Udvarhelyi Híradó, 2015. október (26. évfolyam, 190-211. szám)

2015-10-14 / 199. szám

2 Udvarhelyi Híradó ■ 2015.október 14.,szerda : AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 3 hónap 12 hónap 55 lej 110 lej 1 hónap 20 lej 6 hónap 220 lej ­^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalmi igazgató: Szüszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fü­löp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Széchely István, Veres Réka (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Mihály Csaba (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár ■ Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218 361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, kihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro­marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarh­elyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kiflit még nem kapnak a kisiskolások Elégedettek az iskolatejjel ILLUSZTRÁCIÓ: VERES NÁNDOR Majdnem egy hónap­pal az iskolakezdés után megérkeztek az első tejszállítmányok az udvarhelyszéki tan­intézetekbe a tej-kif­li program keretében. A tejjel elégedettek az iskolákban, a kiflit még várják, és kíváncsiak az idei péktermék mi­nőségére, hiszen tavaly arra volt a legtöbb pa­ SZÉCHELY ISTVÁN nász. A Hargita megyei tanács múlt héten kötött szer­ződést a tej szállítására a közbeszerzési eljáráson leg­jobb ajánlatot tett négy céggel, így elkezdődhetett a tej szál­lítása a tanintézetekbe. A kif­li beszerzésére vonatkozó köz­­beszerzési eljárás már lezárult, de a szerződéskötés még nem történt meg. Udvarhelyen és környékén már pénteken kaptak tejet a kisiskolások, és mint azt né­hány iskolánál érdeklődve megtudtuk, elégedettek a mi­nőségével. A környék iskolá­iba a Székelyszentlélek mel­lett működő tejfeldolgozó vál­lalat szállítja a tejet, ezt kap­ják a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskolába járó gyerekek is, és mint azt Gábos Anna elmondta, jó minősé­gű a termék, nagyon elégedet­tek vele. A kifli azonban egy­előre „zsákbamacska" az isko­laigazgató szerint, azt ugyan­is még egy hónappal az iskola­­kezdés után sem kapják a gye­rekek, sőt még tájékoztatást sem kapott az iskola vezetősé­ge arra vonatkozóan, hogy mi­kortól érkeznek a péktermé­kek. Kíváncsiak, milyen cég fogja szállítani a kiflit és mi­lyen minőségű lesz a termék, ugyanis korábban leginkább a tej-kifli program pékterméké­re voltak panaszok, tavaly egy tordai cég termékével kapcso­latban volt sok kifogás - mond­ta el Gábos Anna. Ő egyébként hétfőn, egy tanfelügyelőségi megbeszélésen arról értesült, hogy a programba idén az al­ma is bekerül. Korábban kap­tak már almát a gyerekek, és nagyon szerették, de csak rö­vid ideig jöttek az almaszál­lítmányok - fogalmazott ezzel kapcsolatban a tanintézet ve­zetője, remélve, hogy újra be­kerül a programba a gyümölcs. Ő maga is kóstolta, és jó ízű az iskolatej, nincs is­ panasz rá, véleményezte a szentléle­­ki gyártó által szállított tejter­méket Lukács Barna, a Bethlen Gábor Általános Iskola igazga­tója, a kiflivel kapcsolatban pe­dig azt mondta, nagyon várják, de még arról sem kaptak hírt, hogy miért nincs. Hasonlóról számolt be Libik Győző, a Tom­pa László Általános Iskola ve­zetője is, aki szerint elképzel­hető, hogy valami tévedés mi­att nem szállítják még a kiflit az iskolákba. A szentléleki tejtermékkel a fenyédi Márton Áron Általá­nos Iskolában is elégedettek, a kifliről még nem tudnak sem­mit, a szülők kérdezősködnek, hogy mikor lesz, de nem pa­naszkodnak, megszokták már, hogy minden évben késéssel in­dul a tej-kifli program - vázol­ta a helyzetet Pál Zsuzsánna, a tanintézet pedagógusa. ■ Tej már van, kifli még nincs az iskolákban A bevándorlás szakértőiről Mindig irigyeltem azokat, akik nagy pillanatoknak voltak, lehettek tanúi. Is­koláskönyvekben a hadvezéreket, felfe­dezőket, tudósokat általában ezekben a nagy pillanatokban ábrázolták. Példá­ul Magellánt, amint távcsövén keresz­tül megpillantja a szárazföldet a hos­­­szú tengeri utazás után. Petőfi mint­ha a csatazajban írná lelkesítő verse­it, Gagarin tán még a hátsó udvarra is űrhajós sisakban ment. Na, most rész­ben itt van, mondhatni az orrunk előtt történik Európa megszállása, mégpe­dig vendégfogadó invitálásra... És még­sem tetszik. A nagy ég sem igazodhat el a ma emberén, ugye? Elszalasztottuk a lehetőséget, hogy sorsfordító időknek igazi tanúi legyünk, mi több: akár megélői. Nem az első vo­nat ment el mellettünk... Bár hangoz­tattam a kilencvenes évek elején, hogy a cigánykutatók kerülnek a legmenőbb helyzetbe, hát most helyesbítenem kell. A bevándorlás szakértőinek javá­ra. Igaz, hogy a hunok, vizigótok, avarok bevándorlásáról nem maradtak fenn tudósítások, ám ismereteink szerint se­hol sem várták őket tárt karokkal, se nem tartották el őket ingyen. Németor­szág két hónappal ezelőtt egyénenként 600 eurót és panziót fizetett nekik... A néprajzosok eleve lemaradtak vala­miről. Nekik kellett volna rögzíteniük a különböző bevándorlási hullámok folk­lórját, mert gondoljuk csak el, két em­beröltő múlva a már többségbe kerü­lők nem tudják majd felmutatni nagy eposzaikat, csak azok nagy hiányát. Mert milyen lesz a kevert Európa népe, ha még eredettörténetüket sem tud­ják majd? Valamit ki kell találniuk, per­sze utólag, mint ahogy mások is meg­tették már. Különben van még lehetőség a pót­lásra: amikor a különböző titkosszolgá­latok irattárának titkosságát feloldják, kiderül, hogy az egész egy nagy átverés volt, jól szervezett gyalogtúráztatás, ta­lán dolláralapú hitellel, mert, mint ki­derült, hiába volt ezeknél a szegény be­vándorlóknál ezrével az euró, nem sok­ra becsülték, eldobták, mint a lyukas zoknit néha. Egyszóval tehát itt a nagy lehetőség, szociológusok, néprajzosok, politoló­gusok, majd lecsúszott politikusok ha­da, hogy ennek a témának szakembe­rei lehessenek. Hogy megszólaljanak a témában, valahányszor egy fehér bő­rű őslakosnak kirámolják majd a házát, rágyújtják az autóját, kezéből kiveszik a tízóraiját. Vagy ha beáll majd a beván­dorlás-bűnözés. Vagy az sem lesz, mint ahogy cigánybűnözésről sem lehet be­szélni a kicsavart agyú Európában. Én azt látom, hogy erre a szakértő­­ségre elég sokan ráhajtanak. Bizony, Európa egyszerű polgárai is eléggé sza­kosodtak már e témára. Buszmegálló­ban, kávézóban, munkahelyeken, a pi­acon is megbeszélik az utolsó nap ese­ményeit. Pedig ezek az emberek nem ebből akarnak majd megélni, ők nem kenyérkeresetként látják a hozzáértő­­séget. Nem, nem! Ők szabadulni szeret­nének a beárnyékolt jövő gondolatától. De... valamiért nem megy a dolog, lehet itt focibajnokság, árdrágítás vagy akár éppen fizetésemelés, a témát úgymond a nemzetközi helyzet is melegen tartja. Pusztán a mindennapi adatgyűjtés is hatalmas feladat: naponta kivágni az újságcikkeket, kimásolni a honlapokon megjelenő írásokat. Az eddigi történé­sek, események magyarázása, értelme­zése is több doktori dolgozat témája le­het. Már látom is, amint a bizonyos te­levízióadókon megszólaló emberek ne­ve alatt ez lesz kiírva: Migrációspeci­alista. Vagy: Migránsspecialista, így, nagybetűvel, mert ma már divat akár az él nélküli, nyeletlen bicskát is nagy kezdőbetűkkel írni. Tehát aki még nem akarja behúzni maga mögött Európa ajtaját, jó, ha erre fordítja vigyázó szemét, mert tiszta hi­ába példálózott Batsányi Párizzsal an­nak idején. Jaj, hogy az a kettő, aki me­rő véletlenségből tévedt a mi orszá­gunkba, és megtudva a valóságot fel­nőtt létére sírva fakadt... Jaj bizony! Mi meg itt élünk. Következzék majd egy kis kampányocska, hogy fognak minket az ittmaradásra buzdítani! A kérdés in­kább az, hogy egy bevándorlás-szakér­tő legalább a füle uniós botját mozdít­­ja-e erre a szövegre. Mert például Szí­riában nagyon gyanúsan hangzana. ■ P. BUZOGÁNY ÁRPÁD

Next