Új Barázda, 1923. december (5. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

L9&3 december I, szombat Ára 200 korona ' “wwnij-í^/.' Bftdapest, Y.ért.8^. szám VI BARÁZDA i;i.6> IZi rKNl AKAII: ut(/*d«CT< 18.MO IMC, e*j liOnapru 4000 tor. E(7M pMta>nta Ara 900 tor, vasArmapoKon 800 Koronák — Hlnl«MHk*( nallll­­méter dljuaMa eaerlnt rtflz fel e tleOOUlratel. bétH kivételével niadennap SUCKIUS8KTOsC«: VI. terlUot, O-utee lo. uta lelefoo ecctmot: 49-40, 108-04, éjjel 140-71 HUDéHlTATAl: VI. tertUot, O-ntee 1«. ailm Teltfoa ütmek: 49—40, 108—04, éjjel 140—71 Felszólalások (A nemzetgyűlés figyelmébe!) Figyelemreméltó felszólalásokat vet­tünk közönségünk köréből, amelyeket kötelességünknek tartunk nyilvános­ságra hozni még a földreformnovella parlamenti tárgyalása előtt. A felszóla­lások egyik csoportja arra vonatkozik, hogy a váltságföldekből kielégítendő földművesek hadikölcsön kötvényeit az állam valorizáltan számítsa be a vétel­árba. Sokan voltak háború idején olyan, kisgazdából lett kistőkések, akik meg­takarított pénzüket a haza oltárára vitték, amikor arra a legnagyobb szükség volt. De még bizonyos kényszert is gyakoroltak a kölcsönjegyzésben való részvétel érdekében, mert hiszen, aki nem jegyzett kölcsönt, az többféle kedvezménytől elesett. Mindenki méltán hitte, hogy a hadikölcsönökért a nem­zeti becsület áll jót s míg a magyar állam megmarad, addig a hadikölcsönbe fektetett pénz nem válhat rosszabbá más értékbefektetésnél. Háború után — sajnos — a meg­csonkított és elszegényedett magyar állam nem teljesítette vállalt fizetési kötelezettségeit s a kötvénybirtoko­sok mérhetlen rövidülést szenvedtek, amelyeket csak részben enyhítették azzal, hogy a kölcsönkötvényeket el­fogadták az állam javára teljesítendő fizetésekre. Az állam azonban még mindig kárpótlással tartozik a kötvény tulajdonosainak és nem sérti a köz­érdeket, sőt az igazságot és mél­tányosságot szolgálja, ha az állami földekből kielégítendőktől fizetési esz­közként valorizált értékben fogadja el a kölcsönkötvényeket. Igaz, a vagyonváltságföld az ország köztulajdona, de viszont a hadikölcsön is az egész országot terhelő adósság. Senki sem emelhet tehát kifogást az ellen, ha az állam elsősorban azok felé fordul a föld juttatásánál, akik verejtékes munkával szerzett és meg­takarított pénzüket állami kölcsön­köt­vény­be fektették, amely utóbb kényszerintézkedések folytán elérték­telenedett. A felszólalók másik csoportja arra figyelmeztet bennünket, hogy helyen­­ként a földet kérelmezőket megenged­­hetlen módon kizsákmányolják a jogi képviselet címén, mert valósággal köz­vetítői jutalékot fizettetnek a törvény alapján juttatott földek után. Olyan esetről is tudomást veszünk, amikor a kérelmezők minden nekik juttatandó egy hold föld után 75 kilogramm búza egyenértékét kötötték le a jogi közben­járónak. Mondanunk sem kell, hogy a jogi képviseletnek ilyen drága meg­fizettetése visszaélés a nép tájékozat­lanságával, mert hiszen nem a közben­járó rábeszélő képessége folytán kap földet az arra érdemes, hanem a tör­vény célzatainál fogva és bírói meg­ítélés alapján. Nem volna szabad olyan beavatko­zást tűrni, amely a föld népének a törvény szellemében való kielégítését felesleges és hiábavaló költségekkel terheli. Elég nagy terhet rónak rá már a mellőzhetlen eljárási költségek is. Erélyesen fel­ kell tehát lépni a földreform parazitái ellen. Nem his­­szük, hogy a közbenjárási költségek szabályozásának különösebb akadálya volna. Részünkről a felszámotási jog korlátozását mindenképpen szükséges­nek tartjuk. Legcélszerűbb megoldás természetesen az lenne, ha mindenütt valamely intézményes szervezet irányí­taná és ellenőrizné a kérelmezők moz­galmát, hogy rovásukra visszaélések és kizsákmányolások ne történhessenek, hanem a törvény célzata minden vona­lon becsületesen érvényesüljön. Tavasszal kapjuk meg a külföldi kölcsönt A Népszövetség pénzügyi bizottságának terve Magyar­­ország költségvetésének egyensúlyba hozására Londonból jelentik. A Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország talpraállításáról tervet dolgozott ki, amelyet a Népszövetségi Tanács kü­szöbön álló ülése elé terjeszt. A pénzügyi bizottság jelentése úgy véli, hogy Magyarország költségveté­sének egyensúlyba hozásához két és fél évre van szükség és hogy az át­meneti időszak alatt 250 millió arany­korona szükséges a költségvetés hiányá­nak fedezésére. A bizottság szükséges­nek tartja, hogy a legrövidebb idő alatt állíttassék fel a magyar nemzeti jegybank. A külföldi kölcsön felvétele 1024 tavaszán történhetnék meg. ­ Nagy Emil igazságügyminiszter a bírósági eljárás érdekében sürgette az Ulain-ügy tárgyalásának a befejezését A Ház szombaton is tart ülést — A nemzetgyűlés mai ülése — Az elnöki elő­terjesztések után foly­tatták Ulain Ferenc mentelmi ügyének a tárgyalását. Palavicini György őrgróf az első szónok, hangsúlyozza, hogy Ulain Fe­renc szabadkőműves múltja és szaba­d­­királyválasztó felfogása igen messze áll tőle és mivel Ulaint nem­ ismeri sze­mélyesen, nem vádolhatja senki azzal, hogy Ulain Ferenccel szemben elfo­gult. Véleménye szerint Ulain fogva­­tartása nem indokolt. Döhmel szerepe azt mutatja, hogy Ulaint be akarták ug­ratni. Ulain kihallgatását maga is szük­ségesnek tartja, de helyteleníti, hogy ezt a kérdést pártszempontból ítéljék meg. Manásy Andor személyes kérdésben szólalt fel és Szilágyi Lajosnak egy tegnapi megjegyzésére azt válaszolja*, hogy az említett ügyben most folyik a vizsgálat, tehát nem tartozik a nyilvá­nosságra. (Helyeslés.) Kaas Albert báró beszédjében a men­telmi jog jelentőségéről szól. A mentelmi jog tökéletesen védi a képviselőket, amikor hivatásuk­­ban járnak el, de nem védi őket bűnügyekben. Ez az egész világon így van. Külpolitikát nem lehet mandátum nél­kül folytatni. Senki sem ism­erheti annyira az európai külpolitika szövevényeit, h­og­y azokba beleavatkozzék és a maga s­a­­kállára csináljon külpolitikát a kor­mány tudta nélkül.­­Te felejtsük el a múltat, hasonlítsuk össze, hol voltunk ezelőtt négy esztendővel és hol vagyunk ma. Milyen nagy a különbség Neuilly Trianon és Bethlen miniszterelnök pá­risi látogatása között. Milyen különb­ség van a mostani idő és azon idő között, amikor négy antantgenerális ült Budapesten, vagy Clerc avatkozott bele az ügyekbe. Nem lehet azt mondani, hogy Bethlen gróf sülyesztette balkáni nívóra az országot. Ezután a beterjesztett kisebbségi vé­leménnyel foglalkozik. Semmiféle körülményt nem lehet feltalálni, amely Alain szerepét valamiképpen menthetné. Hiába akarják Döhmelt az események központjába állítani, hiszen voltaképen Bobula sürgette Ulaint, hogy utazzék és ő adta a pénzt a kívánt célra. A büntetőtörvénykönyvnek az a szakasza, amely erről az­ esetről intézkedik, három évtől öt évig terjedhető fegyházbüntetést szab ki. Hogyan következten­k ebből, hogy ál­lamfogházzal büntetendő bűncselek­ményről van szó. A mentelmi bizottság javaslatához hozzájárul, de indítványoz­za, hogy töröljék a jelentésnek azt a részét, amely az Ulain esetéhez ha­sonló esetekben a szünetelő Ház egy­­behívását tartalmazza, mert természe­tes, hogy a kormány addig, amíg a nemzetgyűlés elé nem­ kerül a kérdés, vállalja a politikai felelősséget. Bömbös Gyula beszédében válaszolt a belügyminiszternek tegnapi beszédére. Tiltakozik az ellen, hogy a fajvédő­ket azonosítják a puccsistákkal és bombamerénylőkkel. Lénával István : Nem csinálunk kalan­dokat. Gömbös Gyula (Lendvai felé): Most én beszélek, hallgass! (Derültség.) A mentelmi jog kérdése csak poli­tikai vonatkozásban tartozik a Ház elé. A nemzet érdeke megkívánja, hogy a nemzetgyűlésnek tekintélye legyen és a tekintély megóvása céljából helyes, hogy, egyes nemzetgyűlési képviselőkkel szem­ben a tekintélyt megvédeni akaró in­tézkedések történjenek. Úgy látom — folytatja szavait Göm­bös — hogy mi keresztények újból bá­bok vagyunk és a színfalak mögül egy­másra uszítanak bennünket, hogy még mérgesebben harcoljunk egymás ellen akkor, amikor keresztény egységre van szükség. Sajnálom, hogy a fajvédelmi moz­galom úgynevezett szabad csapatai önálló vállalkozásra adják fejüket, önállóan dolgoznak olyanok, akik nem viselnek akkora felelősséget, mint mi, akik a parlamentben a fajvédelmet képviseljük. Gömbös szavait a szociáldemokraták és a radikális képviselők élénk közbe­szólásokkal kisérik. Gömbös Gyula visszautasítja Klebels­berg Kunó gróf közoktatásügyi minisz­ternek Csurgón mondott szavait. Sze­rinte Klebelsbergnek egy politikailag elintézetlen ügye van, ez a Kovács-ügy. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az Ulain-ügy az elintézetlen ügy! (He­lyeslés.) Gömbös Gyula : Nem az én részemről! Bethlen István gróf miniszterelnök: De az ön pártja részéről. Ő is a cso­porthoz tartozik! (Úgy van!) Gömbös Gyula beszéde végén kije­lenti, hogy hozzájárul Ulain Ferenc ki­hallgatásához. Ha valamit csinált, elég férfi ahhoz, hogy feleljen érte. De fe­lesleges volt a letartóztatása. Hogy nem szökik ki, azért magam is vállalom a felelősséget. Grig­er Miklós: jobb fogás volnál (Elénk derültség.) Az igazságü­gyminiszter beszéde Nagy Emil igazságügyminiszter kéri a Házat, kegyeskedjenek a vitát még a mai napon befejezni, hogy az ügyész­ségnek módja legyen a vádiratot el­készíteni. Ak­iig a mentelmi jog nincs felfüg­gesztve, az ügyészség nem készít­heti el a vádiratot. Országos érdek volna, hogy ez az ügy mielőbb a bíróság elé kerüljön. A kérdéshez nem kívánok hozzászólni, mert sem ebben a kérdésben, sem más kérdésben soha politikai szempont nem­vezetett. Szomorú lenne, ha az igazság legfőbb őre, nem tudna tárgyilagos ma­radni. Nem értem­, hogy az úgynevezett mi­nősítés kérdésében is támadnak. Hogy az ügy fegyházi, vagy államfogházi bün­tetést von maga után, az teljesen az ügyészség dolga. Megtámadtak abban a kérdésben is, hogy miért adtam­ ki ebben az ügyben az ismert nyilatkozatot. Ennek az in­dokolása az, hogy a sajtóban igen sok téves híradás jelent meg és ezért megtiltottam­, hogy a hivatal adjon fel­világosítást az újságíróknak. Úgy érez­tem, hogy kötelességem­ felvilágosítást adni. Azt hiszem, hogy az ügyet a bün­tető perrendtartás szempontjából he­lyesen fogtam fel. Ismételten kéri a nemzetgyűlést, hogy a felmerült kérdéseket rövidesen, lehe­tőleg még a m­ai napon intézzék el. (Élénk helyeslés.)

Next