Új Barázda, 1928. június (10. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

A csehek és jótevőik Lehetetlen, hogy a németek elfelej­tették volna, hány katonájuk halálát okozták a­ csehek a háborúban azzal, hogy karjaikat ég felé emelve, átsé­táltak az ellenséghez. Lehetetlen te­hát, hogy a németek rokonszenvet érezzenek az új cseh állam iránt. Ezt maguk a csehek sem hitték soha egy pillanatig sem. Benesék szénájának nagyon rosszul kell állania, hogy most régi jótevőiről megfeledkezve, a németek jóindulatát keresi közép­­európai vámuniós tervekkel, aminek ellenértékeképpen hajlandó volna be­leegyezni abba, hogy Ausztria Né­metországhoz csatlakozzék. Hogy Benesék nagy kártyakeverők és szemfényvesztők, azt megmutatták Trianon előtt, mikor sikerült nekik olyan határokat kiravaszkodni, ami­lyenekről soha nem álmodtak. Akkor azonban csak a forradalmaktól és kommunizmustól ájult kis Magyar­­ország ellen kellett az aknát megásni. A középeurópai vámunió, Németor­szágnak ebbe leendő bekapcsolása és Ausztriának Németországba való be­olvadása azonban már valamivel ha­talmasabb államok cirkulusait érinti, mint amilyen mi voltunk. Angliáét, Franciaországét, Olaszországét. És mert­­a fák még akkor sem nőhetnek az égig, ha történetesen prágai cse­­metéskertben bújtak k­i a földből, Be­­nes úrnak is valószínűleg hamarosan be kell látnia, hogy csak addig kever­hette körömrekoppantás veszedelme nélkül a kártyát, amíg a nagyhatal­mak csak nézték a játékot. Mihelyt azonban a játék az elevenükre megy, a körömrekoppantás halálos bizonyos­sággal bekövetkezik. És mi derül ki ebből? Mai helyze­tünkben kár volna az európai fontos­ságú következményeket kutatni és ele­mezni. Hogy mit fognak csinálni az angolok és mit szólnál, Benes tervei­hez a franciák meg az olaszok, az tisz­tán az ő dolguk. A mi szempontunkból fontos igazságként az derül ki az egész esetből, hogy európai viszony­latban Benes nem­­az a fajsúlyú poli­tikus, akinek magát képzeli és a cse­hek sem azok a nagy legények, akik­nek tartják magukat. Országuk a nagyhatalmak kegyelméből ország és pillanatnyilag csak azért nyomhatnak nálunk többet a világ serpenyőjében, mert nekik szabad fegyverkezni, ne­künk pedig nem. Eljöhet azonban az idő, amikor a népek egyenlőségének elve érvényesülni fog és vagy ők szerelnek le, vagy mi is fegyverkezhe­tünk. . Alapjában véve azonban ugyanazok a nagyhatalmak, amelyek országgá tették őket, esetleg máskép is ren­delkezhetnek felőlük, ha azt fogják látni, hogy nem bízhatnak bennük, mert hadi erényük a kézfeltartásnál végződnek. / ...­­ ^ Kl.­ 1928 június­­, péntek «JrB VJP TIN­C3F Bu«lae8»t.x. 123. «■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre IS pengő, fél- SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: évre 8 pengő 60 f, negyedévre 4 pengő 40 f, egy 1 Budapest, VIII. kerület, József-körut 5. szám. hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f. Megjelenik hétfő kivételével mindennap telefonszámok: József 463—06. j. 463—07, vasárnapokon 13 fillér. — Hirdetéseket mint- József 463—08. — Éjszaka: Teréz 140—II. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám­. Fiókbérlő. A BELGRÁDI OLASZELLENES TÜNTETÉSEK TOVÁBB TARTANAK Véres éjszakai barrikádharc folyt a diákok és csendőrök között az Orosz Cár­ kávéházban Székekkel, asztalokkal, kővel támadtak a diákok a csendőrökre a véres lövöldözésnek számos súlyos sebesültje van — hatvan ember tartóztatott le a csend­őrség (Az „Új Barázda" tudósítójától.) A belgrádi tüntetések tegnap éjszaka olyan véres arányokat öltöttek, ami­lyenekre még nem volt példa. Az egyetemi diákság féket nem ismerő szenvedéllyel folytatja agitációját Mussolini és a fiascista gondolat ellen és tegnap este ezen a címen újból til­takozó gyűlést tartott. A gyűlés után, áttörve a rendőrkordont, a népes kor­zóra vonultak a tüntetők, ahol feltű­­zött szuronyú csendőrök oszlatták szét a tömeget. A tüntetők nagy része ekkor az Orosz cár­ kávéházba vonult, amelyet székekkel, márványasz­talokkal barrikádozott el. A kö­zeledő csendőrökre kőzáport zú­dítottak, egy csendőrt le is fegy­vereztek s a kávéház közönségét ijedt pánik fogta el az esemé­nyek láttára. Egy olasz zászlót a barrikádok mögött elégettek a tüntetők. A csendőrök egyórai közelharc után rést ütöttek a barrikádokon és benyo­multak a kávéházba, mire a tüntetők, akik között sok volt a kommunista munkás, a szálló pincéjében levő El­­corádó-mulatóba menekültek. Hirtelen lövés dördült el, mire a közönség eszeveszetten mene­kült, mert csakhamar általános lett a lövöldözés a csendőrök és a tüntetők között. A tüntetők felhatoltak a szálló emeleti szobáiba és onnan székeket, asztalokat s egyéb tár­gyakat dobáltak le a csend­őrökre. A kávéházi harc, amelyben a beren­dezés nagy része elpusztult, azzal ért véget, hogy a tüntetők megadták ma­gukat. A csendőrök közül kilencen se­besültek meg, a tüntetők között igen nagy a sebesültek száma, köztük a súlyosaké is. A csendőrség 60 embert tartóz­tatott le, köztük 17 diákot, akiket később elengedtek, míg 43 ifjú kommunista munkást továbbra is őrizetben tart. Belgrádból jelentik: A szkupstina mai ülésén Kosanovics képviselő sür­gős javaslatot terjesztett elő, hogy egy tizenöt tagból álló parlamenti bi­zottság vizsgálja ki a legutóbbi tün­tetésekkel kapcsolatos eseményeket. Mindjárt az ülés megnyitása után az ellenzék somiban óriási lárma tört ki, a képviselők a padokat verték és a kormány tagjai felé különféle sértő szavakat kiabáltak. Rablók! banditák! gyilkosok! cső­cselék! kiáltások hangzottak. Az ellenzék és a kormánypárti kép­viselők között több ízben dulakodásra került a sor, miközben ilyen felkiál­tások hallatszottak. Le Mussolinival, a fasizmussal, Olaszországgal! Éljen a jugoszláv Isztria! Perics, a szkupstina elnöke, több ízben kísérletet tett az ülés folytatá­sára, amit azonban a lárma teljesen lehetetlenné tett, annál is inkább, mert az ellenzék közben különféle ha­zafias dalokat énekelt. A lárma kö­rülbelül egy óráig tartott és végül az elnök a nagy zajban bezárta az ülést s néhány perc múlva írásban kihir­dette, hogy a szkupstina üléseit jú­nius 8-áig elhalasztották. Az angol sajtó igen komolynak látja a belgrádi eseményeket és hibás­nak tartja a jugoszláv kormányt, hogy most hirtelen akarja a neb­u­cni egyezmény parlamenti jóváhagyását keresztülvinni, amit hosszú időn át elmulasztottak. Angliában tudják, hogy Jugoszláviának életkérdés a kül­földi kölcsön megszerzése s ezért határozta el magát arra, hogy az angol pénzcsoportok tanácsára ren­dezze Olaszországgal való viszonyát, amely ebben az egyezményben van szabályozva. Hir szerint­­a hatalmak most barátságos uton igyekeznek az ellentéteket Jugoszlávia és Olaszor­szág között elsimítani. Bethlen István gróf is pártolja a gellérthegyi kiállítás tervét A főváros megépítteti a siklót . A kiállítás kétmillió pengébe fog kerülni (Az „Új Barázda" tudósítójától.) A Budapest Fürdőváros Egyesület most tartotta választmányi ülését Jó­zsef Ferenc beíró herceg elnöklésével. Az ülésen Szviezsányi Zoltán ny. mi­niszteri tanácsos tartott beszámolót a Gellérthegyre tervezett nemzetközi fürdőügyi és idegenforgalmi kiállí­tásról. Hangoztatta, hogy Bethlen István gróf miniszterel­nök is nagy fontosságúnak tartja a kiállítás megrendezését. Az előirányzott összeg, amelybe a ki­­állítás kerül, több, mint kétmillió pengő. A főváros hajlandóságot mu­tat a sikló megépítésére. Rotál Henrik műépítész bemutatta a Citadella új terveit, amely szerint sétányokkal, kilátóterraszokkal látják el a Citadellát s benne kávéházat, vendéglőt rendeznek be. Több más előterjesztés elfogadása után a választmányi ülés köszönetét fejezte ki Bethlen István gróf miniszterelnöknek határozott állásfoglalásáért és József Ferenc kir. hercegnek ön­zetlen munkásságáért. A­z Italiáról semmi hir... (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Kingsday-i szikratávirat szerint csü­törtök hajnalig semmiféle jelentés sem érkezett az Italia sorsáról. A szikratávirat beszámol arról is, hogy északi szél fút és havazik... Immár egy hét óta ismétli kétség­beejtő gépiességgel a Gitta di Milano ezt a vigasztalan hírt: az Italiáról semmi hír, szél fúj és havazik... Az egész műveit világ leírhatatlan izga­lommal lesi, várja a jeges északról érkező szikratáviratokat, Olaszország napsugaras földjén harangok konga­nak s imák szárnyalnak az ég felé Nobiléért és társaiért, a világ rádió­amatőrjei szívszorongva lesik, kutat­ják, nem kapják-e el az eltűnt lég­hajó segélykiáltásának egy-egy elté­vedt­ foszlányát és Északról semmi hír, csak annyi, hogy fúj a szél és ha­vazik, kavarog a hóvihar... talán már szemfedője Észak mártírjainak... Ma már — sajnos — igen kevés a valószínűség, hogy a Nobile tábornokok életben vannak. A mentőexpedíciók szervezése a leglázasabb gyorsaság­gal folyik ugyan, de az eddigi kutatá­sok eredménytelenségei nem sok re­ménnyel biztatják az elkövetkezendő­ket sem. Tengerészeti körökben az a vélemény alakult ki, hogy az Itáliát valószínűleg a Spitzbergák északi partvidékén, a Hinlopen-szoros északi bejáratánál érte a katasztrófa, minthogy ez a pont a Spitzbergák legveszedelmesebb helye, ahol úgy­szólván állandóak a viharok. Kings­­day-ból most újabb síjárőrt küldenek ki, hogy átkutassa a Hinlopen-szoros bejáratának környékét. A Gitta di Milano a jégtörésre különösképpen alkalmas Hobby és Braganza halász­hajókkal egyetemben ismét megkísérli az északra való előrehatolást. A re­pülőgépekkel szervezendő expedíció a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszo­nyokra való tekintettel nagy nehéz­ségekbe ütközik, a fasiszta kormány azonban ebben az irányban is meg­tesz minden intézkedést.

Next