Új Barázda, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

­21 PJ«RAMML 1933. jnnitis 10, vasárnap A százéves Himnusz ünnepe Mátészalkán Országos hódolat Kölcsey Ferenc szelleme előtt A kormányzó őfőméltósága az ünnepélyen Országos adakozásból emlék­művet állítanak Kölcsey sírjára — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Horthy Miklós kormányzó őfőméltó­­sága szombaton reggel kilenc órakor érkezett meg Mátészalkára. A külön­­vonatot a pályaudvaron díszes és elő­kelő közönség várta. Az egybegyűltek között volt: Klebelsberg Kisrtó gróf val­lás- és közoktatásügyi miniszter, Péchy László főispán, Komoróczy Iván alispán, Almássy László, a nemzetgyűlés alel­nöki-­, több képviselő, Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára, Ferenczy Zoltán, a Petőfi Társaság alelnöke, Kölcsey Sán­dor, Kölcsey Gábor, a környékbeli vi­tézek és még számosan. Péchy László, főispán és Goszthányi Lajos főbíró üd­vözlésére a kormányzó a következőket mondotta: — Régi tervemet valósítottam meg, amidőn eljöttem ide Szatmár vármegye földjére, jól esik látnom hazafias lel-'' kesedésüket és kérem, ápolják továbbra is szivükben az önzetlen, áldozatokra is kész hazaszeretet erényét. Az üdvözlések után a kormányzó kí­séretével kocsira szállt és a városba hajtatott. Az útvonalon elhelyezkedett lakosság mindenütt lelkes ünneplésben részesítette. Délelőtt fél 11 órakor kezdődött a polgári iskola tornatermében Szatmár vármegye törvényhatóságának diszköz­­gyű­lése, amelyet Kölcsey Ferenc Him­nusza megírásának százéves évfordulója alkalmából hívtak egybe. A Virágokkal és zászlókkal díszített termet szoron­gásig megtöltötte a vármegye dísz­­magyarba öltözött előkelősége és hölgy­­közönsége. A díszközgyűlést Péchy fő­ispán nyitotta meg, utána pedig­ Ko­moróczy Iván alispán a vármegye ne­vében tartott ünnepi beszédet, amely­ben méltatta Kölcsey Ferenc egyéni­ségét és jelentőségét. Beszédét a követ­kezőkkel fejezte be: — A gondviselés megnyilatkozása az, hogy itt, a szőke Tiszának szürke fü­zesei között, egy alig gondozott sír­emléknél állott meg ellenségeink­ hó­dítási vágya. A nagy­ Kölcsey Ferenc sírja ledönthetetlen határkőként állt a hadak útjába. Almássy László ezután a nemzetgyű­lés nevében hódolt Kölcsey emléké­nek, majd Klebeb­erg Kunó­ gróf kul­tuszminiszter mondott beszédet a kor­mány nevében. R­észletesen foglalkozott Kölcsey egyéniségével, irodalmi és po­litikai munkásságával, a jobbágyság felszabadítása érdekében végzett küz­delmével és megállapította, hogy Köl­csey politikai szereplése — ami pe­­dig­ egyenértékű irodalmi munkásságá­val —" még mit nincs a maga méltó helyére állítva. Éppen ezért felszólí­totta Szatmár vármegye közönségét, hogy fogjanak össze Kölcsey politikai életművének teljes feltárására. A költő imájáról, a Himnuszról, a következő­ket mondotta: *— ‘Hagyott nekünk egy örök dalt, melyet — ami,’?,' magyar ember élni fog — a lelki emelkedés pillanatában énekelni fog a nemzete. A Himnuszban a vallásos és­­nemzeti érzés oly töké­letes összhangba olvad össze s a köl­temény úgy beleszövődik az ezredéves nemzeti múlt nagyszerű eseményeibe, hogy talán ez egész világirodalomban, nincs nemzeti himnusz, mely az illető nép sajátos lelkét úgy visszatükröz­te, mint Kölesti­ Himnuszának annyira áhí­tatok, annyira méltóságteljes és oly iga­zán magyar somi. A kultuszminiszter mély hatást kel­tett beszéde után Balogh Jenő ny. mi­niszter, az Akadémia főtitkára szólalt fel. —­ála semmi mást nem cselekedett volna, csak a Himnuszt írta volna, ak­kor is méltó lenne a mi ünneplésünk­re. A Himnusz nemcsak im­a, hanem igazi politikai és hazafias tett is. Ha­zafias tett, mert megmutatja az utat, amely arra biztat mindnyájunkat, hogy szeretteinket és életünket is nemcsak óránként, de percenként a hazának kell szentelnünk. Kende Zsigmond báró törvényható­sági bizottsági tag ezután azt indítvá­nyozta, hogy a díszközgyűlés felirati­­lag forduljon a kormányhoz aziránt, hogy országos adakozásból a­ szatmár­­csekei sírkertben megfelelő mauzóleu­mot állítsanak fel Kölcsey Ferenc sírja fölé, továbbá, hogy főleg politikai irá­nyú műveiből új kiadást rendezzenek. A díszközgyűlés egyhangú lelkesedés­sel tette magáévá az indítványt, mire a gyűlés a Himnusz hangjai m­ellett széjjel oszlott. A kormányzó fél 12 órakor a köz­ségháza feldíszített tanácstermébe vo­nult, ahol küldöttségeket fogadott. Ez elhangzott üdvözlésekre válaszolva, töb­bek között a következőket mondotta: ■—. Ma, amidőn itt Szatmár várme­gye * földjén a magyar kultúra egyik lánglelkű­ bajnokának emlékét ünnepel­jük, kérem véssék jól szívükbe, hogy a­•magyar föld népének és a magyar kultúra munkásainak együtt kell halad­­jdokl ,és félretéve minden osztályérde­ket, minden osztály- és felekezeti kü­lönbséget, egymással vállvetve, egy­mással egyetértve kell dolgozniok a haza jobb jövőjének előkészítésén. A kormányzó 1 órakor még külön kihallgatáson fogadta a Kölcsey-család tagjait, Kölcsey Sándort, Kölcsey Gá­bort, Kölcsey Ákost, Kölcsey Istvánt, Kölcsey Gézát és ifj. Kölcsey Bélát, akiknek nevében Kölcsey Sándor üd­vözölte a kormányzót. A kormányzó megköszönte az üdvözlést és kijelen­tette, hogy örömmel látja egy olyan ősrégi törzsökös magyar család tagjait, amely egy évezreden át szolgálván a hazát, Kölcsey Ferenccel ajándékozta meg a nemzetet. Két kettőkor a Szatmár vármegyei Gazdasági Bank helyiségében díszebéd volt, amelyen a katonai és polgári előkelőségek vettek részt. A kormány­zó fél négy órakor folytatta útját Vásárosnaményba. Négy óra húsz perckor érkezett meg a különvonat Vásárosnaményba, ahol az állomáson Gulácsy István alispán ve­zetésével csonka Bereg vármegye dísz­­magyarba öltözött társadalma fogadta a kormányzót, akit Szigethy Mihály, Vásárosnamény főbírája üdvözölt A kormányzó közvetlen meleg szavak­kal köszönte meg az üdvözlést, majd egy búzavirággal díszített kocsira szál­lott és kíséretével együtt a piactérre hajtatott. Lelkes éljenzés fogadta az ér­kező államfőt, akit előbb Gulácsy Ist­ván alispán üdvözölt a vármegye ne­vében, majd pedig Tomcsányi Vilmos Pál, nyugalmazott miniszter tolmácsolta a csonka vármegye lakosságának hódo­latát. A kormányzó az üdvözlésekre a többi között a következő beszédben válaszolt: — Megilletődés fog el­ annak a vár­megyének ősi földén, ahonnan őseink egy ezredév előtt a magyar haza el­foglalására indultak. Azóta a magyar nemzet váltakozva jár :a dicsőség és nagyság, a szenvedés és küzdés útján. Ma ismét a balsors nehéz idejét él­jük, de az ezeréves múlt megtanít ar­ra, hogy nem szabad csüggednünk. A magyar nemzet államalkotó ereje, hős­­siessége, életképessége és kultúrájában bízva, kérem gondoljanak ezután is min­dig arra, hogy a jobb jövő felé csak az önfegyelmezés, a kitartó munka, az egyetértés és áldozatkészség vezetheti el sokat szenvedett nemzetünket. Szív­ből köszönöm meleg üdvözletüket. A kormányzó a piactérről Tomcsányi Vilmos Pál­­ kastélyába ment kíséreté­vel együtt, ahol tiszteletére tea volt.A kormányzó tizenkilenc óra harminc perckor folytatta vitát Mezőkövesd felé. Teljes erővel folyik a sáskairtás A­ gabonavetésekben eddig nincs kár — Más véleményben jelentéktelen a pusztítás — Az állami közegek és a gazdák vállvetve dolgoznak a veszedelem elhárításán Jablonowsky kisérletügyi főigazgató a következőket közli velünk a sáska­veszedelemről : A budapesti és a vidéki napilapok újabban gyakran hoznak hírt sáska­járásról. A régi (téli) és kivált a du­nántúli hirek nem a sáskára vonat­koznak.­­ A vasvármegyei hir egy rit­kább­­ megjelenésű­, szokatlan nagyságú szöcskére vonatkozik, amely nedves ré­tek közelében tömeges megjelenésével valóban ijedtséget okozhat. Ez azon­ban, ha itt-ott eszik is a gazdasági növényekből, figyelembe vehető kárt nem okoz, mert a növény (burgonya, répa) a rágást egyszerre kiheveri. A szétszéledező sz­öcske pedig olyan he­lyekre kerül és tojik, ahol rendesen magvaszakad. "Az Alföldön megszokott két sáska­faj, a marokkói és az olasz, ez évben is megjelent. A marokkói kevés he­lyen (Jászkisér, Nagykörű, Nádudvar és kisebb számban másutt is) fordul elő, az olasz azonban sok helyen van, így a Tisza mentén és a hozzá kö­zeli vidéken is: Tiszaszentimre, Tisza­­derzs, Tiszasüly, Tiszaroff, Tiszaigar, Tiszaszöllős, Tiszaörs, Tiszaszalók, Kő­telek, Kunhegyes, Jászapáti, Jászla­­dány, Besenyszög, Szászberek, Tarna­méra, Tarnaszentmiklós, Boconád, Erk, Kisnána, Verpelét, Komló, Pély, Sas­­kalorsi, Hosszúhátonc (Szerep, Bihar várm­­.), Pusztaecsegen (Dévaványa) és néhány más községben. Az olasz sáska idei előfordulása nagy gondot okoz, mert nemcsak hogy igen­igen nagy tömegben fordul elő, ha­­nem majdnem mindenütt olyan helye­ken (lucernásokban, árok*, töltésparto­kon), ahol eddig használt védő- és irtóeszközökkel csak nagyobb munká­val közelíthető meg. A rendelkezésre álló rövid idő (10—15 nap) és nehe­zen szállítható eszközök (kátrány) ne­hezítik a védő munkát, de ez már majdnem mindenütt megindult. A m. kir. állami rovartani állomás tiszt­viselőinek, akiket, a m. kir. állami ve­tőmagvizsgáló állomásnak több tisztvi­selője és néhány gazdasági felügyelő is támogat vezetésével. Nagy segítsé­gére van a munkának az is, hogy a sújtott vidék gazdái a védekezés mun­kájában az állami szakembereket min­denütt nagy készséggel támogatják. Ed­dig a gabonavetésekben kár nincs, de a másodhajtású lucernát, amelyben a sáska kikelt, megrágta. Más vetemény­­ben a kár jelentéktelen. ■ RSKuHUK KrtSSS: 3 rium. IV. Réaionsla-u 2 Budapest. Vörösréz pálinkafözö­üstök és vörösréz mosólistok raktáron mindenféle ki­vitelben r .M­á­t­h­é And­rá­s rézmű­árugyár, Újpest, Kérel A Lachmann család gyilkosai Molnár-Tóth és társai az ügyész­ségen — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Megírtuk, hogy Molnár Tóth Jó­zsefet, a rákosszentmihályi rablógyil­kost és bűntársait átkisérték a pest­vidéki ügyészség fogházába. Csikivitek Lajos dr. vizsgálóbíró az ügy iratait már javarészt az is tanulmányozta, va­sárnap és hétfőn pedig a vádlottakat fogja kihallgatni. A vizsgálóbíró Mol­nár Tóth, Kanozsay és Kanozsayné el­mebeli állapotának megvizsgálását is el­rendelte. A mai nap folyamán szál­lították be az­ ügyészségre azt a két pléhládát, amelyben Kövess Gyula és Lachmann Andrásné holttestét találták. A dobozokat az ügyészség udvarán kellett elhelyezni, mivel még ma is átható bűnt árasztanak. Bemutatjuk olvasóinknak a gyilkos Molnár Tóth Józsefet és a Kanozsay házaspár arcképét. Mindkét férfi arcá­­ról — mint látható — bestiális ke­gyetlenség is­­e. Molnár álkapcsa és orra durván előreugrik, homloka be­esett és a fogsága alatt nőtt sörte­­szerű­ szakálla csak még félelmetesebbé teszi árvát. Amilyen megátalkodottság olvasható ki Kanozsay Dezső szemei­ből, olyan szelid nézésű és megnyerő arcú a felesége. Az elhangzott vallo­mások azonban ellenkezőjét bizonyít­ják, mint amit a rajzolt élethű kete­­vonása elénk tár. Aligha volt évtize­dek őt­a olyan rettenetes kegyetlenség­gel v felhajtott szövevényes bűneset, mint a SKI-nek ez a három ember a főszereskeffi. Kanozsay Dezső

Next