Új Barázda, 1925. december (7. évfolyam, 272-295. szám)
1925-12-01 / 272. szám
■w ^ ^ 0 ?® 531t-1. V). • 1925 —*****mhor I, l P(l(l Ára 1000 korona Budapest, TH. évf. 272 sz. |SB| lf T§pi TSrij TiSi TP|§r ysHy ■bhii^ | HBIeH?^ Hl BK Ml mm ffw%lk Kjig 1, %m§ HTHl jayaMk aMTal^ Jmr 8 |H B2SSSSESSS^SZIZ:^SSSSSSSSSESS!SSESSE2ZSSSSSE23 H OdZKIKOI ARAK «(«círre 220 000 kor., NEBKESMISÉG TI. kerÜlet, Ó-ntea 10. sam. félévre 110.000 kor.. ..eiryeft évre 58.000 kor.. eKy __ , ...» __«____ Telefon filmek: 42-40, 108-04, éjjel 140-71. hó.,apra 20 000 kor. Esryre példay Ara lOOOkoe, Megjelenik hétfő kivétel Tel minuennap KIADÓHIVATAL: TI. kerület, Ó-ntea 10. scAm. Ta«ík apohon lakó korona. Hirdetéseket vallal .A n méter díjszabás szériát vesz fel a kiadóhivatal. Telefon ■■Aoiok : 42-49, 198 -04, éjjel 140-71. tábornok úr! (V. B. Gy.) Megszoktuk már a fenyegetéseket, megszoktuk a két égbeesett lépéseket. Minekünk már semmi sem új a nap alatt. Olyan életiskolát jártunk ki az utolsó évtizedben, amely hozzászoktatta a magyart a szenvedéshez, hozzászoktatta ahhoz, hogy sokszor azok támadnak ellene, akik pedig az ő verejtékéből élnek, táplálkoznak. Ezekre a megjegyzésekre az alkalmat az a gyűlés adja, amelyet a nyugdíjasok szervezetei tartottak vasárnap délelőtt a régi képviselőházban, hogy nehéz helzetüket megtárgyalják, hogy egységes alábpontra helyezkedjenek a követendő eljárás tekintetében. Sietünk kijelenteni, hogy minden rokonszenvünk a nyugdíjasoké, hogy szükségnek tatjuk helyzetük rendezését. Azonban abból sem csinálunk titkot, hogy igen súlyos természetű pénzügyi kérdést csak a legnagyobb körültekintéssel lehet és szabad dűlőre vinni. Elismerjük azt is, hogy a gyűlésnek lefolyása csaknem teljes égés élén méltóságos, tiszteletreméltó vol , de viszont motránkozásul vett tudomásul, hogy akadt egy nyugdíjas tábornok, aki fel mert állam, aki azt az indítványt merte megtenni, hogy a nyugdíjasok csatlakozzanak a szociáldemokrata párthoz! Nem tudjuk, mit csodáljunk jobban a tábornok úrnál, a feledékenységét-e, vagy a könnyenhivőségét, vagy mindenekelőtt a nemzeti eszmétől való eltávolodását? Hát el tudta felejteni azt a korszakot, mikor a tisztek csillagait letépték, mikor a kardjukat elvették, mikor mindenkit »elvtárssá« degradáltak? El tudta felejteni, hogy akkor, mikor ezek történtek, az a szociáldemokrata párt ragadta magához a hatalmat, amelyhez most a nyugdíjasokat catlakoztatni szeretné. Nem tudjuk, hogy ezek után a tapasztalatok után komolyan hiszi-e, hogy a nyugdíjasok helyzetének javítását egyedül és kizárólag a szociáldemokratáktól lehet remélni és várni? Komolyan hiszi-e, hogy ez az irány összeegyeztethető-e a nemzeti eszméken való lelkesedéssel? A kérdésekre nyitva hagyjuk a felezetet, de csak annyit jegyzünk meg, hogy a tábornok úr nyugdíja bizonyára jóval több, mint igen sok rokkantnak, hadiözvegynek, hadiárvának a járuléka és azoknak mégsem jut eszébe azzal fenyegetőzni, hogy a szociáldemokratákhoz csatlakoznak. Nem jut pedig azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a nemzet érzi az ő adósságát, fizeti is amennyire erejétől telik, de önmagát nem teheti tönkre lehetetlen terhek vállalásával. Az édesanya életét mentik az orvosok, ha veszélyes szülés előtt áll, a gyermeket igen sokszor feláldozzák! Édesanyánk anemzet, ha azt pusztulni hagyjuk, elpusztulunk mindannyian. A nyugdíjasoknak pedig azt üénjük, hogy örömmel és büszkeséggel vettük a tábornok úrnak adott válaszokat: »Mi magyarok vagyunk, szégyene magáik »Ha koplalni kell továbbra is, legalább nemzeti alapon koplalunk!« Büszkék vagyunk az ilyen nyugdíjasokra és az ilyenekkel szemben rajta is vagyunk, hogy minden telhetőt elkövessen az állam helyzetük javítására. Nehéz, súlyos, verejtékes munkából fakad az adófillér és jaj, sok gond előzi meg, míg annyit összekuporgat a magyar, hogy eleget tudjon tenni kötelezettségének. De ha még olyan garmadával állana is a pénz az államkincstárba, ha még olyan könnyű volna is az adót kifizetni a munkás, szorgalmas társadalomnak, akkor is azt mondanánk, azt hirdetnénk, hogy egy fillérje sincs ennek a nemzetnek azok számára, akik a hozzá való hűséget, ragaszkodást egy tál lencséért odaadják, akik készek a nem szeretem napokban feledni mindent, eddig élvezett jókat, rangot, méltóságot s készek feláldozni, cserbenhagyni nehéz napjaiban a nemzetet. Tábornok úr, mikor Ön még tényleges szolgálatban volt, mit csinált volna azzal a katonájával, aki így izgatta volna társait? Vagy talán már akkor is így gondolkozott? Is kormány kötelessége, hogy megállítsa a politikai ingát Magyaromágnak elsősorban a mezőgazdasággal szemben vannak kötelességei — nemzeti fellángolásnak fogjuk köszönhetni, ha újabb ezredév múlva itt él ez a nemzet — Habocszky Irén beili miniszter beszámolója Nyíregyházán Az Új BARÁZDA kiküldött tudósítójától Rakovszky Iván belügyminiszter vasárnap tartotta meg beszámoló beszédét nyíregyházi választói előtt. A miniszter kíséretében voltak Pesthy Pál igazságügyminiszter, Teleki Pál gróf, Szabó Zoltán, Barabás Samu, F. Szabó Géza Illés József, Erdőhegyi Lajos, Mezei Ernő, Herczegh Béla, Nánássy Andor, Kaas Albert báró és Fráter Pál nemzetgyűlési képviselők. A beszámoló a Bethlen utcai Gazdaotthon nagytermében volt, melyet a választóközönség zsúfolásig megtiltott. A beszámoló gyűlést Sassi Szabó László pártelnök nyitotta meg, majd Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra. Kafsovszky Iván beszámolója A miniszter rámutatott mindenekelőtt arra, hogy a kormány biztosította a közrendet és helyreállította az államháztartás egyensúlyát. A jelen munkája és jelen feladata a gazdasági rekonstrukció. — Magyarország agrárország s ezért elsősorban a mezőgzdasággal szemben vannak kötelességei. Meg kell szervezni és újítani a mezőgazdasági hitelt. Hitel nélkül a mezőgazdasági élet fejlődni nem tud. A másik kérdés, amely a mezőgazdaság boldogulásához szintén nagy mértékben szükséges, az, hogy fejezzük be gyorsan a földbirtokreformot, nem ifi fellángolást erősíteni kel! Belügyi kérdésekre áttérve, ezeket mondotta a belügyminiszter: Azt kiváják egyie, hogy adjunk szbad kézt, biztosítsuk szabad mozgást a remzselleres irányoknak, ismerjük el a kommunista mozgalmakat törvényesnek. Erre nem vállalkoztunk soha. Mi megtettük azt, hogy megteremtettük a rendet ebben az országban, de a nemzeti fellángolást nem ellensúlyozni akarjuk. Hanem erősíteni, mert ennek a nemzeti fellángolásnak köszönhetjük, hogy élünk és vagyunk még és ennek a fellángolásnak fogjuk köszönhetni, hogy ha újabb ezredév múlva itt él ez a nemzet a Maga teljes erejében. Nem vagyok hajlandó a jobboldali kilengés után helyt adni a baloldali kilengésnek. A kormánynak az a kötelessége, hogy megállítsa a politikai ingát, a mérleget az egyensúlyponton s a kormány tisztában van az e téren mutatkozó kötelességeivel. Az októbristák azt mondják, — folytatta Rakovszky Iván — hogy ők voltak azok, akik legelőször akarták megvalósítani a birtokreformot. Lássuk, hogyan valósították ezt meg. Zászlók alatt ünnepélyesen levonultak az akkori miniszterelnök, Károlyi Mihály heves megyei birtokára azzal a szándékkal, hogy ezt a birtokot fel fogják osztani. Fel is osztottak a százezer hold birtokból tizenhat holdat. A közvélemény azonban azt hitte, hogy a birtokot valóban odaadták a népnek. És mi történik most. Amikor az államkincstár rá akarja tenni a kezét erre a birtokra, amelyet egyszer a nemzetnek ajándékoztak, az ügyvédek egész serege vonul fel, hogy megvédelmezze Károlyi Mihály birtokát és nemzetközi fórum elé akarják vinni azt a birtokot, melyet ő már a nemzetnek ajándékozott. Pesthy Pál beszéde A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Pesthy Pál igazságügyminiszter szólalt fel, aki az osztályok és felekeze Bethlen István grófot a hűhaid is nagyrabecsüli Teleki Pál gróf külföldi tapasztalatairól számolt be. Meggyőződött arról odakünn, hogy a mi konszolidációnkat Bethlen István nevéhez fűzik. Bethlen István gróf egyéniségét a külföld is tiszteli és nagyrabecsüli, aki bizalmat keltett nemcsak barátaiban, hanem ellenségeiben is. Támogassuk munkánkkal a férfit, aki kifelé,oly ki**** lóan képviselte ezt az országot. (Hoszszantartó lelkes éljenzés.) Barabás Samu volt a következő felszólaló, aki méltatta Bethlen István gróf államférfiul kiválóságát. Beszéde végén a Kisgazdapárt vezérét a párt hűségéről biztosította. A gyűlés után a Korona-szállodában három száztertékes bankett volt, amelyen Kállay Miklós főispán a kormányzóra, Rakovszky Iván belügyminiszter a város polgáraira, Pesthy Pál igazságügymindszer a választókozhínségre ürítette poharát. " tek közötti egyetértés szükségességét hangoztatta. — Ennek a nemzetnek — mondotta — és a kormánynak politikája agrár alapon nyugszik. Ennek meg van a maga tárgyi indoka. A főértéket nekünk a föld szolgáltatja. Minden erőnket arra kell fordítani, hogy ebből a földből minél többet hozzunk ki, mert ennek a földnek a termése nemcsak a földmivelők egzisztenciáját biztosítja, de biztosítja az iparosnak, a kereskedőnek, a tisztviselőnek a megélhetését is egyaránt. A társadalmi osztályok között meg kell teremteni az egyetértést. A különböző felekezetűek legyenek türelemmel egymással szemben, mert mindannyian ennek a szerencsétlenségbe döntött hazának vagyunk a fiai. Kállay Tibor díszpolgárrá avatása Nagykanizsán — Az ÚJ BARAZDA tudósítójától — Kállay Tibor nemzetgyűlési képviselő, volt pénzügyminiszter, akit Nagykanizsa városa díszpolgárává választott, szombaton Nagybanzara utazott, hogy átvegye a díszpolgári oklevelet. Kíséretében voltak Szabasi Halász Móric, Dréhl Imre, Putnoki Sándor, Kovács Nagy Sándor Dinich Ödön, Maday Gyula kisgazdapárti képviselők. * Vasárnap délelőtt a városháza dísztermében nyitotta meg Sabján polgármester a díszközgyűlést. A polgármester megnyitó szavai után Orley György hatalmas beszédben megjátta Kállay Tibor érdemeit. Majd Sabján polgármester átnyújtotta Kállay Tibornak a díszpolgári oklevelet. Ezután Kállay Tibor szólalt fel, aki meghatottszavakban köszönte meg az őt ért megtiszteltetést. Mint a város új polgára — mondotta — arra fog törekedni — amint arra törekedett eddig is , hogy a polgárság becsülettel kivivőit pozíciója ne veszélyeztessék. Ennek, alapfeltétele ugyanaz, ami a társadalmi élet alapfeltétele: azaz ne fegyverkezzünk egymás ellen. Délután a Nőegylet: rendezett teadélutánt a vendégek tiszteletére, amelyen ezer ember vett részt.