Új Ember, 1981 (37. évfolyam, 1/1800-52/1851. szám)

1981-01-04 / 1. (1800.) szám

Nehéz dolga volt a három szent királynak. Vad erdők közt vonultak át, ahol oroszlánok tanyáznak. Jobbra és balra pusztaságok, a szá­razság tengere, az Úr szék­helyének előudvara. Ezzel szemben mi olyan közel va­gyunk hozzá, mintha ajtaja előtt állnánk. A három kirá­lyok mégis nagyon boldogok voltak, hogy szerepet játsz­hattak Isten művében. Egy csillag volt a hangos végszó számukra, hogy sietve men­jenek. És amikor a színpadra léptek, ő is ott volt köztük, a Gyermek. Először csak bámultak, a bol­dogságtól és örömtől elkábul­va. Aztán letérdeltek, és ő rájuk mosolygott. Ó, csodála­tos éj! Felnyitották kincses­ládájukat, és csak úgy ragyo­­­gott az arany és a kincs a sö­tét istállóban! Franz Johannes Weinrich VÍZKERESZT ÜNNEPE Szép jel és szép csillag A karácsonyi ünnepkör legré­gibb ünnepe, az epifánia a köz­tünk megjelenő Isten misztériu­mának szépségét hirdeti, költői történetekben és képekben, az események jelentőségét kiemelve. Minden kornak, minden idők­nek fejtörést okozott az Isten köz­tünk való életének lehetősége és megvalósulása. Hogyan fogadhat­ja be a véges világ a Végtelen Is­tent? Hogyan foghatja fel a kor­látolt emberi és­ a korlátok közé nem szorítható isteni jelenlétet? S hogyan szerezhet mindenről az ember bizonyosságot, ha kocká­zattal megterhelve is, de valame­lyest érzékelhető testi, fizikai biztonságot? Íme, az Isten találékonysága megoldja a korok várakozását és dilemmáját. Isten leszáll a maga „világából”, emberi méretűvé alacsonyítja nagyságát, érzékelhe­­tővé teszi tiszta spiritualitását:­az Emberben jelenik meg köztünk, az ember Krisztusban jön el és marad velünk a világ végéig. Maga az ember és az ember jelei, eszközei alkotják Isten útját (me­tódusát, módszerét), amely által hozzánk jön, és megismerteti ma­gát velünk. Persze az emberség és az em­beri jelek titkát csak a megisme­rő értelemmel támogatott hit tud­ja felfogni és megérteni. A pász­toroknak a Gyermek volt a jel: „Ez lesz néktek a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2,12.) A mágu­soknak a csillag volt a jel az Is­ten eljövetelének megértésére: „S lám, a csillag, amelyet napke­leten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Mt 2,9.) Nem akármelyik gyermek, hanem az a gyermek, akit ők kerestek: az az új király, az a Messiás, aki előtt ők is — a nemzetek képvi­selői — hódolni akartak. Milyen egyszerűek ezek a jelek, amelyek Isten látására vezetnek minket, és Isten közelségének az élményét közvetítik. De ezek a jelek a hit által felfogott jelek, azért voltak régen és ma is a ma­guk egyszerűségében is egész vi­lágot és életet jelentő jelek. A hit világította meg a pásztorok­nak és a mágusoknak is, hogy a sok száz betlehemi gyermek és csillag közt melyik jelenti az ő megváltásukat és jövőjüket. Isten jelenlétének a jeleit ma is — a szentségekben — csak a hit által tudjuk megérteni. S a hit bizto­sítja egyedül szívünk nyugodt vá­rakozását, hogy egykor eljutunk Isten teljes, színről színre való látására. Mindezt a mai szentmise kö­nyörgése mondja el. Urunk, te a csillag vezetésével hívtad magad­hoz a mágusokat, és kinyilvání­tottad magad a nemzetek előtt. Add meg nekünk, akik a hit ál­tal már megismertünk téged és találkoztunk veled, hogy egykor a teljes találkozásra, arcod színről színre való látására is eljussunk. Amen. Csanád Béla Ára: 4 Ft XXXVII. A pápa új enciklikája Ismertetés­­2.­ 2. Messiási üzenet Krisztus Názáretben földijeinek Izaiás próféta szavaira hivatko­zik: „Az Úr lelke rajtam. Ö kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, ő küldött en­gem, hogy szabadulást hirdessek a raboknak és a vakoknak meg­világosodást, hogy szabadulást vi­gyek az elnyomottaknak, hirdes­sem az Úr kegyelmének eszten­dejét.” Szent Lukács szerint ezek a mondatok alkotják Jézus első messiási nyilatkozatát. Ezeket azon tettek és szavak követik, amelyeket az evangéliumból is­merünk. E tettek és szavak által Krisztus jelenlevővé teszi az Atyát az emberek között. Igen je­lentős tény, hogy ezek az embe­rek főleg szegények, akiknek nincs meg a megélhetésük. Azok, akiket megfosztottak a szabad­ságtól. Vakok, akik nem látják a teremtés szépségét. Azok, akik megtört szívűek vagy akik a tár­sadalmi igazságtalanságtól szen­vednek. Végül a bűnösök. Főleg ezek számára válik a Jelessiás be­szédes jelévé annak a ténynek, hogy Isten Szeretet. A Messiás az Atya jelévé válik. Jézus főleg életstílusa és tettei által nyilat­koztatta ki, miként van jelen a Szeretet abban a világban, ahol élünk. Tevékeny szeretet, minden embernek szóló szeretet. Olyan szeretet, amely átfogja az ember egész emberi mivoltát. Ezt a sze­­retetet főleg a szenvedéssel, az igazságtalansággal, a szegénység­gel k­apcsolatban figyelhetjük meg. A szeretet megnyilvánu­lási módját és területét a bib­liai nyelvezet irgalmasságnak hívja, így tehát Krisztus kinyi­latkoztatja az Atyát, aki Szere­tet. Kinyilatkoztatja Istent, aki gazdag az irgalmasságban. Ez az igazság olyan valóság, amelyet Krisztus tett jelenvalóvá szá­munkra. Kinyilvánítani az Atyát mint szeretetet és irgalmat. Ez magának Krisztusnak a tudatában is annyi, mint kifejezni messiási küldetésének alapvető igazságát. Ugyanakkor Jézus, az Atyának mint szeretetnek és irgalomnak jelenlétére támaszkodva, prédiká­ciójának is egyik főtémájává te­szi az irgalmasságot. Különösen Szent Lukácsnál figyelhetjük meg ezt a vonást. Méltán nevezik könyvét az „irgalmasság evangé­liumának”. Krisztus, amikor ki­nyil­atktozt­atta Isten szeretetét, ir­galmát, ugyanakkor az emberek­től is azt követelte, hogy életük­ben a szeretet és az irgalom által hagyják magukat vezettetni. Ez a követelmény a messiási üzenet lényegéhez tartozik és az evangé­liumi erkölcs, ethos lényegét al­kotja. „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Katolikus hetilap 3. Az irgalmasság az Ószövetségben E fejezetben II. János Pál pápa számos ószövetségi hivatkozással összefoglalja mindazt, amit a Bib­lia írói, főleg a próféták tanítot­tak Isten irgalmáról. A próféták prédikációjában az irgalmasság a szeretet különleges hatalmát jelenti, amely erősebb, mint a bűn és a nép hűtlensége. A fizikai bajban éppúgy mint az erkölcsiben, vagyis a bűnben Iz­rael gyermekei az Úrhöz fordul­va irgalmasságához apellálnak. Az irgalom nemcsak Isten eszmé­jének része, hanem Izrael fiainak és leányainak, az egész népnek életét is jellemzi. Az Úrral való bensőséges kapcsolatunknak és a Vele való párbeszédünknek tartal­mát alkotja. Ezt az irgalmassá­got az Ószövetség különböző könyvei a szavak gazdag válto­zatosságával fejezik ki. De a szá­mos kifejezés mind egy, egyetlen alapvető tartalom felé összponto­sul: az irgalmasságot, az irgalmas szeretet valóságát célozza, amely bizonyos értelemben szemben áll az isteni igazságossággal és alap­vetőbb mint az. A szeretet elsőbb­sége az igazságossággal szemben, ami az egész kinyilatkoztatást jel­lemzi, éppen az irgalmasságban nyilatkozik meg. Ez annyira vilá­gosnak tűnt a zsoltáríróknak és a prófétáknak, hogy az igazságosság fogalma végül is az Úr és irgalma által megvalósított üdvösséget je­lölte. A teremtésben és a kivá­lasztásban egyaránt kifejeződik ez. Jeremiás 31. fejezete pedig mintegy elővételezi azt, amit Krisztus véglegesen kinyilatkoz­tatott: „Örök szeretettel szerette­lek téged, azért megőriztem irán­tad irgalmasságomat.” (folytatjuk) Argentin és chilei kormányküldöttség a pápánál II. János Pál pápa december 12-én fogadta Argentína külügy­miniszterét, majd azt az argen­tin, illetve chilei kormánykül­döttséget, amely részt vett a két ország ■ közötti vitás kérdések (beagle-konfliktus) rendezésére irányuló pápai közvetítés munká­jában. Ezt követően találkozott a pápa a chilei külügyminiszterrel, majd pedig a két kormánykül­döttséget kísérő újságírókkal. A pápa a két kormányküldött­séghez intézett hosszú beszédé­ben a béke témáját elemezte, emlékeztetve arra, hogy Chile és Argentína, mióta függetlenek let­tek, soha nem viseltek háborút egymás ellen. Most sem szabad elveszíteniük Isten felmérhetetlenül értékes ajándékát, a békét, a jószomszé­di viszonyt. Vizsgálják meg a pá­pa javaslatát és ha ebben meg­egyeztek, pecsételjék meg azt az örök barátság egyezményével. 1981. január 4. (1800.)­­ .I&ÉÉfJ Újesztendei gondolatok Óesztendő végén leltárai közt motoz a gazda, s jóleső érzés szá­mára, ha látja, kevés ment ve­szendőbe abból, ami csűrbe ke­rült, s a derék sáfár dicséreté­nek evangéliumi szavaival lép­heti át az új év küszöbét. 1980 jubileumi éve szépen gya­rapította egyházunkat, s elővéve a számadáskönyvet, kiderül: újabb elválasztó vonalak tűntek el onnan. Íme a közösen végzett jó munka gyümölcse, a közösen terített asztalon! Lapozgatva a könyvet, ilyen adatok ötlenek sze­münkbe: Szent Gellért-millen­­nium — Casaroli bíboros állam­titkár látogatása, a római ma­gyar kápolna fölszentelése, a megállapodás három évtizede. Kiugró oldalak, de tudjuk, a részletekben a legkisebb adatnak is meghatározó szerepe van, hi­szen a részletek felelősségteljes átgondolása, kimunkálása nélkül aligha állhat össze az egész. Hogy a gazda hasonlatánál ma­radjunk: földjének gondos előké­szítése — mindig figyelve a kor­szerű követelményre —, nem megy máról holnapra. Utána pe­dig nem bizakodhat el, mert a következő esztendő hátha szű­­kebb lesz. Vigyáznia kell: ki ne vesszen a föld ereje. Tudnia kell: a megőrző munka is nagy elmé­lyülést követel. Legyünk őszinték: jubileumi esztendőnkhöz is számos „elő­munkálatok” vezettek, s hogy az állam és az egyház jó viszonyá­nak fejlődését bemutató histó­riai lapokról újabb elválasztó vonalak tűnhettek el, ez a fele­lősséget nem csupán hirdető gaz­dák okosságát, történelmi tisztán­látását, a nagy család minden tagjának azonos érdekeit, értékeit védő humanista magatartását di­cséri. Ebben a szemléletben nincs külön hivő és nem hivő, csak jószándékú ember van, aki a nemzet szolgálatára adja magát. Számadáskönyvünkben az egyes adatok mellett följegyzések olvas­hatók: „...a katolikus egyház­nak — belső dimenziójában és világtávlataiban — jelentős és néha igen jelentős súlya van ál­lásfoglalásai és tevékenységének kihatásai folytán. Ezek — jól­lehet az őt megillető vallási és erkölcsi szinten maradnak — tá­mogathatják és támogatják azok­nak az ügyeknek előmozdítását, amelyek akár egy nemzetet, akár a nemzetközi közösséget érdek­lik, különösen a béke, a gazda­sági, társadalmi, kulturális fejlő­dés, valamint a népek és világ­részek közötti együttműködés te­rületein.” (Casaroli bíboros) „ ... a szövetségi politikának a zászlajára ezt írtuk: egyesülje­nek a nemzet összes alkotóerői, mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és hazánk a szocializmus építésének útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövő­ben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vall­ja és cselekszi.” (Kádár János) Ezek a mondatok alapelvek ak­kor is, amikor munkánkban elsősorban az értékeinkre való figyelést hangsúlyozzuk. Hogy meglévő gondjainkat megoldhas­suk, tudnunk kell, mivel gazdál­kodunk, meddig jutottunk. A már kiküzdött eredményeket nem engedhetjük át ártó tenden­ciáknak, beszűkült nézeteknek, a továbblépést meghiúsítani akaró kicsinyes érdekeknek. Ugyanak­kor közös értékeinket nem rejt­hetjük véka alá. Élnünk kell ve­lük, ezáltal erősítve a valóság­ban érvényes erkölcsi rendet, amelyből nem hiányozhat a ke­reszténység morális, kulturális tapasztalata sem. Egy történelmi­leg kialakult jó viszonyról beszé­lünk. Megvédése, ápolása — a továbbjutás reményében — er­kölcsi feladat mindkét oldalról. Legyen az 1981. esztendő a meg­erősödés ideje, az elmélyülésé, a következetesebb helytállásé az élet minden területén, a közös ügyeinket érintő kérdések tisztá­zásáé, hogy a továbblépés köny­­nyebb legyen­. A keresztény ember vallja: a gazda nem csupán „bekeríti há­zát”, hanem áldást is kér föld­jére. Az Úristen előtt állva, az újesztendő kapujában „kérjünk áldást tőle mezeinkre, őrizze meg mezeinket a kőesőtől.” Élhessünk egészségben, békességben, „víg örömben”. Tóth Sándor Csertő Sándor a Szent Péter bazilika kanonok­ja II. János Pál pápa Casaroli bíboros államtitkár aláírásával Cser­tő Sándor prelátust, aki a Hittani Kongregációban a „promoter justitiae” tisztet tölti be, kinevezte apostoli protonotáriussá és a Szent Péter bazilika kanonokjává. Beiktatására december 14-én délután 5 órakor került sor a Szent Péter bazilikában mondott vesperás keretében. Csertő prelátus a Hittani Kongregációban továbbra is ellátja eddigi munkakörét. (MK) A svájci püspökök meghívták a Szentatyát A svájci püspökkari konferens svájci katolikus egyház megláto­­d­a meghívta II. János Pál pápát, gatása. A tervek szerint jövőre a hogy látogasson el Svájcba. Elő- pápa az Egyházak Világtanácsa reláthatólag jövő év júniusában és a Nemzetközi Munkaszervezet különböző genfi nemzetközi szerv székhelyét kívánja meglátogatni vezetőket kíván felkeresni a Genfben. Mindkét szervezet meg­ Szentatya Ehhez kapcsolódnék a hívta már.

Next