Új Barázda, 1933. április (15. évfolyam, 14-18. szám)
1933-04-02 / 14. szám
1933 április 2, vasárnap ára 10 fillér! _my*, , _ Mii ■ _ ii H pWaiM^^m^a^^wm^^MEw^w^^fcBMMfcMM^JBfc^aMWawmiBmmaMttaBMmaBBsiiiiiiSB^iiiiiMaiii rPluii... ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. Idr. földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN dr. Budapest, XV. évf. 14. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK : Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Boletta helyett minimálást írt a sokorópátkai Szabó István Kállay Miklós földművelésügyi miniszterünk már többször kijelentette, hogy a gazdasági év végénél tovább «e»» tartja tennn a bolettarendszert, hanem helyette más megoldást keres. Helyeselnünk kell elhatározását, noha tagadhatatlan, hogy a balettarendszer segélyt nyújtott a kenyérmagvakat termelő gazdáknak, de ez a rendszer mégse váltotta ki azt a megelégedést, melyet a rendszer elgondolója , a törvényhozás tőle várt. Hogy milyen lesz a helyette beállítandó rendelkezés, azt még nem ismerjük, azt azonban sejtjük, hogy nehéz lesz olyasvalamit kitalálni, ami úgy a fogyasztót, mint a termelőt kielégítené. Azt is tudjuk, hogy nemcsak a magyar földművelésügyi miniszternek fő a feje a kenyérmagvak, de általában a mezőgazdasági termelés rentábilissá tétele miatt, de nem kisebb a gondja a világ összes agrárállamai kormányzatának se. Még a hatalmas és gazdag Amerikának új elnöke is sok egyéb s általános jellegű bajforrások gyógyítása, sőt megszüntetése iránt megteendő újítások közé felvette a búzatermelés hasznot bájtóvá tételét is. Az ő elgondolása — amint a lapok közölték, — nem is egészen új keletű, nálunk is foglalkoztak ilyenforma, intézkedések bevezetésével, csak a keresztülvitel módjában nem jutottak ezideig megegyezésre. Roosevelt elnök ugyanis a búzatermő területek csökkentésével akar célt érni. Ezt a módszert mi is hallottuk nem egyszer ankétokon az előadói székekből s olvastuk a lapok közgazdasági hasábjain, de a felismerésnél tovább nem juthattunk, mert ezen intézkedés bevezetése a termelés szabadságába vágna bele s mit tagadnánk, a mi klímánk és talajviszonyaink a búzatermelésre van predesztinálva hazánk tekintélyes területén. Ahol pedig a viszonyok megengednék a más növények termelésére való áttérést, ott is a belterjesebb gazdálkodással járó magasabb színvonalú állattenyésztés felkarolása, a helyes vetésforgó beállítása, alomszalmaszerzés szempontjából nem nélkülözhetjük az ezt a célt legjobban szolgáló búzatermelést. Valamit mégis tenni kell nemcsak az árnivó fenntartása érdekében, hanem az árak fokozása érdekében is. Mert csupán az árnivó tartásával legfeljebb a krízis további elmélyülését akadályozhatjuk meg, de ennek megszüntetése nem remélhető. Nem pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a 30—40 pengős búzaárak mellett felvett hitel 10—15 P-es búzaárakkal nem törleszthető, ily árak mellett más foglalkozású ágakat keresethez juttató beruházások nem eszközölhetők. Ezen, „nagy jóakarattal stagnálónak mondható" helyzet az okozója, hogy a terményeit elkótyavetyélni kénytelen, egyre jobban lerongyolódó őstermelők mellett, még az olcsó élelmiszereket is felvevő képtelen éhező ipari munkástömeg él. Szerény nézetem az volna, hogy oly mértékben, mint ezt helyzetünk megengedi, a többi állam módjára az önellátás álláspontjára kellene helyezkedni főterményünkkel. Ha nehéz volna a tiltó rendelkezés bevezetése a búzatermelés terén, még mindig volna mód megakadályozni kifelé a túlkínálatot, a sokszor rendszertelen alákínálást azzal, hogy a kiörlésnél, a kiőrlési százalék megállapításánál lépne közbe a köz javát szolgáló hatósági intézkedés. Indokolttá és célhoz vezetővé tenné ezt az intézkedést ez a sokszor beálló visszás állapot, hogy amíg búzánk bőven van, azt rendkívül olcsón szinte odaajándékozzuk a vámkülföldnek, addig a tehenészethez, hizlaláshoz korpát, olajos magvak pogácsáját s kukoricát hozunk be. Aki a budapest—szabadkai vonalon utazik, valósággal a finn ezertó országára emlékeztető vadvizes területeken ment át azelőtt,, ahol a nád és sás mellett a vizivadászok sportszenvedélyüket elégíthették ki. A vadvizekben elmerült földek tulajdonosai már régebben harcoltak egy levezető és öntöző csatornáiért, amely a vidék korülbelül 23.000 kát. holdját, és 32 községét, a Soroksárt bajai vonalon befogja a nemzet vérkeringésébe. 1009-ben a vízjogi törvény rendelkezése szerint megalakult a Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat az érdekelt birtokosok területi többségi határozata alapján. Hosszú munka után végre készen volt a 160 km hosszú főcsatorna és 324 km mellékcsatorna. A csatorna költségeire 1025. évi IV. t.-c. alapján a népszövetségi rövidlejáratú kölcsönből 5,7000.000 aranykoronát bocsátott az érdekeltség rendelkezésére a kormány, amely kölcsön öt egyenlő részben törlesztendő. A csatorna elkészült, a vélemények azonban róla eltérőek. Egyik része azt mondja, hogy nagyon hasznos és nagy fontosságú, mert a vadvizes területeket megmentette és megteremtette a mezőgazdasági kultúra előfeltételeit. Mások azonban azt mondják, hogy eltűntek ugyan a vadvizek, de a föld átmenetileg rosszabbá vált. A gazdasági eredmények elmaradtak, mert a földek átalakítása még nagyon sok időt vesz igénybe. Nagyon súlyos az ártéri járulékok fizetése, 900 gazda tartozik a csatorna érdekeltséghez, akik nem tudják fizetni az ártéri járulékot. A mostani időkben, amikor a kisgazdatársadalom valósággal fizetésképtelen, egyéb közterhek elviselésére katasztrofális lesz az esedékes járulék fizetése és nem túlozzunk akkor, amikor azt mondjuk, hogy a csatornaérdekeltség tekintélyes hányada áldozata lesz a csatornának. Egyszerűen tönkre megy a nagy- és kisbirtok. A baj ott van, hogy a nem termő ártéri terület után megy a fizetség. Ez pedig két, holdanként 10,50 pengő az első osztályú föld után. A községek legtöbbje úgy áll, hogy az ártéri járuléka a földadónak többszörösét teszi ki, ami a községek csődjéhez vezet. De baj van a közlekedéssel is, mert a víz levezetése után a községek közlegelői is veszélyben vannak. Nemcsak a legelő Ezt a behozatalt pedig mellőzhetnénk, mert ezeket egyrészt a nagyobb mennyiségben előállított korpa, másrészt a szelektálás által előállított vékony (sült) búza őrleménye pótolhatná. * Kézenfekvő tehát, hogy okos kiőrlés mellett csak annyi búzánk kerülne kifelé kínálatra, amennyit tisztességes áron rekompenzációs üzletként el tudnánk helyezni oda, ahonnét mi is szükségleti behozatalra szorulunk. A tömeg pedig elfogyasztatnék itt bent lakosságunk ellátására és állataink eltartására. Megszűnhetik tehát a baletta, egy sóhajtás sem száll utána, akkor különösen, ha árjavító minimálás lép a helyébe. Vagyis olyan minimálás, amely rentábilissá teszi a termelést. A mezőgazdaság rentabilitása az egyedüli szer, amely megindítja a munkát az egész vonalon, nemcsak a mezőn, de a munkapadoknál, a gyárkémények alatt és mindenhol romlott el a víz levezetése után, hanem a terhek is elviselhetetlenek, úgyhogy a községek a legelőre ráfizetnek, s ma ott A napokban ebben az örökös ügyben értekezletet tartottak a kunszentmiklósi járás községei. JóléSŐlé£ állapították meg, hogy el van rendelve ugyan az új osztályozás, az ötös bizottság is megvan, de ennek a bizottságnak kötött marsrutája van. A bizottság nagy körültekintéssel igyekezett munkájának eleget tenni, azonban az ártéri járulék kivetésének lajstroma még mindig nem érkezett meg a községekbe. Természetesen emiatt óriási nagy az izgatottság a nép között, amit egyes lelketlen agitátorok saját javukra használnak fel. Ma, amikor a néphangulat úgyis meglehetősen izgatott a gazdasági válság miatt, feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az illetékes tényezők a legrövidebb időn belül közöljék az érdekeltséggel az ártéri járulékot. Mert ima az a helyzet, hogy a nép és az érdekelt birtokosok nem tudják, hogy 10 pengő, vagy 3 pengő lesz-e az ártéri járulék, úgy hallatszik, hogy a jelenlegi 10 pengős hozzájárulásnak egyharmadát fogják kivetni, amit tartanak, hogy vissza akarják adni a legelőterületeket mint olyant, amelyre erőteljesen ráfizetnek, pengőt tenne ki. Ez a megoldás meg is nyugtatná a községek lakosait. De nagy baj van a községekkel is. Az ártéri járulék kivetése nélkül nem tudják rendezni háztartásaikat sem. Éppen azért múlhatatlanul szükséges, hogy a Dunavölgyi Lecsapoló Társaság közölje az érdekelt csatornamenti gazdákkal az idei járulékösszeg nagyságát. Ez az egyetlen, ami közmegnyugvást hoz egyelőre ebben a veszélyes kérdésben. Országos érdek azonban, hogy ez a kérdés végre sürgősen rendezve legyen, mert a csatornamenti községek egymás után mennek gazdaságilag tönkre. Az államnak pedig nem lehet érdeke az, hogy 900 kis- és nagybirtokos tönkre menjen. Megírtuk, a dunavölgyi csatorna érdekeltjeinek súlyos helyzetét, mert hisszük, hogy az illetékes tényezők mindent el fognak követni ennek a derék kun magyar népnek a megmentésére. Szekeres László dr. Miért késik az ártéri járulék kivetése a Duna-völgyi és Több az ártéri járulék, mint az adó . Az érdekelt kösségek sem tudják rendezni háztartásukat Még mindig késik az új ártéri járulék kifizetése Hétfőn bezarult a mezőgazdasági kiállítás Hétfőn délután az Országos Mezőgazdasági Kiállítás bezárult. A kiállítás iránt az utolsó napon is nagy érdeklődés nyilvánult meg s a ragyogó tavaszi időjárás rengeteg közönséget vonzott a kiállításra, melyet ismételten meglátogatott Albrecht bár. herceg, akit Jeszenszky Pál, a rendezői bizottság elnöke és Konkoly- Thege Sándor, az OMGE főtitkára kalauzoltak. Hétfőn a fővárosi iskolák tanulói, mintegy 800 főnyi gyermeksereg tekintette meg akiállítást s az utolsó nap délutánján fogat- és rendőrkutya-bemutatók voltak és lovasmutatványokkal szórakoztatták a közönséget. Változatlan élénkséggel folytak a vásárlások is és számos állatot vásároltat külföldi kereskedők, főleg a szomszédos országok részére. A mezőgazdasági kiállítással kapcsolatban az országos törzskönyvező bizottság negyedik tejelési és tenyésztési díjazásos versenyét rendezte az idén. A versenyre az összes szarvasmarhatenyésztő-szervezetek bejelentették a működési területükön elért legkiválóbb tejelési és tenyésztési eredményeket. A díjazás egyes csoportjaiban az első helyeken, a mezőhegyes állami ménesbirtok telivér simmentáli tenyészetén és Mánás Sándor baranyaszentlőrinci telivér simmentáli tenyészetén kívül Frigyes főherceg vizslakmajori tehenészete, gróf Eszterházy Pál rédei tenyészete, ifjabb grófEszterházy László tükrösmajjori tehenészete, továbbá Nagy János simasági és Kovák Károly vasmegyeri kistenyésztők tenyészetei szerepeltek. A Magyarország legértékesebb tehene clmet gróf Eszterházy Pál lovászpatonai tehenészetének Dada 121 nevű magyar pirostarka tehene szerezte meg 10.337 kilogramm tejhozammal, 327 kilogramm tejzsírhozammal. Magyarország legértékesebb kisgazdatehenének címét Nagy János kistenyésztő Zsemlye nevű pirostarka tehene nyerte 5403 kilogrammtejhozammal. A legjobban tejelő tehén a mezőhegyesi ménes-