Új Barázda, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

m» február 2. ^8 ICOO 1*0 Fólia W. 26. «, ELŐFIZETÉSI msi efféle évre 230 000 kor., Mi évre 110.000 kor., negyed évre 58.000 kor., egy hónapra 20.000 kor. Egyes példány éra 1000 kor., valérnapokon 1500 korona. — Hirdetéseket milli­méter díjesadés szerint veje fel a kladdhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG: TI. ker­ület, O-utca 10. lin. Telefon Mérnök: T42-49,1098-04, éjjel T140—W KIADÓ HIVATAL: TI. kerület, Ó-utca 10. szem Telefon Mérnök : T42-49,1­098-04, éjjel T140-71 Ki követelhet? — Követeljük, hogy Bethlen tá­vozzék! Ez van ráírva arra a korteslobo-i­róra, amelynek nyele Sauerwein, énylő gombja Benes, cafrangja a hamis frank, hordozója Vázsonyi Vil­mos, alatta szocialisták, radikálisok, októbristák, szabadkőn­üvesek, kom­munisták, emigránsok, volt és re­ménybeli szovjettagok zagyva serege nyüzsög. Paródiája, megforditottja ez a sokszínű társaság Amiensi Péter hajdani gyülevész keresztes hadára"­, amelyet Kálmán királyunk szétvert, mert Isten nevében rabolni kezdett. Gyülevész had — a magyar kettős kereszt ellen! Ki adott ennek a hadnak felha­talmazást arra, hogy a magyar nép nevében fellépni és követelni mer­jen? Hol van az a talaj, amelyben ez az idegen szemmel ojtott csene­­vész cserjeerdő gyökerezik? Hol van a tömeg, amelynek nevében jogot mer formálni ahhoz, hogy a nem­zet sorsának intézésébe. Beleszóljon? Hiszen ez a sereg csak vezérekből és alvezérekből áll, kiknek kilencven százaléka legalább olyan idegen, mint a megboldogult közös ármá­dia granicsárjai voltak, a nemzet fiaiból rekrutálódott legénysége pe­dig egy maroknyi sincs. Vezérei ezen­felül olyan hősök, akik komoly ve­szedelmek idején az orruk­­hegyét sem merték szabad levegőre ki­dugni. Hol volt Vázsonyi úr, mikor Sza­­m­uelly a magyar falu népét akasz­totta? Hol volt akkor, mikor egyes mostani híveinek titkos cimborái ro­hamkéssel mérték az igazság testét a forradalmi törvényszékek bellér­­tékein? Követelik Bethlen távozását?! Már engedelmet kérünk, de ebben az or­szágban ezentúl megnézzük ám, hog ki az, aki valamit követel. Mert hogy valakinek itt követelni legyen joga azt meg is kell szolgálni. Ezt a jo­got itt többé senki meg nem veheti a zsibvásáron. Sem pénzért, sem hangért. Meg kell érte szolgálni leg­alább kétszer hét esztendeig, mint J­ákobnak Ráchelért. Egyfolytában b­­ecsületesen, télen úgy, mint nyá­ron, hét szűk esztendőben úgy, min bőségben. Nem úgy, mint Vázsom­i Ur szette, aki a hét szűk esztendőt a svájci patkánylyukban bújta meg annak elteltével meg összecsókolózt azokkal, akik elől állítólag megfu­tott és most az ő támogatásukkal szeretne a mi hátunkra ülni, akik a sovány esztendőkben keservesen megbűnhődtak itt, e szerencsétlen földön a múltat és jövendőt. Nem szeretnők, ha meg kellene mutatnunk a követelők hadának a falu öklét, de ha még sokáig tart a handa-banda, erre is rá fog ke­rülni a sor. Mert előbb-utóbb tűrhe­tetlenné válik, hogy itt olyan em­berek álljanak elő követelésekkel és kapkodjanak a kormány gyeplője után, akiknek erre joguk soha nem volt, vagy ha volt, azt isteni és em­beri törvények szerint mindörök­­ eljátszották. Értsék meg hát, hogy Csak egyszer volt Budán kutyavásár. Csak egyszer ülhetett az ország nya­kára az a törpe kisebbség, am­ el úgy viszonylik a nemzet ősi törzsé­hez, mint a tölgyhöz a rajta és be­lőle élő fagyöngy. Nem szívesen osztályozzuk az or­szág népét, de azt az igazságot sem­miféle demokrata szenteltvíz sem moshatja le, hogy vannak itt bizo­nyos rétegek, amelyeknek követelési jogát örökre elhegedülte Szent Dá­vid. És ha a követelők füle nem hallotta, vagy nem értette volna meg ezt a muzsikaszót, mert hangját túl­­harsogta Benesék rezesbandája, en­nek kellemetlen következményeiért vállalják is a felelősséget. Úgy látjuk ugyanis, hogy ezek az urak­ a falu hangulatát illetően végzetes tévedés­ben ringatóznak. Tagadhatatlan, hogy volt idő, mikor ezek az urak a nem­zeti harag visszaütő keze ellen de­fenzívában voltak. A falu ökle ak­kor majdnem mozdulatlanul pihent. Nem vette ki részét a támadó harc­ból, melynek büntető expedíció jel­lege nem mindenben egyezett meg az ő ízlésével. Az eseményeket azonban éles szem­mel figyelte és minden oldalvágást felrótt a mestergerendára, ami ép­pen Vázsonyiék mai támadó kedvű legényei részéről a csizmásokat ér­te. Azt is látta, hogy a büntető ex­pedíciósok kezéből Trianon, szaná­­lás, konszolidáció és börze egyre-más­­ra csavarja ki a fegyvert, a defen­zívában állók pedig nemcsak meg­szabadulnak az ostromtól, de egyre jobban tollasodnak gazdaságiig, jó­zan ésszel ennek eredménye most már a belső béke, a termelő munka kellett volna, hogy legyen. Ha nem ez lesz, hanem az, hogy Vázsonyiék defenzívából offenzívába mennek át, ne gondolják, hogy a falu ezt összetett kezekkel fogja­ nézni. Az ügyészség vádirata a frankhamisítók ellen A hetvenhét oldalas vádiratot vasárnap kézbesítették a vádlottaknak és a M. T. I. útján nyilvánosságra hoz­ták — Zadravecz püspököt és Baross Gábort is vád alá helyezték — A vádirat érdekes új adatai — Nádosy nem teljesítette a miniszterelnök parancsát — Windisch­­grätz tíz milliárdot költött a hamisításra — Hatezer hamis bankjegy hollétéről nem tudnak — A vádlottak hazafias célokkal védekeznek — Ezt ugyan nem tud­ták igazolni, de ellenkezőjét sem lehet bizonyítani A budapesti királyi ügyészség a frankhamisítók ügyében a vádiratot el­készítette és a vasárnap folyamán a vádlottaknak kézbesítette. A 77 oldalra terjedő vádirat Win­­dischgratz Lajos herceget mint tettest, Gerő László mérnök altanácsnokot, Vi­­rágh Jánost, az állami térképészeti in­tézet fényképészeti osztályának vezető­jét, Pa­ragh Ferencet, a térképészei in­tézet főművezetőjét, Haála Józsefet, az intézet főelőadóját, Ágoston Árpádot, az intézet művezető tisztviselőjét, Kiss La­jos Kornélt, az intézet tisztviselőjét, Velősy Bélát, térképészeti segédműveze­­tőt, Scharf Nándor, térképészeti inté­zeti tisztviselőt, Hampel Ferenc térké­pészeti intézeti művezetőt, Spanning László, térképészeti intézeti művezetőt, Nádassy Imrét, állásától felfüggesztett magyar királyi államrendőrségi országos főkapitányt, Rába Dezső magántitkárt, Hajts Lajos nyugalmazott vezértanácsno­kot és Kurtz Sándort, a térképészeti intézet főtanácsnokát, mint bűnsegédi bűnrészeseket pénzhamisítás büntette elmér. fizzal vádolja, hogy Windischgratz 1923., 1924. és 1925. években, közelebbről meg nem határozható időben, főleg azonban 1925 nyarán Budapesten abból a célból, hogy valódi értékű pénz gya­nánt forgalomba tétessenek, külföldön folyamatban levő mintegy 28—30.090 darab francia ezerfrankos papírpénzt utánoztatott. Az 1925 szeptemberében az állami térképészeti intézetben elkészült összes hamisítványokat a forgalom-rahozatal előkészítése céljából előbb Zadravecz István tábori püspök lakására, majd a saját lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállít­tatta és Janko­vich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és Schwetz Tibor által forga­lomba hozta. Gerő László Windischgratz felhí­vása folytán a papíranyag előállításá­hoz szükséges papirgép anyagot, nem­különben az ahhoz szükséges gépeket megszerezte és Budapestre szállíttatta s itt a térképészeti intézet épületében felállította, az ezerfrankos bankjegyről fényképfelvételeket és kliséket készített és ezek segítségével magukat a hami­sítványokat kinyomatta. Nádosy a pénzhamisí­táson kívül okirathamisí­­tásban is bűnös A vádirat ezután felsorolja, hogy a térképészeti intézet vád alá helyezett alkalmazottai hogyan és miképen vet­tek részt a hamis bankjegyek techni­kai előállításában, majd így folytatja: Nádosy Imre a pénzhamisítás el­követéséhez előzetesen hozzá­járult, az ebből a célból tartott megbeszélése­ken több ízben részt vett, a pénzhami­sítás műveleteinek egyes részleteiről ma­gát tájékoztatja, továbbá tevékeny részt vett a hamis pénz forgalombahozatalá­­ban azáltal, hogy a hamisítványok ér­tékesítése céljából megtartott tanácsko­zások némelyikén jelen volt; hat egyén részére hamis útlevelet szerzett, mint közhivatalnok, három magyar útlevelet ha­mis­­ta ott. Jankovich Arisztid részére futárigazolván­yt szerzett; végül Baross Gábor postatakarékpénztári vezérigaz­gatót arra bírta rá, hogy a Manko­­vich György és Béla által elzálogosí­tott 150 darab hamis ezerfrankos bank­jegy kiváltása céljából 400 millió ko­rona kölcsönt utaljam ki Mankovich Béla kezeihez. Rába Dezső Windischgratz utasításá­hoz képest a papíranyagot Kölnből Bu­dapestre, a térképészeti intézetbe szállí­totta, továbbá a hamisítványok forga­­lombahozatalát is elősegítette, a hami­sítványok forgalombahozatalára vállal­kozók részére szükséges útiköltséget Jan­­kovichnak átadta. Hajts Lajos mint a­­ intézet veze­tője, saját felelősségére hozzájárult, hogy Gerő a munkálatok előkészítésé­hez hozzáfogjon, a vezetése alatti inté­zetet ily célra átengedje, sőt abba is beleegyezett, hogy az intézet egyes mű­szerei is igénybe vétess­enek. Kurtz Sándor ellen u­gyancsak az a vád, hogy saját felelősségére hozzá­járult Gerő munkálatainak a térképé­szeti intézetben való folytatásához és befejezéséhez. A vádirat az előzetes, letartóztatás­ban levő büntetlen előéletű ifj. Andor Endrét, Schwetz Tibort mint tettese­­ket, a szabadlábon levő büntetlen elő­életű Ferdinandy Lászlót,­­Héder Jáno­st, az előzetes letartóztatásban levő Wink­­ler Istvánt, a szabadlábon levő Zadra­vecz Istvánt s az előzetes letartózta­tásban levő Szörtsey Józsefet mint bűn­segédi bűnrészeseket vádolja hamis pénz forgalombahozatalának bűntette miatt. Zadravecz is részt vett a hamis frankok osztályo­zásában. Zadravecz István a bűntettet szán­dékosan megkönnyítette és elős kezdi.

Next