Új Barázda, 1933. június (15. évfolyam, 23-26. szám)

1933-06-04 / 23. szám

1933 június 4, vasárnap DJBAHJim3 Rudolf trónörökös trag­édiájának rejtélye Francia diplomata hiteles tudósítása a magyarság t­e nagy jóakarójának elmúlásáról Maurice Paléologue, a kiváló diplomata és nagy író ritkán jelenik meg a közönség előtt. Ezért nagy esemény volt legutóbbi előadása, amelyet legutóbb Párizsban tar­tott. A termet zsúfolásig megtöltötte Pá­rizs legelegánsabb közönsége. Paléologue érdekes témáról, Rudolf trónörökös tra­­­­gédiájáról beszélt, a meyerlingi titokról, amely mindmáig sincs teljesen felderítve. — 1889 január 30-án, — kezdte elő­adását Paléologue — Ferenc József alatt­valói megdöbbenve értesülnek arról, hogy a harminckét éves Rudolf trónörö­kös gutaütésben hirtelen meghalt. A lakosság tudomásul vette a szomorú hírt, de már másnap különös pletykák szállingóztak Bécsben. Már mindenki arról beszél, hogy tragédia előzte meg a halált; gyilkosságról suttognak. Február 2-án Hohenlohe herceg szellőztetett egy keveset a titokból, midőn közölte a saj­tóval a boncolás jegyzőkönyvét. Eszerint Rudolf trónörököst revol­ver ölte meg, amelyet önmagára sü­tött el.­­A királyi herceg pillanatnyi elmezavará­ban követte el tragikus tettét. Február 5-én nagy pompával eltemetik a trón­örököst, de a titok még mindig nincs fel­derítve. Másnap azonban egyszerre tisztázódik a helyzet, kétségtelen bizonyosságot nyer, hogy január 29-én Rudolf trónörökös egy elbűvölő fiatal lány­. Vecsera Mária bárónő társaságában volt és hogy másnap reggel mindkettőjüket halva találták. Ezek kétségtelen tények voltak, de a té­nyek köré a nép képzelete egy sereg többé-kevésbé ponyvaizó regényt szőtt, amelyek mind e mai napig tartották ma­gukat. Az 1918-as összeomlásra volt szük­ség, hogy kiderüljön az igazság, amely ellentmond a népszerű közhiedelemnek és tisztára mossa Rudolf trónörökös em­lékét. Rudolf trónörökös inkább az anyja, mint az apja természetét örökölte. Nagy­lelkű, érdeklődő és szenvedélyes. Kitűnő tanárok keltették fel kíváncsiságát a tu­domány és művészet legkülönfélébb terü­letei iránt. 1878-ban, húsz éves korában, a dinasztia szokása szerint, katonai ran­got kap, kinevezik a harminchatodik prágai gyalogezred ezredesévé. Rudolf trónörökös példásan teljesítette köteles­ségét, de ez csak feladatának kisebbik része volt. — Sokszor mondták, — mondta Pa­léologue, — hogy a Habsburg-monar­chiának nem volt nemzeti egysége a szó francia értelmében. De nem lehet tagadni, hogy Ferenc József alattvalói, nyelvi, faji és kulturális különbségeik ellenére, átérezték közös hazájukat.­ Ennek a bizo­nyítéka a vértenger, amelyet a világ­­­háború alatt érte ontottak. De a haza­­fiság náluk az uralkodó személyében összpontosult. — De a trónörökös kénytelen rájönni, hogy keményakaratú apja mellett csak mellékszerepet játszhatik. Unja az ud­vari ceremóniákat, amelyek mögött éles szeme hamar felfedezi az Intrikák szöve­dékét. Rudolf csakhamar azzal lepi meg az udvart, hogy pénzem­berekkel, ügyvédekkel, tanár­­okkal és újságírókkal barátkozik. Ez nem trónörököshöz való társaság! Legjobb barátja egy Moritz Szeps nevű bécsi újságíró, akihez szenvedélyes hangú leveleket ír, amelyekben hitet vall a szá­zad szabadságeszméi mellett. Politikai nézetei is haladók. Nem szerette a porosz szellemet és bár három berlini látogatá­sakor három különböző német császár a legnagyobb szeretetreméltósággal fogadja, nem tud megbarátkozni Bismarck biro­dalmával. Azért tovább él benne a Habsburg öntudat, nem felejtette el a Habsburg-h­áz sorozatos engedményeit és az az álma, hogy meghódítja a Bal­kánt. 1881-ben ez a nem mindennapi tehet­ségű ember megházasodik. Látszólag jó férje Stefánia kir. hercegnőnek, de titokban hűtlen lesz hozzá. A rengeteg elfoglaltság, testi és szellemi munka kimeríti. Hívei aggódva látják, hogy őt is fenyegeti az anyai örökség, a Wittelsbachok végzete: az idegbaj. Hir­telen fáradsági rohamai, melankólikus korszakai, letörései erre vallanak. A trónörökös az alkoholhoz és morfiumhoz fordul, hogy felvegye a kü­zdelmet az emésztő kór ellen, amely szétrombolással fenyegeti egész lelki életét. Ilyen állapot­ban regényes rokonszenv fejlődik ki benne egy elragadó fiatal lány, Vecsera Mária bárónő iránt. Ez 1888 végén történik. Az események ezután gyorsan követik egy­mást. Nyilván a trónörökös idegállapota magyarázza, hogy elkövette azt a hibát, hogy Vecsera Máriát a német követ esté­lyén bemutatta a feleségének. Ezzel azon­ban betelt a mérték és az uralkodó elha­tározta, hogy könyörtelenül jár el. Ha­ragtól remegő hangon megtagadja a vá­lásba való beleegyezését és kijelenti: — Ha tovább folytatod ezt az életet, kitagadlak! — Akkor tudom, mi a teendőm! — mondja a trónörökös. — Tégy, amit akarsz! — feleli szá­razon az uralkodó. Másnap, 1889 január 29-én a trónörö­kös Vecsera Máriával Meyerlingbe megy. Az összes tanúvallomások alapján két­ségtelen, hogy Rudolf trónörökös revolverrel agyon­lőtte Vecsera bárónőt és azután ön­magával végzett. A többi merő legenda. Ezután Paléologue kifejtette azt a né­zetét, hogy Rudolf trónörökös halála pecsételte meg a Habsburg monarchia sorsát. Rudolf trónörökösnek eszményi, de meg­valósítható elképzelése volt a Habsburg monarchia újjászervezéséről. Ez az el­képzelés, amely Ausztria—Magyarorszá­got megmenthette volna, vele együtt sírba szállt. ­ Trianon­­ Junius hó negyedike örök gyász­napja a magyar nemzetnek. Ez a nap a trianoni békeparancs megszületé­sének a gyásznapja. Ekkor ültek halotti tort Nagy - Magyarország holttestén ádáz ellenségeink. Ekkor történt, hogy sikerült megtéveszteni az egész világot és felszabdalni N­agy-Magyarországot. De ime, alig múlt el egy évtized, s már mindenütt egykori ellenségeink soraiban is mind nagyobb tért hódít a belátás, hogy a trianoni béke­parancs a világtörténelem legna­gyobb igazságtalanságát teremtette meg. S ezt a papírrongyot, amelyet fegyverrel kényszerítettek reánk az erősebb jogán, mégis csak a tű­zbe­­dobás veszélye fenyegeti már. Csak mindjobban fakuló, sárguló h­ás már és erejét, rendelkezéseit kikezdte a megsemmisülés kérlelhetetlen vég­zete. Mi magyarok sohasem nyugszunk bele abba, hogy a június 4-iki gyász­nap örökké fekete napunk legyen, mi lelkünk szent hevületével, szívünk minden dobbanásával utolsó lehelle­­tünkig csak azt vallhatjuk: NEM! NEM! SOHA! Lesz ünnep a világon: június négyén­ek szörnyű kisértetét el­söpri az igazság hatalmas ereje, amely immár feltartózhatatlanul kö­zeleg a történelmi erők rögös ország­út­ján. Utolsó alkalom! Próbáljon szerencsét! Vegyen M. KLIr. ÁLLAMSORSJEGYET aranypengőt nyerhet. Húzás június 8-án d. u. amelyen mindenki résztvehet. Sorsjegyárak: Egész 3.— P. Féli 50 P. Még kapható minden főelárusitónál, bankban, sorsjegyelárusítóknál és dohány­­tőzsdékben. Mozgalmas feleséggyilk­osság­­Dávodon Az elmúlt héten nagy riadalom támadt annak hírére, hogy Gyenis István gazda agyonszúrta fiatal feleségét. A fiatal há­zasok már több mint egy éve különváltást élnek. Férje már többször kérte az asz­­szonyt, hogy menjen hozzá vissza, ő azon­ban nem volt hajlandó férjével együtt élni. Közben a szemrevaló asszonyka is­meretségeket kötött más férfiakkal, így megismerkedett egy nagybaracskai le­génnyel, akivel elhatározták, hogy össze­állnak és az asszony átköltözik Nagy­­baracskára. Gyenis tudomást szerzett felesége szándékáról, s berontott hozzá egy élesre fent rohamkéssel s azt markolatig kétszer beledöfte fe­lesége hátába, aki néhány másod­perc alatt ki is szenvedett. Utána férje elment a községházára és bejelentette, hogy megölte a feleségét. A gyilkos férjet a csendőrség őrizetbe vette. Debrecenben leleplezték a Magyar Fájdalom szobrát Debrecenben vasárnap leplezték le a Magyar Fájdalom szobrát, amelyet lord Rothermere adományozott Debrecennek és ugyancsak vasárnap osztották ki a hadirokkantak között a rokkant érmeket is. A szoborleleplezési ünnepen Rugon­­falvy-Kiss István egyetemi rektor mon­dott ünnepi beszédet, majd dr. Vásári­ István polgármester átvette a szobrot. Ezután a rokkant­ érmek kiosztása kö­vetkezett József királyi herceg meleg­hangú beszédet intézett, a hadirokkantak­hoz. Llewelyn Jones, az angol alsóház középeurópai bizottságának elnöke szin­tén résztvett az ünnepségen, majd kirán­dult a trianoni határra Megható jelenet volt, amikor az alig 30 cm mély határp­árkon túl összegyűlt, megszállt területen maradt magyarok egy nagyobb csoportja lelkesen integetett át a magyar területre. Llewellyn Jones megkérdezte, hogy miért nem jönnek át hozzá és nagyon csodálko­zott, amikor azt felelték, nem lehet, mert a románok megtiltották. Végül Fehérvári­ Béla vámőrfőhadnagy lépett Llewellyn Jones elé és ezt mondotta: Csak egyet kérünk: Revíziót! — Mindnyájamn ezért dolgozunk, — vá­laszolta könnyes szemekkel az angol kép­viselő. romananiniMin­aiiiiM ................ . Az Új Barázda lapkiadó r.-t. mélységes fájdalommal je­lenti, hogy igazgatósági tagja, a 8 Órai Újság főszerkesztője, a Budapesti Hírlap felelős szerkesztője Dr. Nadányi Emil ötvenhároméves korában, megrendítő váratlansággal, a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. Temetése kedden, május 30-án délután négy órakor volt a kerepesi­ úti temető halottasházából a székesfőváros által ado­mányozott díszsírhelyen. Nadányi Emilben a magyar újságírás nemes, nagy értéket veszített, a magyar politikai irodalom fáradhatatlan harcost, akinek tiszta tollát mindig hit, meggyőződés és eszményiség vezette. Igazgatóságunk, szerkesztőségünk tagjai, vállalatunk alkalmazottjai benne a gondos, szeretőlelkű vezetőt, támogatót, jóbarátot gyászolják. Emlékét hálás kegyelettel ápoljuk. Áldás és béke poraira!

Next