Új Barázda, 1934. november (16. évfolyam, 44-47. szám)
1934-11-04 / 44. szám
2 Nagy ünnepség Gaal Gaston halálának évfordulóján Gaal Gaston halálának kétéves évfordulója alkalmából nagy ünnepség volt vasárnap Balatonbogláron. Az ünnepségen a független kisgazdapártnak úgyszólván valamennyi tagja részt vett Eckhardt Tibor vezetésvel. Ott volt a vidéki pártvezetőségeknek több kiküldöttje is, továbbá Seperic Sándor lengyeltóti főszolgabíró, Varfia Béla plébános, Siebert Gusztáv és mások. A kegyeletes ünnepség a sírbolt előtt folyt le. A boglári dalárda gyászéneke után Eckharát Tibor beszélt: — Gaal Gaston halála, — úgymond — nem állította meg életének művét. Az ő egyénisége csak nőtt előttünk. Két év után kötelességünk, hogy beszámoljunk a láthatatlan vezérnek arról, hogyan sáfárkodtunk hagyatékával. Gaal Gaston örökségül két feladatot szabott elénk: felszabadítani a mgyar népet a politikai elnyomottság és felszabadítani a gazdasági kizsákmányolás járma alól. Politikai áramlatok és divatok mindig voltak, most a diktatórikus áramlatok jöttek divatba. Ilyen erős nép, mint a magyar, nem mehet divatok után. Az erős népeket az ösztön és a történelem vezeti. Gaal Gaston az ezeréves magyar alkotmánynak hajszálra való betartását követelte. Mi mindig követtük a törvény szavát, mert csak törvényes alapon lehet a nemzet fejlődését biztosítani és megmenteni a forradalmi kilengésektől. Folyik a titkos választójogért a küzdelem és kijelenthetem, hogy ez a küzdelem a befejezés felé közeledik. A titkos választójog közvetlen megvalósulás előtt áll. A harc még nincs befejezve. Az lesz az igazi nemzeti egység, ha minden magyar számára egyenlő jogokat tudnak biztosítani. Azok a magyarok, akik a magyar barázdákat termékennyé teszik, elvárhatják, hogy ugyanazok a jogok megillessék, mint ami megilleti a városi hínzáslegényt. A nyílt szavazás dróton rángatott pojácát csinál a magyar népből, megfertőzi az egész magyar közéletet. A kartelbetyárság, melyről annak idején Gaal Gaston sokszor beszélt, változatlanul meg van, ez koldussá teszi a magyar népet. A beszéd után Erkhardt Tibor levitte a független kisgazdapárt hatalmas babérkoszorúját a sírboltba, majd megkoszorúzta a koporsót Sümegi Vilmos, Balatonboglár község, valamint a boglári és lengyeltóti kerület kisgazdapártja. A közebéden Vargha Béla, Eckhardt Tibor, Sümegi Vilmos és Szakács Andor szólaltak fel. Ebéd után a független kisgazdapárti képviselők autón Kaposvárra mentek, ahol Kagyaródi Szabó István szobrát koszorúzták meg. A szobornál Erdélyi Aladár beszélt. Kalászosokban kapásokban A három héttel ezelőtti vetésjelentés kiadása óta az őszi szántási és vetési munkálatok az ország túlnyomó részében akadálytalanul a befejezéshez közelednek. A korábban elvetett őszi búza, őszi rozs és őszi árpa már jól ki is kelt és a kedvező időjárásban szépen fejlődik. A kalászosok cséplésének teljes befejezése és a kapásnövények túlnyomó nagy részének a betakarítása után a hivatalos jelentés már pontosabb adatokat ad a lefolyt gazdasági év terméseredményéről . A búza mennyiségre nézve gyengének, de minőségre nézve jónak, sőt helyenként igen jónak mondható. Búzatermésünk a múlt évi termésnél mintegy 9.500.800 mázsával kevesebb, gyenge, fok termés volt Kati írta, Zsivanovits Béla, a Pestvármegye Gazdasági Egyesület titkára. Engelschritter ,Tohann, tolnamegyei svábnak vallotta magát, Bujdosó Benedek pedig büszke volt arra, hogy az alföldi tanyák egyikében: „Patkóson*' látta meg a napvilágot. A svábnak gazdag volt az apja. fő hold tolnamegyei, hepehupás, jó vályogos, agyagos szántót mondhatott magáénak az öreg. 12 mázsás búzatermések voltak az átlagok. A kukorica csövesen 25 métert adott rendszeresen. 5—6 kaszálásu lucerna mindig volt 2—3 hold a 15-ből. Takarmány így bőségesen. 5 szekér első minőségű szénát a jól kezelt 1 hold rét biztosított, minden évben. A fehérre meszelt cementes istállóban öt darab, fejenként és naponként, 16 liter tejet adó simonthali tehén állott. Bujdosó Benedek szegényebb legény volt, pedig apja 30 holdas tanyát örökölt Patkósons az öreg Bujdosó Dömötörtől. Búzát csak annyit vetettek itt, amenynyi kellett a ház népének. Rozs volt itt a divat, így kívánta a homok. Holdanként termett — csúfság kimondani — öt mázsa. A tavaszi szántású tengeriföld egy kocsira való kukoricát adott csak csövesen és holdanként. Lucernának, legelőnek, se híre, se hamva. Rétből csak annyi, amenynyi éppen a tanya körül szokott lenni, birka, sertés kifutónak, legelőnek. Mondjuk 400 négyszögöl. A rozzant, szalmatetős istállóban a 6A rozs szintén gyenge termést adott. Mintegy 4.434.300 mázsával kevesebbet, mint tavaly. Az árpa terméshozama az idén ugyancsak gyenge volt, a múlt évinél mintegy 4,344.700 mázsával kevesebb. A zab ez évben gyenge közepes termést adott, a múlt évinél mintegy 1,367.300 mázsával kevesebb. A tengeri törését és betakarítását legnagyobbrészt befejezték és csak a késői fajták törése folyik még helyenként. A csövek nagysága és teltsége sok vidéken gyengébb a várakozásnál, de a beérés mindenütt kifogástalan. Mennyiségre nézve az idei tengeri termés majdnem hárommillió mázsával több, mint a tavalyi. A burgonya minőségileg egészségesebb a tavalyinál, a terméshozam prszág megérezte mindig a takarmányhiányt. Egy girhes-görhes tehán állott ott szomorkodva egymagában, — mert „Szedres" és „Villám" lovak nyelvét nem értve, azokkal el nem beszélgethetett, 50 birge, egy falka sertés — az is olyan kevert meg a sok baromfi, 100 pulyka képezte többek között a tanya világát. Igen! Baromfi ebből és a tanyanépe, hacsak bele nem üt a kolera, mert akkor még hírmondó sem marad ezekből a ház körül. A tolnamegyei sváb és a tanyai magyar — mind a kettő gazda — és mégis csodálatos, mennyire más, külön világot élt mindegyik a maga otthonában, 1924-ben a maga birodalmában. A sors, a tanulnivágyás ösztöne, az újság, a könyv olvasása, na meg főleg a rádió hatására a kecskeméti gazdasági szakiskolában látjuk együtt a svábot, meg a magyart 1925-ben. Mind a kettőt elküldte az apjuk, hogy tanuljanak, akár csak a jó papi holtig. A két kisgazda növendék a legmeghittebb barátságot kötötte egymással Kecskemét bűvös levegője körében. Sokat, székét, jót, gyakorlatiasat, elméletileg is hasznosat tanult a két diák saját javukra községük, népük, hazájuk érdekében. Az első nyári szünetben úgy történt, hogy közös levelezés, megegyezés, megbeszélés alapján a sváb a magyar tanyán, a magyar kun gyerek pedig a sváb faluban töltötte a vakációt. Sokat tanult Johann, sokat Benedek. Az egyik itt, a másik pedig amott. Mind a kettő dolgozott kora hajnaltól késő estig. Csodálatot váltott ki mind a kettő a Kecskeméten szerzett első évi tudásával. Míg mindegyik hazulról távol volt, állandóan leveleztek. Az öregek is, a fiatalok is. A sok-sok levél, egy gazdasági könyv megírására is értékes anyag és követésre példa az utókor számára. Elmállott a vakáció. Be keleltt vonulni újból Kecskemétre. Egy-két napra még hazament mindegyik diák bucsúzóra otthonába, aztán Isten veletek cimborák, az itt hazámba, Kecskemétre vissza visz .. . így is történt. De más is történhetett. Történt is. Bujdosó Benedek valahogy sokat beszélgetett a sváb faluban az öreg Engelschreitter Henriknek, az Alföld gyenge, szomorú szarvasmarhatenyésztéséről, a girhes-görhes, fajtalan, fekete, fehér, sárga színű, kajla szarvú, gyengén tejelő tehenekről az alföldi rétek, legelők lehetetlenségéről, vagy nemlétezéséről, meg arról, hogy az Alföldön nem igen tudják a magyar gazdák, mi az a tehéntörzskönyvelés? Látszott rajta Kecskemét hatása. 1926 októberének egy szürkületi délutánján egy gazdafajta ember Allit be „Patkós" pusztára, idős Bujdosó Benedek gazdáram tanyájára, egy tehénnek is beillő, gyönyörű simenthali üsző társaságában. Szörnyen ugattak a kuvaszok. Kijött a ház népe, a kutyák csitítására. Nem is sejtették, hogy ki a jövevény? Engelschritter Henrik volt, maga a tol- ■ nai sváb. Négy napig után volt. Lassan jött, nehogy baj történjék a 30 liter tejet adó, anyától származó, törzskönyvezett, pedigrés, okirattal ellátott, 10 hónapos, „Kati" üszővel. Ajándékba hozta Bujdosóéknak, mert ’ annyit beszélt Benedek: „Ej, ha nekünk ilyen van a !*' —' Hát itt van ii! — mondotta — Engelschritter. — Most van! Este, képzelhető, nagy vacsorát csaptak. Barátkozás, beszélgetés a gazdaság minden ágáról, annak mikéntjéről, a törzskönyvezésről, a rétről, a legelőről, a lucernáról, a kísérletek beállításának fontosságáról, a trágyakezelés helyességéről. Mindenről, mindenről. Az estén Bujdosó meg Engelschritter annyit tanultak a sok beszélgetés után, hogy ezzel szinte elvégezték a gazdasági akadémiát. Egy hétig időzött a sváb a magyar tanyán, a neki új világban. Aztán hazament, hogy soha el ne felejtse „Patkós" pusztát. „Kati" reformokat hozott be „Patkós" pusztára. Megélénkült, felvirradt a tanya. Új csillag a fekete éjszakában. „Kati”nak gyönyörű ivadékai származtak. Lucerna kezdett nőni a határban, zöldelt a mező, jobban, mint „Kati" jövetele előtt Rétet alakítottak a szántóból. Több lett a trágya. Javult a homok. Az egész 30 holdas gazdaság. Egy nap levelet hozott a posta. Hírül hozta, hogy Bujdosó Benedek—Engelschritter Izabella és Engelschritter .Tohann—Bujdosó Erzsébet karácsony napján tartják esküvőjüket. Ezt is a Kati szülte. Ilyen az élet. Milyen volt a lakodalom? Erről csak annyit, hogy a vendégsereg elfogyasztott a sok jó étel között 50 plakát, 5 süldőt, 10 akó bort. A végén aztán énekelte is az ünneplő háznép: Hej Kati, Kati, Kati! Hej Kati, Kati, Kati ‘ A kapuba gyere ki.' (JJ BARAZDA 1934 november 4, vasárnap ——————m — dig 4 millió mázsával haladja meg azt. A cukorrépa minősége jobb, menynyisége háromszázezer mázsával kevesebb, mint tavaly. A bor a múlt évi mennyiségnek sokhelyütt fele, másutt csak egyharmada a múlt évinek. A minőség országszerte kiváló. Az időjárás október első öt napján nagyon meleg, 16. és 19-ike között hűvösebb, azóta ismét enyhébb, míg éjszaka már gyakori a fagyponton aluli hőmérséklet. Bethlen István gróf okmányplakettje Somogy megye törvényhatósága november 5-én, hétfőn tartandó ülésén adja át ünnepélyes formák közt Bethlen István grófnak a Soós István művész által készített nagyértékű ezüstplakettet, amely okmányul szolgál arról a választásról, amelyen Somogymegye törvényhatósága angliai sikeres útja után gróf Bethlen Istvánt a vármegye törvényhatóságának örökös tagjává választotta. Az okmányt jelképző ezüst plaketten mintegy 3000 betűvel be van vésve a választási jegyzőkönyv egész terjedelmében s körülötte Magyarország történelmi nagyjainak: Árpádnak, Szent Istvánnak, Nagy Lajosnak és Mátyásnak domborművű képe van Somogy megye címerével s a művész szerencsésen ihletett alkotása olyan emléket hozott létre, amely nemcsak Bethlen István grófnak, de a törvényhatóság minden tagjának is örök emlékül szolgál. Az okmányplakettnoszszasága kb. egy méter. Az ünnepélyes ülésen két szónok is üdvözli Bethlent, aki azután személyesen válaszolva köszöni meg az ünneplést. Az ülésen a jelek szerint részt vesz a törvényhatósági bizottság minden tagja kivétel nélkül, mert hite járt annak is, hogy Bethlen István gróf válasza a mai magyar politika egy rendkívül jelentős megnyilatkozása lesz. Az illés után, Kaposváron, a Turulban diszebéd lesz Bethlen István gróf tiszteletére. A Hármas-Köröst hajózhatóvá teszik Kállay Miklós földművelésügyi miniszter értekezletet hívott össze a Körösök hajózhatóvá tétele ügyében. Az értekezleten résztvettek a körösvölgyi vízhasznosító társaság elnöksége és tagjai, valamint a szakminisztériumok előadói. Az értekezleten a Körösök hajózhatóvá tételét célzó, azoknak a tervezési munkálatoknak ismertetése volt napirenden,, amelyeknek megindítását a földművelésügyi miniszter még a tavasszal elrendelte. Az értekezlet eredményeként megállapították, hogy a Hármas-Körösnek Békésig, a Sebes-Körösnek- Körösladányig, végül a hortobágyi eBrettyó-csatornának Túrkevéig hajózhatóvá tétele mintegy 5,7 millió pengő befektetéssel fog járni. A rendszeres forgalom számára így nyerhető kereken 100 km vizint egyetlen duzzasztógát és hajózó zsilip építetést teszik szükségessé. Tekintettel arra, hogy a tervezett munkálatok nemcsak a vízi forgalom fejlesztésének hanem a Körösvölgy öntözésének szempontjából is elsőrangú fontosságúak s emellett az ármentesítő társulatok igényeit is minden tekintetben kielégítik, a megjelent érdekeltek a miniszter nagyjelentőségű kezdeményezéséért hálás köszönetüket fejezték ki. — Szinyei Merse Jenő hatvani beszámolója. Szinyei-M Merse Jenő, a hatvani választókerület országgyűlési képviselője vasárnap tartotta beszámolóját Hatvanban. Az aktuális politikai és gazdasági kérdésekre kiterjedő, nagy érdeklődéssel és tetszéssel kísért beszéde után felszólaltak még Ivády Béla ny. miniszter és vitéz Kenyeres János országgyűlési képviselők, Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánja, Lévay Mihály választott püspök, hatvani prépost, Hirling Gyula kormányfőtanácsos, kerületi pártelnök és dr. Niedermüller Ferenc hatvani pártelnök.