Új Ember, 1961 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1961-01-01 / 1. szám
51 $18 Készpénzzel bérmentesítve Bp. 72. az. postahivatalnál Ára: 1 forint Egyetemi Könyvtár 5 Z B'QBC w.orio* for IS. AZ Ő NEVE Sehol nem éli át a hivő katolikus az egyházi évet úgy, mint Rómában. Ezen a mai napon, újév napján ez a felirat áll a világ minden latin misekönyvében a szentírás szövege fölött: »Statio ad Sta Maria in Trasteverse«. Azaz ennek a misének színhelye valóságosan és jelképesen egyaránt: oda van csatolva a Tiberisen túli ősi Szűz Mária Bazilika oltárához, amelynek apszis-félkörében a világ egyik legszebb mozaikja ragyog. Nem puszta szó, hogy »ragyog«. Vörös, zöld, arany és fehérlő színei Szűz Máriának a Kisdeddel együtt trónoló alakja köré gyűlnek; a kép egyszerre sugároztat látomást és valóságot. Az emberré lett Isten: valóban gyermek az ő anyja térdén. Nincs olyan vakmerő képzelet, amely Istent mintegy »hamisítani« akarta volna ezzé, valóságos gyermekké, védtelen, gyönge kisdeddé. Csak a valóság lehetett, hogy végtelen irgalmában és szeretetében ilyenné is kívánt testesülni, amikor az emberéletet vállalta: gyönge gyermeknek is, aki rászorul anyja dédelgető karjaira. Az újév ezért Mária-ünnep is, ezért van odacsatolva Róma ez ősi Szűzanya templomához. A misében pedig a Gyermek Jézus tiszteletére jelenik meg a három karácsonyi misének mintegy együttes szövege: felhangzik benne a »Puer natus ...«, a »Gyermek született nekünk...« felülmúlhatatlan édessége, s felhangzik újra és újra az ő neve, Jézus, men »semmiféle más név nem adatott nekünk az ég alatt, hogy elérjük az üdvözülést« —amint ezekben az újévet kezdő napokban Jézus legszentebb nevének miséjében a szentlecke mondja. Az üdvösség történetében minden név jelent valamit. Nem érzelgős belemagyarázás, hogy »Ádám« azt jelenti: »Férfi a föld porából«; Péter a »kőszikla«. Isten neve a »Jahveh« is súlyos jelentésű: »Az, Aki Mindig Van«. Ugyanilyen súlyos jelentésű a Jézus név is. Nem volt fölösleges, hogy már az üdvözlet angyala közölte anyjával: »Ezt a nevet adod neki, Jézus ...« Még többet közölt az angyal az óvó-nevelő Józseffel: »A Jézus nevet adod neki, mert ő lesz, aki megváltja bűneitől az ő népét.. .« A név — »Jehosua« — valóban Isten velünk való létét jelenti, a megváltást; az »ő népe« pedig mi vagyunk, keresztények. Ezért hódolunk úgy ennek a névnek. Ezért nincs számunkra szentebb név. Ez a nap, az újév, a karácsony nyolcadnapja is. Az egyház újra elvezet minket a Gyermek Jézus bölcsőjéhez. Ezen a napon még gyermek ő, akit a szívünkre szoríthatunk. Igen, a szívünkre szoríthatjuk Istent, mint kisgyermeket. Adhatta-e magát így más, mint ő, a valóságos Isten? Létének alig lehet dicsőbb, diadalmasabb apologetikája, mint valóságos gyermek volta; történelmi létének egyik legnagyobb bizonysága éppen a neve: »Az, Aki Megadja A Túlvilági Üdvösséget... - I. A. Grősz József kalocsai érsek újévi üzenete a magyar katolikusokhoz Grősz József kalocsai érsek, a püspöki konferenciák ez idő szerinti elnöke december 21-én, szerdán Kalocsán fogadta az Új Ember küldöttségét. A küldöttség tagjai: Saád Béla felelős szerkesztő, Mihelics Vid főmunkatárs és Magyar Ferenc segédszerkesztő voltak. A küldöttséget elkísérte a laptulajdonos Actio Catholica képviseletében Várkonyi Imre c. prépost, az Actio Catholica országos igazgatója. A küldöttség az Új Ember szerkesztősége és kadóhivatala nevében a külföldön betegszabadságon levő Pénzes Balduin nevében is a közelgő karácsonyi ünnepek és újév alkalmából hódolatteljes jókívánságait fejezte ki az érsek előtt. Grősz József kalocsai érsek szívélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival s viszont jókívánságait küldte a szekesztőségnek és kiadóhivatalnak, hogy továbbra is odaadással, lelkes hivatástudattal végezzék az egyház ügyét szolgáló, sokszor valóban nem könnyű feladatukat. Ez alkalommal adta át az érsek az Új Embernek újévi üzenetét. Az Új Ember szerkesztősége, amely 1960-ban ünnepelte fennállásának tizenötödik évfordulóját, már előzőleg azt a kérést terjesztette az érsek elé, intézzen újévi üzenetet az Új Ember olvasóihoz és a magyar katolikusokhoz. Kérésünkben rámutattunk arra, hogy az emberiség és a magyar nép Krisztus születésétől számított huszadik század hetedik évtizedébe lép. Olyan világprobléma gondja vetődik az új évtized küszöbére, mint a béke és leszerelés. A magyar nép maga jelentős belső életformaváltozáson megy keresztül, amelynek tényezője a technikai civilizáció ugrásszerű fejlődése éppúgy, mint a demokratikus és szocialista előrehaladás. Grősz József kalocsai érsek újévi üzenete a következő: Amikor Szent Szilveszter pápa ünnepének estéjén, a tovatűnő év utolsó napján megszólalnak templomaink harangjai, hogy a katolikus híveket az évvégi hálaadásra hívják, mindnyájan érezzük, hogy ha visszatekintünk az elmúló évre, sok minden van, amiért hálatelt szívvel kell leborulnunk a világmindenség Ura és Teremtője előtt. Mindenekelőtt azért kell hálát adnunk, hogy ebben az évben is megőrizze nekünk egyik legnagyobb kincsünket, a békét. Magunkra alkalmazhatjuk a zsoltáros szavait: «A szelídek pedig öröklik a földet és élvezik a teljes békességet.» (Zsolt, 36, 11.) Mindnyájan tudjuk, hogy fejlődő életünknek alapvető követelménye a béke. Hálát kell adnunk azért, mert ebben az évben is több új templom építkezését fejezhettük be és renoválhattuk a régieket. Hálát kell adnunk azért is, mert dolgozó magyar népünk sok új hajlékhoz jutott és sok nagy alkotást hozott létre. Hálát kell adnunk a mindenség Urának, mert megadta munkánk nyomán a föld termését és minden magyar család asztalára az élethez szükséges eledelt. Amikor szívünkben él a hála a Mindenhatóval szemben, ugyanakkor a XX. század hetedik évtizedének kezdetén bizakodó szívvel tekinthetünk előre. Hisszük, hogy a világ Ura és Teremtője a most kezdődő évtizedben is, szorgalmas munkánk és buzgó imádságaink nyomán megőrzi nekünk az életünkhöz és fejlődésünkhöz szükséges nagy kincsünket, az egész világ békéjét. Nem ismeretlen előttünk, hogy »A bűnösök kardot rántanak, megfeszítik ijjukat, hogy az igaz szívűeket megöljék. De a saját szívükbe hatol kardjuk és öszszetörik ijjuk« (Zsolt, 36, 14.) A mi Megváltónk a békesség Fejedelme, aki nem akarja az emberiség pusztulását, hanem azt akarja, hogy minden nép békességben és egyetértésben élhessen. Hisszük, hogy katolikus híveink a jövőben is buzgón élnek azokkal a kegyelmi kincsekkel, amelyeket Megváltónk a kereszten biztosított számukra. Buzgón fognak eleget tenni katolikus kötelezettségeiknek. Buzgón járnak a vasárnapi és ünnepi szentmisékre, különös figyelemmel és odaadással hallgatják az Isten igéjét, megtisztítják botladozó szívüket a bűnbánat szentségében és gyakran járulnak az élet forrásához, az Oltáriszentséghez. Gyakran fog fülükbe csengeni Szent Pál apostol szava: »Újuljatok meg gondolkodástok szellemében és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben ÖTÖDMAGÁVAL írta: SINKÓ FERENC Vámosgyörkön kapaszkodnak fel a gyorsra. Az édesanya és a négy gyereke. A legöregebb a gyerekek közül: egy tizenkét éves kislány, ciipeli a legnagyobb bőröndöt. Mögötte tízéves öccse birkózik két kisebb csomaggal. Hétéves húguknak is jut egy batyu. Meg az anyjuknak is, aki a legkisebbet, a kétesztendős csibészt viszi a karján, a libasor legvégén. Gömbölyded, de izmos és formás asszony, a született többgyermekes anyák fajtájából való, értelmes, nem vitrin-nős kenyérasszony, akit nem sokat dicsérnek, nem is sokat emlegetnek, csupán szüntelen fogyasztanak. Négy gyerekkel felmászni vonatlépcsőn, nem egyszerű feladat. A bőrönd visszarántja a legnagyobbik kislányt és hozzákoccan az öcs koponyájához, hogy félrebillen a jelvényekkel körbe tűzdelt Stüszi-vadász kalap. Olyan nagy riadalom szorongatja a magas vagonajtó előtt a szíveket, hogy elmarad a dühös kitörés is, amely máskor legalább egy »hülye!« csatakiáltásban nyilatkoznék meg. Kalauzok, utasok segítségével kerülnek fel a folyosóra, meg a kis térdek, sípcsontok sajgása árán. — Menjetek, menjetek! — sürgeti őket az édesanya. — Mariska, nyisd ki a szemed, te is Gabi, hol van hely, lehetőleg legalább kettő egymás mellett Gábor, tedd le itt a csomagot szaladj végig a kocsin. Gábor leteszi a csomagot, és végiglépdel először a termes szakaszon. Minden hely foglalt. Belép a kis folyosóra, ahonnan a fülkék nyílnak. Az egyik különfülke előtt megtorpan. Integet: — Itt van két hely egymás mellett! Anyu, gyertek! A fülkében a nyolc helyen öten ülnek. Mikor a gyerek megjelenik, oda se figyelnek. Egy fiatalember, jegygyűrűvel jobb kezén, regényt olvas. Egy öregebb férfi mellette napilapjába mélyed. Egy fiatalabb asszony, finom, csíkos blúzban és kesztyűvel a kezén, kinéz az ablakon. Két idősebb nő élénken társalog. — Annyira szeretjük azt a cseppséget, hogy ki se mondhatom — mondja éppen az egyik. — A nagyapja?! Egyszerűen oda van tőle. Már szeptemberben azon törte a fejét, hogy mit hozzon a Jézuska az ő imádott unokájának. Ekkor ér a fülke ajtajába a kis karaván. Feltorlódnak a csomagok is, a gyerekek is. — Szabad ez a hely, kérem szépen? — kérdezi az anya szerényem. Mintha érezné, hogy kegyetlenség ennyi gyerekkel rárontani egy békésen és gyanútlanul utazó társaságra. Ijedt és fagyos csend támad a riasztó kérdés nyomán. A két idősebb asszony a fejét behúzza, kezét rázza. Nem, ők nem tudják. Csak most szálltak fel, nemrég, Hatvanban. — Azt hiszem, szabad! — mondja bizonytalanul a fiatalember. Az asszony, aki úgy imádja unokáját, lesújtó pillantást vet a fiatalemberre, aki elárulja és tönkreteszi egy közösség nyugalmát, aztán vállat von. — Úgyis átszállunk Füzesabonyban! — mondja a másik idősebb asszonynak. Az anya bevonul a fülkébe. Először a kétévest teszi le a padra. Az rögtön felfedezi a hamutartót, és csattogtatni kezdi a fedelét. Csitt-csatt, csitt-csatt — élesen cseng a fémfedél, ahogyan felüti és levágja Az idősebb férfi leengedi az újságot a kezében, és összehúzott szemöldökkel nézi először a kis fickót, aztán az anyját. — Lacika, nem szabad! — szólal meg az édesanya — Piszkos! A két kislány nekiugrik Lacikának, elrángatják a hamutartótól, lenyomják az ülésre. Lacika visít és rúgkapál. Mindaddig agyarog, amíg anyja le nem ül, miután a fiatalember segítségével felrakta a csomagokat a polcra — Meddig tetszik utazni? — kérdezi udvariasan a fiatalember. — Jaj, Miskolcig! — sóhajtja az anya — Ezekkel nem volna semmi baj. De ez a kicsi! A hárommal együtt nem küszködtem annyit, mint ezzel... Verítékcseppek ülnek ki a homlokára Az édesanya gyémántkoszorúja. Ebben a pillanatban felsikolt a fiatalasszony a csíkos blúzban. — Jaj, Istenem! Lezuhan. Lacika a pad szélén egyensúlyoz, háttal a mélységnek. Az édesanya odafordul. Legyint: — Nem esik le! Ez ilyen gyerek! Nem mindennapi. A fiatalember mosolyra húzza a száját. — Ejtőernyős lesz belőle. A fiatalasszony viszont felkel. Odaszól a társaságnak. — Kérem szépen, átmegyek az étkezőbe. Szíveskedjék vigyázni a csomagjaimra. Úgy surran el, mint egy őzike. A helyére boldog örömmel fészkeli be magát a kisebbik leány. Egynéhány pillanatig csend van. Lacika ül az anyja mellett és pislog. Töri valamin a fejét. Úgy látszik, eszébe jutott a megfelelő ötlet. Feláll és gondosan kiszámított mozdulattal — püff — akkorát csap az idősebb férfi újságjára, hogy az beszakad. A férfi elképedve bámul a leendő ejtőernyősre. Az barátságosan néz a szemébe. — Lacika! — kiált az édesanya kétségbeesetten. — Haszontalan. Nesze neked, dá, dá! Rápaskol a gyerek kezére. A gyerek bömbölni kezd. Az idősebb férfi felugrik. Fejébe vágja a kalapját, egyik hóna alá a kabátját, a másik alá a táskáját, és köszönés nélkül kiviharzik a fülkéből. — Akkor mi leülhetünk, ugye édesanya? — kérdezi a legnagyobb kislány. Az anya sóhajt. A felszabadult helyen valóban ketten elférnek. Üldögélnek sorban elégedetten, mint a fecskefiókák, akik hazataláltak. Lacika elkeseredett birkózásba kezd anyjával. Mindenképpen szeretne az ablakhoz kerülni. Az idősebb asszonyok egyszerre szólalnak meg: — Most következik Füzesabony, ugye, kérem szépen ! Készülődhetünk. — Még van idő! Először Kálkápolna jön! — nyugtatja őket a fiatalember. A két asszony azonban nem nyugszik meg: — Mindegy!... Hordjuk oda a csomagokat az ajtóhoz — mondják. — Nehogy utolsó pillanatban kapkodjunk... Lesz szíves segíteni? A fiatalember lesegíti a csomagjaikat. Udvariasan el is viszi nekik a kocsi végébe. Aztán kint marad a folyosón, és rágyújt Az idősebb nő, aki imádja unokáját, elmenőbem odaszól társnőjéhez: — És nálatok mikor jön a kis unoka? A másik felel. A zajban nem hallani, hogy mit válaszol. Lacika a padon az ablakhoz totyog. Anyja melléje húzódik. Visszapillant a fülkére. Aztán kinéz az ablakon, a távolba nyúló barna táblára, amelyen egy traktor igyekszik a látóhatár felé m alkotott teremtmény.« (Ef. 4, 23—24.) Hisszük, hogy katolikus magyar népünk lelkipásztorai példás életükkel, papi munkájuknak hűséges és becsületes elvégzésével, a jó Pásztort követve fogják szétosztani a hívek között azokat a kegyelmi kincse-' ket, amelyeket Megváltónk az Anyaszentegyházra bízott A katolikus hívek példaadóan fognak helytállni a munkás életnek azon a területén, ahová Isten akarata tehetségüknél fogva állította őket. Érezzék át, hogy nekik tettekkel kell megmutatni, hogy a katolikus erkölcstan tanítása a munkát nemcsak verejtéknek és fáradságnak hirdeti. Be kell bizonyítaniuk, hogy a becsületes és eredményes munkájuk nemcsak nekik és közvetlen hozzátartozóiknak, hanem az egész magyar népnek fejlődését és boldogulását szolgálja. Hallják meg és kövessék a zsoltáros szavait: »Bízzál az Urban s a jót cselekedő, lakjál a földön és élvezd gazdagságát, az Urban leld gyönyörűségedet és ő megadja neked, amit kíván a szíved.« (Zsolt, 36, 3.) Ezekkel a gondolatokkal kívánok katolikus híveinknek az új esztendőben és a most kezdődő egész évtizedben békés és áldásos munkát és küldöm nekik főpásztori áldásomat. Katolikus hetilap 1961. január XVII. évfolyam, 1. szerk Féltékenység a családon belül — Pokorny Emánuel — Az éhség üvöltése a 75 éves Mauriac művében — XXIII. János pápa karácsonyi rádiószózata — Genovéva Négy új bíboros A Magyar Kurír jelenti: Hivatalosan közzé tették, hogy XXIII. János pápa 1961. január 16-ra bíborost kreáló nyilvános konzisztóriumot hívott egybe. Valószínű, hogy január 12-én titkos és január 14-én fél nyilvános konzisztóriumot tartanak. A januári bíborost kreáló konzisztóriumon a következő négy új bíborost kreálja a pápa: Mgr. Joseph E. Ritter, Saint-Louis érseke (Missouri állam), született 1892-ben, pappá szentelték 1923-ban, Mgr. Concha Cordoba, Bogota érseke (Columbia), született 1891-ben, pappá szentelték 1916-ban, Mgr. Jose Humberto Quintero, Caracas érseke (Venezuela), született 1902-ben, pappá szentelték 1926-ban, Mgr. Giuseppe Ferretto c. érsek, a konzisztoriális kongregáció asszeszora. A négy új bíborossal a bíborosi szent kollégium tagjainak száma eléri a 86-ot LOMOKBÓL — CIHÁZAK Brugges belga város egyházi és világi hatóságai 1 066 360 frankot nyújtottak át a Nobeldíjas Pire atyának, aki az általa alapított mozgalom segítségével egymás után építi a lakótelepeket a hajléktalanok számára a legkülönbözőbb országokban. Az összeget úgy teremtették elő, hogy a város minden házában lomtalanították a padlásokat. A haszontalanul elheverő tárgyakat eladták. A kapott ellenértékből gyűlt össze a hatalmas összeg.