Új Barázda, 1931. február (13. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
UIMMZMtől február 1. vasárnap VMS .xt-immm iiwiMűW—gt A szovjet ellenséges hadikészülődések meséivel a legembertelenebb áldozatokat csikarja ki az orosz népből Egy angol újságíró megrázó tudósítása a vörös uralom borzalmairól, az élelmiszerhiányról, a dühöngő lakásínségről, az „expresz-válás“-ról és a kényszermunkára ítéltek szenvedéseiről (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Londonból jelentik: C. J. Ketchan, a Daily Express cimű lap kiküldött levelezője, nemrég hoszabb időt töltött Szovjetoroszoságban s miután Londonban küldött táviratait a szovjetcenzúra feltartóztatta, Angliába való visszaérkezése után ismerteti benyomásait. A cikkíró szerint Szovjetoroszország felett a háborútól való rettegő félelem lett úrrá. Ezt a félelmet a szovjet hivatalos körök a legfantasztikusabb kapitalista hadikészülődésnek ■meséivel táplálják s ennek ürügye alatt a legembertelenebb áldozatokat csikarják ki a népből. A 150 millió főnyi orosz nemzet ma a világ legszerencsétlenebb népe. Nyílt üzletek egyáltalában nincsenek, csak állami elosztóhelyek, hol kizárólag a munkások vehetnek, illetve állnak órák hosszat végtelen sorokban a jeges hidegben. Fekete kenyér még van ugyan, de tej, vaj, tojás, sajt alig kapható. Munkásruhát csak az illetékes gyár vagy műhely bizonyítványa alapján adnak el. Egy pár női cipőért, ha egyáltalán kapható, 18—20 fontot fizetnek. Moszkvában a legborzalmasabb lakásínség dühöng. Az egymillió lakosság számára épült városban több mint hárommillió embert zsúfoltak össze. Mindennapos jelenség, hogy egy 60 szobás házban 1600 ember, egy kis két személyre számított szobában 8—10 férfi és nő szorong, a moszkvai lakosra fejenként 13 négyzetláb területű lakás esik, mi egy ágy térfogatának felel meg. A közlekedés még borzalmasabb. A villamosmegállók közül az utasok mint a tigrisek harcolnak egy állóhelyért, az állami kórházakban nincsenek érzéstelenítő szerek, a fogorvos azt követeli betegétől, hogy hozza magával a szükséges aranyat, egy régi írógép ára 50 font, a legsilányabb férfiöltöny 30 font, selyemharisnyáról még csak hallani sem lehet. Mindezeket a szenvedéseket a szovjet a legerőszakosabb propaganda kábító tömegével akarja feledtetni, amit lapok, falragaszok, népgyűlések, hangszórók és a rádió útján zúdít szakadatlanul a népre, családjával együtt éhen hal. A korábbi polgári osztályokhoz tartozó mérnököket hasonló eszközökkel kényszerítik munkára. Attól, aki nem fogadja el a beosztást, elveszik élelmiszerjegyeit és elrekvirálják lakását. Az orvosokat, akik az ilyen zsarnoki parancsnak nem tesznek eleget, a fővárosból a legeldugottabb falvakba helyezik át s ha ez sem törné meg őket, elkobozzák oklevelüket, eltiltják az orvosi gyakorlattól, elrekvirálják lakásukat, elkobozzák vagyonukat. Az Ural és Szibéria őserdőiben kizárólag gazdák és politikai elitéltek irtják a fát, számukat Kalenko, a vérszomjas államügyész, hárommillióra becsüli. Ezt a kényszermunkarendszert a szovjet azzal mentegeti, hogy az áldozatok némi fizetést kapnak. Megszűnt a családi élet A szovjet egyik legszembeszökőbb Intézménye az expresszválás, mely oly gyors, egyszerű és üres formasággá alacsonyodott le, hogy voltaképpen megszünteti a házasság intézményét. Az író maga látta, midőn egy szovjet sjatromozóhivatalban 2 rubel lefizetése és egy űrlap kitöltése ellenében alig öt perc alatt felbontottak egy régi és megkötöttek egy új házasságot, mialatt a volt férj barátságos kézszorítással adta át utódának elvált feleségét. A válás kimondásához az egyik házastárs jelenléte is elegendő, a férj vagy feleség egyedül is bemehet egy irodába és néhány pillanat múlva minden házassági köteléktől megszabadulva jöhet ki. Ezért a hűtlen elhagyással a szovjet nem is törődik. Az elhagyott gyermekeket a legközelebbi lelencházba utalják. Ez az állapot természetesen teljesen megszünteti a családi élet legkezdetlegesebb elemeit. Rabszolgamunkát végeznek a gazdák A cikk írója kimutatja, hogy Szovjetoroszország minden idők legnagyobb kényszermunkaműhelye és nemcsak az ötéves iparosítási terv, de az ország egész üzeme kizárólag a kényszer-, sőt jórészt rabszolgamunkán alapul. A Sztálin által elrendelt általános munkakényszer azt jelenti, hogy bizonyos kollektív munka nélkül az egyén a szovjet államban többé nem élhet. Képzettség vagy minősítés nem számít, ha valaki nem talál szakképzettségének megfelelő alkalmazást, tetszés szerinti súlyos testi munkára használják fel. A gyárakban vagy műhelyekben mindenkit elnyel a kommunista szakszervezet, amelynek gyűlésein mindenkinek részt kell venni. Ezek a gyűlések határozatiig köteleik tagjaikat a kiszabott munka teljesítésére, aki a javaslat ellen szavaz, attól elveszik szakszervezeti igazolványát, élelmiszerjegyeit, stb., az illető legrövidebb időn belül 3 EGY SZEGÉNY KIS CSECSEMŐ PUSZTULÁSA Visszmvitt Sednykddí a sütőben égette el egy lelketlen cselédleány föorssalmas gyermekfigillkosstíjt a Döbrentei-térfin (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Páli Róza 27 éves cselédlánynak a Döbrentei-tér 4. számú házban levő szolgálati helyén titokban leánygyermeke született. A miniszteri tanácsos, akinél a leány szolgál, szombaton reggel vérnyomokat vett észre az előszobában. Ezért megkérdezte a leánytól, hogy mitől véres az előszoba padlója? Páli Róza zavaros feleleteket adott. Ezután a miniszteri tanácsos eltávozott hazulról, a leány pedig újszülött csecsemőjét a takaréktűzhely sütőjébe tette és jól megrakta a tűzhelyet. Délután két órakor érkezett haza a miniszteri tanácsos. Kellemetlen szag ütötte meg az orrát, bement a konyhába és látta, hogy a sütőből füst száll ki. Kinyitotta a sütő ajtaját és megdöbbenve vette észre, hogy a sütőben egy félig már szénné égett csecsemő holtteste fekszik. A miniszteri tanácsos rendőrt hívott. A leányt, aki közben a szüléstől és a kiállott izgalmaktól rosszul lett, a mentők a Rókus-kórházba szállították. Amint felgyógyul, azonnal átkísérik a r’endőr’ségre. Jegynémán nézd mozielőadás, ha PATHÉ BABY vetítőgépet vásárol! Könnyű kezelés, éghetetlen filmek. Kapható minden fényképészeti szaküzletben. Kérjen űrlapot és műsorjegyzéket. PATHÉ BABY vezérképviselet, Budapest, VII., Akácfa utca 6. Telelén József 431—95. "MIÉRT NEM NAGYNAK MEGHALNI?" Vágó Béla színész özvegye férje utáni bánatában mérget vett be Az ÉVJ Barázdatudósítójától. Vágó Béla fővárosi színművész tegnap délelőtt 61 éves korában sebészeti operáció után, váratlanul fellépett gyengeség következtében meghalt. Midőn Vágó Bélánéval közölték az orvosok a szomorú hírt, az özvegyen maradt asszony ájultan összeesett, autón kellett, hazaszállítani a magából térő, majd újra és újra sírógörcsök között ájuldozó özvegyet. A rokonok nagy számmal voltak körülötte és vigasztalni igyekeztek. Este tizenegy órakor Vágóné kissé megnyugodott és lefeküdt az ágyába. a rokonok a szomszéd szobában tartózkodtak ezután is és midőn negyed órával később benéztek a szobába, megdöbbenéssel látták, hogy az özvegy eszméletlenül fekszik, a szájából Imit bugyborékol elő és egész testét görcs rázza. A hamarosan előhívott orvos megállapította, hogy Vágó Béláné nagymennyiségű mérget vett be. A mentők hamarosan magához térhették az öngyilkos asszonyt, aki ez kiáltott®: — Miért nem hagynak meghalni? Gyomormosás után a mentők orvosi felügyelet mellett lakásán hagyták Vágó Bélánét, aki súlyos betegen fekszik és talán férje temetésén sem lehet jeles.i