Új Élet, 1965 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1965-09-25 / 18. szám

A jelenleg műsoron levő film­jében például — miközben azon buzgólkodik, hogy egy búskomor­ságba esett árva kislány arcán mosolyt fakasszon — egy előkelő­­ társaságba kerül, s mindent felbo­rító botladozásával megzavarja az estélyt, melyet jótékonysági célból rendeztek olyan emberek, akik mindenre gondolnak — s fő­ként a saját zsebükre —, csak a jótékonyságra szoruló árva gyerme­kekre nem. Ezt a képmutatásra épülő harmóniát borítja fel Nor­man „nem szalonképes" viselkedése, de az elesettek sorsát valóban szí­vén viselő ügybuzgósága. T­alán ebben az alkotásban dom­borodik ki leginkább Wisdom­­nak az az eredményes törekvése, hogy a hangosfilmben folytassa a némafilm-burleszk hagyományait. A képtelenségig fokozott vígjá­téki helyzetek, meghökkentő vi­zuális ötletek, szellemes „gag“-ek sorozata a film. Az ilyen mulatsá­gos fordulatok Keaton és Chaplin óta kissé feledésbe merültek, s a mai néző előtt gyakran már csak olcsó tréfáknak látszanak, pedig ezek mélyén legtöbbször nagyon is komoly gondolatok rejlenek. Igaz, hogy Norman Wisdom a Chaplin-korabeli filmburleszkhez képest sok újat nem hoz, de annyit igen, hogy művészete ne hasson epigonizmusnak, s jól szórakoz­tassa a közönséget. Ez pedig nem kis dolog. Norman Wisdom — akárcsak a francia Pierre Etaix — értékes alkotásokkal bizonyítja, hogy a filmburleszk nem halt meg a némafilmmel együtt (mint ezt so­kan hiszik), hanem a mai filmmű­vészet eszközeivel — érdekes, mu­latságos hanghatásokkal — gaz­dagodva él és fejlődik. TÖRÖK LÁSZLÓ F­árizsban hat filmjét játsszák telt házakkal. London egyik leg­nagyobb mozijában hetek óta fut egyik filmje, s mióta az olasz tv műsorra tűzte filmjeit, egy millióval emelkedett az előfizetők száma. Greta Garbo, minden idők egyik legnagyobb moziszínésznőjének film­jei kavarták fel ismét Párizst, Lon­dont s egész Olaszországot. Az „isteni" Garbóé, aki 24 évvel ezelőtt váratla­nul, egyik napról a másikra vissza­vonult, anélkül, hogy bármilyen magyarázatát adta volna elhatáro­zásának . Akkor, 1941-ben, az amerikai nőszövetségek erkölcstelennek jelen­tették ki, s bojkottálták utolsó filmjét, A kétarcú asszonyt. Garbo hivatkozhatott volna erre, de semmit se mondott. Sem akkor, sem azóta nem árulta el visszavonulása okát. Kis számú baráti köréből csupán annyi szivárgott ki, hogy azért mondott volna búcsút a filmnek, mert megjelentek arcán az első ráncok — 36 éves ekkor —, s irtózott mindennemű kozmetikai műtéttől, mely harmincon felül csaknem min­den filmszínésznőt fenyeget. Azóta alig hallani róla. Néha­­néha feltűnik a Riviérán vagy Lon­donban, nagy fekete szemüveg mögé rejtőzve. Régi kabátokat hord, sima frizurát, festéket nem használ. Egy­szerű, szürke asszony, aki eltűnik a tömegben. Ezt is akarja. Ha véletle­nül felismerik, riadtan elmenekül. Tfülönben egyedül, teljesen vissza­­■*» vonultan él. Tíz éve New York­ban lakik, az 52. utca egyik luxus­épületének ötödik emeleti lakosztá­lyában. Senkit se bocsátanak fel hozzá, titkos telefonszámát alig néhá­nyan ismerik. A lakás nagy szalonjának falait a padlótól a mennyezetig képek A ROVATVEZETŐ VÁLASZOL­Ó Nagy Aneta nagyváradi olvasónk kérésére közlünk néhány életrajzi adatot és képet Alain Delon francia filmszínészről. Alain Delon Párizs külvárosában született 1935-ben. A filmművészet­tel csak 21 éves korában került kap­csolatba. Először az Amikor az asszony összezavarodik című filmben jelent meg a vásznon. Azóta tizen­­négy filmben játszott. Ezek közül a Rocco és fivérei, Az ördög és a tíz­­parancsolat, A párduc és a Fekete tulipán szerepelt a hazai mozik műsorán. Legkiemelkedőbb és legem­lékezetesebb alakítását eddig Visconti világsikert aratott filmjében, a Rocco és fivéreiben nyújtotta. Képünkön, Alain Delon,­­ főleg modern festők alko­­tásai, köztük régi, különösen francia mesterek — Renoir, Soutine, Fan­ tin-Latour — vagyont érő művei. Délelőttönként rendszeresen há­rom-négy órát sétál magányosan New York utcáin. Fekete nadrág, fekete pulóver, fekete kabát, fekete szemüveg. Ritkán ismerik fel, noha 60 éves korára sem sokat változott. Alig néhány emberrel érintkezik. 1964-ig gyakran volt együtt Georges és Valentine Sehleevel, akik ugyan­abban a házban laktak. Georges Schlee azonban a tavaly meghalt , s azóta hetek telnek el anélkül, hogy valakivel is szót váltana. Estéit rendszerint televíziónézéssel tölti, így él az egykor irigyelt filmcsil­lag, egyedül, teljes magányban, a világtól elzárkózva, férj, család, barátok nélkül. Hogy valójában miért választotta ezt a különös életmódot, arra még senki se tudott hiteles választ adni. Tíz évig - 1931-től 1941-ig -ragyogott a mozivásznon, egy negyed­­százada pedig szürke verébként húzó­dik az árnyékba. ag-arbo■ REJTÉLY Norman Wisdom as idejében végzett munka című filmben Párisaban George­ Sehleevel

Next