Új Barázda, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

1935 ju­lius I, szerda _Ura 1000 korona. Bu­dapest, YIL évf. 144. ag. CIMBÁIDA ELŐFIZETÉSI AK­AK: negyedévre 58 000 kor., egy SZEUN­KSITOSÉB­­TI, Icerfitet, O­nten 10. Niv­beimprn 20.000 kor, Epres piltikus Áru 1000 kor., Steffielenik hétfő kitüzelésel mindennap Telelőtt számol­: 43—40, 198—04. éjjel 140—71 vsaArnapokon 1500 korona. — KirdeMieket mini. MegjelBlK Hello Mieieieiai luiuueuuap HIADÓHIVATAL: TI. k.rtdlet, O­níca 10. aaSna méter dimnaabAa azerint veas fel a kiallath­ivatal. Telefon az Airik­s 43-49, 198—04, éjjel 140—71 Széna és szalma A közélet figyelmes szemlélői na­ponként találhatnak kiáltó példákat arra a nagy különbségre, ami a politikában a széna és Szalma kö­zött lévő különbséghez hasonlatos. "Termelőmunka az egyik, üres szalma­­cséplés a másik. Vagy még annál is rosszabb: sárba taposása a szecs­kázott, üres szalmának. Lapunk mai számában találja meg az olvasó a varsói nemzetközi agrár­­kongresszus beszámolóját. Ezen a kongresszuson Schandl Károly állam­titkár vezetésével a magyar agrár­világ és tudomány több képviselője vett részt és aratott jelentékeny si­kert előbb, a tárgyaló zöld asztal­nál, majd a fehér asztalnál, ahol a pohárköszöntőknek jelentőségét és súlyát az egybegyűltek egyénisége biztosította. Mikor a tárgyilagos szemlélő a varsói eseményeket mérlegeli, önkény­telen összehasonlítást tesz az ottani és a hazai események között. Íme, itthon, tovább folyik a politikai aré­nában az áldatlan, értéktelen, káros viadal, a magyar agrárvilágnak egy kis csapata pedig ezalatt külföldi vándorúton fáradt, szövi, bogozza azo­kat a szálakat, amelyek minden kis nemzetnek mentőhálóit alkothatják, ha helyesen vannak megszőve. Az egyik megcsillogtatja a magyar kul­túra díszes fegyvereit. Szakszerű elő­adását elismeréssel fogadják az 697-­szes nemzetek kiküldöttei, javaslatait határozattá emelik. A másik diplo­matikus érzéssel és érzékkel mutat rá hazája vérző sebeire is, anélkül, hogy nemzetközi jogokat sértene, fel­ébreszti a magyarral szemben az alvó rokonérzást ott, ahol ez a mi mai helyzetünkben komoly értéket jelent. Tegyük az itthoni lármás és a var­sói csendes magyar vonatkozású ered­­­ményeket mérlegre és azonnal meg­­állapíthatjuk­, hogy­ a szénát Varjú­ban aratták, az üres szalmát Buda­pesten csépelték. Az okulást, a ta­nulságot nem nehéz mindezekből le­szűrni, hiszen a széna és a szalma közötti különbséget az oktalan allat is ismeri. És ha a mérlegelés ered­ménye nem lehet kétséges,, valóban szeretnők megállapítani, honnan me­ríti jogát mesterségének tolakodó mó­don való folytatásához a magyar politika szalmacséplőinek tábora? Hol van az az erkölcsi alap, amelyből ez a jog fakad és hol vannak azok a hiszékeny tudatlanok, akik ennek a jognak erkölcsi értéket tulajdoníta­nak? Hol vannak azok az állítólagos tömegek, amelyeknek nevében és kép­viseletében ez a mesterség folyik? Talán a százhúszezer szakszerve­zeti tag adja ezt a jogot? Aligha, tömegekről pedig csak a szalmacsép­­lők élénk képzelőtehetsége álmodik. A tömeg kenyeret, és munkát akar, ezt pedig nem­ az a szellem teremti meg és nyújtja neki, amely Buda­pesten botrányt hajhász, hanem az a másik, amely Varsóban szerez be­csületet hazájának. Budapesten az újságárusbódékban kapható az „ÚJ BARÁZDA" Sohasem volt oly nagy szükség az agrár­­szolidaritásra, mint napjainkban Az emberiséget az a veszedelem fenyegeti, hogy a jövőben egyre kevesebb kenyér jut egy emberre — Nemzetközileg is sürgősen foglalkozni kell a mezőgazdasági hitel­­ kérdésével — A járványos állati betegségek elleni védekezés egyöntetű megszerve-­­s zése szükséges . A magyar-lengyel barátság felújítása a XII. nemzetközi mező- / gazdasági kongresszus alkalmával­­, Schandl Károly államtitkár óriási sikert aratott Varsóban Az európai államok kiküldöttei páratlan tüntetést rendeztek az államtitkár mellett . Varsó, Június 26. Az európai agrárországok élénk részvétele mellett folyt le Varsóban a XII. nemzetközi mezőgazdasági kon­gresszus, amelyen Magyarországot Schandl Károly földmivelésügyi állam­titkár, Horánszky Dezső, az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatója, Hatyra Ferenc állatorvosi főiskolai rektor, Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő és Blaskovich Sándor volt országgyűlési képviselő képviselték. A kongresszusnak, am­ilyen Hodzsa Milán cseh és Bucninger osztrák föld­­mivelésügyi miniszterek is megjelentek s beszéltek, egyik fő tárgya a mezőgazdasági hitel kérdése volt. Több előadó, köztük Pardi, a francia mezőgazdasági hitelintézet igazgatója, majd Horánszky Dezső terjesztett elő e tárgyban javaslatot. A kongresszus Horánszky javaslatát fogadta el, mely a mezőgazdasági hitel megszer­vezését minden agrárország legfonto­sabb gazdasági, politikai és szociális kérdésének nyilvánítva, kimondja annak a szükségét, hogy igem, csupán orszá­­gonként, de­­ nemzetközileg is sürgősen foglal­kozni kell a mezőgazdasági hitel kérdésével, hogy az mielőbbi meg­oldásra találjon. A kongresszus­ kimondta, hogy kívá­natosnak tartja, miszerint minden országban lehetőleg egyöntetű meg­oldás létesíttessék a gyakorlati élet­ben az agrárhitel terén és e célból nemzetközi mezőgazdasági hitel­szervezet állíttassák fel, hogy az egyes országok agrárhitel - szervei egymással s a nemzetközi szervezettel mielőbb az agrárhitel ki­építése érdekében összeköttetésbe lép­hessenek. A kongresszus harmadik osztályában Hutyra Ferenc előadása keltett nagy érdeklődést a járványos állati betegségek elleni védeke­zésről. javaslatát, melyet Massé volt francia kereskedelmi miniszter is támogatott, egyhangúlag magáévá tette a kon­gresszus. Eszerint a keleti marhavész, a tuberkulózis, a ragadós tüdőlob és egyéb járványos állati betegségek ell­en védekezés egyöntetű megszerve­zését szükségesnek tartja a kongresszus. Megelégedéssel állapítja meg, hogy e célból a múlt évben Párisban fel­állították már az állati járványok elleni védekezés nemzetközi intézetét, amelynek sikerült az állategészségügyi szolgálatra nézve egyezményt létesí­teni. Kívánatos, hogy ezen egyezményt az összes államok hagyják jóvá és az intézet tapasztalatait érvényesítsék. A kitűnő magyar tudós­ tiszteletére, előadása után, a lengyel állatorvosok bankettet rendeztek, melyen Hutyrát melegen ünnepelték. A kongresszus kiemelkedő mozza­nata volt az ünnepélyes lakoma, amelyet a lengyel kormány, a diplo­máciai kar és az összes külföldi ki­küldöttek — mintegy négyszáz vendég — részvételével a Bristol-szálló fel­díszített nagytermében tartottak meg. Janiczki földmivelésügyi miniszter és Vogué márki, az állandó nemzetközi mezőgazdasági bizottság francia elnö­kének a beszéde után több nemzet kiküldöttje szólalt fel itt, de a leg­nagyobb hatást keltette a magyar delegáció vezetőjének, Schandl Károly államtitkárnak a beszéde s a hagyományos lengyel­­magyar barátság melletti meleg tüntetésre tagadta a lengyeleket, hogy a mezőgazdaság minden or­szágban megkapja mindazon esz­közöket, melyek képessé teszik arra, hogy termelését fokozza. Ennek alapján igazat kell adni Svájc kiváló kiküldöttének, Laur professzor­nak, aki ezen a kongresszuson is oly lelkesedéssel sürgette a mezőgazdasági erők nemzetközi megszervezését. A magyar gazdák és földművelők szíve­sen ajánlják fel e célra erőiket, mert tudják jól, hogy az emberiség jólétét és rendjét csak a mezőgazdaság haladása út­ján lehet megmenteni. Örömmel üdvözöljük de Vogué márkit ezen mozgalom élén, mert reméljük, hogy neki nagynevű elődje, Meline hagyományai alapján sikerül az agráreröket összehozni. Me­leg köszönettel fordulunk a kongres­­ Szus igen tisztelt elnöke, Fudakowski és a lengyel szervező bizottság összes tagjai felé, akiknek fáradhatatlan mun­kája biztosította a kongresszus sikerét. Majd mind élénkebb tetszés köze­pette a lengyel nemzet iránti magyar rokonszenvre utalt az államtitkár, aki­nek különösen a következő szavai kel­tettek viharos tetszésnyilvánítást: — Mi, magyarok, szívesen jöttünk Varsóba, mert százados történelmi kö­telékek fűznek bennünket a lengyel nemzethez. Nem lehet három századot kitörölni a népek történetéből s főleg nem lehet azoknak a dicsőséges har­coknak emlékét, melyet a magyar és a lengyel nemzet együtt vívott a ke­resztény Európa védelmében. — A lengyel nemzettel együtt sir­tunk a balsorsban s osztoztunk a di­csőségben. Zsigmond király és Báthory István, a mi magyar Erdélyünk feje­delme, akit a lengyelek királlyá vá­lasztottak, a magyar történelemnek is kiváló alakjai. — De nem felejtjük azt a segítséget sem, melyet Rákóczinak nyújtott a lengyel nemzet. Ezen idők óta szól a népdal a kis magyarfalvi házakban a lengyel szabadságról, lengyel barát­ságról. A keleti veszedelem ellen a közel­múltban is együtt védtük­­Európát és reméljük, hogy a jövőben is együtt dolgozunk a mezőgazdaság haladásáért és ezáltal az­ egész emberiség jólétéért.­­ Emelem poharamat a lengyel nemzet nagyságára és a lengyel me­zőgazdaság haladására és kívánom, hogy a jövőben is igaz legyen a régi dal. Schandl Károly államtitkár beszéde Schandl Károly államtitkár többek között a következőket mondotta: — Magyarország mai szűkebb hatá­rai között is, kiváltképen mezőgazda­­sági ország. Ennélfogva örömmel fogadta a magyar gazdastársadalom a lengyel szervező bizottság meghívását a tizenkettedik nemzetközi mezőgazda­­sági kongresszusra. Látva azt a sok nehézséget, amellyel a mezőgazdaság az egész világon küszködni kénytelen, meggyőződésünk, hogy sohasem volt oly nagy szükség az agrár­­szolidaritásra, mint napjainkban. . . Két momentumot szeretnék kiemelni a kongresszus munkájából. Egyik az, amire az angol delegáció kitűnő ve­zetője, mr. Dán­iel Hall mutatott rá." Ez az, hogy „a világ különböző or­szágainak a lakossága erősebben sza­porodik, mint a világ gabonaterme­lése. Nem a mezőgazdaság válságától kell tehát tartanunk, hanem a fogyasz­tás válságától.“ Az emberiséget az a veszedelem fenyegeti, hogy a jövőben egyre kevesebb kenyér jut egy emberre. Az egész emberiség érdeke tehát.

Next