Új Élet, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1970-10-25 / 20. szám
, s így jött létre a különös szakszervezet. A barodai maharadzsa például az egyik Új Delhi-i gyűlésen kijelentette, hogy a maharadzsák érdekében mozgósítja a világközvéleményt. Az indiai kormány azonban mindezzel nem sokat törődik. Attól a fenyegetéstől sem ijedt meg, hogy a maharadzsák fellázadnak. Annál is inkább, mert némi nézeteltérések mutatkoztak a „szakszervezeti tagok" között. Egyesek fennen hangoztatják, hogy ősi előjogaikat nem engedik csorbítani, mások sokkal prózaibb dolgokért küzdenek: minél több pénzt, kedvezményt követelnek. Olyan maharadzsa is van — ez komoly dolog! —, aki körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz a joghoz, hogy csakis ő nyithasson esernyőt a palotájában és a palota körül, egy mérföldes körzetben. A maharadzsáknak az utóbbi években sikerült némileg fékezniük a Kongresszus Párt elgondolásainak valóra váltását, és jelen pillanatban is viselik elmeiket. Legújabban azonban az indiai parlament ismét napirendre tűzte a maharadzsakérdést, és eltörölte minden előjogukat, címüket, rangjukat. Akik csak a mesékből, könnyű regényekből ismerik Indiát, talán némi nosztalgiával gondolnak a színpompás világra, amely immáron eltűnőfélben van, de az ötszázmilliós India a haladás, a társadalmi igazság felé vezető útján bizonyára kész minden szívfájdalom nélkül szakítani a középkorral s annak minden maradványával.-6 Molnár Kálmán, Székelykeresetűt: Tetszetős ujjgyakorlatok. A felület ritmusait próbálja megragadni a fényképész, és ha ezt előtanulmánynak tekinti egy későbbi, jelentősebb, tartalmasabb fotokompozícióhoz, akkor csak gratulálhatunk hozzá. Ma még maharadzsa, a halnap.. ? St. B. brassói olvasónk fontos és eléggé általános vonatkozású problémát vet fel: mi legyen az idősebb korosztályhoz tartozók magatartása az érelmeszesedés kérdésében? Szükséges-e gyógyszeres kezelés az érelmeszesedés megelőzésére, vagy pedig a magát egészségesnek érző egyén ne szedjen gyógyszereket, mert azok megbonthatják a szervezet egyensúlyát? Bár az érelmeszesedés okait és kialakulási mechanizmusát illetően ismereteink az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán sokat gyarapodtak, az érelmeszesedés megelőzésének kérdésében még nem sikerült pontosan értékelhető eredményeket elérni. Ennek oka részben az, hogy a betegség kialakulásában közrejátszó valamennyi tényező kiiktatása — tekintettel ezek sokoldalú voltára — alig valósítható meg, részben az, hogy a megelőző intézkedések hatásossága —az objektív vizsgáló módszerek korlátozott lehetőségei miatt — még nehezen ítélhető meg. Az érelmeszesedés kérdése azonban — az egyén és az adott beteg problémájain túlmenően — közegészségügyi, sőt társadalmi probléma, amelynek megoldása még késik ugyan, de — a ráfordított anyagiszellemi erőfeszítések nyomán- belátható időn belül elképzelhető. Az alábbiakban megkíséreljük röviden összefoglalni az érelmeszesedés megelőzésének, profilaxisának jelenlegi irányelveit. A megelőzés egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az, hogy kiknél, az emberek milyen kategóriáinál szükségesek a preventív intézkedések? Úgy véljük, a megelőzés kérdése elsősorban azoknál vetődik fel, akiket bizonyos körülmények (szaknyelven szólva: bizonyos „rizikó-faktorok“) jobban hajlamosítanak az érelmeszesedésre, mint a népesség többségét. Különösebben veszélyeztetettnek tekintjük az olyan családok leszármazottait, melyeken belül gyakori volt az érelmeszesedés, illetve ennek főleg az agyat és a szívet érintő szövődményei (pl. agyvérzés, szívinfarktus), a cukorbetegség és a kóros elhízás, továbbá az olyan egyéneket, akiknek vérkoleszterinszintje kórosan magas, vagy pedig testsúlyuk jóval több a normálisnál. Ugyancsak fokozottabban veszélyezteti az érelmeszesedés a nagy dohányosokat és azokat is, akik túlfeszített szellemi igénybevétel, nagy felelősséggel járó munkakör betöltése mellett a szükségesnél kevesebb testmozgást végeznek. A megelőzés eszközei az e kategóriákba tartozó egyéneknél elsősorban az ésszerű életmódra irányuló intézkedések, a kornak és alkatnak megfelelő testsúly elérését, illetve megőrzését biztosító táplálkozás, a munka és pihenés megfelelő összehangolása, a szükséges"testmozgás, sportolás, tovább.« a dohányzás kerülése. Az időszakos orvosi vizsgálatok az esetleges en szükséges gyógykezelés idejében terténő megkezdését is biztosítják. Az előbbi, úgynevezett elsődleges profilaxissal szemben másodlagosnak nevezzük az érelmeszesedés profilaktikus kezelését akkor, amikor már fentállanak ugyan érelmeszesedésre utaló eltérések, de ezek még sem panaszokat, sem különösebb zavarokat nem okoznak. Ilyenkor már szigorúbb diétás rendszabályok szükségesek, továbbá olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a vérben foglalt zsírnemű anyagok, az úgynevezett lipoidok szintjét. Ami a diétát illeti, az legyen kalóriaszegény (nyugalmi életmód mellett 30—35, mérsékelt fizikai munka mellett 35—40 kalória/testsúlykilogramm a napi kalóriaadag), anélkül azonban, hogy erőltetett (és emiatt veszélyes) fogyókúra jellegét öltené. Kívánatos a zsiradékok és a cukor, illetve cukros ételek korlátozása; a zsiradékok közül inkább a növényi, elkészítés közben nem túlhevített olajok, mint pl. napraforgó- vagy kukoricaolaj használandók, s az állati zsiradékok (szalonna, disznózsír tejföl, tojássárga) korlátozandók. Az említett gyógyszerek közül kiterjedten használják az Asclerolt és a nikotinsavat (PP-vitamin); ezek hatásosságát a vérlipoidok csökkentését illetően felülmúlja az utóbbi időben forgalomba került Clofibrat. Visszatérve olvasónk kérdésére: a kor önmagában szintén „rizikó-faktor“, tehát amennyiben nem állanak fenn érelmeszesedésre utaló eltérések, elsődleges profilaxist igényel, ha pedig igen akkor kívánatos a másodlagos profilaxis. DR. MONOKI ISTVÁN 21