Új Barázda, 1924. október (6. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
y fa w*T-3 77 | ÁTVETI* .X október 1, szerda Ara IOQO korona Budapest, VI. évf. 205. sa. V.I.OZ’IZIMÉSI AKAU: negyedévre 58.000 kor., *ej *ZI£HltKS»IO«EOi i W.. kerOJet, O n.on 10. Megleleelk kétlé mindenné, Bjjjaflffiffi, " !Fs méter ilCjszakAs szerint ven f«l » fcfuddlitvatol. Telefon fsauiolt 4x^40, 108—01, *JJ«I 140 é\ ^ipka zsír, Ripka hús Ripka Ferenc, a főváros új kormánybiztosa, nagyon derék magyar ember. Azok közé a keresztény közéleti férfiak közé tartozik, akik a keresztény politikát nem szólamokban keresik, hanem gyakorlati téren, az alkotó munkában. Praktikus ember Ripka Ferenc, aki tudja, hogy a puszta szó nem elég a lelkek életbentartására, hanem azután is kell nézni, amiből él az ember. Végtére is még a szerelem sem tartós sült krumplin. Ripka tudja ezt s éppen ezért azzal a programmal vette át a főváros kormánypálcáját, hogy olcsóbb élelmet hoz a piacra. — „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs .. .* — mondja a nóta s mondja a magyar gazda is az idei termés tán. De ritka a búza a külföldön is. Ott se olcsóbb, mint itthon. Ellenben rájött Ripka Ferenc, hogy a zsir és a mis sokkal, de sokkal olcsóbb Amerikában, mint Budapesten. Mi következik ebből? Az, hogy Ripka húst, Ripka zsírt akar hozni Amerikából a pestieknek. A nóta nem új. Hallottuk mi ezt már. A háború előtt Bárcziék fújták ezt a nótát. Argentínai fagyasztott hús volt akkor is, még a háború előtt, az a varázsétel, amivel a drágaságot a főváros meg akarta szüntetni. Akkor is kiábrándultak a fagyasztott húsból, most is ráunnak. Ripka Ferencet nagyon komoly és jóindulatú szociálpolitikusnak tartjuk. Nem kételkedünk benne, hogy jót akar. De higgye el, nem ér célt az amerikai behozatallal. Hogy agrárius önzésről ne beszéljenek, mi nem tiltakozunk ellene. Még azzal se törődünk, ha egy bizonyos próbaszállítmányra a kormány vámmentességet ad a fővárosnak. Jobb, ha a főváros maga jön rá, hogy nem is olyan olcsó az az ehetetlen fagyasztott hús, amint nem lesz olcsó az a hig amerikai zsír se. De ha a próba nem sikerült, ne kedvetlenedjék el a kormánybiztos. Nézzen körül s észre fogja venni, hogy nem is kell Amerikába menni. Kap olcsó húst és olcsó zsírt a magyar falvakban is. Budapesttől néhány kilométerre olcsó a vágómarha, nagyon olcsó a kukorica. Csak Budapesten lesz drága. A termelő nem drága, hanem a közvetítő, a sok közvetítő drágítja meg az élelmiszert. A tej a termelőnél 1700 korona, Budapesten 5600. A burgonya a termelőnél 7000 .'100 korona, Budapesten 2000. A pesti közvetítő majdnem mindenért háromszor annyit kér, mint a vidéki termelő. Kolombus tojása hát az egész hús-és zsírkérdés. Ha a közvetítés túltengése Kövess tábornagy temetése a drágaság oka, ki kell kerülni a közvetítő láncot. Ne menjenek olcsó húsért Amerikába. Nagyon messze van az. A magyar falu sokkal közelebb kiássd van. Itt jobb is, olcsóbb is. Aztán talán az se utolsó dolog, hogy ez magyar, az meg spanyol... Rendkívüli hiteleket nyújtanak a kisiparosoknak Értekezlet a kisipari hitelről A vidéki kisiparosságról külön gondoskodnak — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A kereskedelemügyi minisztériumban ma délben értekezlet volt a kisiparosságnak nyújtandó hitel kérdésében. Az értekezleten Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter elnökölt és résztvett azon a pénzügyminisztérium részéről Szabóky Alajos államtitkár, a Nemzeti Bank részéről Elischer Gyula helyettes igazgató, a Pénzintézeti Központ képviseletében Pásztor Miksa vezérigazgató, Baross Gábor dr., a Postatakarékpénztár vezérigazgatója, a budapesti Ipar- és Kereskedelmi Kamara részéről Bitner János, az ipari osztály elnöke, az Iparosok Országos Központi Szövetkezete képviseletében Kulcsár József igazgató, Soltész Adolf dr., az Országos Iparegyesület igazgatója, Pálffy Dániel, az Iparosok és Kereskedők Országos Pártjának elnöke és a főváros részéről Purébl Győző tanácsnok. Az előadói tisztet Fritz Géza dr. kereskedelmi miniszteri tanácsos töltötte be. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a szaktanácskozást megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy már a háború előtt is a magyar kisiparosságnak a hitel kérdésében nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, amelyekhez ma még az anyagi nehézségek nagy tömege is járul. Az érdekeltségek képviselőinek felszólalása után az értekezlet megállapodott abban, hogy miután a gazdasági helyzet feltétlenül szükségessé teszi, hogy az iparosság újból ipari hitelben részesüljön, ezért az egyik fővárosi hitelintézet és az IOKSz rendkívüli hiteleket fog kapni, amelyeket elsősorban a kisiparosság váltóinak leszámítolására kell fölhasználni. Ami a vidéki hiteligények kielégítését illeti, a Pénzintézeti Központ igyekszik majd módot találni arra, hogy vidéki tagjaik útján kielégítse a kisiparosság hiteligényeit. Erre vonatkozóan a miniszter megbízta Pásztor Miksát, a Pénzintézeti Központ vezérigazgatóját, hogy részletes tervet dolgozzon ki, amelynek megvitatására mához egy hétre a minisztériumban újabb értekezlet lesz. Kállay Tamás beszámolója Kállay Tamás nemzetgyűlési képviselő kemecsei beszámolóját az eredeti tervtől eltérően október hó 12-én tartja meg. A beszámolón jelen lesz Bethlen István gróf miniszterelnök, több miniszter és a Keresztény Kisgazda-, Földműves- és Polgári párt számos tagja. A román külpolitika a félelmen alapszik Miért lépett be Románia a kisántántba ? — Ha a képzelt magyar veszedelem elmúlik, a kisántántia feloszlik — Egy angol láp az oláh külpolitikáról Az egyik angol folyóirat szeptemberi száma »Románia külpolitikája« cím alatt cikket közöl, amely többek között ezeket mondja: A román külpolitika az utóbbi években állandóan azon a félelmen alapult, amelyet az állam a körülötte lévő megcsonkított országokkal szemben érez. A kisántant Bebes-féle tervének valódi alapja az elrabolt területek biztosítása volt s ez volt az oka annak is, hogy Románia belépett a kisántáni kötelékébe. Kétségtelen, hogy Románia nem lépett volna be, ebbe a reánézve természetellenes szláv szövetségbe, ha nem nyomná el magyar, német, rutén és szerb kisebbségit. Magyarországtól például nemcsak vegyeslakosságú területeket vett el Románia, hanem olyan nagy kiterjedésű határvidékeket is, amelyeken színmagyar lakosság él, melyet az új állam felháborító módon kezel. Románia még mindig ragaszkodik ahhoz a szövetséghez, amely eddig csak megaláztatásokban részesítette. Áll ez a tény annál inkább is, mert az úgynevezett magyar veszedelem, amelyet a 35.000 főnyi magyar hadsereg a kisántáni 5 milliós hadseregeivel szemben jelent, csak ürügyül szolgálhat a nagy hadseregek és komplikált politikai rendszerek szervezésére. Szerbia rossznéven veszi Romániának Bulgáriával való kacérkodását, de felháborítja Romániának a bánáti szerbekkel szemben tanúsított bánásmódja is, akik egyébként osztoznak valaménynyi romániai kisebbség sorsában. Ennek következtében Belgrád felháborodva utasította vissza a Romániával való oroszellenes szövetség gondolatát. Ez év elején a román sajtó Olaszországnak udvarolt s tervbe vettek egy római és madridi királylátogatást is. Eközben Franciaország felé is tájékozódott Románia, mire Mussolini a királylátogatás tekintetében emelt akadályokat. A királylátogatásnak ugyanis csak akkor kellett volna megtörténnie, ha Románia a körülbelül nyolcvanmillió lejt kitevő olasz követeléseket megfizeti. Ezt nem ígérték meg s Mussolini lemondotta a látogatást. A madridi meghiúsult látogatással kapcsolatosan pedig azt az okot hozta fel, hogy ott Zita királyné lépett volna közbe, aki állítólag ellensége Romániának. Bármi volt is az oka a meghiúsult királylátogatásnak, Romániának tudomásul kellett vennie, hogy legközelebbi testvérnemzetei nem helyeslik a román politikát. A cikk azzal a gúnyos megállapítással végződik, hogy a zseniális román külpolitika Oroszország bekerítésére törekszik, ez azonban — különösen a déli határon — aligha fog sikerülni.