Új Barázda, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
V: 1 * V ^ OVtf.A ' J 1929 október 1. kedd fora O fulé T Vj^ jjá^rapest, XI. évf., 222. sz. ELŐFIZETÉSI ARAB a m. tíz földmívelésügyi SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: minisztérium kiadásában időnként megjellő szak . Budapest, VIII. kerület, József-körut 5. szám. kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" ' TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József cimü füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre UaHtalonnk hellét kiír AIaIAv Al mindaanan 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 8 pengő 60 fillér negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy Megjelenik hétfő KIVCSÉVei mindennap 140_„ Kiadóhivatal: József 463-09. LEVÉL-hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f„ CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő, vasárnapokon 12 fillér. — Hirdetéseket milliméter A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal, felvilágosítást minden ügyben. EGYÜTT A KISGAZDÁKKAL Bethlen István gróf miniszterelnök Inl£ epussztán nyilatkozzon az aktuális politikai kérdésekről (Az „XJj Barázda" tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök Inkepusztán nyilatkozott az aktuális politikai kérdésekről. Nyilatkozata minden politikai kérdésre megfelel, melyet az utóbbi idő felvetett. A miniszterelnök, kinkepusztai magányában sem tartotta távol magát az ország politikai életétől, hanem minden, a legjelentéktelenebb eseményeket is állandóan figyelemmel kísérte, elérkezettnek látta az időt, hogy a mind nagyobb tűzzel meginduló ellenzéki támadásokra megfeleljen és azokat kellő értékükre szállítsa le. Igen érdekes Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatának az a része, melyben a Baltazár-féle pontokra válaszol és amelyben megbélyegzi azokat a politikusokat, kik külföldiek nyilatkozataira támaszkodva, akarnak itt bent politikai sikerekhez jutni. A miniszterelnök nyilatkozata további részében a kisgazdákkal való együtthaladásról beszélt, majd rátért a keleti jóvátételi konferenciára, ismertette annak lényegét. Arról, hogy az októberben öszszeülő parlament mivel kezdi tanácskozásait, a miniszterelnök a következőket mondotta: — Ami a parlament munkáját illeti, — válaszolt Bethlen miniszterelnök, — azt a minisztertanács van hivatva megállapítani. A nyári szünet alatt a törvényjavaslatoknak egész sorozatát dolgozták ki a kormány tagjai, amelyek a kormány programmjának és a tett ígéreteinek megfelelnek. Amíg a minisztertanács a programm végleges megállapítása tekintetében állást nem foglal, addig erről nem nyilatkozhatom. Baltazár Dezső püspök tizenkét pontból álló programmjáról a miniszterelnök a következőket mondotta: — Informálva vagyok arról az akcióról, amelyet Baltazár püspök úr politikai téren indított és amelynek folyományaképpen ő egy programmot állított össze 12 pontból, amelyet kézhez kaptam. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztassam felfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatottnak magamat arra, hogy addig, amíg a tájékoztatás az ő személyéhez adresszálva meg nem történt, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam. — Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormány demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba való vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Aki nyílt szemmel nézi az eseményeket és egyesek mozgolódását az országban, az tisztában lehet azzal, hogy a cél nem az első, hanem a második. Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan és rendre a közszabadságok terén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van differencia, hanem a tempó kérdésében. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabban megválasztott időpont . Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges. De ezt fokozatosan kell keresztülvinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezeken keresztül a nemzet életére. Minden reformmunkában nemcsak az a lényeges, hogy helyes-e az, amit tervezünk, hanem az is, hogyha helyes, mikor és hogyan visszük keresztül. Én csodálkozom, hogy olyan emberek, mint Nagy Emil, aki Széchenyi István tanításait ismeri, aki az ő iskolájában nevelkedett, ezt az alaptételét a politikának nem akarja felismerni és nem látja azokat a bajokat, amelyek bekövetkezhetnek, hogyha Európában a Csonka-Magyarország nehéz helyzetében egyik napról a másikra akar olyan reformokat keresztülvinni, amelyek igen nagy megrázkódtatásokat idézhetnek elő. — De ez az okfejtésem csak a jóhiszeműeknek szól. Vannak rosszhiszeműek és ezek közé azokat sorolom, akik revízió címén követelnek demokráciát, de akiknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idézzenek elő és a zavarosban halászhassanak. — Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogy sikerült és hogy hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, — amely nincs politikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik — ne tudná teljes helyességet megítélni és értékelni. Azt mondják, hogy Németország sikereket ért el, mert demokratikus ország. Erre a feleletem csak az, hogy az arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vizessenek keresztül. A fő kérdés ma az, hogy az ország külpolitikai helyzetét javítsuk. Nekünk nemzeti egységünket kell visszanyernünk, hogy gazdasági bajainkat leküzdjük. Az a fő kérdés, hogy a háború és forradalmak által lutott szociális bajokat és ellentéteket megszüntessük, hogy a nemzetnek a lelki nyugalmát megtartsuk és gyarapítsuk. antant a világháború alatt érezte a német nemzetnek óriási erejét, rátermettségét és hatalmát. Dacára annak, hogy a háborús pszichózis még él, túl józanok a nyugati államok politikusai, semhogy ne tudnák, hogy ezt a nemzetet állandóan víz alá nyomni nem lehet. A német nemzet a maga igazát nem azért látja fokozatosan érvényesülni, mert demokratikus állam, hanem azért, mert egy hatalmas nemzet. Sokkal nehezebb a mi helyzetünk. Mi egy kis nép vagyunk, amelynek első feladata mindenekelőtt az, hogy rendet tartson a maga portáján. — Hiába fogja Magyarország a tankönyvekben tanított legdemokratikusabb intézményeket behozni, ha ezeknek érvényesülése mellett nem bír majd rendet tartani a maga portáján. Ez nem az elvek, ez a gyakorlati politika megítélésének kérdése. Az elvekben és célokban — ismétlem — egyetértünk, de vindikálom magamnak azt a jogot, sőt többet mondok, kötelességet, hogy a gyakorlati politika szemszögén keresztüllátva, azt a tempót tartsam be az elvek érvényesítése terén, amelyek mellett az ország közállapotainak békéjét és nyugalmát fenntartani lehet. Nem kívánom és az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forradalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban rendet tartani, amelyeket belföldi tényezők a maguk , amelyekre vonatkozóan már több ízcéljai alátámasztására felhoznak és igen nyilatkoztam is. A demokratikus fejlődést nem lehet siettetni Válassz a féffyisszemű és rosssz kisszemű kritikusoknak illetéktelen beavatkozás a magyar belpolitikába . Magának a kérdésnek a lényegére vonatkozóan több ízben nyilatkoztam már. Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve, ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha külföldieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belpolitikai harcainkba. Ezt követeli a magyar szuverenitás elsősorban és az az önérzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempontból érezzen akkor, amikor közdolgokhoz hozzászól. Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsátkozni, amennyiben külföldiektől származnak, mert, hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikában és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Szívesen harcba szállok azonban mindazokkal az argumentumokkal.