Új Csehszlovákia, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
(Csehszlovákia történetének rövid áttekintése c ) köztársaság politikai jellegért víllol hatc — csehszlovákia ЭСо mini nista ('Párijának megalakulása 1918 novemberében megalakult az önálló Csehszlovák Köztársaság első kormánya a burzsoáziát képviselő dr. Kiamarra] az élen. Ebben az időben a forradalmi munkásosztály kivívott már bizonyos eredményeket: sajtó- és gyülekezési szabadságot, sztrájkjogot, munkanélküli segélyt, nyolcórás munkanapot és betegbiztosítást, sőt a földreformot sem tudta egyszerűen megtagadni a kormány. A termelőerők szocializálására azonban nem került sor ; a burzsoázia vigyázott, nehogy a munkásosztály megrendíthesse pozícióit. A bányákban és nagyüzemekben megszervezték a szociális tanácsokat, ezek azonban csak látszólagos jogokkal rendelkeztek. A földreform is csak látszólagos volt. A kormány külpolitikája teljesen a nyugati kapitalista államokra támaszkodott ; a szociáldemokrácia teljes mértékben támogatta a kormány bel- és külpolitikáját és ezzel erősítette a burzsoázia helyzetét. Az 1918-ban tartott községi választások is megmutatták a népnek a szocializmus felé való törekvését : a szavazatok 54%-át az ún. „szocialista“ pártok, azaz a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták kapták. A szociáldemokrata Tusait elnökletével koalíciós kormány alakult meg, de a hadsereg és a legfontosabb minisztériumok (belügy, pénzügy és földművelésügy) a burzsoázia kezében maradtak. Az 1920. évi nemzetgyűlési választásokon ismét a szociáldemokrácia döntő fölénye mutatkozott meg. Az újabb koalíciós kormány azonban, amelyet ismét Tusor alakított meg, régi opportunista politikáját folytatta. Az imperialisták a Magyar Tanácsköztársaság elleni harcba is bekapcsolták Csehszlovákiát . 1919 áprilisában a csehszlovák hadsereg francia és olasz tisztek vezetésével átlépte a csehszlovák—magyar határt. A csehszlovák munkásosztály nagy része elítélte a cseh burzsoázia intervenciós lépését. A Magyar Tanácsköztársaság területén nemzetközi Vörös Ezred alakult, amelyben cseh és szlovák munkások is harcoltak. A magyar Vörös Hadsereg ellentámadásba lendült, elérte Kosicét és Presovot. A falusi és városi szovjetek megalakulása után 1919. június 10-án Presovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, amely azonban három hét múlva, a magyar Vörös Hadsereg visszavonulása után megszűnt. B. Smeral, A. Zápotocky és J. Haken vezetésével megalakult a szociáldemokrata párt balszárnya, amely a III. Internacionálé alapján állt. Erősítette helyzetüket Szlovákia szocialista ifjúságának kongresszusa is, ahol megalakították a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségét. A szociáldemokrata párt 1920. szeptemberében megtartott 13. kongresszusán nyilvánvalóvá vált, hogy a küldöttek kétharmada a III. Internacionálé mellett foglal állást. A jobbszárny erre önkényesen elnapolhatta a kongresszust és új, a III. Internacionálé politikájával szembenálló küldöttek megválasztását követelte. A miniszterelnök lemondott, utódja Cerny lett, aki hivatalnok-kormánya élén indított harcot a szociáldemokrata balszárny ellen. A belügyminiszteri tárca birtokában rendőri és csendőri karhatalommal sietett a jobbszárny segítségére, megszállotta a Právo lidu (a pártsajtó) és a Népház épületét. A munkások egyhetes sztrájkkal tiltakoztak, egyes nagyüzemekben munkástanácsok alakultak, a parasztok pedig elfoglaltak néhány nagybirtokot. A balszárny nem készült fel a forradalomra, így hát a burzsoázia kíméletlenül el tudta fojtani a munkásosztály megmozdulásait , Mostban, Vrútkyban, Nitrán, Prágában csendőrök és rendőrök nyitottak tüzet a munkásokra, s több mint 3000 munkásfunkcionáriust börtönöztek be, köztük Zápotocky elvtársat is. A reakciós hivatalnok-kormány győzelme eldöntötte az ország politikai jellegét : a hatalom a burzoázia kezében maradt. A munkásság levonta a decemberi események tanulságát ; a kommunista Internacionálé mellett foglalt állást. 1921. május 14-én megtartották Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusát s ugyanazon év októberében a Komintern irányelvei alapján alakították meg az egységes kommunista pártot. A lenini tanításra támaszkodó forradalmi párt valóban a munkásosztály vezetőjévé vált. (Folytatjuk) Bohumil Smeral Antonín Zápotocky Jirí Haken