Új Élet, 1986 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1986-03-25 / 6. szám

Film Piedone: a modern Gulliver Bud Spencer, a jószívű óriás A lábairól elnevezett, ám ökleiről híres Nagylábú, azaz Piedone, aki az olasz kalandfilmgyártásnak kö­szönhetően már végigbunyózta a fel világot Hong­kongtól Afrikáig, minden évszakban telt házat és per­sze kasszasikert ígér a filmforgalmazóknak. Steno olasz rendező a Piedone-sztorikat a szokásos lendület­tel bonyolítja a kalandos végkifejletig. Nápoly rette­gett felügyelője ugyanis mindig könnyedén elbánik egy egész sereg banditával, akik közül egyeseket a földbe „kalapál“, vagy éppenséggel a levegőbe röpít. Főleg a gyermekek kedvence ez a jószívű óriás, de a felnőttek is jól szórakoznak kalandjain, és jóleső érzéssel látják csemetéik boldog arcán, hogyan drukkolnak a jó vé­delmében bunyókba keveredő, szakállas­­óriásnak, és hogyan derülnek előre sejtett „sikerei“ láttán. Egyéb­ként a filmekben is Piedone partneréül szegődik gyak­ran egy arab, néger vagy éppenséggel úrgyerek, s így a liliputi teremtés és a jóságos Gulliver kölcsönösen segítik egymást. Bud Spencer személyével már sokat foglalkozott a sajtó, a kritikusok közül egyesek a port is elverték rajta, mint ahogy ez a kedves óriás veri el ellenfeleit. Filmjei valóban nélkülöznek bizonyos művészi erényeket, a közönség azonban mégis igényli ezeket a világsikert arató kalandos, szórakoztató pa­ródiákat, melyek sok millió fiatalnak szereznek bol­dog órákat a moziban. Tehát nézzük meg közelebbről hősünket: ki is tulajdonképpen Bud Spencer, és ho­gyan lett mindannyiunk kedvence? A nyolc centiméter híján két méter magas, száz­negyven kiló, szakállas, kék szemű­ óriás 1929. október 31-én született Nápolyban, Carlo Pedersoli néven. Gyerekkorában az uszoda volt a „játszótere“, kétéves korában tanult meg úszni. Az edzők felfigyeltek tehet­ségére, és hamar olasz ifjúsági bajnok lesz a gyorsú­­szó-számokban. Játékból beáll egy vízilabdacsapatba csatárnak, ahonnan már el sem engedik többé. Olim­pikon lesz, 1952-ben Helsinkiben bejut a döntőbe az olimpiai 100 m-es gyorsúszó-számban, négy évvel ké­sőbb Melbourne-ben az olasz vízilabda-válogatott nél­külözhetetlen tagja. A kiváló sportoló jeles tanuló is egyúttal. Jó matematikus, irodalmár, több idegen nyelvet beszél, jó zenész, legújabban maga kompo­nálja filmjei zenéjét is! Magas ösztöndíjjal került be az egyetem jogi karára, és a doktori címet is megszerzi 1955-ben. 1956-ban az olimpián nem ér el különösebb­­ sikert, ezért abbahagyja sportpályafutását. Melbourne­­ből egyenest Dél-Amerikába utazik, minden előzetes tervezgetés nélkül. Ott erdőmunkás, csoportvezető, m­ijd egy nagy fafeldolgozó vállalat exportosztályának munkatársa. Csak 1959-ben látogat haza Nápolyba, és találkozik az uszodában a régi barátokkal. Itt ismer­kedik meg egy egyetemista lánnyal. Maria Amatóval 1960- ban összeházasodnak. Három gyerekük születik: 1961- ben Giuseppe, 1963-ban Cristina, majd 1972-ben Diamante. Apósa filmproducer, s így Carlo Pedersoli akarva-akaratlanul bekerül a film világába. A fiatal pár egyik barátja, Giuseppe Celizzi filmrendező, fel­kéri egy készülő filmje főszerepére. A próbafelvételek kiválóan sikerülnek, és így Carlo Pedersoli lett az Is­ten megbocsát. Dzsango nem című film főszereplője. Azonban csak Bud Spencer néven volt hajlandó szere­pelni, mert nem akart Johnny Weissmüllerhez hasonló úszósztár lenni, így aztán a pólósvilágban használt „Buddha“ becenevét (amelyet ritkaságszámba menő nyugalmáért kapott) lerövidítette Budra, és összevonta kedvenc színésze, Spencer Tracy keresztnevével, így lett Bud Spencer. Régi neve pedig lassan feledésbe me­rült. Nemsokára igazi színészi feladatokat igénylő pro­dukciókban kap bizonyításra alkalmat. Giuliano Mon­­taldo Vesztesek és győztesek, valamint Francesco Rosi Két misszionárius című alkotásában. 1967-ben az A­ve Maria négyesében összekerül egy Mario Girotti nevű, nála 12 évvel fiatalabb színésszel, aki azonban már akkor — amerikai felesége családnevét használva — a Terence Hill nevet viseli. A kék szemű, szőke, vonzó férfi Bud Spencer kiváló partnerének bizonyul, és kö­zös, bunyós komédiáik világsikert aratnak. Körülbelül 15 filmet forgatnak együtt. A műfaj beválik, és a pro­ducerek rájönnek, hogy a két színész külön-külön is sikert arat. Stefano Vanzina író, színész, rendező, művésznevén Sieno, komédiát ír Bud Spencer számára egy talpaló, nagy lábú rendőrről, akivel sok mulatsá­gos, bunyós kaland történik, így születik meg Piedone, majd a Piedone-filmek (Piedone Afrikában, Pedone Hongkongban, Piedone Egyiptomban stb.). Bud Spen­cer, a jószívű bunyós, csak a jó védelmében és érdekében használja 33 cm átmérőjű­ öklét, és igazi sztár lesz, a kaland, a szórakoztatás mestere. Mivel a jogi pályán — annak ellenére, hogy 1955-ben doktori címet is szerzett — nem tudott elhelyezkedni, egy tex­tilipari főiskolát is elvégzett, s most ezt a szaktudását kamatoztatja magánéletében: egy gyermekruhaüzemet vezet, nagy hozzáértéssel. De a sportot most sem ha­nyagolja el: rendszeresen fut és úszik, hogy állandóan tréningben legyen újabb filmjeihez, amelyeket a romá­niai közönség is nagyon vár, legyen ő Piedone, Bull­dózer avagy Seriff. (A felújított Piedone-filmek is újabb és újabb sikert aratnak, mert a fiatalok képesek többször is végigizgulni már ismert kalandjait.) Bud Spencer a mai, modern Gulliver, a fiatalok jószívű óriása, aki minden fegyver nélkül, saját öklével védelmezi a jót, humoros jelenetekkel szórakoztatja a közönséget, hogy miután befejezi a bunyót („ez jó mu­latság, férfimunka volt"), elfogyassza a maga megérde­melt, nagy tányér spagettiját. POZ­YÁNKI SÁNDOR Eri Spencer a Különben dühbe jövök és a Seriff az égből című filmben Testvérek a jövő nyáron című filmben játszik Claudia Cardinale és testvére (ezúttal vetélytársa is), Fanny Ardant. Típusban mintha hasonlítanának egymás­hoz... A jól ismert és népszerű Claudia Cardinaléról csak annyit érdemes megjegyezni, hogy hazájában már nem foglalkoztatják tehetsége szerint A párduc, a Volt egyszer egy vadnyugat és sok más film szép sztárját. Ami I­anny Ardant-t illeti, ő most a francia filmgyártás egyik csillaga. Főként drámai szerepeket játszik. Képünkön: Claudia Cardinale és Fanny Violant César-díj Alain Delonnak A francia César-díjat (amely megfelel az Oscar-díjnak) az idén Alain De­lon nyerte el A mi történetünk című filmben nyújtott alakításával. A film, amelyben a színész egy megrögzött alkoholistát játszik, közönségsiker­ű lett, de hivatalos elismerést keveset kapott. Sokan ezzel magyarázták, hogy a díj átadásának ünnepségén Alain Delon nem jelent meg, így hát a csalódott rendezőség „házhoz küldte" a kis szobrot. A filmsztár, aki egyébként elfoglaltságára hivatkozott, nemrég fejezte be Kongóban a ,,Pa- I roie de flic" című nemzetközi produkció forgatását. ZTÁROK ALBUMA

Next