Új Ember, 1962 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-07 / 1. szám
51616S Készpénzzel Mrmenitec Bp. 72. sz. postahivatalnál Ára: 1 forinti J* .W A *-s uteri Könyvtár SS Bört Tu*onici tér .# A A szeretet őrzi meg a béke áldását Hamvas Endre püspök szilveszteri körlevele Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök, a püspökkari konferenciáik ez idő szerinti elnöke Szilveszter alkalmával körlevelet bocsátott ki, amelyet a szilveszteri hálaadások alkalmával az egyházmegye valamennyi templomában felolvastak. Az alábbiakban közöljük a körlevél szövegét. »A rohanó idő egy új esztendő kapujához vezet. A jövő méhe titkokat rejt, az elmúlt év eseményei azonban nyilván élnek emlékezetünkben. Ilyenkor hálát szoktunk adni a Mindenható Atyának az év számos jótéteményeiért, amelyeket egyéni életünkben élveztünk, de azokért is, amelyekben magyar népünknek része volt. És itt gondolunk főleg a békére. Ez mindenesetre nagy ajándéka Istennek, mert lehetővé teszi, hogy az emberek zavartalanul kereshessék kenyerüket, félelem nélkül építhessék lakóházaikat, tarthassák meg ünnepeiket, és hogy meleg családi körben örvendhessenek egymásnak. Hogy az Úr menynyire akarja a békét, azt mintegy érzékeltette, amikor világrajöttét olyan időbe helyezte, amikor legalább átmenetileg általános béke honolt a világon, és Rómában bezárták a háborúk templomának kapuját. Születését is a béke énekével hirdették az angyalok. De van-e értelme annak, hogy mindig emlegetjük a békét és imádkozunk a békéért, mikor most is hol itt, hol ott lángol fel a háború tüze anélkül, hogy azt megakadályozhatnék. Nem látjuk-e a történelem folyamán, hogy szinte szabály volt a háború és kivétel a béke? Mózes korától 1930-ig, tehát kerek 3430 esztendő alatt csak 287 békeév volt, a többi 3143 évben valahol háború dúlt. És mégis bízunk a világbéke megvalósulásában, mert az evangélium gyümölcsei, köztük a béke, ha lassan is, de biztosan beérnek. Annál is inkább bízunk ebben, mert az atomkorszak idején a háborús pusztítások nem korlátozhatók országhatárok szerint, és ki akarna felszabadítani olyan romboló erőiket, amelyek saját földjét és saját népét sem kímélik? Valamikor a háborút egy ember, rendszerint az uralkodó akarata indította, és a népeket senki sem kérdezte. Ma azonban a népek is beleszólni kívánnak a háború és béke kérdésébe. Nagyon fontos, hogy a népek tudatában legyenek erejüknek és hatalmuknak, és használják azt a béke érdekében. Ezért nem céltalan az általános békemozgalom. Ne lássátok ebben befolyásra törekvő csoportok mozgolódását, mert az emberiség legjobbjai is belekapcsolódnak ebbe a mozgalomba. Maguk a pápák élen jártak, valahányszor a béke érdekében felszólalni vagy harcolni kellett. Azon fáradoztak, hogy nemzetközi viszályokat tárgyalásokkal, kölcsönös megértéssel és engedményekkel intézzenek el inkább, mint erőszakkal. Így XV. Benedek 1920. május 21-én, XI. Pius pápa 1922. dec. 22-én kelt körirataikkal. XII. Pius pápa hangoztatta, hogy háborúval semmit sem nyerünk, de mindent elveszthetünk. Most uralkodó Szentatyánk is minap fordult békeszózatával a világ népeihez, melynek visszhangjaként egy hatalmas birodalom vezetője is üdvözölte a pápát. Nagyon fontos azonban, hogy a pápa ne maradjon magára békeszózatával, azaz, hogy szava ne legyen pusztába kiáltó szó, hanem, hogy a katolikus hívek egyértelműleg álljanak békeakaratukkal a Szentatya mögé. A mi szilveszteri békeszózatunk is ezt a célt szolgálja. Mikor pedig hálát adunk Istennek, hogy az 1961. évben a békét számunkra megőrizte, nem szűnünk meg könyörögni ugyanezért a kegyelemért a küszöbön álló 1962. esztendőre. „Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem! — Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, adj nekünk békét!” — imádkozzuk minden szentmisében a szentáldozás előtt. De törekedjünk meg is érdemelni Istentől ezt a kegyelmet azzal, hogy bűneinktől megtisztulunk és azoktól tartózkodunk. Az új esztendő jelentsen lelki megújulást is. Mindenekelőtt erősödjünk a szeretetben, Isten és a felebarát szeretetében, mert miként a szeretet hozta le számunkra a béke Istenét, hasonlóképp a szeretet őrzi meg majd nekünk a béke áldását is.« Meghalt dalia Costa bíboros, firenzei érsek Firenzében 89 éves korában meghalt Eliadalia Costa bíboros-érsek. Az elhunyt főpap a Vicenza melletti Villaveriaban született. Aránylag későn lépett a papi pályára, amelyen végesvégig szent életével és lelkipásztori buzgóságával tűnt ki. Még mint paduai püspök, a fasiszták erőszakoskodásaival szembeni tiltakozásul felfüggesztette a Szent Antal centenáriumi ünnepségeket. XXIII. János pápa táviratban fejezte ki részvétét a bíboros halála alkalmából. Dalia Costa bíboros a Szent kollégium legidősebb tagja volt. Ebben a minőségben most az ugyancsak 89 éves Francesco Morano lépett az örökébe. A csepel-belvárosi plébániatemplom jubileuma A csepel-belvárosi plébániatemplom most ünnepelte felszentelésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Szentatya felhatalmazta Rőtfalusi Tibor csepel-belvárosi adminisztrátort, hogy az egyházközség híveire az apostoli áldást adja. A plébános a szent karácsonyi éjféli misén osztotta ki a pápai áldást. Goa portugál gyarmatnak az indiai csapatok által történt felszabadítása alkalmából olyan hírek terjedtek el, hogy eltűnt a Xavéri Szent Ferenc holttestét rejtő koporsó. Ezt indiai részről a leghatározottabban megcáfolták. E. V. Pinto tábornagy, a hadműveletekben részt vett indiai légierők parancsnoka, aki hithű katolikus, a hadműveletek után felkereste a Jézus Szívetemplomban levő Xavéri Szent Ferenc ereklyét és ott lerótta kegyeletét. Olaszországban parlamenti határozattal megkezdik Dante összegyűjtött műveinek kiadását. 1965-ben, Dante születésének 700. évfordulójára kerül könyvesboltokba a több kötetnyi mű. BÉKE ÉS JÓSÁG XXIII. János pápa karácsonyi üzenete — Éjféli mise — A zsinat összehívása XXIII. János pápa december 21-én, csütörtök este 20 órakor olasz nyelven olvasta be a vatikáni rádióba karácsonyi békeszózatát. A beszédről a Magyar Kurír a következő jelentést adta ki: A Szentséges Atya karácsonyi békeszózatának elején hangoztatta, hogy ez a szózat annál is nyomatékosabb kíván lenni, minthogy a kölcsönös bizalmatlanság egyre növekvő nyugtalanságot okoz. Majd így folytatta többek között: »Felhívásunk azokhoz is szól, akiknek hatalmában áll formálni a közvéleményt, hogy féljenek Isten és a történelem szigorú ítéletétől. Járjanak el óvatosan, a mérték tiszteletével és érzékével. Az utóbbi időben — ezt őszintén és szomorúan kell megállapítanunk —, a sajtó több ízben hozzájárult a harag és az ellenségeskedés légkörének megteremtéséhez. De felhívásunk a nemzetek felelős vezetőihez is szól, azokhoz, akik kezükben tartják az emberiség sorsát. Jézus Krisztustól kapott tekintélyünk erejével mondjuk nektek, távoztassátok el az erőszak eszméjét, amelyek meggondolatlan és helyrehozhatatlan cselekedetekre vezetnek. A pápa ezután utalt többek között arra, hogy a békéről szóló korábbi felhívásokhoz szeretné hozzátenni a jóságban megszületett béke tanítását. Ezt a gondolatot tovább fejtegetve a pápa nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az egyénnek is jónak kell lennie ahhoz, hogy a család és a társadalom is jó legyen. Felhívásunk a békére — folytatta a pápa — és mindannak kirekesztésére, ami a béke útjában áll, bölcs ösztönzés arra, hogy gyakoroljuk a jóság erényét. Karácsonyi beszédét azzal fejezte be, hogy szíve aggodalommal van tele a küszöbön álló karácsonyi ünnepek hajnalán, mert még vannak népek, amelyeknek sem békéjük, sem szabadságuk, amelyeket a háború és az éhínség kísértete nyugtalanít. »Értük száll az ég felé könnyes buzgó imánk, amely azonban magában foglalja azt az atyai kívánságunkat, hogy igazságosan megoldódjék minden nehézség vagy ellentét, valamint felhívásunkat, amelyet állandóan ismétlünk a nemzetek felelős vezetőihez, hogy együttes munkálkodásunk biztosítsa az igazságot, a méltányosságot és a hőn áhított békét.«* A Corriere delle Sera megállapítja a beszédről, hogy mint a Szentatya minden karácsonyi üzenete, ez is békeüzenet. Amíg azonban XXIII. János pápa előző évi üzeneteinek központi motívuma a béke és igazságosság, a béke és egység volt, ezúttal karácsonyi szózatának vezető gondolata a »béke és jóság« volt. Ezután, a milánói világlap a következőkben ismerteti beszédét. A jóság, ha azt gyakorlatilag alkalmazzák, már eleve biztosítja a győzelmet az önzés minden formája fölött és az evangélium igazságosságának érvényesülését biztosítja az egyéni és társadalmi életben egyaránt. Ennek kapcsán emlékeztetett a Szentatya arra, hogy az evangélium minden igazi interpretálója, az ókori egyház nagy atyái, doktorai és pápái egyaránt mindig, ezt hangsúlyozták. — Sajnos — állapítja meg fájdalommal a pápa» a szelídségnek, az alázatosságnak, az egymás iránti szeretetnek gyakorlata a századok folyamán háttérbe szorult azzal a kegyetlenséggel szemben, amely az emberek és népek egymás közötti viszonyát jellemezte. Ha pedig a hozzánk legközelebb eső történelmi eseményeket nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy a félelem lett jellemző lelki magatartása korunknak. Ennek a félelemnek a következménye az a rengeteg zavar és válság, amely a társadalmak és népek életét meghatározza. — A gőg és az önzés az a két rossz emberi tulajdonság amely elfelejteti az emberekkel, hogy egymás testvérei és amely érzéketlenné teszi őket a mások gondja, baja iránt. De mi mégsem hisszük, hogy a világban fölénybe kerülhet az erőszak és az önzés. A sok félelmet keltő jelenség mellett a jóakaratnak, a békés építő szándéknak sok pozitív megnyilvánulását is észlelhetjük. És miközben hálával köszönjük ezt meg a Mindenhatónak, akitől minden jó származik, felemeljük hívó szavunkat abban a reményben, hogy eljut az emberi szívekhez. Arra hívjuk fel testvéreinket, hogy mindent kockáztathatnak azoknak az erőfeszítéseknek során, amelyek a jobb gazdasági és társadalmi viszonyokat célozzák, csak egyet nem, a békét és az emberek életét. Keressünk meg minden lehetőséget, amellyel — hála napjaink gyors fejlődésének —, a világ jólétét és biztonságát elő lehet mozdítani, de nem úgy, hogy közben a bizalmatlanság és a kölcsönös gyanakvás szelleme terjedjen. Súlyos szavakkal emlékeztette a Szentatya kötelességükre azokat, akiknek módjukban áll a közvélemény irányítása. Karácsonyi üzenetének harmadik részében a Szentatya azokhoz fordult, akik a népeket vezetik és ennek következtében az egész emberiség sorsát tartják a kezükben. — Államférfiak — mondotta a Szentatya —, akik szintén törékenyek és halandók vagytok, felétek tekint a fodalommal minden ember, aki elsősorban testvéretek és csak azután alattvalótok. Azzal a tekintéllyel, amelyet Jézus Krisztustól kaptunk, mondjuk nektek, távoztassátok el, távoztassátok el az erőszak minden kísértését. Reszkessetek attól a gondolattól, hogy az események jelentéktelen kis láncolata, egy pillanatnyi rossz érzés jóvátehetetlen következményekkel járhat. Az az óriási hatalom, amely a kezetekben van, nem azért adatott nektek, hogy romboljatok vele, hanem hogy építsetek. Nem azért, hogy megosszátok az emberiséget, hanem, hogy egyesítsétek. Nem azért, hogy könnyeket farkaszszatok az emberek szeméből, hanem azért, hogy mindnyájuknak munkát és biztonságot adjatok. — Nem hallgathatjuk el szívünknek azt az óhaját, hogy a legközelebbi karácsonyi ünnep már ne találjon a földön népeket, amelyek hiányolják a békét, a biztonságot. Amelyeknek reszketniük kelljen a háborútól. Értük száll az égbe legbuzgóbb imádságunk és ezért ismételjük meg atyai szavunkat a nemzetek felelőseihez, hogy küszöböljenek ki minden nehézséget s minden ellentétet, hogy munkájuk eredményeképpen megszilárduljon a világon az igazság, a nyugalom és az annyira óhajtott béke. — Ezzel a béke-óhajtással, amely az igazi jóságon alapul, zárjuk karácsonyi üzenetünket, hozzákapcsolva legjobb kívánságainkat és apostoli áldásunkat. Éjféli mise a Sala Clementinában A Magyar Kurír jelenti: XXIII. János pápa december 24-én éjfélkor ünnepélyes szentmisét mutatott be a Sala Clementinában. Ezen a kuriális bíborosokon kívül részt vett a pápai udvar valamennyi tagja és a Vatikánnál akreditált diplomáciai testület tagjai. A szentmise közben a Szentatya francia nyelven szentbeszédet intézett az egybegyűltekhez, és ebben felhívta a világot, törekedjenek a békére és a békés tárgyalásokra. »Krisztus azért jött a földre — mondta többek között a pápa —, hogy itt hirdesse és megteremtse az emberek közötti békét, a békét Istennel, és ezt kiontott vérével is megpecsételte a Golgoták hegyén. A katolikus anyaszentegyház, mely isteni alapítója tanainak örököse, azt szeretné, hogy a béke igazságon alapuljon, azon az igazságon, amely tiszteletben tartja és elismeri mások jogait. A béke származzék lojális tárgyalásokból még akkor is, ha ez néha áldozattal és lemondással jár. Mert mindenki a világon, népek és nemzetek, békében óhajtanak élni.« A továbbiakban a Szentatya azt mondotta, hogy gondolatai azokhoz szállnak, akik kezükben tartják a népek sorsát, akiktől nagyrészt függ a földi béke megmaradása. Ezután emlékeztetett december 21-én elmondott karácsonyi szózatára. Újból felhívta a világ vezetőit, milyen óriási a felelősségük Isten előtt, de ugyanolyan nagy a felelősségük az emberekkel szemben is, mert a történelem szigorú lesz azokkal szemben, akik nem tettek meg mindent, hogy megszabadítsák a világot a háború pestisétől. A Szentatya ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: »Azért imádkozunk, hogy karácsony éjszakájának fénye világosítsa és a betlehem csillaga vezérelje őket a béke útján.« Urbi et orbi áldás December 25-én a program szerint XXIII. János pápának déli 12 órakor meg kellett volna jelennie a Szent Péter bazilika külső középső loggiáján, hogy Urbi et orbi áldást adjon az egész világnak. Az Örök Városra azonban esős, hűvös idő köszöntött, ezért a Szentatya a Sala Clementina trónszékéről mondott újabb beszédet, majd ezután megjelent lakosztályának a Szent Péter térre néző egyik ablakában, és onnan adta áldását. A Sala Clementina trónszékéről mondott beszédében a pápa annak a reményének adott kifejezést, hogy az 1962-es év meghozza a háborúik és viszálykodások végét. Ebben a beszédben a pápa a II. Vatikáni Zsinat öszehívására is utalt- amnÉki MKCK». folyóiratok tsts' i CU7 ol? Katolikus hetilap 1962. január 7 XVII1. évfolyam, 1. szám Csipkedíszek csodája -Optimismus és keresztény remény A vasárnapok költészete .A II. Vatikáni Zsinatot összehívó pápai bulla December 25-én, szent karácsony napján a Szent Péter bazilika, valamint valamennyi patriarchális bazilika előcsarnokában felolvasták a pápai bullát, a II. Vatikáni Zsinat összehívásáról. Ebben a pápa közli, hogy a II. Vatikáni Zsinatot 1962-ben alkalmas időpontban össze fogja hívni. A pápai bulla kezdő szavai: »Johannes Episcopus. Servus Servorum Dei (János püspök, Isten szolgáinak szolgája)«. A szöveg kezdő szavai pedig a következők: »Humanae Salutis Reparator (Az emberi üdvösség visszaszerzője)«. Ebben a pápa felszólítja a hívőket, imádkozzanak a zsinat sikeréért, és imádságukat kísérje bűnbánat, vezeklés és a keresztény alapelveknek megfelelő életmód. A zsinat előkészítő bizottságának közleménye A II. Vatikáni Zsinat központi előkészítő bizottságának főtitkársága közleményt adott ki, amely szerint: Túlzás nélkül óriási munka vár még a központi bizottságra. A bizottság két ellső ülésszakán ez év júniusában és novemberében a zsinat, általános lefolyásával összefüggő kérdések megvitatásának még csak a töredékét tárgyalták le a külön bizottságok jelentései alapján. Emellett a központi bizottság elé terjesztendő javaslatok többsége a szakbizottságokban még csak előkészítés alatt áll. Ezért számolni kell azzal, hogy a központi bizottság az egész esztendőben havonként tart majdd ülést. Csak így remélhető, hogy a zsinat összes üléséig — aminek időpontját a pápa szabja meg — a bizottság elkészül munkájával. XXIII. János pápa december 28-án fogadta a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testületet, amely az új év alkalmából tisztelgett előtte. Az üdvözlő szavakra adott válaszában kijelentette, hogy nyugodt és bizakodó lélekkel lépi át az új esztendő küszöbét. Meggyőződése, hogy az emberiség elkerüli a háború veszedelmét és hiszi, hogy a vatikáni zsinat is jelentős mértékben hozzájárul majd az emberek közötti békéhez és egyetértéshez. A Szent István Társulat igazgatóválasztmánya december 20-án tartotta negyedévi ülését Réthly Antal elnöklésével. Az ülés keretében Előd István piarista teológiai tanár, rendes tag tartott felolvasást »Újabb irányok a vallás-lélektanban« címmel. A Központi Hittudományi Akadémián december 21-én doktorrá avatási ünnepség volt, amelyen Görgényi Béla ezidei dékán és az Akadémia kisebb tanácsa doktorrá avatta Ákos Géza Vác egyházmegyei püspöki titkárt és Csábi József Esztergom főegyházmegyei áldozópapot.