Új Barázda, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)

1927-08-02 / 173. szám

jfej 9 , AT­­ ■■ ff 1927 augztsattts 2, kedd 61 ÍíBŐl* ^OFIZETÉSI ÁRAK: egész évre 17 pengő, fél SZERKESZTŐSÉG: VI. kerület, Ó-utca 10. szám, hó­napra Tpengő DOriner. Egyes példány ára (TE Megjelenik hétfő kivételével mindennap Telefon­számok: T 242-49, L 998-04, éjjel T140-71, vasárnapokon 10 fillér. — Hirdetéseket maH­ KIADÓHIVATAL? VI. kerület, Ó-utca 10. szám. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefon­számok :T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71 Felesége és leánya megmérgeztek egy gazdát Tizenötből kettő! Tizenöt budapesti kofa állott ma bí­ró előtt árdrágítással vádolva. A bí­róság a tizenötből elítélt kettőt, fel­mentett tizenhármat. Felmentette pe­dig őket azért, mert beigazolódott, hogy azt az élelmiszert, amit drágán árusítottak, ők maguk is drágán vá­sárolták,­ tehát jogtalan hasznot nem élveztek, nem uzsoráskodtak. A fel­mentő ítéletek tehát teljesen meg­nyugtatóak, mert azt senki sem kí­vánhatja sem a kofától, sem bartol mástól, hogy drágán vett árut olcsón adjon el. A liberális és radikális aszfaltújsá­­gok azonban, amikor egyéb szenzáció hiányában a tizenhárom felmentett és csupán két elítélt kofáról imák hasá­bokra terjedő­­ riportokat, félre nem érthető modorban próbálják kij­élezni ezeket a felmentő ítéleteket a termelővel szemben. Szegény pesti kofák, — ilyenformán siránkoznak, — persze hogy drágán vásárolnak, mert hát a zöldbabot, meg a tököt drágán adja a termelő. És majdnem a falu felé mutogatnak, hogy ott tessék raz­ziát csinálni, mert ott vannak a drá­gítók. Pedig hát azért a zöldborsóért, amit nyolcvan fillérért adott Buda­pesten a kofa, legfeljebb tizenöt fil­lér a valóságos termelőé. Ennyi is csak akkor, ha értékesítés, főleg szál­lítás szempontjából nagyon jó vidé­ken lakik. Ellenkező esetben vagy el sem tudta adni, vagy a fele árat sem kapta meg. A termelő, aki ezeket a felmentő ítéleteket olvassa, csodál­kozva csapja össze a kezét és még akkor sem tudja megérteni, hogyan emelkedhetett az ő zöldborsójának ára nyolcvan fillérre, ha véletlenül számolóművész. Ezek a felmentő ítéletek éppen az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit a liberális aszfaltlapok nyíltan ugyan nem mondanak, de, mint a kígyó­­büvelők, a köztudatba szeretnének belevisni. Azt bizonyítják, amit mi régen hangoztatunk, hogy az­ árut sem az első, sem az utolsó kéz nem drágít­ja, amelyeken át a fogyasztóhoz ke­rül. A termelő nem drágíthat, mert az árakat nem ő állapítja meg, az a kéz pedig, amely­­az árut a fogyasztó­hoz juttatja, legtöbb esetben már nem is bírna drágítani, mert ő maga is olyan drágán vesz, hogy ha ezt még tetézné, nyakán maradna az áru. Az igazi árdrágítókat azon a hosszú útvonalon kell keresni, amit az áru a termelő, földjeitől a piacig, meg­tesz. Ott állanak ezek az árdrágítók, mint a­­vasúti sínek mellett a telegráf­­póznák, vagy még ennél is sűrűbben és ha nincsenek is egy dróttal össze­kapcsolva, legalább is egy húron pen­­dülnek. Ezekből a telegráfpóznákb­ól kell a fölöslegeseket kivágni, mind­járt olcsóbb lesz Budapesten a zöld­borsó. Igaz, hogy ez amolyan gyökerestől való gyomirtás féle munka és igaz, hogy sokaknak lesz kellemetlen, de az is igaz, hogy el kell végezni. Még­pedig miné­ alaposabban. Az élelmi­szernek a termelőtől­ a fogyasztóig nem tehervonaton, vagy bumfön kell eljutnia, amely minden árdrágító stá­ció előtt megáll, hanem lehetőleg di­­rekt vonatokon, amelyek az árdrágító stációk előtt csak fütyülnek. Egy ter­melőn és egy közvetítőn kívül nem élhet még tíz ember abból, hogy én zöldborsót, vagy zöldbabot eszem, vagy, hogy sült krumplit akarok va­csorára. Okosan gazdálkodjanak a kölcsönnel a községek A b­elügyminiszter Snt@Gme — A községek a kor­mány előzetes engedélye nélkül nem vehetnek fel kölcsönt A belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben a községi kölcsönök fel­vételére nézve megállapítja, hogy az önkormányzati gazdálkodás nincs min­dig összhangban, az állam pénzügyi politikájának ama céljával, hogy ta­karékos és tervszerű gazdálkodással az ország gazdasági erejét foko­zza. Vizs­gálatai során azt tapasztalta a bel­ügyminiszter, hogy egyik-másik önkormányzati tes­tület, kényszerítő ok nélkül, a békeévek arányait meghaladó módon költekezik, beruházó munkája sokszor ötletszerű és nincs arányban az önkormányzat anyagi erejével. Ez a gazdálkodás megfonto­latlan és tervszerűtlen, a közterhet nö­veli, tehát nem felel meg az önkor­mányzat érdekeinek. Különösen aggá­lyosnak mondja a rendelet, hogy az önkormányzati testületek kölcsönök ér­dekében részint közvetlenül a külföldi pénzpiachoz fordulnak, másrészt hitel­igényeikkel a hazai bankokat áraszt­ják el. A tömeges, elaprózott és rendszer­telen hitelkeresés kedvezőtlen benyo­mást kelt a külföldön, ami az ország hitele szempontjából hátrányos, to­vábbá a céltudatos hitelpolitikának út­jában áll. A miniszter felhívja a vármegyei és városi törvényhatóságok közönségét, hogy kölcsön felvétele iránt csak ak­kor indítsanak tárgyalásokat, ha erre irányuló határozatukat a kormá­nyható­­ság már jóváhagyta, mert a jövőben a kormány nem hagyja jóvá azoknak a kölcsönöknek felvételét, amelyhez előzetesen hozzá nem járult. Károly herceg jogot érez arra, hogy személyesen lépjen közbe Romániában Ha a román nép hívni fogja, eleget tesz a kíván­ságnak — A trónutódlási jogról való lemondását kikényszerítették — Az extrónörökös feltűnést keltő nyilatkozata Megírtuk annak idején, hogy Károly herceg, a volt román trónörökös az egyik párisi lap munkatársa előtt han­goztatta, hogy a trónöröklés kérdésében csak atyja temetése után kíván nyilat­kozni. Párisi jelentés szerint Károly herceg most ennek az ígéretének meg­lepő formában eleget is tett. _ Másfél évvel ezelőtt _ mondotta Károly herceg,­­ egyes személyek ré­vén és bizonyos eszközökkel kényezet vettük arra, hogy le­mondjak jogaimról. Nekem, mint román férfinak és mint atyának, kötelességem őrködni a nem­zet nagyságán, hogy fiam, ha annak ideje elérkezik, érintetlen örökséget vegyen át. Ez a helyzet jogot ad nekem arra, hogy személyesen lépjek közbe. Sohasem utasíthatom el magamtól aZt, hogy népem, óhajb­eána ne ne enge­delmeskedjem­, és H­ó szavának, ha­­azt hozzám intézi,- eleget ne­­tegyek. A francia sajtó kedvezőtlenül fogadta a herceg nyilatkozatát s akcóba lépé­sét, amelytől a romániai helyzet fel­bontását félti. Az olasz képviselők őszkor látogatnak e hozzánk Turatti, az olasz fascista párt, főtit­kára, az alábbi levelet intézte Almási J Lászlóhoz, a magyar kormánypárt el­nökéhez: „Igen tisztelt Barátom! Szives so­rait hálás köszönettel megkaptam. Az olasz képviselők látogatását őszre állapítottuk meg. Nagyon sajnálom, hogy a többiekkel én, aki egy régi ga­­ribaldista és hazafias családnak gyer­meke vagyok, a látogatáson személye­sen nem , vehetek részt és nem csodál­hatom hazájuknak szépségét, amely mindnyájunk előtt igen kedves. Fogad­ja kiváló tiszteletem nyilvánítását. Turatti. A hatalmas Szemere vágyom örököseinek regényes házassága Szemere István anyja hiába igye­kezett lebeszélni fiát a házasságb­a Az após nem hipnotizálta versét Megemlékeztünk arról, hogy Szemere Miklós 500 milliárdos hagyatékának egyetlen örököse, a 21 éves Szemere István és menyasszonyának, dr. Halmos Károly abaújtéri földbirtokos 22 éves Irén nevű leányának házasságát Hoyos grófné, Szemere István anyja minden­képen meg akarta akadályozni. Leg­utóbb egy idegorvost vitt el a grófné Abaújtérre, ahol fia is tartózkodott, hogy vizsgálja meg őt, mert azt hiszi, hogy Halmos Károly hipnotizálta a fiút s ez akaratán kívül kénytelen elvenni a menyasszonyát. Az anya minden igye­kezete hiábavaló volt, hogy fiát le­beszélje erről a házasságról s végre, amikor Szemere István öngyilkossággal fenyegetőzött, beleegyezését adta a há­­zassághoz, csupán azt kötötte ki, hogy a vagyonkezeléssel is­ Halmos Károlyt bízzák meg. Szemere István tegnap­­Abaujkéren­ megtartotta esküvőjét s délután már el is utazott feleségével négyhónapos nász­­útra. Az idegorvos, aki Hoyos grófnét el­kísérte Abaujkérre, s aki beszélt Sze­mer­e Istvánnal, megállapította, hogy a fiatalember teljesen ura akaratának ,és nem lehet­ felmenteni beszámítható­­ságának legteljesebb erőssége alól. A fiatalok egyébként — úgy látszik — nagyon szeretik egymást s a csa­­­ládi háborúság csak onnan keletkezett, hogy a házasságukat ellenezték. Sze­mere István egyébként vagyonának­­ke­zdésével nem az apósát bízta meg.

Next