Új Barázda, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

•IC *03.0 iz*\ ff i­n 1932 január 1, vasárnap Ara & &OFOU11 Budapest, lv. évf. 1. szám “ ~ “ *JT ~ UJ BlHaiM \fJ›6rUETItl 1BAB S­egtac é­ re 400.— koraiul, filérre 210.— korona, uet­yedérre 110.— korona, egy holnapn 40.— korona, iegyes példány &TU 2.— ■ Í korona.­­ Mirdettek milliméter dtjuaUa nerin. Megjeteitils. hétfő kivételével mindennap SZERKESZTfiSÉO: IV. ker. Holeniu.korul 1. nini Telefon Jjelef 55 -40. Jernel 06-88. íjjel 140-71 Kl VtMIUtVATAI.: HV. ker., Sinreom-sc&rat 1. Kaam Telefon: Jóssef 55 -40. József 68-88. *ijel 140*71 ­­m Mondok és remények Irta Menkó Pál Nehéz gondok alatt roskadozva jártunk a múlt év siralomvölgyében s ha nem táplál bennünket a re­mény, összeroskadtunk volna a nagy teher alatt Az előjelekből következ­tetve, az uj évben sem lesz keve­sebb a gondunk s ha nem tudunk hinni és remélni, kérdés, bírjuk-e azokat sokáig. Olyan feladatok tor­nyosulnak a most élő szerencsétlen magyarság elé, aminek előtt egy nemzedék sem állott az ezer éves magyar hazában. Ha ott folytatjuk, ahol a múlt évben elhagytuk, nem jutunk közelebb a célhoz, sőt még tovább csúszunk a lejtőn lefelé. Ellenségeink kárörömmel nézik a dühöngő és késhegyig menő test­vérharcot, mely sehogy sem akar véget érni s megállapíthatjuk, hogy politikusaink egy része nem a hazáját, hanem az ellenséget szol­gálja, mikor folytonosan viharmag­vakat szór, hogy még gyakoribb le­gyen az országpusztító fergeteg. Le­hetnek köztük jóhiszemű fanatiku­sok, akik csakugyan azt gondolják, hogy országépítő munkát végeznek, de sajnos, vannak köztük olyanok is, akik nem törődve nemzetük sor­sával, önző célok s egyéni érvénye­sülés miatt pusztulni hagyják azt is, ami a drága magyar földből még megmaradt. A polgárság túlnyomó része megütközve és aggodalommal nézi a boszorkánykonyha szakácsai­nak eszeveszett munkáját, de nem tudja, mitévő legyen s csak fél és aggódik a jövő miatt. Nincs azonban megírva, hogy a polgárság néma megadással köteles tűrni mindazt, ami a politikai fóru­mokon végbemegy, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az örvény felé rohanunk. Kétségtelen, hogy annak, ami nálunk történik, csak az ellen­ség örülhet és azok, akik örökre mostani megsemmisült állapotában akarják tartani hazánkat. Gondjainkat az új évben csak úgy kevesbíthetjük, ha mindenki a magy katasztrófához illő önfeláldozással s apáink áldozatkészségével teljesíti polgári és hazafias kötelességeit A sült galambot hiába várjuk. Ami sa­ját bűneink miatt elveszett, azt a magunk erejével, tudásával, kitartá­sával kell visszaszereznünk. Ha sok­kal többet, nemesebb szándékkal és nagyobb önzetlenséggel fogunk dol­gozni, mint a múlt esztendőben, a sok gond mellett is remélhetünk és bízhatunk. Többet járt, mint használ, aki azt hirdeti, hogy ölbe tett ke­zekkel várva is, minden jóra fordul­hat. Szzép dolog a bátor bizakodás, melynek alapja az elszánt akarat s a határozott munka és harci kész­ség, de a szájhősködés semmit sem ér, mert legtöbbször csak a pipogya­­ság takarója. Nem a 30 és feles szá­jak fogják Nagymagyarországot visszaállítani, hanem a magyar elme, a magyar szív s a magyar izom. A legsürgősebb és legfontosabb feladat most, hogy a földmivelő ma­gyar nép egy zászló alá sorakozzék, mert ha azok, akik a barázdát ha­sogatják, egyetértenek s egy közös szent célért küzdenek, már félig nyert ügyünk van. Ha az uj eszten­dőben ezt elérhetnék, akkor már a jobb idők hajnalhasadásának örvend­hetnének a gyásznapok sötétjéhez szokott szemeink. A magyar föld minden munkásának egy az érdeke, akár tíz holdon, akár ezer holdon szántogat. A szárazság, a féreg, a dér, a fagy egyformán ár, valameny­­nyinek s a májusi eső, a harmat és a napsugár egyformán segíti vala­mennyit Csak rosszlelkű gonosz­tevők szokták és akarják a ma­gyar föld birtokosait és mivelőit egymás ellen uszítani. Olyanok vál­lalkoznak erre a nemzetrontó mun­kára, kik együtt érezni, együtt szen­vedni nem tudnak hazájukkal, ha­Budapest, december 31. Gaál Gaszton tíz órakor nyitotta meg az ülést, de mielőtt áttérhettek volna a költségvetési felhatalmazásról szóló ja­vaslat tárgyalására, az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni, mert a Ház egy képviselő kérésére megállapította a tanácskozásképtelenségét. Amidőn az elnök az ülést ismét meg­nyitotta, utólag rendreutasította Pallavicini György őrgrófot tegnapi beszédének egy kifejezéséért, amelyben a miniszterelnököt megsértette. A felhatalmazási vita első szónoka Diósdy Győző. Beszédé­ben hosszasan bírálja a kormány politi­káját és gyakran kihívó megjegyzésekkel illeti a kisgazdapárt tagjait. Amikor­ az ellenzék tagjai hajbakapnak Drózsy Győzőt lelkesen támogatja Ke­rekes Mihály. Eközben azonban az ellen­zék oldalán Csizmadia Sándor és Kere­kes Mihály összeszólalkoznak. Csizma­dia odavágja Kerekesnek: Én nem kér­tem kegyelmet!­­Csizmadia arra célzott, nem mindenre képesek, hogy az el­ámított nép vállain felkapaszkodva, jó zsíros falathoz jussanak. Ha az egységbe tömörült gazdatábor az uj esztendőben már valóság lehetne, kevesebb lenne a magyar gond s több a magyar remény, sőt több a kenyér, a békesség és a megelége­dés is. Csak az egységes akarat talap­zatán álló gazdatábor tud ebben az országban rendet teremteni, mert ennek erejével, hatalmával senki sem mérkőzhetik, mert ezé a föld, ezé az ország, de ezé a kötelesség is, hogy lehetetlenné tegyen minden fel­­forgatást és rombolást s elnémítsa azokat a sivárleskű, rosszindulatú s üres fejű, vagy kitanult szájhősö­ket, akik az ország szekerének kül­lőibe kapaszkodnak. Örökké emléke­zetes éve lenne a magyarnak ez az új esztendő, ha megjelennék a küz­dőtér porondján az a gazda — mel­lékes, hogy kisgazda, vagy nagy­gazda, szívesen látjuk, csak jöjjön — kinek szava, felhívása és zászlóbon­tása megteremtené azt az egységes gazdatábort, amelyik megindítaná a magyar nemzeti termelést, megkez­dené a magyar politikát s megmu­tatná, melyik a legrövidebb út a területi integritás felé. Ebben a reményben kívánok bol­dog új esztendőt minden szántó-vető magyarnak s mindenkinek, aki velük jóban és rosszban együtt érez, hogy a képviselők között ivet­t köröznek, melyben Kerekes Mihály három havi fogházbüntetésének elengedését leérik és a kormányzóhoz kegyelemért fordulnak.) Mivel Csizmadia az elnök kétszeri figyelmeztetésére sem hallgat el, az elnök kéri a Házat, utasítsa a mentelmi bi­zottság elé. Az elnök szavait azonban többen nem hallják és a zavarban nem­mel szavaznak. Eressy Károly felszóla­lása után tisztázzák a félreértést és Ereky hangsúlyozza, hogy a­­nem" kiállások egyáltalán nem " vonatkoztak az elnök tiszteletreméltó személyére és ténykedé­sére. Az elnök ezután újból feltette a kérdést és a képviselők megadták az elnöknek a felhatalmazást arra, hogy Csizmadia Sándort a mentelmi bizottság elé utasítsa. Drózdy védi az emigránsokat Brander Győző ezután folytatta be­szédjét és védelmébe vette a Bécsbe szö­kött kommunistákat. Szerinte sokan van­nak közöttük, akik tisztességes magyar emberek. Ott van például Garami Ernő, Lovászy Márton. (Nagy zaj.) Budaváry László: Lovászy, az a hazaáruló! Drózdy Győző még hosszasan be­szél és a kommunista internáltak ügyét teszi szóvá. A királykérdésnél csak rövi­den időzik és örül­ annak, hogy köztár­saságról szólhat. A javaslatot­­természe­tesen nem fogadja el. Szi­zényi József báró személyes megtá­­sadtatás címén szólal fel. Vitatko­zik Ereky Károllyal és visszautasítja Erekynek azt a beállítását, hogy ő csak a keresztény monopóliumokat támadja. Erek­y Károly válasza után Weiss Konrád emelkedik szólásra. A szerb és osztrák megszállás­aista sinylődő ma­gyar véreinket börtönbe hurcolják és heteális napokon keresztül ott tartják. IHnk­.J.-per figyelmét hívja ” fel ÖNKN­T esetekre. Majd a miniszterel­nök munkaprogram­­járól szól és a vá­lasztójogot sürgeti. Azután a közalkal­mazottak közellátását teszi szóvá. Végül­­rátér a fajmagyarság kérdésére és kije­lenti, hogy a német családból származó magyarok is vannak olyan jó magya­rok, mint azok, akik magyar ne­met vi­­selnek. A felhatalmazási javaslatot nem szavazza meg. Tnszaházy szélt vet és vihart arat Utána Andah­ázi Bascya Béla mond hosszabb beszédet. Beszéde közbe olyan vihart arat, hogy ez elnök­ l­én­­­eren az ülést rövid időre felfü­ggesz* Szünet után andaházi folytatja a Bécsbe menekült kommunistákat pártfogásba. Sokan vannak, akiknek­ itthonléte kívánatos volna. Pekár Gyula: Mind hazaáruló­ ! Bencze Gábor: A Bécsi Magyar Uj­ságnak, beszél! Enyaváry László: Hitvány kommu­nisták! (Zaj.) Andaházi Kaanya Béla: Sok kü­lönb ember van közöttük, mint a kép­viselő úrt (Erre nagy felháborodás tá­madt minden oldalon, kivéve Rassay- Drózdyékat.) Pekár Gyula: Ez bűnpártolás! Ezt megjegyezzük magunknak! A mentelmi bizottság elé kell utasítani! A kisgazdapárt és a kereszténypárt együttesen élénken tiltakozik a felhábo­rító megjegyzés miatt. Pékér Gyula: Mindennek van határa. Károlyiék is így kezdték! Andaházi-Hassiya Béla a zaj csil­lapultával a választójogról és a föld­reformról beszél hosszasan és az elnök kénytelen figyelmeztetni, hogy a tanács­kozásra szánt idő letelt. Miután befejezte beszédét, a Ház az elnök indítványára elhatározta, hogy legközelebbi ülését január 3-án, kedden délelőtt tíz órakor tartja. Szünet után elnök jelenti, hogy Sop-I­ron és környékének­ hazánk területében való maradása alkalmából újév délelőtt­jén tíz órakor a Mátyás-templomban szent­mise lesz. Majd áttértek az interpellációkra. Uaganes­ Albin két budapesti fiatal­ember érdekében interpellál, akik szüleik látogatására Németújvárra utaztak és akiket az osztrákok letartóztattak. Az osztrákok eladrása beleütközik a velencei egyezménybe. Az interpellációt kiadják a külügy- és belügyminiszternek. Második interpellációjában kéri a ke­reskedelmi minisztert, tegye lehetővé, hogy Kőszeg, Szombathely és Sopron városok környéke, amelyet elszakítottak tőlünk, továbbra is ezekben, a városokban szerezhesse be szükségletét. Kagyenhalmy Lajos kereskedelem­ügyi miniszter válaszában megígérte, hogy a kormány gondoskodik a környék­­ lakosai érdekeinek a megvédéséről. Szilágyi Lajos Ilitzinger János Pál­nak, a műegyetemi ifjúság vezérének ér­dekében száll síkra, akit karácsony má­sodnapján a katonai körletparancsnok­ság jogosulatlan parancsára kormányzó­­sértés címén letartóztattak. Vasa József, mint a miniszterelnök Az elleeszék Szilveszterkor is hű­ maradt magához Távszónokok fea! kényszerítik ex-fextve az országot uffcár a kommunistákat is merik védeni — A nemzetgyűlés mai ülése — !

Next