Új Csehszlovákia, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

(Csehszl­o­vá­kia történetének rövid áttekintése c ) közt­ár­sas­ág politikai jelleg­ért víllo­l hatc — csehszlovákia ЭСо m­­in­i nis­ta ('Párijának megalakulása 1918 novemberében megalakult az önálló Csehszlovák Köztársaság első kormánya a burzsoáziát képviselő dr. Ki­amarra] az élen. Ebben az időben a forradalmi munkásosztály kivívott már bizonyos eredményeket: sajtó- és gyülekezési szabadságot, sztrájkjogot, munkanélküli segélyt, nyolcórás munkanapot és betegbiz­tosítást, sőt a földreformot sem tudta egyszerűen megtagadni a kor­mány. A termelőerők szocializálásá­ra azonban nem került sor ; a burzsoázia vigyázott, nehogy a mun­kásosztály megrendíthesse pozícióit. A bányákban és nagyüzemekben megszervezték a szociális tanácso­kat, ezek azonban csak látszólagos jogokkal rendelkeztek. A földreform is csak látszólagos volt. A kormány külpolitikája teljesen a nyugati kapitalista államokra tá­maszkodott ; a szociáldemokrácia teljes mértékben támogatta a kor­mány bel- és külpolitikáját és ezzel erősítette a burzsoázia helyzetét. Az 1918-ban tartott községi válasz­tások is megmutatták a népnek a szocializmus felé való törekvését : a szavazatok 54%-át az ún. „szo­cialista“ pártok, azaz a szociálde­mokraták és a nemzeti szocialisták kapták. A szociáldemokrata Tusait elnökletével koalíciós kormány ala­kult meg, de a hadsereg és a legfon­tosabb minisztériumok (belügy, pénz­ügy és földművelésügy) a burzsoázia kezében maradtak. Az 1920. évi nemzetgyűlési választásokon ismét a szociáldemokrácia döntő fölénye mutatkozott meg. Az újabb koalíciós kormány azonban, amelyet ismét Tusor alakított meg, régi opportu­nista politikáját folytatta. Az imperialisták a Magyar Ta­nácsköztársaság elleni harcba is be­kapcsolták Csehszlovákiát . 1919 áprilisában a csehszlovák hadsereg francia és olasz tisztek vezetésével átlépte a csehszlovák—magyar ha­tárt. A csehszlovák munkásosztály nagy része elítélte a cseh burzsoázia intervenciós lépését. A Magyar Ta­nácsköztársaság területén nemzet­közi Vörös Ezred alakult, amelyben cseh és szlovák munkások is harcol­tak. A magyar Vörös Hadsereg ellen­­támadásba lendült, elérte Kosicét és Presovot. A falusi és városi szovjetek megalakulása után 1919. június 10-án Presovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, amely azonban három hét múlva, a magyar Vörös Hadsereg visszavonulása után meg­szűnt. B. Smeral, A. Zápotocky és J. Haken vezetésével megalakult a szociáldemokrata párt balszárnya, amely a III. Internacionálé alapján állt. Erősítette helyzetüket Szlovákia szocialista ifjúságának kongresszusa is, ahol megalakították a Kommunis­ta Ifjúmunkások Szövetségét. A szo­ciáldemokrata párt 1920. szeptem­berében megtartott 13. kongresszu­sán nyilvánvalóvá vált, hogy a kül­döttek kétharmada a III. Inter­­nacionálé mellett foglal állást. A jobbszárny erre önkényesen elnapol­hatta a kongresszust és új, a III. Internacionálé politikájával szem­benálló küldöttek megválasztását kö­vetelte. A miniszterelnök lemondott, utódja Cerny lett, aki hivatalnok-kormánya élén indított harcot a szociáldemok­rata balszárny ellen. A belügyminisz­teri tárca birtokában rendőri és csendőri karhatalommal sietett a jobbszárny segítségére, megszállotta a Právo lidu (a pártsajtó) és a Népház épületét. A munkások egy­hetes sztrájkkal tiltakoztak, egyes nagyüzemekben munkástanácsok ala­kultak, a parasztok pedig elfoglal­tak néhány nagybirtokot. A balszárny nem készült fel a for­radalomra, így hát a burzsoázia kíméletlenül el tudta fojtani a mun­kásosztály megmozdulásait , Most­­ban, Vrútkyban, Nitrán, Prágában csendőrök és rendőrök nyitottak tüzet a munkásokra, s több mint 3000 munkásfunkcionáriust börtönöztek be, köztük Zápotocky elvtársat is. A reakciós hivatalnok-kormány győzelme eldöntötte az ország poli­tikai jellegét : a hatalom a bur­­zoázia kezében maradt. A munkásság levonta a decemberi események tanulságát ; a kommu­nista Internacionálé mellett foglalt állást. 1921. május 14-én megtartották Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak alakuló kongresszusát s ugyan­azon év októberében a Komintern irányelvei alapján alakították meg az egységes kommunista pártot. A lenini tanításra támaszkodó forra­dalmi párt valóban a munkásosztály vezetőjévé vált. (Folytatjuk) Bohumil Smeral Antonín Zápotocky Jirí Haken

Next