Új Barázda, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
m» február 2. ^8 ICOO 1*0 Fólia W. 26. «, ELŐFIZETÉSI msi efféle évre 230 000 kor., Mi évre 110.000 kor., negyed évre 58.000 kor., egy hónapra 20.000 kor. Egyes példány éra 1000 kor., valérnapokon 1500 korona. — Hirdetéseket milliméter díjesadés szerint veje fel a kladdhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG: TI. kerület, O-utca 10. lin. Telefon Mérnök: T42-49,1098-04, éjjel T140—W KIADÓ HIVATAL: TI. kerület, Ó-utca 10. szem Telefon Mérnök : T42-49,1098-04, éjjel T140-71 Ki követelhet? — Követeljük, hogy Bethlen távozzék! Ez van ráírva arra a korteslobo-iróra, amelynek nyele Sauerwein, énylő gombja Benes, cafrangja a hamis frank, hordozója Vázsonyi Vilmos, alatta szocialisták, radikálisok, októbristák, szabadkőnüvesek, kommunisták, emigránsok, volt és reménybeli szovjettagok zagyva serege nyüzsög. Paródiája, megforditottja ez a sokszínű társaság Amiensi Péter hajdani gyülevész keresztes hadára", amelyet Kálmán királyunk szétvert, mert Isten nevében rabolni kezdett. Gyülevész had — a magyar kettős kereszt ellen! Ki adott ennek a hadnak felhatalmazást arra, hogy a magyar nép nevében fellépni és követelni merjen? Hol van az a talaj, amelyben ez az idegen szemmel ojtott csenevész cserjeerdő gyökerezik? Hol van a tömeg, amelynek nevében jogot mer formálni ahhoz, hogy a nemzet sorsának intézésébe. Beleszóljon? Hiszen ez a sereg csak vezérekből és alvezérekből áll, kiknek kilencven százaléka legalább olyan idegen, mint a megboldogult közös ármádia granicsárjai voltak, a nemzet fiaiból rekrutálódott legénysége pedig egy maroknyi sincs. Vezérei ezenfelül olyan hősök, akik komoly veszedelmek idején az orrukhegyét sem merték szabad levegőre kidugni. Hol volt Vázsonyi úr, mikor Szamuelly a magyar falu népét akasztotta? Hol volt akkor, mikor egyes mostani híveinek titkos cimborái rohamkéssel mérték az igazság testét a forradalmi törvényszékek bellértékein? Követelik Bethlen távozását?! Már engedelmet kérünk, de ebben az országban ezentúl megnézzük ám, hog ki az, aki valamit követel. Mert hogy valakinek itt követelni legyen joga azt meg is kell szolgálni. Ezt a jogot itt többé senki meg nem veheti a zsibvásáron. Sem pénzért, sem hangért. Meg kell érte szolgálni legalább kétszer hét esztendeig, mint Jákobnak Ráchelért. Egyfolytában becsületesen, télen úgy, mint nyáron, hét szűk esztendőben úgy, min bőségben. Nem úgy, mint Vázsomi Ur szette, aki a hét szűk esztendőt a svájci patkánylyukban bújta meg annak elteltével meg összecsókolózt azokkal, akik elől állítólag megfutott és most az ő támogatásukkal szeretne a mi hátunkra ülni, akik a sovány esztendőkben keservesen megbűnhődtak itt, e szerencsétlen földön a múltat és jövendőt. Nem szeretnők, ha meg kellene mutatnunk a követelők hadának a falu öklét, de ha még sokáig tart a handa-banda, erre is rá fog kerülni a sor. Mert előbb-utóbb tűrhetetlenné válik, hogy itt olyan emberek álljanak elő követelésekkel és kapkodjanak a kormány gyeplője után, akiknek erre joguk soha nem volt, vagy ha volt, azt isteni és emberi törvények szerint mindörök eljátszották. Értsék meg hát, hogy Csak egyszer volt Budán kutyavásár. Csak egyszer ülhetett az ország nyakára az a törpe kisebbség, am el úgy viszonylik a nemzet ősi törzséhez, mint a tölgyhöz a rajta és belőle élő fagyöngy. Nem szívesen osztályozzuk az ország népét, de azt az igazságot semmiféle demokrata szenteltvíz sem moshatja le, hogy vannak itt bizonyos rétegek, amelyeknek követelési jogát örökre elhegedülte Szent Dávid. És ha a követelők füle nem hallotta, vagy nem értette volna meg ezt a muzsikaszót, mert hangját túlharsogta Benesék rezesbandája, ennek kellemetlen következményeiért vállalják is a felelősséget. Úgy látjuk ugyanis, hogy ezek az urak a falu hangulatát illetően végzetes tévedésben ringatóznak. Tagadhatatlan, hogy volt idő, mikor ezek az urak a nemzeti harag visszaütő keze ellen defenzívában voltak. A falu ökle akkor majdnem mozdulatlanul pihent. Nem vette ki részét a támadó harcból, melynek büntető expedíció jellege nem mindenben egyezett meg az ő ízlésével. Az eseményeket azonban éles szemmel figyelte és minden oldalvágást felrótt a mestergerendára, ami éppen Vázsonyiék mai támadó kedvű legényei részéről a csizmásokat érte. Azt is látta, hogy a büntető expedíciósok kezéből Trianon, szanálás, konszolidáció és börze egyre-másra csavarja ki a fegyvert, a defenzívában állók pedig nemcsak megszabadulnak az ostromtól, de egyre jobban tollasodnak gazdaságiig, józan ésszel ennek eredménye most már a belső béke, a termelő munka kellett volna, hogy legyen. Ha nem ez lesz, hanem az, hogy Vázsonyiék defenzívából offenzívába mennek át, ne gondolják, hogy a falu ezt összetett kezekkel fogja nézni. Az ügyészség vádirata a frankhamisítók ellen A hetvenhét oldalas vádiratot vasárnap kézbesítették a vádlottaknak és a M. T. I. útján nyilvánosságra hozták — Zadravecz püspököt és Baross Gábort is vád alá helyezték — A vádirat érdekes új adatai — Nádosy nem teljesítette a miniszterelnök parancsát — Windischgrätz tíz milliárdot költött a hamisításra — Hatezer hamis bankjegy hollétéről nem tudnak — A vádlottak hazafias célokkal védekeznek — Ezt ugyan nem tudták igazolni, de ellenkezőjét sem lehet bizonyítani A budapesti királyi ügyészség a frankhamisítók ügyében a vádiratot elkészítette és a vasárnap folyamán a vádlottaknak kézbesítette. A 77 oldalra terjedő vádirat Windischgratz Lajos herceget mint tettest, Gerő László mérnök altanácsnokot, Virágh Jánost, az állami térképészeti intézet fényképészeti osztályának vezetőjét, Paragh Ferencet, a térképészei intézet főművezetőjét, Haála Józsefet, az intézet főelőadóját, Ágoston Árpádot, az intézet művezető tisztviselőjét, Kiss Lajos Kornélt, az intézet tisztviselőjét, Velősy Bélát, térképészeti segédművezetőt, Scharf Nándor, térképészeti intézeti tisztviselőt, Hampel Ferenc térképészeti intézeti művezetőt, Spanning László, térképészeti intézeti művezetőt, Nádassy Imrét, állásától felfüggesztett magyar királyi államrendőrségi országos főkapitányt, Rába Dezső magántitkárt, Hajts Lajos nyugalmazott vezértanácsnokot és Kurtz Sándort, a térképészeti intézet főtanácsnokát, mint bűnsegédi bűnrészeseket pénzhamisítás büntette elmér. fizzal vádolja, hogy Windischgratz 1923., 1924. és 1925. években, közelebbről meg nem határozható időben, főleg azonban 1925 nyarán Budapesten abból a célból, hogy valódi értékű pénz gyanánt forgalomba tétessenek, külföldön folyamatban levő mintegy 28—30.090 darab francia ezerfrankos papírpénzt utánoztatott. Az 1925 szeptemberében az állami térképészeti intézetben elkészült összes hamisítványokat a forgalom-rahozatal előkészítése céljából előbb Zadravecz István tábori püspök lakására, majd a saját lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállíttatta és Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és Schwetz Tibor által forgalomba hozta. Gerő László Windischgratz felhívása folytán a papíranyag előállításához szükséges papirgép anyagot, nemkülönben az ahhoz szükséges gépeket megszerezte és Budapestre szállíttatta s itt a térképészeti intézet épületében felállította, az ezerfrankos bankjegyről fényképfelvételeket és kliséket készített és ezek segítségével magukat a hamisítványokat kinyomatta. Nádosy a pénzhamisításon kívül okirathamisításban is bűnös A vádirat ezután felsorolja, hogy a térképészeti intézet vád alá helyezett alkalmazottai hogyan és miképen vettek részt a hamis bankjegyek technikai előállításában, majd így folytatja: Nádosy Imre a pénzhamisítás elkövetéséhez előzetesen hozzájárult, az ebből a célból tartott megbeszéléseken több ízben részt vett, a pénzhamisítás műveleteinek egyes részleteiről magát tájékoztatja, továbbá tevékeny részt vett a hamis pénz forgalombahozatalában azáltal, hogy a hamisítványok értékesítése céljából megtartott tanácskozások némelyikén jelen volt; hat egyén részére hamis útlevelet szerzett, mint közhivatalnok, három magyar útlevelet hamista ott. Jankovich Arisztid részére futárigazolványt szerzett; végül Baross Gábor postatakarékpénztári vezérigazgatót arra bírta rá, hogy a Mankovich György és Béla által elzálogosított 150 darab hamis ezerfrankos bankjegy kiváltása céljából 400 millió korona kölcsönt utaljam ki Mankovich Béla kezeihez. Rába Dezső Windischgratz utasításához képest a papíranyagot Kölnből Budapestre, a térképészeti intézetbe szállította, továbbá a hamisítványok forgalombahozatalát is elősegítette, a hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók részére szükséges útiköltséget Jankovichnak átadta. Hajts Lajos mint a intézet vezetője, saját felelősségére hozzájárult, hogy Gerő a munkálatok előkészítéséhez hozzáfogjon, a vezetése alatti intézetet ily célra átengedje, sőt abba is beleegyezett, hogy az intézet egyes műszerei is igénybe vétessenek. Kurtz Sándor ellen ugyancsak az a vád, hogy saját felelősségére hozzájárult Gerő munkálatainak a térképészeti intézetben való folytatásához és befejezéséhez. A vádirat az előzetes, letartóztatásban levő büntetlen előéletű ifj. Andor Endrét, Schwetz Tibort mint tetteseket, a szabadlábon levő büntetlen előéletű Ferdinandy Lászlót,Héder Jánost, az előzetes letartóztatásban levő Winkler Istvánt, a szabadlábon levő Zadravecz Istvánt s az előzetes letartóztatásban levő Szörtsey Józsefet mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja hamis pénz forgalombahozatalának bűntette miatt. Zadravecz is részt vett a hamis frankok osztályozásában. Zadravecz István a bűntettet szándékosan megkönnyítette és elős kezdi.