akaródzott a hosszú sor végére beállni, inkább még szétnéztem. Hogy később kisebb sor végére kelljen beállnom. Úgy is lett. Már felénél tartottam, közben gyarapodott mögöttem a sor, amikor valaki csak úgy beállt elém. Sunyin, nyakát behúzva. Se szó, se beszéd. Annyit sem mondott: bocsá, nat, sietek. Vagy valami hasonlót. Éppenséggel hátra sem nézett. Mintha őt megilletné, hogy ne állja végig azt a sort. Szóltam neki. Csak úgy parasztosan, hogy hátranézzen és észrevegyen minket, azt a hat-hét embert, aki elé beállt. De nem. Mondom félhangosan: Süket a hely. A mellettem álló idős nő elmosolyodott, és bólintott. Ő nem szólt, ennélfogva, rosszul értelmezett felelősséggel, ismét szóltam. Tárgyszerűen, csak annyit: nem ott a sor vége. Semmi válasz, még egy tekintet se, még bár egy féloldalas hátrafordulás se... Újból szóltam, akkor már erélyesebben, hogy mi is itt hátul mind sorban állunk. Semmi. Odaszóltam a pénztáros kisasszonynak: ha csak úgy be lehet elénk állni, akkor én itthagyom az árut, és nem vásárolok itt. Legyen igazság, vagy hívjon egy rendfenntartót. A kisasszony, talán szintén rosszul értelmezett igazságérzetéből kifolyólag (talán mert mást nem tehetett, ám nem is neki kellett volna intézkednie), rászólt arra az elénk tolakodó valakire, hogy álljon a sor végére. Magában méltatlankodva fordult hátra, morogva, erre anynyit jegyeztem meg, hogy ha bár annyit szólt volna, hogy elnézést, sietek, vagy valami hasonlót, akkor egy szavam sem lenne. Hátrább állt, kettővel mögém. De akkor sem a sor végére... És hogy nekem nem mindegy? Nekem akkor már egyáltalán nem volt mindegy. Már a pénztárhoz értem, és félig önigazolásként, félig a helyzet magyarázásaként mondtam: jó lenne, ha igazság lenne. Hát nem lett igazság. A sunyi valaki hamar felfogta, hogy itt egyedül velem van baja, illetve egészen pontosan nekem vele. Akik elé beállt, azok is rendre utasították, de nem állt akkor sem a sor végére... Szerettem volna meg nem történtté tenni a dolgokat, apróságokért igazán kár felhúzni magunkat, de itt lényegében nem apróságról volt szó, hanem apróbb igazságtalanságról. Azt pedig nem hagyhatom annyiban, még akkor sem, ha más eltűri, és ezzel lábat ad a sunyiságnak. Én nem. Amíg a szatyorba csomagoltam, a sunyi valakit is kiszolgálták, még ha mások a sorban méltatlankodtak is emiatt. Az idős nő mögött egy gyönyörű, sötét szemű lány állt, ő semmit nem szólt, mögötte egy idősebb házaspár azonban igen. A sunyi valaki odajött hozzám, és azt mondta, én ugye nem a polgármester vagyok, úgyhogy van időm, csomagolni, rakosgatni. Mondtam volna, hogy neki ehhez semmi köze, de már továbbindult és visszamozgott, visszakáromkodott. Rám és mindenkire, aki elé bevágódott a sorba. Nem ütöttem orrba a sunyi valakit, bár jólesett volna. Nekem. És más is hallgatott. Ezért is gondolom, hogy a sunyiság ellen egyelőre keveset tehetünk. Ám jó lenne, ha mindannyian tennénk valami keveset, ha jót akarunk ebben a világban. ■ ez* r~~-joo CU r--j 1_I_I Szereplők: Jakab Orsolya, Hajdú Imelda, P. Fincziski Andrea, Dunkler Róbert, Antal D. Csaba, Mezei Gabriella, Barabás Árpád, Joó Renáta. Koreográfus: Györfi Csaba. Zene: Ha Gábor. Díszlet és jelmez: Puskás Gyopár. Projekciók: Schmidt Krisztina, Gergely Szilárd. A rendező munkatársa: Demeter Kata. Rendező: Tóth Árpád. AKTUÁLIS