Új Barázda, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
A kisgazda-kérdés írta Farkas Elemér dr., országgyűlési képviselő „Kisgazdák" címmel foglalkozik egyik jeles publicistánk, a kisgazdaproblémával. Hálás téma politikus, publicista részére egyaránt. A jobbágyság felszabadítása óta alig volt kérdése a magyar közéletnek, mely nagyobb néprétegeket érdekelt volna és mely többféle szempontból lett volna megvilágítható, mint a kisgazdakérdés. Hálás témája az alkotó politikusnak és a tárgyilagos publicistának, aki felismeri, hogy a magyar múlt legközelebbi emlékei az idők gyors rohanása következtében immár csak emlékek, amelyekből ma már megélni nem lehet s ennek folytán könyörtelenül alkalmazkodni kell a megváltozott jelenhez és a jövő megváltozott igényeihez. De nem kevesebb babért termő témája az ellenzéki politikusnak és publicistának is, mert hiszen egy társadalmi rétegnek feltörekvése és fokozott érvényesülése, — nem is beszélve arról az ezernyi, speciális akadályról, amely éppen a mi szomorú helyzetünkben útjában áll ennek a kívánatos érvényesülésnek, — napról-napra újabb jelenségeket, változásokat és eseményeket vet fel, melyek elég anyagot nyújtanak az ellenzéki bírálat számára. Az ellenzéki bírálat azonban ezzel a kérdéssel kapcsolatban rendszerint megfeledkezik egy tényről. A történelmi fejlődés sohasem volt mentes zökkenőktől és sohasem történt meg, hogy egy társadalmi réteg rövid pár év alatt eljusson oda, hogy nyugodtan kifejthesse tevékenységét és átvehesse vezető szerepét. Elég közeli példa erre az a kispolgári társadalmi osztály, mely a francia forradalom zavarai után, sok-sok nehézség és zökkenő közepette vette át lassan uralmát és termelt ki végeredményben egy Clemenceaut, Briandt, vagy egy Poincaret. Az említett cikk írójának kitűnő szeme szokott lenni, ez alkalommal azonban olyan szemüveget tett fel, melynek lencséje egyetlen osztályra, a kisgazdatársadalomra veti a fényt, míg minden más osztályt, célt, érdeket homályban hagy. Nem kétséges, hogy minden követelés, minden megnyilatkozás, mely ennek az értékes s a jövő szempontjából még igen sok kincset magában rejtő kisgazda-osztálynak megsegítését és érvényesülését sürgeti, helyénvaló. Ebben tökéletesen egyetértünk. Csakhogy felfogásom szerint, a helyes kisgazda-politika, ha az bele akar illeszkedni az ország egyetemes érdekeinek a keretei közé, kizáróan abból az álláspontból indulhat ki, melyet Bethlen István, már jóval a mai politikusok és publicisták előtt elfoglalt és amelynek bátran hangot is adott már a háború kellős közepén. Ez az elgondolás már abban az időben belátta, hogy a magyar vérveszteség kiszivattyúzza azokat az erőtartalékokat, melyeknek kisgazdaosztály a neve. Idejében felismerte, hogy amíg más társadalmi rétegek radikális álcázméktől meghódítva, idegen ideálok után fognak futni, a kisgazdaréteg az, amelyre a jövő politikáját építeni kell, mert ez el nem tántorodik a nemzeti alaptól. Csupán ez lehet a rezervoár, melyből a magyar közélet regenerálódhatik, a kisgazdákat tehát iskoláztatás, nevelés, áldozatok árán is bele kell vinni a magyar életbe. Mindez pedig véghezviendő oly módon, hogy ezáltal a többi társadalmi rétegek ne szenvedjenek. Összhangba kell őket hozni a többi rétegekkel s felemelni oda, ahová a többiek már régen eljutottak. Itt van a két felfogás között a különbség. Ismétlem, senki a velem egy párton ülőknél jobban nem méltányolhatja ennek a kérdésnek jövőbeli fontosságát, senki jobban nem értékelheti azt a sziklaszilárd bázist, amit ez az osztály képvisel. Tisztában vagyok vele, hogy a középosztály pusztul s a mi helyünket egyedül és kizáróan ez a réteg van hivatva pótolni. Ez a természet rendje is, de az ország jól felfogott érdeke is. A cikk írója azonban máskép látja a helyzetet , olyan térre viszi a kérdést, mely egyedül ennek a társadalmi rétegnek érdekeit nézi. Csak ezeknek sérelmeit fonja hosszú idő óta csokorba, mintegy tőkét gyűjtvén arra, hogy az ellenzéki politika magvait ezen át lehessen elhinteni. A Nagyatádi s Mayer János-féle kisgazdapolitika nem abban nyilvánult és nyilvánul meg ma, hogy kizáróan a maga érdekeit nézze s a többi rétegek kárára szolgálja a maga céljait. Ez a bölcs s providenciális politika egyrészt minden csábítás, ígérgetés, ha kell, gúnyolás dacára — mert ebben is van bőven részük, — le nem csúszott a nemzeti alapról, másrészt céljai közül megvalósított annyit, amennyit az ország jövőjének kára nélkül megvalósítani lehetett és egy pillanatra sem feledkezett meg arról a harmóniáról, melynek meg kell lenni közte és a többi rétegek között. Véghez tudta ezt vinni, mert olyan vezérei voltak, mint Nagyatádi, Mayer, kik még Tiszával szemben is az ellenzéki padokon ültek, de amikor a szorosan vett kisgazdaérdekeken túlmenően magasabb és távolabbi horizont kellett, minden erejüket a megértési harmónia kedvéért latba vetették, kitéve magukat gúnynak és támadásoknak. Ez a kisgazdák által soha el nem hagyott nemzeti alap s az általuk képviselt józan előrelátás késztette Bethlen Istvánt arra, hogy egész kormányelnöki működése alatt meg ne feledkezzék arról a jelentőségről, amit ez az osztály az ország jövője szempontjából képvisel. Kisgazda, középosztály, vagy munkás érdeke egy és ugyanaz. Különbséget tehet közte a kizárólag osztályérdeket hajszoló politika, vagy a szántszándékos ellenzéki kritika, de nem egy guvernamentális s a jövőt szem előtt tartani akaró kormányzati működés. Ha vannak sérelmeik, egyformán kell honorálni és gyógyítani azokat, tekintet nélkül arra, mit kíván osztályérdek, vagy pillanatnyi politikai szempont ■ ¥ *29s®-t cm, 3, ?*‡, 1929 szeptember 1, vasárnap Ára 12 fillér Budapest, XI. évf., 197. sz. Új mbAzm ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. Idr földmívelésügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak Budapest, VIll. kerület, József körut 5. szám. kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" T E L E FO N S Z A M O K: Szerkesztőség: József cimű füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre Monolanul, uauk hivatalával minilanan 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy wee?Jelenik netTO KIVBtetetel mindennap 140—71. Kiadóhivatal: József 463-09. LEVÉL hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f., CUMI, Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal felvilágosítást minden ügyben. lapunk mai száma 12 oldal Érdekes képek mindenfelől Az angol hadsereget kézi gépfegyverekkel és kis tankokkal szerelték fel. Münchenben hat napos motorkerékpárversenyt rendeztek, amelynek útvonala Német- országon, Ausztrián, Svájcon, Olaszországon és Franciaországon keresztül vezetett. Képünk egy nehéz hegyi terepen elakadó versenyzőket ábrázol.