Új Barázda, 1924. október (6. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

­­y fa w*T-3­­ 7­7 | ÁTVETI* .X október 1, szerda Ara IOQO korona Budapest, VI. évf. 205. sa. V.I.OZ’IZIMÉSI AKAU: negyedévre 58.000 kor., *ej *ZI£HltKS»IO«EOi i W.. kerOJet, O­ n.on 10. Megleleelk kétlé mindenné, Bjjjaflffiffi, " !Fs méter ilCjszakAs szerint ven f«l » fcfuddlitvatol. Telefon fsauiolt 4x^40, 108—01, *JJ«I 140 é\ ^ipka zsír, Ripka hús Ripka Ferenc, a főváros új kormány­biztosa, nagyon derék magyar ember. Azok közé a keresztény közéleti fér­fiak közé tartozik, akik a keresztény politikát nem szólamokban keresik, hanem gyakorlati téren, az alkotó mun­kában. Praktikus ember Ripka Ferenc, aki tudja, hogy a puszta szó nem elég a lelkek életbentartására, hanem azután is kell nézni, amiből él az em­ber. Végtére is még a szerelem sem tartós sült krumplin. Ripka tudja ezt s éppen ezért azzal a programmal vette át a főváros kormánypálcáját, hogy olcsóbb élelmet hoz a piacra. — „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs .. .* — mondja a nóta s mondja a magyar gazda is az idei termés t­án. De ritka a búza a külföldön is. Ott se olcsóbb, mint itthon. Ellenben rájött Ripka Ferenc, hogy a zsir és a mis sokkal, de sokkal olcsóbb Ameri­kában, mint Budapesten. Mi követ­kezik ebből? Az, hogy Ripka húst, Ripka zsírt akar hozni Amerikából a pestieknek. A nóta nem új. Hallottuk mi ezt már. A háború előtt Bárcziék fújták ezt a nótát. Argentínai fagyasztott hús volt akkor is, még a háború előtt, az a varázsétel, amivel a drágaságot a főváros meg akarta szüntetni. Akkor is kiábrándultak a fagyasztott húsból, most is ráunnak. Ripka Ferencet nagyon komoly és jóindulatú szociálpolitikusnak tartjuk. Nem kételkedünk benne, hogy jót akar. De higgye el, nem ér célt az amerikai behozatallal. Hogy agrárius önzésről ne beszéljenek, mi nem tiltakozunk ellene. Még azzal se törődünk, ha egy bizonyos próbaszállítmányra a kormány vámmentességet ad a fővárosnak. Jobb, ha a főváros maga jön rá, hogy nem is olyan olcsó az az ehetetlen fagyasz­tott hús, amint nem lesz olcsó az a hig amerikai zsír se. De ha a próba nem sikerült, ne kedvetlenedjék el a kormánybiztos. Nézzen körül s észre fogja venni, hogy nem is kell Amerikába menni. Kap olcsó húst és olcsó zsírt a magyar­­ falvakban is. Budapesttől néhány kilométerre olcsó a vágómarha, nagyon olcsó a kukorica. Csak Budapesten lesz drága. A termelő nem drága, hanem a közvetítő, a sok közvetítő drágítja meg az élelmiszert. A tej a termelőnél 1700 korona, Budapesten 5600. A burgonya a termelőnél 7000 .'100 korona, Budapesten 2000. A pesti közvetítő majdnem mindenért három­szor annyit kér, mint a vidéki termelő. Kolombus tojása hát az egész hús-és zsírkérdés. Ha a közvetítés túltengése Kövess tábornagy temetése a drágaság oka, ki kell kerülni a köz­vetítő láncot. Ne menjenek olcsó hús­ért Amerikába. Nagyon messze van az. A magyar falu sokkal közelebb kiássd van. Itt jobb is, olcsóbb is. Aztán talán az se utolsó dolog, hogy ez magyar, az meg spanyol... Rendkívüli hiteleket nyújtanak a kisiparosoknak Értekezlet a kisipari hitelről A vidéki kisiparosságról külön gondoskodnak — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A kereskedelemügyi minisztériumban ma délben értekezlet volt a kisiparos­ságnak nyújtandó hitel kérdésében. Az értekezleten Walkó Lajos kereskede­lemügyi miniszter elnökölt és résztvett azon a pénzügyminisztérium részéről Szabóky Alajos államtitkár, a Nemzeti Bank részéről Elischer Gyula helyet­tes igazgató, a Pénzintézeti Központ képviseletében Pásztor Miksa vezér­­igazgató, Baross Gábor dr., a Posta­takarékpénztár vezérigazgatója, a buda­pesti Ipar- és Kereskedelmi Kamara részéről Bitner János, az ipari osz­tály elnöke, az Iparosok Országos Köz­ponti Szövetkezete képviseletében Kulc­­sár József igazgató, Soltész Adolf dr., az Országos Iparegyesület igazgatója, Pálffy Dániel, az Iparosok és Keres­kedők Országos Pártjának elnöke és a főváros részéről Purébl Győző tanács­nok. Az előadói tisztet Fritz Géza dr. kereskedelmi miniszteri tanácsos töl­tötte be. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a szaktanácskozást megnyitó beszédé­ben rámutatott arra, hogy már a há­ború előtt is a magyar kisiparosság­nak a hitel kérdésében nagy nehézsé­gekkel kellett megküzdenie, amelyekhez ma még az anyagi nehézségek nagy tömege is járul. Az érdekeltségek képviselőinek felszó­lalása után az értekezlet megállapodott abban, hogy miután a gazdasági hely­zet feltétlenül szükségessé teszi, hogy az iparosság újból ipari hitelben ré­szesüljön, ezért az egyik fővárosi hi­telintézet és az IOKSz rendkívüli hite­leket fog kapni, amelyeket elsősorban a kisiparosság váltóinak leszámítolá­sára kell fölhasználni. Ami a vidéki hi­teligények kielégítését illeti, a Pénzinté­zeti Központ igyekszik majd módot ta­lálni arra, hogy vidéki tagjaik útján ki­elégítse a kisiparosság hiteligényeit. Erre vonatkozóan a miniszter megbíz­ta Pásztor Miksát, a Pénzintézeti Köz­pont vezérigazgatóját, hogy részletes tervet dolgozzon ki, amelynek megvita­tására mához egy hétre a minisztérium­ban újabb értekezlet lesz. Kállay Tamás beszámolója Kállay Tamás nemzetgyűlési képvi­selő kemecsei beszámolóját az eredeti tervtől eltérően október hó 12-én tart­ja meg. A beszámolón jelen lesz Beth­len István gróf miniszterelnök, több miniszter és a Keresztény Kisgazda-, Földműves- és Polgári párt számos tagja. A román külpolitika a félelmen alapszik Miért lépett be Románia a kis­­ántántba ? — Ha a képzelt magyar veszedelem elmúlik, a kisántánt­ia feloszlik — Egy angol láp az oláh külpolitikáról Az egyik angol folyóirat szeptem­beri száma »Románia külpolitikája« cím alatt cikket közöl, amely többek kö­zött ezeket mondja: A román külpolitika az utóbbi évek­ben állandóan azon a félelmen alapult, amelyet az állam a körülötte lévő meg­csonkított országokkal szemben érez. A kisántant Beb­es-féle tervének valódi alapja az elrabolt területek biztosítása volt s ez volt az oka annak is, hogy Románia belépett a kisántáni kötelé­kébe. Kétségtelen, hogy Románia nem lépett volna be, ebbe a reánézve ter­mészetellenes szláv szövetségbe, ha nem nyomná el magyar, német, rutén és szerb kisebbségit. Magyarországtól pél­dául nemcsak vegyeslakosságú terüle­teket vett el Románia, hanem olyan nagy kiterjedésű határvidékeket is, ame­lyeken színmagyar lakosság él, melyet az új állam felháborító módon kezel. Románia még mindig ragaszkodik ahhoz a szövetséghez, amely eddig csak meg­aláztatásokban részesítette. Áll ez a tény annál inkább is, mert az úgyneve­zett magyar veszedelem, amelyet a 35.000 főnyi magyar hadsereg a kis­ántáni 5 milliós hadseregeivel szem­ben jelent, csak ürügyül szolgálhat­­ a nagy hadseregek és komplikált po­litikai rendszerek szervezésére. Szerbia rossznéven veszi Romániának Bulgáriával való kacérkodását, de fel­háborítja Romániának a bánáti szer­bekkel szemben tanúsított bánásmódja is, akik egyébként osztoznak valam­ény­­nyi romániai kisebbség sorsában. Ennek következtében Belgrád felháborodva uta­sította vissza a Romániával való orosz­ellenes szövetség gondolatát. Ez év elején a román sajtó Olaszor­szágnak udvarolt s tervbe vettek egy római és madridi királylátogatást is. Eközben Franciaország felé is tájéko­zódott Románia, mire Mussolini a ki­rálylátogatás tekintetében emelt akadá­lyokat. A királylátogatásnak ugyanis csak akkor kellett volna megtörténnie, ha Románia a körülbelül nyolcvan­millió lejt kitevő olasz követeléseket megfizeti. Ezt nem ígérték meg s Mussolini lemondotta a látogatást. A madridi meghiúsult látogatással kap­csolatosan pedig azt az okot hozta fel, hogy ott Zita királyné lépett volna köz­be, aki állítólag ellensége Romániának. Bármi volt is az oka a meghiúsult ki­rálylátogatásnak, Romániának tudomásul kellett vennie, hogy legközelebbi test­vérnemzetei nem helyeslik a román po­litikát. A cikk azzal a gúnyos megállapí­tással végződik, hogy a zseniális ro­mán külpolitika Oroszország bekeríté­sére törekszik, ez azonban — különö­sen a déli határon — aligha fog si­kerülni.

Next