Új Barázda, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-01 / 123. szám
Bukottak keserve Kevés olyan bukott képviselőjelölt mozgott még a föld hátán, aki erőszakosságok miatt ne panaszkodott volna Most is, ha a visszaélésekről szóló jeremiádákat hallgatjuk, azt kellene hinnünk, hogy voltaképpen a bukott pártokat illetné meg a többség, csakhogy az ádáz kormány elgáncsolta a biztos győzelmüket. Mi részvéttel tekintünk a siránkozó és petícióval fenyegető hazafiakra. Több heti kemény küzdelem után elhasalni : ez bizony kellemetlen dolog. De imhol, a kormánynak két tagjával is megtörtént ez a szerencsétlenség. Maga a belügyminiszter sem kapta meg a szükséges többséget. És éppen ez teszi kétségessé a bukott ellenzékiek panaszának a helytálló voltát. Mert ha csakugyan az erőszak gázolt volna, feltehető-e, hogy ne gázolta volna le a főmasiniszta, a belügyminiszter ellenfeleit? No, én nem tudok elképzelni olyan masinisztát, aki másoknak gázol, ő maga pedig a kerekese alá fekszik. Elgázoltak bizony a választók nem egy komoly, érdemes jelöltet, akinek a megválasztása érdeke lett volna az országnak is, a kormánynak is. Elgázolta őket a demagógia, a tüzes szavak és soha be nem váltható ígéretek által felajzott szenvedély. És hova menjenek ezek panaszkodni, nekik még jogvédő irodájuk sincs! A választók nagy tömege azonban mégsem a komoly, érdemes jelölteket gázolta el, hanem sokkal inkább a rakoncátlanokat, a botrányvadászókat és a kalandokat keresőket. Nem méltányolta a választóközönség azokat a merénylethősöket, akik volt szegény királyunkat felfegyverkezett államok tiltakozása közben, alkotmányos törvény ellenére, erőszakkal és országos veszedelem árán akarták trónba ültetni. Ezt az idegfeszítő kalandot, amely a szerencsétlen királynak szabadságába és száműzetésébe, nemzetünknek pedig majdnem életébe került, az ország nem akarja tovább folytatni. Nem méltányolták a falvak az évtizedes küzdelemben kipróbált, derék vezérektől elpártolt kisgazdákat sem. Belelátott a nép különválásuknak abba az okába, hogy ők maguk akartak vezérek lenni. Ezért kellett a testvérharc. Most aztán vezérterhetnek csapat nélkül. Nem vette be a vidék az összevissza paklizó demokratákat sem, akik Jászi Oszkártól kezdve, Búza Barnán, Fényes Lászlón, Rassayn, Ruperten keresztül Peyer és Peidl elvtársig minden keresztény irányzatot rikató szektával lelki atyafiságot tartanak. Ezek helyett a polipok módjára nyálkás, tapadó és szívós politikusok helyett inkább a szociáldemokrata párt néhány jelöltjét juttatta szóhoz, hogy az ipari munkások külön felfogását képviselhessék, jobb is, ha a parlamentben nyíltan veszik fel a harcot, semmint földalatti vakondutakon. Hogy a kalandor, a felforgató, a szélsőséges politikusok között nagy gázolást vitt véghez a választóközönség és Bethlenéket felemelte, ezt talán mégsem a belügyminiszteri furfang és a szolgabírói erőszak okozta. Talán inkább az az egészséges népösztön tette ezt, amely halálosan megunta a forradalmi kalandokat, megundorodott a zsidó tőkének udvarló szabadsághősöktől és most már rendet, békét, biztonságot, haladó munkát akar. .. 1922 ■ ) Q -•) , A •' \ i c k v / / / y /J (íyy 1322 JnniBS I, csfitftrtftk '"" -'iHfa 2 korona Budapest, IV. «*vf. 123. szám 1JJ BABÁIM ELŐFIZETÉSI ÁRAK. egész évre 400.— Korona, SZERKESZTŐSÉG: IV. Ker., Maxettiu-Kurul 1. ssás fflíwe *10.- Korona, negyedévre 11®.— Koron., Megjelenik háttá kivételére! mindennap Sífís?.,Jö.Ref 68-88, éjjel 140-', egy hónapra 40.— Korona.Egyes példány ára®.— * KIADIÍSZIVATAI,: IV. Kor., Xaxeulm-Korat 1* nft. Korona. — Hirdetések milliméter díjszabás szerint Telefont József 55-40, József 68-88, éjjel 140-'. A kisgazdapárt kiáltványt intéz az ország népéhez A vörös rém afjabb fenyegetését egységesen keSL viszezasszasitani — Öntudat©® magyar hazafiak keSdenek a gátra — hetvennét kerületben és négy lajstromé® kerületben csütörtökön kezdődik a választás - Az Új BARÁZDA tudósítójától — Budapest, május 31. A választókerületek második csoportjában csütörtök reggel 8 órakor kezdődik a szavazás. A választópolgárok túlnyomó többsége már a választókerületek első csoportjában, amidőn az urnák elé járult, 1. Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt zászlaja alá tömörült és szavazatával helyeselte azt a politikát, amelyet hazánk újjáépítése érdekében Bethlen István gróf és nagyatádi Szabó István kezet kézbetéve folytatnak. A párt fényes győzelmet aratott, de az örömbe üröm is vegyült. Egyes politikusok, akik a kisgazdapárt programjával indultak a választási harcba, most bosszúért lihegnek, mert a választók az ő személyük helyett másokat alkalmasabbnak tartottak ennek a programmnak a képviseletére. A Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt vezetősége ezért a következő felhívást intézi a magyar társadalomhoz. A Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Pártnak szomorú, de egyben megdöbbentően veszedelmes tünetre kell a magyar társadalom figyelmét felhívnia. " Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy akadtak nagyobb számban olyan volt képviselőjelöltek, akik a választások előtt és a választások alatt azt hirdették magukról, hogy keresztény és nemzeti alapon állanak, de most, hogy a május hó 28-án megtartott országos képviselőválasztásokon elbuktak, indokolatlan elkeseredésből fakadó bosszúszomjtól és vak gyűlölettől vezéreltetve a polgári kisgazda- és földművestársadalomhoz tartozó volt szavazóikat és híveiket nyíltan arra biztatják, hogy a pótválasztásokon szavazatukkal a szociáldemokrata, vagy pedig a legszélsőbb irányzathoz tartozó képviselőjelölteket támogassák. A Keresztény Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt országos központja ez ellen a politikai elvakultság ellen nem mint politikai párt, hanem mint az ország érdekét védő és nemzeti egységre törekvő szervezet, emeli fel figyelmeztető, intő és tiltakozó szavát. A polgári kisgazda és földmivestársadalomnak a nemzeti Magyarországgal s önmagával szemben tartozó kötelessége, hogy a legnagyobb erővel a saját világnézetén felépülő és a polgári társadalomra támaszkodó országos politikát segítse győzelemre. A magyar társadalom ezen rétegei önmaguk ellen vétenének, ha olyan politikai pártokat támogatnának, amelyek a nemzeti felfogással szemben homlokegyenest ellenkező célok felé törekszenek és amelyek győzelme a mai nemzeti életet és kialakult társadalmi rendet — miként ez a gyászos októberi forradalom és a kommün alatt történt — alapjaiban rendítené meg, sőt teljesen meg is semmisítené. A magyar társadalom nem lehet egyes bukott képviselőjelöltek sértett hiúságának és vak gyűlöletének bosszúra törekvő nemzetrontó eszköze. A kisgazdapárt bízik abban, hogy a magyar polgárság a kisgazdák, földmívesek és a nemzeti törekvésekkel együttérző munkásság rendíthetetlen polgári és nemzeti öntudattal, a nemzeti Magyarország, a polgári társadalom nyugalma és az ország jövő békés fejlődése érdekében fogják szavazatukat érvényesíteni, vesert megbocsát. A kommunista rendszer meghonosítói azonban ismét tévednek. A paradicsomi életet ígérő álapostolok tettei még mindenkinél, élénk emlékezetében vannak. A szociáldemokraták választási visszaélésre mernek panaszkodni és elfelejtik, hogy mit irt a Népszava 1919. március 5-én, amidőn megjelent a Károlyi-féle népköztársasági kormány hírhedt választási rendelete. »Ha az ország dolgozó népe — olvassuk a »Népszavazó vezércikkében — a politikai hatalmat a szociáldemokratapárt kezébe teszi le, akkor bekövetkezik ránk az áldott termelés, a gazdasági igazságosság, a népjólét, a belső és külső béke korszaka. De ha nem, ha a forradalmi pártok együttvéve sem tudják megszerezni a szavazatok nagy többségét és ezzel a politikaihatalmat, az öntudatos szociáldemokrata munkásság egy pillanatig sem fog beletérődni abba, hogy a forradalom gyümölcseit ne élvezhesse és hogy a forradalmat — amelynek még csak a kezdetén vagyunk — tovább ne fejleszthesse. A forradalom megindult, elméletben már győzött is, de győznie kell a gyakorlatban is . A forradalom „gyümölcseit" akarták élvezni és Nagy magyarország kétharmad részével fizettek érte. A polgári pártokat népelnyomók szövetkezetének gúnyolták és így fenyegetőztek .Főképpen azt kell megértetni mindenkivel, hogy most szavazócédulával menthetjük meg a forradalmi vívmányokat, de ha most bármi okból elvesztjük ezt a csatát, később kénytelenek leszünk fegyveres kézzel megvédeni a kivívott jogokat az ellenforradalommal szemben.“ 1918 december 22-én ezt írta a Népszava: »A szociáldemokrata párt sohasem titkolta, hogy igenis meg akarja dönteni a polgári társadalmat és annak alapját: a magántulajdont. A szocializmus nagy végcéljaiban nincsen különbség a szociáldemokraták és bolsevikjei között. Egyformán akarjuk a magántulajdon megszüntetését,az osztályiám megsemmisítését. Egyformán kívánjuk a kommunizmus megvalóítását, egyformán a munkásosztály politikai uralmában látjuk a szocializmus megteremtésének előfeltételét. A bolsevikiektől a magyarországi szociáldemokrata pártot csupán a módszer, a taktika és a tempó kérdése választja el. A szociáldemokrata párt számol a helyzettel és arra akarja felhasználni politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról-fokra fossza meg összes tőkéitől Mi, a szociáldemokraták, halálon ellenségei vagyunk a polgári társadalomnak." Fenyegetésük — sajnos — nem maradt pusztába kiáltó szó. Március 21-én vörös rongyokkal cicomázták fel a fővárost és kikiáltották a proletárdiktatúrát. A magyar nép saját testén tapasztalta, milyen átkos a szociáldemokrata uralom és hálát adott az Egek Urának, amidőn megszabadult tőle. De a veszély újból feltűnt a látóhatáron. Bevált szokásukhoz híven a szocialisták egyelőre békés eszközökkel, választás útján igyekeznek szóhoz „Miszesen különbség is szociáldemokraták és SsoSsensikoSc között 2“ Imázetik a Népszava forradalmai számalól Még nincs három esztendeje annak, hogy a vörös rémuralom napjai megszűntek. A fékevesztett terror irányítói a leggyorsabb iramban kerestek menekülést a legszentebb érzéseiben megsértett magyar nép bosszúja elől. És ma az „elvtársak”1 már a visszatérésre gondolnak. A társadalmi béke fölforgatói hihetetlen vakmerőséggel törnek hatalomra, mert számítanak a magyar nép egy kiválóan jó tulajdonságára, arra, hogy hamar tud felejteni és szi