Új Barázda, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
! 1926MM- J jepünk mád száma 12 oldal 1926 au^^PSes^l Ára 1500 korona _ Budapest, Vili, évi. 172. sz. e-évi erre 220 000 kor., SZERKESZTŐSÉG: II. kerület, Ontc* 10. szám. hötJ^a ac.ooo^r. tw»%«d»Df4r. tooofcarf. Megjelenik hétfő kivételével mindennap al.T4vT4k’íntnf rt4’n*4^71 vaftrnapokon 1500 koron*. — HirdoUtekot mulll- ** ! KIADOHITATAA, TI. kerfikt, Ontea 10. film míter dttozabit* szerint vesz fel • kiadóhivatal. Telefonszamok: : T43-49, E998-04,éjjel T140— 71 tg*-hang A szanálás ! Amikor azt olvassuk, hogy Poincaré a tisztviselők egy részét el akarja bocsátani, fel akarja emelni az összes közvetett és közvetlen adókat, megdrágítja a postát, a vasutat se mindazoknak a cikkeknek az árát, amelyek az államnak monopóliumszerű jövedelmet hajtanak, azt mondhatnék, hogy íme, aki másnak vermet ás, maga esik bel. Mert Poincaré rendszere nem más, mint az a bizonyos összezsugorodás, amelyre a trianoni és egyéb békék a legyőzött államokat kényszerítették. Távol legyen azonban mindenkitől a káröröm, mikor a francia szanálásról olvas. Sem magunknak nem használunk, sem ellenségeinknek nem ártunk, ha közönséges kárörömmel azt állapítjuk meg, hogy a győzteseket is utolérte az összezsugorodás nemzetközi betegsége. Sokkal helyesebben cselekszünk, ha a francia szanálás példájából azt a kétségtelen igazságot szűrjük le, hogy a fejfájást és a csonttörést, csak úgy, mint az államcsőd betegségét, mindenhol a világon egyformán kell gyógykezelni. Nálunk a politikai kuruzslók ráolvasásokkal és sashalmi asszony módjára mindenféle politikai babonákkal akartak a beteg országon segíteni és hangos volt a radikális bérek, még azoktól a példálózásoktól is, amelyek a külföldi, hozzájuk lelkileg közelálló kormányok ténykedéseire utaltak. Azt szerették volna elhitetni a közvéleménynyel, hogy a magyar kormány égbekiáltó bűnt és hibát követ el, amikor emeli az adókat és szűkebbre fogja az egész vonalon az államháztartásnak és ezzel együtt a magánháztartásoknak gyeplőjét. Azt hirdették, hogy ők jobban és különben tudnák elintézni a dolgokat, radikális módra, olyan módra, amilyen például Franciaországban virágzik. És most Franciaországban Poincaré radikális szanálási politikája virágzik, az a politika és az a módszer, amely nálunk is és Németországban is talpraállítani segített az államháztartás megrendült mérlegét. Ez az egyik következtetés, amelyet a francia szanálásból ismételten le kell vonni. A másik következtetés pedig nem más, mint az, az e helyen már sokszor hangoztatott igazság, hogy botorul cselekszik a győztes, ha legyőzött ellenségei hulláiból akar védőbástyát emelni. Botorul cselekszik, mert nagyon könnyen megkaphatja a végzetes és gyógyíthatatlan hullamérgezést. Franciaország a maga kérlelhetetlenül tobzódó győzelmi politikájával ehhez a veszedelemhez jutott el. Súlyos maláriát kapott a győzelem lázától és most maga is kénytelen az összezsugorodás módszerével gyógykezelni saját magát. Lehetetlenség, hogy a kijózanodott francia nép, amelynek tömegei a szanálás következtében összekuporgatott vagyonukat veszítik, de ne lássa, hogy annak a nagy betegségnek, amelyben az ország sínylődik, a szuronyok békéje az oka. A szuronyok békéjét kell tehát kitörölni a történelemből. Helyébe bele kell iktatni a lelkeknek őszinte békéjét. Azt a békét, amely megnyugvást, biztonságot és munkaalkalmat jelent világszerte. Azt a békét, amely nem kényszeríti a győzteseket arra, hogy alkotó munkára hivatott emberek tízezreit tartsák fegyverben csak azért, hogy a jogtalanul szerzett vagyont meg tudják tartani. Mert ennek a vagyonnak kamatai nem fedezhetik a megőrzésnek ilyen drága költségeit. A francia szanálás csak akkor lesz igazán »radikális« szanálás, ha Poincaré nem áll meg azoknál a rendszabályoknál, amelyeket belföldön tervez, hanem kiterjeszkedik a külpolitikai teendőkre is és minél előbb megteszi a javaslatot a Népszövetségnél a békék revíziójára vonatkozóan. Háromezer falusi ház épül tizennyolcmillió aranykoronából Kilencezer házhelyes juthat anyaghitelhez — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától . A földreform házhelyeseinek a kormány további kölcsönnel teszi lehetővé a házhelyek beépítését. A falusi lakásépítési akció eddig is kiváló sikerekre mutathat, mert hiszen éppen a kormány messzemenő gondoskodása eredményezi, hogy a házhelyeken akadálytalanul folyik a házak építése. Több mint tízezer házhely beépítéséről van szó, amely rendes viszonyok között is a megoldást egyszerre lehetetlenné tenné. A jelen gazdasági helyzet ellenére is azonban a kormány — átérezve az új otthonok teremtésének messzeható jelentőségét — a legnagyobb eréllyel vette gondoskodásba a házhelyesek ügyét. Természetesen nem mindegyik házhelyes szorul kormánytámogatásra, igen sokan pedig csak bizonyos hozzásegítésre szorulnak. Maguk a kislakásépítők megelégedéssel gondolnak ama segítésekre, amelyeket a kormányzattól nyertek, ideértve, amint ismeretes, az igen olcsó és kiváló minőségű építkezési anyagot. Nem mulaszthatjuk el megemlteni azt a csodálatos jelenséget, hogy bár a szocialisták mindent támadnak, ami létezik és amit a kormány tesz, a kormánynak a házhelyek felépítése körül kifejtett ténykedéseit mégsem tudják gáncsolni. Azt természetesen nem is kell mondani, hogy dicsérő szó sem hangzik el az ő részükről, mert hiszen nekik egyedüli céljuk a mindenben gáncskeresés. Most újra háromezer falusi ház, háromezer boldog otthon felépítése válik lehetővé a falusi lakásépítésre a kormány által előirányzott és már rendelkezésre álló tizennyolcmillió aranykoronából. Ebből az összegből összesen háromezer falusi ház épülhet a teljesen vagyontalanok részére és további kilencezer házhelyhez jutott kap kisebb-nagyobb hitelt építkezési anyagok formájában. Ezen újabb, nagyszabású felkarolása a házhelyhez jutottaknak kétségtelen és újabb bizonyítéka — minden támadás ellenére is , hogy a kormány és a kormányzó Kisgazdapárt egyetlen alkalmmat sem mulaszt el, hogy a vidék legégetőbb kérdéseit megoldás felé vigye. Bacher Emilnek édes, kedves emléke a Jelenlegi ügyek w©it vezérigazgató mosolyogva Is©széS arról a „megpróbáltatásról" — Ma hirdeti® ki3511© a vizsgálóbiró végzését — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbirája mára maga elé idézte Bacher Emilt és kihirdette előtte az ügyészség indítványára vonatkozólag hozott határozatát. Amíg Bachert bevezethették a vizsgálóbíró elé, az előszobában védők beszélhettek vele a detektívek jelenlétében. Bacher kijelentette, hogy ebben az évben aligha mehet szabadságra, mert nagyon sokat kell dolgoznia. Az egyik védő azzal vigasztalta, hogy ha meggyógyult, ez az egész megpróbáltatás csak emlék marad. — Igen, édes, kedves emlék! — hagyta helyben Bacher Emil mosolyogva az ügyvéd megjegyzését. A vezérigazgató úr azonban akkor mégsem mosolygott, amikor a vizsgálóbíró kihirdette előtte, hogy hűtlen kezelés és csalás bűntette címén elrendeli ellene a vizsgálati fogságot. Egyébként a Végzés ellen az ügyvédek felfolyamodást jelentettek be. Hogy Bacher Emilnek egy jónéhány milliárdos csalás és hűtlen kezelés ügye csak annyira fontos, amennyire egy emlék szerepet játszhatik az ember életében, az esetleg reá vall, akinek a vagyona a közönséges halandók képző-öt kétségét is megaidja. Bacher Emil, úgy látszik, még mindig abban az édes-kedves reményben ringatja magát, hogy ezt a kis hűtlen kezelési és csalási ügyet simán megússza s az egész könnyen elfelejthető, de azért mégis olyan édes-kedves emlék lesz előtte. Vájjon azonban annak a sok száz embernek, akiket Bacher Emil romlásba döntött, nyomorba tisztáit, szintén csak édes-kedves emlék lesz Bacher Emil? Ők is majd olyan kedves megemlékezéssel gondolnak vissza a volt vezérigazgató üzelmeire? Bizony, ha Bacher Emilben csak egy csöpp emberi érzés és lelkiismeret volna, szánnia kellene tettét, sajnálnia kellene a becsapott, megcsalt, utcára dobott szerencsétlenek sorsát, a magáét pedig nincsen is joga olyannak feltüntetni, mintha abban ez a szomorú ügy csupán egy édes-kedves emléket jelenthetne. WWVWWVWWWVWWVWWWS/VVVVvVVVV'/V Minden újságárustól követelte az „iU BARÓZDA'. Zs