Új Barázda, 1931. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

UIMMZM­­től február 1. vasárnap VMS .xt-immm iiwiMűW—gt A szovjet ellenséges hadikészü­­lődések meséivel a legemberte­lenebb áldozatokat csikarja ki az orosz népből Egy angol újságíró megrázó tudósítása a vörös uralom borzalmairól, az élelmiszerhiányról, a dühöngő lakás­ínségről, az „expresz-válás“-ról és a kényszermunkára ítéltek szenvedéseiről (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Londonból jelentik: C. J. Ketchan, a Daily Express cimű­ lap kiküldött le­velezője, nemrég hoszabb időt töltött Szovjetoroszoságban s miután Lon­donban küldött táviratait a szovjet­­cenzúra feltartóztatta, Angliába való visszaérkezése után ismerteti benyo­másait. A cikkíró szerint Szovjetoroszor­­szág felett a háborútól való rettegő félelem lett úrrá. Ezt a félelmet a szovjet hivatalos körök a legfantaszti­kusabb kapitalista hadikészülődésnek ■meséivel táplálják s ennek ürügye alatt a legembertelenebb áldozatokat csikarják ki a népből. A 150 millió főnyi orosz nemzet ma a világ legszerencsétlenebb népe. Nyílt üzletek egyáltalában nincsenek, csak állami elosztóhelyek, hol kizárólag a munkások vehetnek, illetve állnak órák hosszat végtelen sorokban a jeges hi­degben. Fekete kenyér még van ugyan, de tej, vaj, tojás, sajt alig kapható. Munkásruhát csak az illetékes gyár vagy műhely bizonyítványa alapján adnak el. Egy pár női cipőért, ha egyáltalán kapható, 18—20 fontot fizetnek. Moszkvában a legborzalmasabb lakásínség dühöng. Az egymillió lakosság számára épült városban több mint hárommillió em­bert zsúfoltak össze. Mindennapos je­lenség, hogy egy 60 szobás házban 1600 ember, egy kis két személyre számított szobában 8—10 férfi és nő szorong, a moszkvai lakosra fejenként 13 négyzetláb területű lakás esik, mi egy ágy térfogatának felel meg. A közlekedés még borzalmasabb. A villa­mosmegállók közül az utasok mint a tigrisek harcol­nak egy állóhelyért, az állami kórházakban nincsenek ér­zéstelenítő szerek, a fogorvos azt kö­veteli betegétől, hogy hozza magával a szükséges aranyat, egy régi írógép ára 50 font, a legsilányabb férfiöltöny 30 font, selyemharisnyáról még csak hallani sem lehet. Mindezeket a szen­vedéseket a szovjet a legerőszakosabb propaganda kábító tömegével akarja feledtetni, amit lapok, falragaszok, népgyűlések, hangszórók és a rádió útján zúdít szakadatlanul a népre, családjával együtt éhen hal. A korábbi polgári osztályokhoz tartozó mérnököket hasonló eszközökkel kény­szerítik munkára. Attól, aki nem fo­gadja el a beosztást, elveszik élelmi­szerjegyeit és elrekvirálják lakását. Az orvosokat, akik az ilyen zsarnoki parancsnak nem tesznek eleget, a fő­városból a legeldugottabb falvakba helyezik át s ha ez sem törné meg őket, elkobozzák oklevelüket, eltiltják az orvosi gyakorlattól, elrekvirálják lakásukat, elkobozzák vagyonukat. Az Ural és Szibéria őserdőiben kizárólag gazdák és politikai elitéltek irtják a fát, számukat Kalenko, a vérszomjas államügyész, hárommillióra becsüli. Ezt a kényszermunkarendszert a szovjet azzal mentegeti, hogy az ál­dozatok némi fizetést kapnak. Megszűnt a családi élet A szovjet egyik legszembeszökőbb Intézménye az expresszválás, mely oly gyors, egyszerű és üres for­masággá alacsonyodott le, hogy volta­képpen megszünteti a házasság intéz­ményét. Az író maga látta, midőn egy szovjet s­jatromozóhivatalban 2 rubel lefizetése és egy űrlap kitöltése elle­nében alig öt perc alatt felbontottak egy régi és megkötöttek egy új há­zasságot, mialatt a volt férj barátsá­gos kézszorítással adta át utódának el­vált feleségét. A válás kimondásá­hoz az egyik házastárs jelenléte is elegendő, a férj vagy feleség egyedül is bemehet egy irodába és néhány pillanat múlva minden házassági kö­teléktől megszabadulva jöhet ki. Ezért a hűtlen elhagyással a szovjet nem is törődik. Az elhagyott gyermekeket a legköze­lebbi lelencházba utalják. Ez az álla­pot természetesen teljesen megszün­teti a családi élet legkezdetlegesebb elemeit. Rabszolgamunkát végeznek a gazdák A cikk írója kimutatja, hogy Szov­­jetoroszország minden idők legna­gyobb kényszermunkaműhelye és nemcsak az ötéves iparosítási terv, de az ország egész üzeme kizárólag a kényszer-, sőt jórészt rabszol­gamunkán alapul. A Sztálin által elrendelt általános munkakényszer azt jelenti, hogy bi­zonyos kollektív munka nélkül az egyén a szovjet államban többé nem élhet. Képzettség vagy minősítés nem számít, ha valaki nem talál szakkép­zettségének megfelelő alkalmazást, tetszés szerinti súlyos testi munkára használják fel. A gyárakban vagy mű­helyekben mindenkit elnyel a kommu­nista szakszervezet, amelynek gyűlé­sein mindenkinek részt kell venni. Ezek a gyűlések határozatiig kötele­ik tagjaikat a kiszabott munka tel­jesítésére, aki a javaslat ellen szavaz, attól elveszik szakszervezeti igazolvá­nyát, élelmiszerjegyeit, stb., az illető legrövidebb időn belül 3 EGY SZEGÉNY KIS CSECSEMŐ PUSZTULÁSA Visszmvitt Sednykd­dí a sütőben égette el egy lelketlen cselédleány föorssalmas gyerme­kfigillkosstíjt a Döbrentei-térfin (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Páli Róza 27 éves cselédlánynak a Dö­brentei-tér 4. számú házban levő szolgálati helyén titokban leánygyermeke szüle­tett. A miniszteri tanácsos, akinél a leány szolgál, szombaton reggel vérnyomo­kat vett észre az előszobában. Ezért megkérdezte a leánytól, hogy mitől véres az előszoba padlója? Páli Róza zavaros feleleteket adott. Ezután a miniszteri tanácsos eltávo­zott hazulról, a leány pedig újszülött csecsemőjét a takaréktű­zhely sütőjébe tette és jól megrakta a tűzhelyet. Délután két órakor érkezett haza a miniszteri tanácsos. Kellemetlen szag ütötte meg az orrát, bement a konyhába és látta, hogy a sütőből füst száll ki. Ki­nyitotta a sütő ajtaját és meg­döbbenve vette észre, hogy a sü­tőben egy félig már szénné égett csecsemő holtteste fekszik. A miniszteri tanácsos rendőrt hívott. A leányt, aki közben a szüléstől és a kiállott izgalmaktól­­ rosszul lett, a mentők a Rókus-kórházba szállították. Amint felgyógyul, azonnal át­kí­sérik a r’endőr’ségre. J­egynémán nézd m­ozielőadás, ha PATHÉ BABY vetítőgépet vásárol! Könnyű kezelés, éghetetlen filmek. Kapható minden fényké­pészeti szakü­zletben. Kérjen űrlapot és műsorjegyzéket. PATHÉ BABY vezérképviselet, Budapest, VII., Akácfa­ utca 6. Telelén­­ József 431—95. "MIÉRT NEM NAGYNAK MEG­­HALNI?" Vágó Béla színész özvegye férje utáni bánatában mérget vett be­ ­Az ÉVJ Barázdatudósítójától.­ Vágó Béla fővárosi színművész tegnap délelőtt 61 éves korában sebészeti ope­ráció után, váratlanul fellépett gyengeség következtében meghalt. Midőn Vágó Bé­lánéva­l közölték az orvosok a szomorú hírt, az özvegyen maradt asszony ájultan összeesett, autón kellett, hazaszállítani a magából térő, majd újra és újra sírógörcsök között ájuldozó özvegyet. A rokonok nagy szám­m­al voltak körülötte és vigasztalni igye­keztek. Este tizenegy órakor Vágóné kissé megnyugodott és lefeküdt az ágyába. a rokonok a szomszéd szobában tartózkod­tak ezután is és midőn negyed órával ké­sőbb benéztek a szobába, megdöbbenéssel látták, hogy az özvegy eszméletlenül fekszik, a szájából Imit bugyborékol elő és egész testét görcs rázza. A hamarosan előhívott orvos megállapí­totta, hogy Vágó Béláné nagymennyiségű mérget vett be. A mentők hamarosan ma­gához térhették az öngyilkos asszonyt, aki ez kiáltott®: — Miért nem­ hagynak meghalni? Gyomormosás után a mentők orvosi felügyelet mellett lakásán hagyták Vágó Bélánét, aki súlyos betegen fekszik és talán férje temetésén sem lehet jeles.i

Next