Új Ember, 1947 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1947-01-05 / 1. szám

51816 1947. ÉV KATOLIKUS PROGRAMMJA A PÜLP ♦ Ifi*'! 1 OKLEVELÉBEN ára 1 forint fii, évfolyam # F © ■ ®JB» KATOLIKUS HETILAP 1947 január 4 Értelmiség a válaszúton, — ahogy a pártok látják Fimtrszfát a ftlpilitikábai • k magyarkatalieizaias kiáltványa XII. Pius pápa karácsonyi szózata Ufcid tyim csatálása ♦ Őszinte adatok a szintkentekrül * Kerlatssyarovszih - jelszavak nélkül AZ ÁTTÖRT TORLASZON Ieltek azok a tévedé SEK — a író magyar kozua, * életnek az egyetemes magyar kereszténységgel való tévedései —, amelyeket a mögöttünk álló 1946-os esztendő daabokra zúzott? Fel lehet őket sorolni, hisz nyilvánvalóak ; foglalkozni létéi velük a nyilvánosság előtt, hisz aegnagyobb nyilvánosság előtt tirténtek foglalkozni kell velük, met az, hogy a ina■ -por fe?izetet íi'í'i- ú-ir.Mert az az egész magyar nemzet érdeke sZÉTZÚZÓDOTT mindeneke hellőtt az a tétel amely az új magyar közéleti berendezkedésnek a vallás felé irányító elveként kívánt bevonuln a magyar politikába s azon túl temészetesen az államélet gyakorlatát», — szétzúzódott az a tétel, hogy «a válás magánügye. Akármennyire is nem kívánják bevallani ezt azok, akket ennek az elvnek összeomlása kedvezőtlenül érint, bebizonyosodott, hogy a vallás itt nálunk, Magyarországon, káügy. Közügy nemcsak azért, mert ezer éven át fűzték össze államot és vallási törvények által szabályozott kapcsolatok, hanem közügy azért is, mert ez a kapcsolat ma is, az egész nemzet és társadalomnak tudatos igénye és akarata, hogy az állam és vallás közös dolgait az állam és vallás közös együttműködése vezesse és mindkét felet kölcsönösen kielégítő törvények rendezzék. — Nem magánügy! — kiáltották sorra 1946 hónapjai a szétzúzott tétel fölött. Hogy mennyire nem az, mi sem mutatja jobban, mint az állami és politikai szervekhez intézett tiltakozásoknak az a hulláma, amely most ömlik át az egész országon és eddig is több mint ezer községet mozgatott meg a katolikus iskoláztatás, egyesületek, tankönyvek, katolikus sajtó kérdésében. Páratlan erejű társadalmi megnyilvánulás, felét akármelyik demokrácia népszavazásával, fact direct pkciójával. S egyúttal annak k is jele,hogyha kereszténység — s esmert most a katolicizmus — Magyarországon mire «ké-' pes , olyanra, ami* egy demokra- tlkus pártnak sem Sikerült és neki alá sikerülhet ilyen mértékben: maga mellé tudja állítani és meg tudja moz- j gatni maga mellett a kiemzet összes társa- ' dalmi osztályainak demokratikus erőit. E SZÉTZÚZŐDÖTT 1946 hónapjai alatt az az állítás is, hogy a hitvallások és'' a demokrácia között, elsősorban a katolicizmus és a demokrácia között a katolicizmus oldaláról eredő ellentét volna, s hogy ezt az állítást a tömegekkel el lehet hitetni. Nos, kiderült, hogy ilyen ellentét nincs és kudarcba fulladt az a kísértet, hogy ennek létét a tömegekkel el lehessen hitetni; noha most néhány közéleti csoportosulás — és orgánum — haragosan, megsértve áll a sarokban, mint a gyerekek, akik játék helyett verekedni akartak, de azután kiderült, hogy nem lehet s most ők azok, akik adják a megbántottat és nem akarnak játszani. Persze, komoly egyházpolitikát kellett volna csinálniok, de ők verekedni akartak, jobban ízlett a reakciózás nyelvöjtögetése — s most, hogy ezt nem csinálhatják tovább duzzognak: «Nem is ■ ■' . . * '* nem játszanak a többi partnerek, akik már rájöttek arra, hogy mit nem lehet tenni. Hisz , hogy tovább folytassuk szétzúzódott az a tétel is, hogy éket lehet verni bármely társadalmi osztály és a vallás közé; hogy éket lehet verni elsősorban a parasztság és a vallás, s a munkásság és a vallás közé. A mai politikai válság nem egy tekintetben éppen abból fakadt, hogy egyes politikai pártok némely vezetői maguk is elhitték ezt a tételt és eszerint próbáltak politikát csinálni. Kiderült, hogy a Nemzeti Parasztpárt mai krízisének mélyén is az áll, hogy sem a tiszántúli, sem az egyéb máshova való parasztpárti tömegek nem hajlandók vallás- és politikai kérdéseiben olyan oldalhoz tartozni, ahol véleményük szerint a vallás ellen kell egyszer vagy máskor állást foglalniuk. A parasztság tehát nem volt hajlandó e tekintetben még bizonytalanságban sem maradni — még olyan párt keretében sem, amely párt azt hitte, hogy tömegei nyilvánvalóan baloldali igazodásúak. De nem volt erre hajlandó a munkásság sem, és e pillanatban egy másik párt, az egyik marxista párt, küszködik azzal, hogy leküzdjön egy belső krízist, azaz, hogy megeméssze a békák közül, amiket lenyelt, többek között az elmúlt évben követett helytelen egyházpolitikájának békáját is , azt, hogy ő is elhitette magával, hogy a munkásságot szembe lehet állítani az Egyházzal. Krízise nagyon tanulságos. Reméljük, az egész magyar közéletnek. NEM MI VAGYUNK, akik ezeket a dolgokat újra és újra felemlegetjük, maguk az emlegetett tételek és a hozzájuk való makacs ragaszkodás állta állandóan útját az egészséges kibontakozásnak, és annak, amiről ezen a helyen egyre többet és többet szeretnénk beszélni. Annak, hogy a demokratikus Magyarországon a magyar kereszténység a maga roppant számbeli erejéhez, óriási tömegerőihez, történelmi hagyományaihoz, mai modern irányítódásához méltó formában, a maga lelki és társadalmi programját megillető módon foglalja el a helyét a nemzeti élet építésében, irányításában. De ezek a tételek, amelyeket emlegettünk, valóságos torlaszként állták el az utat ez elől. Azoknak, akik ezt meglátni illetékesek, meg kell látniok és be kell látniok, hogy ezt a torlaszt most nem kisebb erők, mint a közvélemény erői törték át. S a volt torlasz szétzúzott darabjai fölött itt áll az egész magyar élet egy merőben új kibontakozási lehetőség előtt. Igenis az előtt, hogy társadalom, állam, pártok, politika s hitvallások erői együtt dolgozhassanak közös célokért a magyar ré..vu*-4 dtdpf' ’ •a Widson és U Ujjászervezésére. Ehhez azonban a torlasz maradványainak eltakarítása kell. Sajnos,itt az a helyzet, hogy éppen a maradványok között vannak olyan darabok, amelyekhez még mindig makacsul ragaszkodik egyik-másik «ellenálló». S előre lehet sejteni, hogy azok az erők, amelyek az 1946- ban csődöt mondott tételek mögött foglaltak állást, most ezek mellett a maradék tételek mellett sorakoznak fel. PMJBÓL fel kell vetni a kérdést [HI] számukra — most is, mint mindig, a teljes nyilvánosság előtt — érdemes-e ezt tenniök. Érdemes-e a tömegerők által szétrombolt torlasz után új torlaszok mögé államok? Mert — s éppen ezen van mondanivalónk egyik fő hangsúlya — az eddigi helyzet ugyancsak eléggé erősen megmutatta, hogy Magyarországon nemcsak a vallás mellett, hanem a vallásnak nemzetet és társadalmat formáló szerepvállalása mellett micsoda tömegerők állanak. Pontosan ez a tétel, ami számukra újdonatúj és meghökkentő: a társadalom erőinek, más nyelven szólva, a tömegerőknek felvonulása az Egyház és a hitvallások közéleti méltósága és lehetőségei mellett. Abban talán nem kételkedtek kezdettől fogva — legalább is fel kell tételeznünk, hogy ennyire ismerték a helyzetet , hogy a magyar kereszténység elegendő erőkkel rendelkezik ahhoz, hogy sajátosan vallási és hitéleti szerepét fenn tudja tartani. Ezt a vallási és hitéleti területet — amint a jelek mutatják — nem is kívánta senki legalább is közvetlen módon ellenségesen érinteni. Azonban az, hogy a magyar kereszténység s abban elsődlegesen is a magyar katolicizmus a maga vallási és hitéleti területén túl fekvő munkaterületei számára, s ott is közéretekiéltósága számára és kultúrpolitikai tevékenysége számára ekkora s hozzá még önként mozduló erőkre talál, azt egyáltalában nem vették számításba. Ez vadonatúj valami nekik, s első, offenzív tételeik torlaszának romján még mindig szédülve és hitetlenkedve állanak és nem akarják elhinni, ami történt velük, s későbbi időre megpróbálják átmenetileg más tételek torlaszai mögé menteni egyházpolitikai szándékaik reményét. Hogy milyen kilátásokkal, azt mérlegelni nem ránk tartozik. Egyed István: Az állam és a pártok A POLITIKAI PÁRTOK fejezik ki az állampolgároknak az állam legfőbb céljáról, szervezetéről, működési módjáról, bel- és külpolitikájáról, a közélet jogelveiről vallott felfogását és így nélkülözhetetlenek a demokratikus állam felépítésénél és különösen az állami akarat kifejezésénél, a törvényhozó testület tagjainak megválasztásánál. A parlament és a kormányzat egészséges működésének a rendes időkben elengedhetetlen feltétele ugyanis a működési terv, a Programm , azaz a célkitűzések, a megvalósítandó tervek összefoglalása és rendszeres felépítése, s minthogy a programja alapját demokratikus államban csak az állampolgárok meggyőződése és akarata képezheti, e programra kialakításánál és elhatározásánál, tehát a törvényhozásban és kormányzatban a politikai pártoknak irányító szerepének kell lenniök. A pártok tehát az összekötő kapcsok a nép (’nwi*.*' és az állam WTrdff.és-ft 'zsrsdss-akarat, közvetítésével megadják az egyes államoknak az illető nép akaratán alapuló, tehát nemzeti jellegét. A magyar államot nemcsak és nem főleg az teszi magyarrá, hogy túlnyomórészt magyarok lakta területen létesült, hanem hogy ebben az államban a magyar lélek keres a pártokon keresztül érvényesülési formát és a magyar nép különleges (nemzeti) elképzelései nyernek a törvényhozásban megvalósulást. Az igazi demokrácia és a pártok Az állam azonban már nem pártképződmény, hanem a pártoktól független, az egész nemzetre felépített alakulat. Az állam célját, szervezetét, működését már nem egy párt vagy a pártok koalíciója határozza meg, hanem a törvény, tehát az egész nemzet akarata. A pártoknak az a feladata, hogy ebbe a törvénybe pártarányuknak megfelelően a saját akaratukat bevigyéli, de ezzel hatalmuknak meg kell szűnniök és a törvény útján már az egyetemes pártokon felül álló nemzeti akaratnak kell érvényesülnie. Mert a nemzet nem , csak egy pártból vagy egyes pártokból áll, hanem valamennyi állampolgárból s a nemzeti akaratot kifejező törvényre bírálatuk útján szükségképen befolyást kellett gyakorolniuk a kisebbségeknek is. A többségi akarat merev és elfogult érvényesítése épúgy zsarnokság, mint a kisebbségi akaraté ; az igazi demokráciának lehetőleg minden párt arányos érvényesülését kell biztosítania és minden tárgyilagos szempontra figyelemmel kell lennie. Concha Győző mondotta, hogy a pártok természetében rejlik, hogy egyikük sem képviseli az egész általános jót, s azért szükség van a pártokon kívül és felül álló intézményekre. A pártokra a törvény végrehajtása tekintetében már csak az ellenőrzés szerepe hárulhat. Totális álljony egypártrendszer Az államnak és pártoknak ezt a természetes viszonyát az utóbbi idők erősen megzavarták. Ez a zavar a totális államszemlélettel következett be. Az olasz fasiszta és német nemzeti szocialista felfogás elvetette a többpártrendszert és az államot összezavarta egy párt uralmával. Az olasz fasisztapárt," egyúttal közjogi szervezetté vált, amelynek szabályzatát 1932-ben ki"