Udvarhelyi Híradó, 2015. október (26. évfolyam, 190-211. szám)
2015-10-14 / 199. szám
2 Udvarhelyi Híradó ■ 2015.október 14.,szerda : AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 3 hónap 12 hónap 55 lej 110 lej 1 hónap 20 lej 6 hónap 220 lej ^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalmi igazgató: Szüszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Széchely István, Veres Réka (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Mihály Csaba (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár ■ Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218 361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, kihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.romarketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Kiflit még nem kapnak a kisiskolások Elégedettek az iskolatejjel ILLUSZTRÁCIÓ: VERES NÁNDOR Majdnem egy hónappal az iskolakezdés után megérkeztek az első tejszállítmányok az udvarhelyszéki tanintézetekbe a tej-kifli program keretében. A tejjel elégedettek az iskolákban, a kiflit még várják, és kíváncsiak az idei péktermék minőségére, hiszen tavaly arra volt a legtöbb pa SZÉCHELY ISTVÁN nász. A Hargita megyei tanács múlt héten kötött szerződést a tej szállítására a közbeszerzési eljáráson legjobb ajánlatot tett négy céggel, így elkezdődhetett a tej szállítása a tanintézetekbe. A kifli beszerzésére vonatkozó közbeszerzési eljárás már lezárult, de a szerződéskötés még nem történt meg. Udvarhelyen és környékén már pénteken kaptak tejet a kisiskolások, és mint azt néhány iskolánál érdeklődve megtudtuk, elégedettek a minőségével. A környék iskoláiba a Székelyszentlélek mellett működő tejfeldolgozó vállalat szállítja a tejet, ezt kapják a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskolába járó gyerekek is, és mint azt Gábos Anna elmondta, jó minőségű a termék, nagyon elégedettek vele. A kifli azonban egyelőre „zsákbamacska" az iskolaigazgató szerint, azt ugyanis még egy hónappal az iskolakezdés után sem kapják a gyerekek, sőt még tájékoztatást sem kapott az iskola vezetősége arra vonatkozóan, hogy mikortól érkeznek a péktermékek. Kíváncsiak, milyen cég fogja szállítani a kiflit és milyen minőségű lesz a termék, ugyanis korábban leginkább a tej-kifli program péktermékére voltak panaszok, tavaly egy tordai cég termékével kapcsolatban volt sok kifogás - mondta el Gábos Anna. Ő egyébként hétfőn, egy tanfelügyelőségi megbeszélésen arról értesült, hogy a programba idén az alma is bekerül. Korábban kaptak már almát a gyerekek, és nagyon szerették, de csak rövid ideig jöttek az almaszállítmányok - fogalmazott ezzel kapcsolatban a tanintézet vezetője, remélve, hogy újra bekerül a programba a gyümölcs. Ő maga is kóstolta, és jó ízű az iskolatej, nincs is panasz rá, véleményezte a szentléleki gyártó által szállított tejterméket Lukács Barna, a Bethlen Gábor Általános Iskola igazgatója, a kiflivel kapcsolatban pedig azt mondta, nagyon várják, de még arról sem kaptak hírt, hogy miért nincs. Hasonlóról számolt be Libik Győző, a Tompa László Általános Iskola vezetője is, aki szerint elképzelhető, hogy valami tévedés miatt nem szállítják még a kiflit az iskolákba. A szentléleki tejtermékkel a fenyédi Márton Áron Általános Iskolában is elégedettek, a kifliről még nem tudnak semmit, a szülők kérdezősködnek, hogy mikor lesz, de nem panaszkodnak, megszokták már, hogy minden évben késéssel indul a tej-kifli program - vázolta a helyzetet Pál Zsuzsánna, a tanintézet pedagógusa. ■ Tej már van, kifli még nincs az iskolákban A bevándorlás szakértőiről Mindig irigyeltem azokat, akik nagy pillanatoknak voltak, lehettek tanúi. Iskoláskönyvekben a hadvezéreket, felfedezőket, tudósokat általában ezekben a nagy pillanatokban ábrázolták. Például Magellánt, amint távcsövén keresztül megpillantja a szárazföldet a hosszú tengeri utazás után. Petőfi mintha a csatazajban írná lelkesítő verseit, Gagarin tán még a hátsó udvarra is űrhajós sisakban ment. Na, most részben itt van, mondhatni az orrunk előtt történik Európa megszállása, mégpedig vendégfogadó invitálásra... És mégsem tetszik. A nagy ég sem igazodhat el a ma emberén, ugye? Elszalasztottuk a lehetőséget, hogy sorsfordító időknek igazi tanúi legyünk, mi több: akár megélői. Nem az első vonat ment el mellettünk... Bár hangoztattam a kilencvenes évek elején, hogy a cigánykutatók kerülnek a legmenőbb helyzetbe, hát most helyesbítenem kell. A bevándorlás szakértőinek javára. Igaz, hogy a hunok, vizigótok, avarok bevándorlásáról nem maradtak fenn tudósítások, ám ismereteink szerint sehol sem várták őket tárt karokkal, se nem tartották el őket ingyen. Németország két hónappal ezelőtt egyénenként 600 eurót és panziót fizetett nekik... A néprajzosok eleve lemaradtak valamiről. Nekik kellett volna rögzíteniük a különböző bevándorlási hullámok folklórját, mert gondoljuk csak el, két emberöltő múlva a már többségbe kerülők nem tudják majd felmutatni nagy eposzaikat, csak azok nagy hiányát. Mert milyen lesz a kevert Európa népe, ha még eredettörténetüket sem tudják majd? Valamit ki kell találniuk, persze utólag, mint ahogy mások is megtették már. Különben van még lehetőség a pótlásra: amikor a különböző titkosszolgálatok irattárának titkosságát feloldják, kiderül, hogy az egész egy nagy átverés volt, jól szervezett gyalogtúráztatás, talán dolláralapú hitellel, mert, mint kiderült, hiába volt ezeknél a szegény bevándorlóknál ezrével az euró, nem sokra becsülték, eldobták, mint a lyukas zoknit néha. Egyszóval tehát itt a nagy lehetőség, szociológusok, néprajzosok, politológusok, majd lecsúszott politikusok hada, hogy ennek a témának szakemberei lehessenek. Hogy megszólaljanak a témában, valahányszor egy fehér bőrű őslakosnak kirámolják majd a házát, rágyújtják az autóját, kezéből kiveszik a tízóraiját. Vagy ha beáll majd a bevándorlás-bűnözés. Vagy az sem lesz, mint ahogy cigánybűnözésről sem lehet beszélni a kicsavart agyú Európában. Én azt látom, hogy erre a szakértőségre elég sokan ráhajtanak. Bizony, Európa egyszerű polgárai is eléggé szakosodtak már e témára. Buszmegállóban, kávézóban, munkahelyeken, a piacon is megbeszélik az utolsó nap eseményeit. Pedig ezek az emberek nem ebből akarnak majd megélni, ők nem kenyérkeresetként látják a hozzáértőséget. Nem, nem! Ők szabadulni szeretnének a beárnyékolt jövő gondolatától. De... valamiért nem megy a dolog, lehet itt focibajnokság, árdrágítás vagy akár éppen fizetésemelés, a témát úgymond a nemzetközi helyzet is melegen tartja. Pusztán a mindennapi adatgyűjtés is hatalmas feladat: naponta kivágni az újságcikkeket, kimásolni a honlapokon megjelenő írásokat. Az eddigi történések, események magyarázása, értelmezése is több doktori dolgozat témája lehet. Már látom is, amint a bizonyos televízióadókon megszólaló emberek neve alatt ez lesz kiírva: Migrációspecialista. Vagy: Migránsspecialista, így, nagybetűvel, mert ma már divat akár az él nélküli, nyeletlen bicskát is nagy kezdőbetűkkel írni. Tehát aki még nem akarja behúzni maga mögött Európa ajtaját, jó, ha erre fordítja vigyázó szemét, mert tiszta hiába példálózott Batsányi Párizzsal annak idején. Jaj, hogy az a kettő, aki merő véletlenségből tévedt a mi országunkba, és megtudva a valóságot felnőtt létére sírva fakadt... Jaj bizony! Mi meg itt élünk. Következzék majd egy kis kampányocska, hogy fognak minket az ittmaradásra buzdítani! A kérdés inkább az, hogy egy bevándorlás-szakértő legalább a füle uniós botját mozdítja-e erre a szövegre. Mert például Szíriában nagyon gyanúsan hangzana. ■ P. BUZOGÁNY ÁRPÁD