Új Barázda, 1935. július (17. évfolyam, 31-33. szám)

1935-07-14 / 31. szám

1935 juHus 14, vasárnap U1MM2M Közgazdasági nyilt levél Nagyméltósága Vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök úrhoz Budapest Kegyelmes Uram! A magyar nép osztatlan meggyőző­dése volt, hogy Nagyméltóságod belső erőinkből a nemzetet naggyá, a jelen nemzedéket boldoggá teszi, ha az ehhez szükséges és bőségesen rendelkezésére álló eszközöket idejé­ben felismeri és alkalmazza. A politikai és kormányzati tudo­mány egymást kiegészítő tényezők, de különböző kiváló képességeket igé­nyelnek. Lehet valaki jó politikus, de kormányzata mégis maradandó alkotások nélkül, nyomtalanul tűnik el a történelemből. . A politika az erők mérlegelésén, meggyőzésén és megnyerésén nyug­szik s valóságban inkább elmélet, mely a nemzet bizalmából pusztán előleget nyújt a kormányzati hata­lom átvételéhez. A kormányzat az elméletek meg­valósítása, eredményessége és tartós­sága, állandósulása — Napóleon sze­rint — távolról sem abból áll, hogy a Vezér többé-kevésbé helyes elméle­teket, célkitűzéseket keresgéljen és kövessen, hanem abból, hogy a kéznél lévő anyagból a szükséghez képest építeni tudjon nemzete javára. A történelmi pillanatok adottságai dur­va kövek, melyeknek az elhivatott Vezér alakot ad és beilleszt a nem­zet javára teremtendő örökalkotás épületébe. Ez anyagok gyors felismerése és a Vezér kezébe adása elsősorban azok kötelessége, kiket a Vezér a kor­mányzati cselekvésekhez maga mellé kiválasztott. Ha e kiválasztásban a Vezér zseniális, úgy építő munkája könnyű, gyors és szilárd, alkotása pedig maradandó lesz. Balsorsunkban hőn óhajtjuk, hogy Nagyméltóságod a nemzet érdekében, amidőn felismerte a legsürgősebb kormányzati feladatokat, a megélhe­tés teremtését, az egyén rendezett gazdasági helyzetének visszaállítá­­sát, ugyanak­kor ez alkotó munkájá­hoz éleslátásával válassza ki nemze­tünk tehetségeit, s ha netalán té­vedett, úgy kérlelhetetlenül váltsa le építőmestereit! Kegyelmes Uram! A szenvedő je­len nemzedék érdekében magyar nyíltsággal állapítom meg, hogy Nagyméltóságod, midőn megterem­tette azt a parlamenti többséget, mely általános megítélés szerint ered­ményes kormányzati alkotásaihoz elengedhetetlenül szükségessé vált, ugyanakkor cselekedeteket, építő kor­mányzati munkát, megélhetést, tűr­hető sorsot vár a magyar nemzet Nagyméltóságos kormányzatától. Ha ez gyorsan nem következik el, úgy a politikai kiválóság termelhet hűséges pártfegyelmet egész az egyéni, sőt tömeggerinctelenségig, de ez esetben olyan áthidalhatatlan úl támad a nemzet és az alkotmányos politikai többség között, mely beláthatatlan szakadékba sodorhatja az anélkül is szerencsétlen magyar helyzetet. Tudjuk a történelemből, hogy a magyar végtelenül türelmes faj, de fea a béketűrésből a reá és családjára igazságtalanul és feleslegesen kény­­szerített tartós nyomor kizökkenti, úgy a kezébe adott koldusbottal vég­zetesen lesújt. Kegyelmes Uram! Nemzetünk ér­dekében becsületes nyíltsággal, ma még idejében kimondom, hogy a­z éves reformtervében foglaltak nem a várt újítások és a nélkülözhetetlen jobbítások meg­valósításához nincs szükség 1 esztendőre. A nemzet ér­dekében álló korszerű reformok a történelem tanúságaként máról-hol­napra születnek és maradandókká válnak. A nemzet bizalma bőségesen meg­ajándékozta Nagy méltóságodat azok­kal az alk­otmányos eszközökkel, me­lyek felhasználásával tényleg máról­­holnapra könnyedén megteremthetők a létérdekünkben álló gazdasági és pénzügyi reformok. A közvélemény Nagy méltósá­god mögött állott és visszafojtott lélegzettel várta e re­formok születését. Kegyelmes Uram! E helyzet köze­pette a reformkormánynak egyik legnagyobb feladata a telepítés kér­désének megoldása, — hivatalos program szerint — legjobb esetben 1936 tavaszán kerül a képviselőház elé! Ez nagy idő s ki tudja, mi minden történhetik addig? De tovább menve, 10 millió pen­gővel és évi 2 millió pengő járulékkal nem lehet a szükségessé vált nagy­vonalú telepítéshez kezdeni. Az eladósodott birtokok telepítésre való felhasználásának ma van, sőt múlófélben van már a történelmi pillanata és pénzügyi adottsága, amidőn a vételár a terhek átvállalá­­sával, a beépítés és beruházás pedig anyaghitel kölcsönnel bonyolíthatók le. A gazdaadósságok rendezése és a telepítés csakis együtt oldhatók meg. Végleges adósságrendezést, defláció­ban, telepítés nélkül nem lehet gya­korlatilag megvalósítani. Az ily szét­választásnak adós és hitelező egy­aránt nagy kárát fogják vallani. Az ideiglenes megoldás, az elodázás pe­dig kibírhatatlan lenne és a gazda­­társadalmat bizalmatlanná tenné a kormányzati ígéretekkel szemben. A jelen helyzet fenntartása teljesen le­hetetlen. Ma a kormányrendelet egyenesen megszabja, hogy a gaz­daadós földjének 4 százalékos ka­matot ki kell teremnie, különben nincs védettség és jön az árverés. Kegyelmes Uram! Nem lehet több gyümölcsöt szedni, mint amennyi megterem. Hiába Nagym­éltóságod legjobb szándéka a földteherrendezés és a telepítés kérdésében is, ha a szük­séges eszközök nem adatnak kezébe e legnagyobb magyar ügyeink helyén való megoldásához. Kegyelmes Uram! Minden építés­hez pénz kell! Ez hiányzik nálunk! Tőkénk: Ház-, földvagy­onban és egyéb javakban, valamint munka­készségben van itt elég, de nincs pénz, nemzeti forgótőke, melynek köntösében megjelenjenek értékeink és kihasználtassanak a gazdasági le­hetőségeink s ami vérkeringést vi­gyen a nemzet javaiba. E hiányon kell segítenünk! Ez adja voltakép kezembe a tollat, hogy lássa a nemzet széles rétege is azokat a nyomorúságból kivezető uta­kat, melyek előtte tárva-nyitva álla­nak s aztán bizalommal és engedel­mesen kövesse Nagyméltóságod ren­delkezéseit, ha ez után való haladás lesz számunkra előírva! Kegyelmes Uram! Gazdasági lé­tünk, talpraállásunk első feltétele a Nemzeti Bank statutu­mainak a nem­zet érdekében való reformja, mely Zitán a Nemzeti Bank oda erősíttes­­sék, hogy a gazdasági élethez szük­séges nemzeti forgótőkét kibocsát­hassa, a kamatlábat lényegesen mér­sékelhesse, a gazdaadósságok­at kon­vertálhassa, az államnak és közü­le­­teknek kölcsönt nyújthasson, zálog­levél kibocsátási osztályt állíthasson fel, a gazdasági nagy alkotásokhoz, így az öntözőhálózat kiépítéséhez is, a szükséges beruházási tőkét hosszú­lejáratú törlesztését kölcsönként ren­delkezésre, bocsáthassa. .A Nemzeti Bank jelen csonkasága, a most elsorolt hiteléleti lehetőségek eleve való kizárása, okozta külföldi eladósodásunkat és kényszerített a múltban minket arra, hogy a nem­­zetépítő nagy beruházásoktól vagy félreálljunk, vagy pénzügyileg a kül­föld rabjaivá legyünk. Ez a szeren­csétlen helyzet nagy veszedelmeket rejt magában s ebből sürgősen me­nekülnünk kell! Hiszen minden esz­köz megvan nálunk ahhoz ,hogy ön­erőnk­ből hiteléletet teremtsünk s a gazdasági széleskörű­ beruházásokat a nemzeti jövedelem lényegesebb fo­kozására eszközölhessük és a jelen nemzedék megélhetését biztosítsuk. Azonban a Nemzeti Bank árai szűkre szabott körvonalai mellett gazdasági reformok csak halva szü­lethetnek! Hiába itt a kormányzat legjobb szándéka, hiába boldogulá­sunk érdekében az ipari miniszté­rium felállítása, lehetetlen a gazda­adósságok rendezése, a telepítés és a többi jószándékú törekvések, mert a Nemzeti Bank mai szervezete mel­lett nem lehet Csonkamagyarországon tűrhető gazdasági létet, megélhetést, munkaalkalmat és családalapítást, gyermekáldást remélni. Semmi más nem lehet, csak — ami ma­ van itt, a nagy nyomor és kétségbeesés, mely helyzet bizakodó reménységgel sír fel Nagy méltóságodhoz! A gazdasági élet felvirulásához szükséges pénzmennyiség kibocsá­tásának ellenzői két főszempontra hi­vatkoznak : 1. az infláció veszedelmére, 2. a pengő állandó ingadozására. Vegyük ezeket igazságos megíté­lés alá. A klasszikus elméleti és a kon­zervatív gyakorlati közgazdászok és pénzügyi szakemberek szerint, a mi jelenlegi viszonyaink közepette — főként, amíg fizetési mérlegünk pas­­­szív — a pengőnek még a gazdasági lehetőségek kihasználása céljából, az aranyalapon való megszaporítása is inflációt, valutaingadozást okoz. A nagyobb pénzforgalom azonban, szűkebb keretekben felhígítás nélkül a hitelélet megindítására, termelő munkára, a klasszikus közgazdászok szerint kívánatos. Ellenben az ósdi felfogás szerint kerülendő. A mi pénzügyeinket az ósdi fel­­fogás hívei intézik. Szerintük a na­­gyobb pénzforgalom hívei nem érte­­nek a közgazdasági élet szakkérdései­­hez, fantaszták, legjobb esetben el­méletiek. Hogy pedig az ósdi irányzat köve­­tői mennyire értenek a magyar nem­zet közgazdasági életének intézésé­hez, ezt a jelen nyomot minden té­ren siránkozva hirdeti. Sir minden gazda, iparos, kereskedő, hivatalnok, ma már mindenkinek rosszul megy, hovatovább annál rosszabbul megy ebben az országban. Érthetetlen, hogy ma, amidőn sza­badon intézheti a nemzet sorsát, v­á­­laszthatja boldogulásának útjait s amidőn a parlament nagy többsége, a lakosság 99,9 százaléka tudja, hogy rossz a mai helyzet, a deflációs politikán változtatni kell, akkor miért hagyja teljesen figyelmen kívül a kormányzat pénzügyi téren úgyszól­ván mindenki akaratát, miért úsz­tatjuk a tűrhetetlen nyomort, miért követünk el gazdasági öngyilkossá­got? Hiszen önámitás, hogy a ma­gyar sorson nem lehet segíteni, hogy itt nem lehet munkát, megélhetést, kereseti lehetőséget, fellendült gaz­dasági életet teremteni. Sőt ma már a nyomor vámszedőinek sem áll ér­­dekükben a pénzszűkítési politika fenntartása, mert kiapadtak a nyo­morúság kihaszn­álásinak lehetősé­gei is. A modern közgazdászok fedezett aranyalapon, gyümölcsöző befekteté­sekre, a pénzszaporítást egyáltalán nem tartják inflációs természetűnek, hanem szerintük" az úgynevezett egészséges refláció keletkezik, mi­ként Olaszországban, ahol a pénz soha nem sok, nem kevés, hanem mindig éppen elég. A bajbajutott valutáknál az inflá­ció és valutaingadozás elkerülése ér­dekében — egyik-másik államban, így nálunk is — áttértek a pénzszű­kítési politikára és leállították a gazdasági életet, feáldozták a­z ily államok prosperitásukat s ekként úsztatják tovább a beteg helyzetet. Ez azonban csupán tüneti kezelés, hosszadalmas és egyáltalán nem gyó­gyítja a pénz beteg helyzetét, mert valutát gyógyítani, gazdaságilag or­szágokat menteni, egyedül csak mun­kával lehet. A mesterséges pénzhiány, kizárólag csak nyomort termel. Szo­morú példa vagyunk rá mi és leg­újabban a francia helyzet igazolja mindezt. Hiszen deflációval nem­ le­het pénzügyi és gazdasági bajokat orvosolni, ellenkezőleg, éppen e ba­jok sokasága forgószélszerüleg kere­kedik fel. Menjünk tanulni Mussoli­nihoz! Nála minden realitásra van pénz és még sincs infláció, így tették őt alkotásai halhatatlanná! Nálunk egy országot a pengőért politikájával már oda jutottunk, hogy az állami és községi költségve­tések terheinek viselésére az adó­zóknak a Nemzeti Bank által kibo­csátott pénzmennyiség hatszorosát, sőt a forgalomban lévő pénz 16-szo­­rosát kell évenként befizetniök köz­teher gyanánt! (Állandóan alig cir­­kulál 100 millió pengőnél több pénz, mert a postatakarék csekkforgalm­ 3

Next