Új Barázda, 1935. július (17. évfolyam, 31-33. szám)
1935-07-14 / 31. szám
1935 juHus 14, vasárnap U1MM2M Közgazdasági nyilt levél Nagyméltósága Vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök úrhoz Budapest Kegyelmes Uram! A magyar nép osztatlan meggyőződése volt, hogy Nagyméltóságod belső erőinkből a nemzetet naggyá, a jelen nemzedéket boldoggá teszi, ha az ehhez szükséges és bőségesen rendelkezésére álló eszközöket idejében felismeri és alkalmazza. A politikai és kormányzati tudomány egymást kiegészítő tényezők, de különböző kiváló képességeket igényelnek. Lehet valaki jó politikus, de kormányzata mégis maradandó alkotások nélkül, nyomtalanul tűnik el a történelemből. . A politika az erők mérlegelésén, meggyőzésén és megnyerésén nyugszik s valóságban inkább elmélet, mely a nemzet bizalmából pusztán előleget nyújt a kormányzati hatalom átvételéhez. A kormányzat az elméletek megvalósítása, eredményessége és tartóssága, állandósulása — Napóleon szerint — távolról sem abból áll, hogy a Vezér többé-kevésbé helyes elméleteket, célkitűzéseket keresgéljen és kövessen, hanem abból, hogy a kéznél lévő anyagból a szükséghez képest építeni tudjon nemzete javára. A történelmi pillanatok adottságai durva kövek, melyeknek az elhivatott Vezér alakot ad és beilleszt a nemzet javára teremtendő örökalkotás épületébe. Ez anyagok gyors felismerése és a Vezér kezébe adása elsősorban azok kötelessége, kiket a Vezér a kormányzati cselekvésekhez maga mellé kiválasztott. Ha e kiválasztásban a Vezér zseniális, úgy építő munkája könnyű, gyors és szilárd, alkotása pedig maradandó lesz. Balsorsunkban hőn óhajtjuk, hogy Nagyméltóságod a nemzet érdekében, amidőn felismerte a legsürgősebb kormányzati feladatokat, a megélhetés teremtését, az egyén rendezett gazdasági helyzetének visszaállítását, ugyanakkor ez alkotó munkájához éleslátásával válassza ki nemzetünk tehetségeit, s ha netalán tévedett, úgy kérlelhetetlenül váltsa le építőmestereit! Kegyelmes Uram! A szenvedő jelen nemzedék érdekében magyar nyíltsággal állapítom meg, hogy Nagyméltóságod, midőn megteremtette azt a parlamenti többséget, mely általános megítélés szerint eredményes kormányzati alkotásaihoz elengedhetetlenül szükségessé vált, ugyanakkor cselekedeteket, építő kormányzati munkát, megélhetést, tűrhető sorsot vár a magyar nemzet Nagyméltóságos kormányzatától. Ha ez gyorsan nem következik el, úgy a politikai kiválóság termelhet hűséges pártfegyelmet egész az egyéni, sőt tömeggerinctelenségig, de ez esetben olyan áthidalhatatlan úl támad a nemzet és az alkotmányos politikai többség között, mely beláthatatlan szakadékba sodorhatja az anélkül is szerencsétlen magyar helyzetet. Tudjuk a történelemből, hogy a magyar végtelenül türelmes faj, de fea a béketűrésből a reá és családjára igazságtalanul és feleslegesen kényszerített tartós nyomor kizökkenti, úgy a kezébe adott koldusbottal végzetesen lesújt. Kegyelmes Uram! Nemzetünk érdekében becsületes nyíltsággal, ma még idejében kimondom, hogy az éves reformtervében foglaltak nem a várt újítások és a nélkülözhetetlen jobbítások megvalósításához nincs szükség 1 esztendőre. A nemzet érdekében álló korszerű reformok a történelem tanúságaként máról-holnapra születnek és maradandókká válnak. A nemzet bizalma bőségesen megajándékozta Nagy méltóságodat azokkal az alkotmányos eszközökkel, melyek felhasználásával tényleg márólholnapra könnyedén megteremthetők a létérdekünkben álló gazdasági és pénzügyi reformok. A közvélemény Nagy méltóságod mögött állott és visszafojtott lélegzettel várta e reformok születését. Kegyelmes Uram! E helyzet közepette a reformkormánynak egyik legnagyobb feladata a telepítés kérdésének megoldása, — hivatalos program szerint — legjobb esetben 1936 tavaszán kerül a képviselőház elé! Ez nagy idő s ki tudja, mi minden történhetik addig? De tovább menve, 10 millió pengővel és évi 2 millió pengő járulékkal nem lehet a szükségessé vált nagyvonalú telepítéshez kezdeni. Az eladósodott birtokok telepítésre való felhasználásának ma van, sőt múlófélben van már a történelmi pillanata és pénzügyi adottsága, amidőn a vételár a terhek átvállalásával, a beépítés és beruházás pedig anyaghitel kölcsönnel bonyolíthatók le. A gazdaadósságok rendezése és a telepítés csakis együtt oldhatók meg. Végleges adósságrendezést, deflációban, telepítés nélkül nem lehet gyakorlatilag megvalósítani. Az ily szétválasztásnak adós és hitelező egyaránt nagy kárát fogják vallani. Az ideiglenes megoldás, az elodázás pedig kibírhatatlan lenne és a gazdatársadalmat bizalmatlanná tenné a kormányzati ígéretekkel szemben. A jelen helyzet fenntartása teljesen lehetetlen. Ma a kormányrendelet egyenesen megszabja, hogy a gazdaadós földjének 4 százalékos kamatot ki kell teremnie, különben nincs védettség és jön az árverés. Kegyelmes Uram! Nem lehet több gyümölcsöt szedni, mint amennyi megterem. Hiába Nagyméltóságod legjobb szándéka a földteherrendezés és a telepítés kérdésében is, ha a szükséges eszközök nem adatnak kezébe e legnagyobb magyar ügyeink helyén való megoldásához. Kegyelmes Uram! Minden építéshez pénz kell! Ez hiányzik nálunk! Tőkénk: Ház-, földvagyonban és egyéb javakban, valamint munkakészségben van itt elég, de nincs pénz, nemzeti forgótőke, melynek köntösében megjelenjenek értékeink és kihasználtassanak a gazdasági lehetőségeink s ami vérkeringést vigyen a nemzet javaiba. E hiányon kell segítenünk! Ez adja voltakép kezembe a tollat, hogy lássa a nemzet széles rétege is azokat a nyomorúságból kivezető utakat, melyek előtte tárva-nyitva állanak s aztán bizalommal és engedelmesen kövesse Nagyméltóságod rendelkezéseit, ha ez után való haladás lesz számunkra előírva! Kegyelmes Uram! Gazdasági létünk, talpraállásunk első feltétele a Nemzeti Bank statutumainak a nemzet érdekében való reformja, mely Zitán a Nemzeti Bank oda erősíttessék, hogy a gazdasági élethez szükséges nemzeti forgótőkét kibocsáthassa, a kamatlábat lényegesen mérsékelhesse, a gazdaadósságokat konvertálhassa, az államnak és közületeknek kölcsönt nyújthasson, záloglevél kibocsátási osztályt állíthasson fel, a gazdasági nagy alkotásokhoz, így az öntözőhálózat kiépítéséhez is, a szükséges beruházási tőkét hosszúlejáratú törlesztését kölcsönként rendelkezésre, bocsáthassa. .A Nemzeti Bank jelen csonkasága, a most elsorolt hiteléleti lehetőségek eleve való kizárása, okozta külföldi eladósodásunkat és kényszerített a múltban minket arra, hogy a nemzetépítő nagy beruházásoktól vagy félreálljunk, vagy pénzügyileg a külföld rabjaivá legyünk. Ez a szerencsétlen helyzet nagy veszedelmeket rejt magában s ebből sürgősen menekülnünk kell! Hiszen minden eszköz megvan nálunk ahhoz ,hogy önerőnkből hiteléletet teremtsünk s a gazdasági széleskörű beruházásokat a nemzeti jövedelem lényegesebb fokozására eszközölhessük és a jelen nemzedék megélhetését biztosítsuk. Azonban a Nemzeti Bank árai szűkre szabott körvonalai mellett gazdasági reformok csak halva születhetnek! Hiába itt a kormányzat legjobb szándéka, hiába boldogulásunk érdekében az ipari minisztérium felállítása, lehetetlen a gazdaadósságok rendezése, a telepítés és a többi jószándékú törekvések, mert a Nemzeti Bank mai szervezete mellett nem lehet Csonkamagyarországon tűrhető gazdasági létet, megélhetést, munkaalkalmat és családalapítást, gyermekáldást remélni. Semmi más nem lehet, csak — ami ma van itt, a nagy nyomor és kétségbeesés, mely helyzet bizakodó reménységgel sír fel Nagy méltóságodhoz! A gazdasági élet felvirulásához szükséges pénzmennyiség kibocsátásának ellenzői két főszempontra hivatkoznak : 1. az infláció veszedelmére, 2. a pengő állandó ingadozására. Vegyük ezeket igazságos megítélés alá. A klasszikus elméleti és a konzervatív gyakorlati közgazdászok és pénzügyi szakemberek szerint, a mi jelenlegi viszonyaink közepette — főként, amíg fizetési mérlegünk passzív — a pengőnek még a gazdasági lehetőségek kihasználása céljából, az aranyalapon való megszaporítása is inflációt, valutaingadozást okoz. A nagyobb pénzforgalom azonban, szűkebb keretekben felhígítás nélkül a hitelélet megindítására, termelő munkára, a klasszikus közgazdászok szerint kívánatos. Ellenben az ósdi felfogás szerint kerülendő. A mi pénzügyeinket az ósdi felfogás hívei intézik. Szerintük a nagyobb pénzforgalom hívei nem értenek a közgazdasági élet szakkérdéseihez, fantaszták, legjobb esetben elméletiek. Hogy pedig az ósdi irányzat követői mennyire értenek a magyar nemzet közgazdasági életének intézéséhez, ezt a jelen nyomot minden téren siránkozva hirdeti. Sir minden gazda, iparos, kereskedő, hivatalnok, ma már mindenkinek rosszul megy, hovatovább annál rosszabbul megy ebben az országban. Érthetetlen, hogy ma, amidőn szabadon intézheti a nemzet sorsát, választhatja boldogulásának útjait s amidőn a parlament nagy többsége, a lakosság 99,9 százaléka tudja, hogy rossz a mai helyzet, a deflációs politikán változtatni kell, akkor miért hagyja teljesen figyelmen kívül a kormányzat pénzügyi téren úgyszólván mindenki akaratát, miért úsztatjuk a tűrhetetlen nyomort, miért követünk el gazdasági öngyilkosságot? Hiszen önámitás, hogy a magyar sorson nem lehet segíteni, hogy itt nem lehet munkát, megélhetést, kereseti lehetőséget, fellendült gazdasági életet teremteni. Sőt ma már a nyomor vámszedőinek sem áll érdekükben a pénzszűkítési politika fenntartása, mert kiapadtak a nyomorúság kihasználásinak lehetőségei is. A modern közgazdászok fedezett aranyalapon, gyümölcsöző befektetésekre, a pénzszaporítást egyáltalán nem tartják inflációs természetűnek, hanem szerintük" az úgynevezett egészséges refláció keletkezik, miként Olaszországban, ahol a pénz soha nem sok, nem kevés, hanem mindig éppen elég. A bajbajutott valutáknál az infláció és valutaingadozás elkerülése érdekében — egyik-másik államban, így nálunk is — áttértek a pénzszűkítési politikára és leállították a gazdasági életet, feáldozták az ily államok prosperitásukat s ekként úsztatják tovább a beteg helyzetet. Ez azonban csupán tüneti kezelés, hosszadalmas és egyáltalán nem gyógyítja a pénz beteg helyzetét, mert valutát gyógyítani, gazdaságilag országokat menteni, egyedül csak munkával lehet. A mesterséges pénzhiány, kizárólag csak nyomort termel. Szomorú példa vagyunk rá mi és legújabban a francia helyzet igazolja mindezt. Hiszen deflációval nem lehet pénzügyi és gazdasági bajokat orvosolni, ellenkezőleg, éppen e bajok sokasága forgószélszerüleg kerekedik fel. Menjünk tanulni Mussolinihoz! Nála minden realitásra van pénz és még sincs infláció, így tették őt alkotásai halhatatlanná! Nálunk egy országot a pengőért politikájával már oda jutottunk, hogy az állami és községi költségvetések terheinek viselésére az adózóknak a Nemzeti Bank által kibocsátott pénzmennyiség hatszorosát, sőt a forgalomban lévő pénz 16-szorosát kell évenként befizetniök közteher gyanánt! (Állandóan alig cirkulál 100 millió pengőnél több pénz, mert a postatakarék csekkforgalm 3