Új Élet, 1982 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1982-07-10 / 13. szám

Angela megy tovább Lucian Bratu Angela megy tovább című, új film­jének hősnője egy bukaresti taxisofőr, hétköznapi ember. Története is hétköznapi. Annál figyelemre­méltóbb a siker, amelyet a film — talán éppen azért, mert életközelbe hozza és hitelesen ábrázolja hőseit — mind a kritika, mind a közönség körében aratott. Az Angela megy tovább bemutatója után be­szélgettem a film rendezőjével, Lucian Bratuval. — Mi vonzza a napjainkban játszódó történetekhez, témákhoz? — teszem fel az első kérdést — Valóban, valahogy úgy alakult hogy a Tudor óta nem forgattam történelmi filmet — mondja Lucian Bratu. — De ebben nem volt szándékosság. Annál inkább sem, mert hiszen a történelmi filmnek is akkor van létjogosultsága, ha a mához szól. Ugyanakkor a mai témájú filmnek is van bizonyos mértékben tör­ténelmi jellege: ha őszinte és igaz, akkor napjaink történelmét tükrözi. Viszont tény, hogy határozottan vonzanak a mai témák, problémák, emberen, vonz a korszak, amelyben élek. De az időszerű témái közül is azoknál kötök ki, melyeknek cselekménye általam jól ismert környezetben játszódik. Vagyis: városi kör­nyezetben. — Ami pedig hőseimet illeti, először a véletlen hozta magával, hogy olyan filmet forgattam, amely­nek középpontjában egy nő állt. Az Út a félhomály­ban forgatókönyvéhez nem csupán a hősnő sorsa vonzott, hanem a szerelmespár közös problémája is. Város felülnézetben című filmemben már tudato­san akartam egy jellegzetesen mai nő portréját be­mutatni. Úgy véltem, érdekes lesz nyomon követni egy olyan nő életének alakulását aki egy város pol­gármestereként olyan funkciót vállal, amelyet rend­szerint férfiak töltenek be. Bizonyos mértékben ugyan­ezek a szempontok keltették fel érdeklődésemet An­gela, a bukaresti taxisofőr alakja iránt is. Egy nem mindennapi erkölcsi erővel rendelkező nőről van szó, aki az élet viszontagságai közepette bátran meg­állja a helyét. Nem akarom azt mondani, hogy nők­ről szóló filmekben akarom szakosítani magam, de ezután is érdeklődéssel fogok fordulni az asszonyi sorsokat felvázoló forgatókönyvekhez, ha azok egy­ben általános emberi igazságokat fejeznek ki. — Nyilván ilyennek látta Éva Sírbu forgatóköny­vét is... — Igen. Éva Sírbu, a neves filmkritikus, ezúttal be­bizonyította, hogy kitűnő forgatókönyvíró is. Előbb a film ötletéről beszélt nekem, amely azonnal meg­kapott Ettől a pillanattól kezdve mindketten elkezd­tük tanulmányozni a fővárosi sofőrök életkörülmé­nyeit Éva Sírbu elbeszélgetett számos sofőrnővel, felkereste őket munkahelyükön és otthonukban, és az így megismert életanyag felhasználásával írta meg végül is a forgatókönyvet. — Gondolom, a forgatókönyvíró érdeme, hogy a filmben eleven, szellemes, gondolatgazdag párbe­szédeket hallhatunk. Itt hadd említsem meg azt is, hogy kevés filmünkben él annyira elevenen a fővá­rosi utca, mint ebben. Erre a megjegyzésre Lucian Bratu így válaszol : Bukarestben születtem, gyerekkorom óta isme­rem a várost amelynek utcáin sokat bolyongtam. Angela édesanyja abban a régi városnegyedben la­kik, ahol tizennyolc éves koromig gyerek-, illetve ifjú­koromat töltöttem. Ennek az időszaknak az emlékei elevenedtek fel bennem, amikor a színészekkel, for­gatócsoportommal ide visszatértem. Ami az utcai jeleneteket illeti, azok felvétele nem csupán techni­kai szempontból okoz nehézséget hanem azzal a veszéllyel is jár, hogy túlságosan tarka, naturalista képekkel tolakodik be az utca a filmbe. Szeretném hinni, hogy ezt a veszélyt sikerült elkerülnünk. Tör­ténetünk lényeges mozzanatait a színészek játéká­val, arckifejezésével igyekeztünk tükrözni, a környezet pedig csak a színészi átélés szerves kiegészítője­ként jelenik meg. — Beszéljünk most a szereposztásról... — Amikor a női főszereplőt kerestem, nem véletle­nül esett a választásom Dorina Lázárra. Filmmű­vészetünk számos kitűnő színészegyéniséggel büsz­kélkedhet Ezek sorában Dorina Lazar rendkívüli átalakulási képességével tűnik ki. Tud hinni a szere­pében, azonosulni a hősnővel, akit alakit Külön kell szólnom arcjátékáról, közelképeiről, amelyekkel An­gela lelkiállapotának változásait a legfinomabb ár­nyalatokig érzékelteti. Komoly, elmélyült munkájára jellemző a mód, ahogyan szerepére felkészült Ő is a helyszínen tanulmányozta a taxisofőrök életét, munkáját majd beöltözött taxisofőrnői egyenruhába, beült egy taxiba, és — mint többi «kollégái» — mun­kába indult Számos utat tett meg ebben a minőségé­ben anélkül, hogy utasai észrevették volna, hogy nem hivatásos taxisofőrrel van dolguk. — A film főcímlistáján — vetem közbe — kevésbé ismert vagy elsőfilmes színészek nevét is láttuk Ezek közé tartozik Miske László, aki — véleményenk szerint — kiemelkedő alakítást nyújtott, s így Dorin­ Lázár ideális partnere volt Hogyan esett a válasz­tása Miske Lászlóra, a nagyváradi Állami Színház tagjára, és általában milyen szempontok vezették a szereposztásban ? — A szereposztáskor a színészek képességei mel­lett rendszerint azt is szem előtt tartom, hogy tipo­lógiai szempontból is megfeleljenek, s így hozzájá­ruljanak a film hitelességének biztosításához. Aim Miske Lászlót illeti, valaki elküldte nekem e kitűnő színész fényképét Ennek alapján hívtam meg Buka­restbe, és miután Dorina Lázárral együtt szóba áll­tunk vele, és Bufteán próbafelvételt is készítettünk, megerősödött az a feltevésem, hogy megtaláltam Angela megfelelő partnerét hogy ketten mind al­kati, mind színjátszási szempontból szerencsésen egészítik ki egymást Az első felvételeknél Miskének némi lámpaláza volt ugyan, de később feltalálta ma­gát és bebizonyította, hogy nemcsak színpadon, filmen is érvényesül a tehetsége. Már csak az volt hátra, hogy a hőst — Miske magyaros kiejtése miatt — átkereszteljük. Nem akartuk Miske játékát más színész hangjával szinkronizálni, s ezért hősünk Gyuri nevet kapott, vagyis erdélyi magyar szárma­zású lett Ez külön szint adott alakításának. — Rövid szerepben ugyan — folytatja Lucian Bra­tu —, de szintén elsőfilmesként játszik Dorina Pău­nescu, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja, akinek indulását ígéretesnek mondhatom. Úgyszin­tén csak elismeréssel szólhatok forgatócsoportom többi tagjáról: Anghel Deca operatőrről, Erika Au­rian vágóról, Florina Tomescu jelmeztervezőről, Dodu Bălăşoiu műépítészről, Tiberiu Borcoman hangmérnökről és nem utolsósorban Marius Tei­curól, aki a film zenéjét szerezte. MOLNÁR TIBOR MŰSORON Hol vagy, szerelem? Egy fiatal, kellemes hangú zenetanárnő faluról városra megy, hogy ott hivatásos énekesnővé vál­jon. S mivel tehetséges, ez sikerül is neki. Közben persze szerelmi viszonyba kerül egy karmesterrel... tehát következnek a szép és izgalmas bonyodalmak. Az érdekes és szórakoztató alkotás a Moldovai SZSZK filmstúdiójában készül. Forgatókönyvíró és rendező: Valerij Gajiu, operatőr: Valentin Belono­gov, zeneszerző: Alekszej Masukov. Főbb szereplők: Sofia Rotaru, Grigore Grigoriu, Jevgenyij Mensov, Jekaterina Kazimirova, Viktor Ignat Viktor Csutak stb. Képünkön: Sofia Rotaru a film női főszerepében. A kivándorló A vásznon egy mexikói fiatalember drámája jele­nik meg. Roberto Rodriguez — a munkanélküliség, a nyomorúság elől menekülve — kivándorol az Egye­sült Államokba, de ott is csak a rosszul fizetett ven­dégmunkások mostoha sorsa jut osztályrészéül. Végül, mikor nem tudja tovább elviselni a jogfosz­­tottságot és hontalanságot visszatér Mexikóba­­ A Cannes-ban 1978-ban kitüntetett film forgatókönyv­írója, rendezője és operatőre: Robert M. Young. Főbb szereplők: Domingo Ambriz (képünkön), Trini­dad Silva, Linda Gillin, Jerry Hardin stb. Névtelen zenekar Könnyűzenével népszerűvé válni — még ez is nehéz mesterség, legalábbis ez tűnk ki a Névtelen zenekar című bolgár filmből A zenés vígjáték fiatal hősei — egy műkedvelő zenekar és két énekesnő — fáradhatatlanul küzdenek az elismerésért a hírn­é­vért, s talán azért is, hogy művészi szinten szórakoz­tassák a tengerparti nyaralókból toborzódó közön­ségüket Forgatókönyvíró: Sztaniszlav Sztratjev, ren­dező: Ljudmil Kirkov, operatőr: Viktor Kirkov, zene­szerző: Borisz Karadimcsev. Főbb szereplők: Velko Kunev, Pavel Popandov, Filip Trifonov, Katyerina Evro, Maria Kavardzsikova stb.

Next