Új Ember, 1990 (46. évfolyam, 1/2269-52/2317. szám)
1990-01-07 / 1. (2269.) szám
Nagyobb szabadságban fokozottabb felelősséggel Újévi beszélgetés Cyulay Endre püspökkel Egyházunk alapvető igénye és legalapvetőbb feladata: a megújulás. Leggyakrabban a nagyon hiányzó intézmények felállítására gondolunk ilyenkor, a szükséges anyagiak előteremtésének nehézségeire — vagy netán a közelmúlt vétkeseinek elszámoltatására. Kevesebb szó esik az egyházkormányzás, a lelkipásztori módszerek, a papok és a laikusok viszonyának és munkamegosztásának, s az egyházmegyei és egyházközségi élet ugyancsak szükséges megújításáról — ami talán, a legsürgősebb volna. Ezekről a kérdésekről és tennivalókról beszélgetünk Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspökkel. A megújulás lehetőségei Amikor átvette az egyházmegye irányítását, lényeges változások történtek annak életében, kormányzásában is. Arra a szokatlanul határozott koncepciójú, energikus vezetésre gondolunk, amely működését kezdettől fogva jellemezte. Ez a céltudatos magatartás modellértékűnek bizonyult. Hogyan látja ma a magyar egyház megújulásának lehetőségeit egyetlen egyházmegye szintjén? — Többféle nézőpont van: az első a papok „elosztása”, egyéniségüknek, képességeiknek, életkoruknak és teherbírásuknak megfelelő munkahelyre állítása. Azt hiszem, hogy e feladatok nagy részét egyházmegyémben sikerült megoldanunk. A második nagyon fontosnak érzett tennivaló az egyházközségek életrekeltése, az új szabályzat szerint, vagyis a 75 évesnél idősebbeket tiszteletbeli tagokként foglalkoztatva, a testületeket fölfrissítve olyanokkal, akik képesek azt a munkát elvégezni, amire ma sükség van. Az egyházközségekek konkrét munkatervet próbáidra adni. Azt tervezem, hogy körletenként egy-egy templomba öszszehívom a képviselőtestületi tagokat, hogy ezeket a kérdéseket alaposan megbeszélhessük. Az a célnk, hogy segítségére legyenek a lelkipásztoroknak. Akár az anyagi dolgokban, az egyházközségi hozzájárulások begyűjtésében, akár az építkezési, javítási munkákban. Természetesen tovább folytatódik az öregek, betegek felkutatása, hufmánus segítése. Ez egyébként az idei esztendő legfőbb lelkipásztoriyennivalója. De döntően fontos területe a laikusok tevékenységének, hogy „toborozzák” a gyerekeket a ’ aitekézisre, beszéljenek a szülőkighát kifejezetten lelkipásztori miunkát is várnék tőlük. Ezt tudatosítani papjaimban. Ipegye megújulásábanalegfontosabb. Országos Actio Catholica szetziázása és helyreálljhen ez a laikus munmeg. A magyar egyház erősen klerikális. Papok részéről is tapasztalható ellenállás a hívek bevonásával kapcsolatban, de sokszor a hívek sem szívesen fogadják, ha a laikusok aktívabban — olykor a papot helyettesítve, pl. temetéskor — vesznek részt az egyház életében. Ezeket a változásokat hogyan fogadták egyházmegyéjében? — Sajnos nem sikerült még úgy megvalósítanunk, ahogyan kellene. Alig néhány templomban van felolvasó, valósággal „birkóznom” kell a laikusokkal, hogy vállalják a hívekkel, hogy elfogadják; a papokkal pedig azért, hogy belássák: a laikusoknak küldetésük van az egyházi életben. Pedig az egyház nem szolgáltató üzem, amely egyszerűen kiszolgáltatja a szentségeket és ezzel be van fejezve, hanem keresztény közösségi élet. Nagyon szeretném, ha az általános iskolák nyolcadikosai átkerülnének az ifjúsági csoportokba, és azokban nevelődnének tovább olyan alkalmas világi hívőkké, akik később képviselőtestületi tagként az egyház felelős emberei lehetnének. Az ifjúsági csoportmunka a lelkipásztorok egyik legfontosabb tevékenysége. Időnként beszámolót kérek tőlük: van-e, illetve hány csoport van, ki foglalkozik velük. Ha szükséges, újabb csoportokat indítunk, olyan világi hívek vezetésével, akik erre képesek. Sajnos egyelőre nagyon kevés olyan hely van, ahol a pap ne győzné ezek irányítását. Közösségteremtés... Egyházunkban növelni kellene az egyházközségek közösségformáló erejét. Az ifjúsági csoportokban valami ilyesmi kezdődik, de mikor tagjaik megházasodnak, bekerülnek a „felnőtt életbe”, többnyire felbomlanak az addigi közösségek. Szerveznek-e felnőtt-, valamint házascsoportokat? — Van egy álmom. A franciáknál láttam a mintáját: összehozzák a jegyeseket, akik nagyjából egyidőben fognak megesküdni, megismertetik őket egymással, együtt tartják számukra a jegyesoktatásokat, és csoportmunkára szoktatják őket. Tehát a házasságkötésnél alakulnak csoporttá, s nagyjából egyidőben születnek a gyerekeik, küszködnek lakásgondjaikkal, nevelési problémákkal, a megoldások keresésében, a feszültség feldolgozásában segítik egymást. Ezt ilyen formában még nem sikerült megvalósítanunk, de több helyen még plébános koromban megszerveztem a fiatal házasok csoportjait. Ezek a lelkipásztori módszerek beváltak a városi plébániákon, de nagyon nehezen indulnak el a falusi plébániákon. Egyáltalán megvalósíthatók ilyen formában faluhelyen? — Nagyon kis községekben nehezebben, a nagyobbakban azonban mindenképp megvalósítható volna. (Folytatás a 4. oldalon.) Ára: 10. — Ft 1990. január 7. VISSZÁSL az állam- a*z ingatlan ld. INTERJÚ Lukács Margit színművésznővel — 6. old. INDUL Az életközösségi fogyatékosok — 7. old. KATOLIKUS HETILAP XLVI. 1. (2269.) „Áldd meg Urunk, Románia szent földjét”. II. János Pál pápa, a római Szent Péter bazilika erkélyéről december 25-én délben elmondott, karácsonyi „Urbi , et orbi”-áldásában külön megemlékezett Romániáról. „Különösen áldd meg, ő Urunk, Románia szent földjét, amely ezt a karácsonyt félelemben és rettegésben ünnepli — sok, tragikusan kioltott emberi élet fölötti fájdalommal, ugyanakkor azzal az örömmel, hogy ismét a szabadság útjára lépett.” NYÍLT LEVÉL az összes magyarországi pártokhoz — 2. old. MILYEN EGYHÁZBAN SZERETNÉK ÉLNI? év eleji körkérdés — 2. old. ..Megrendült orom — segítő együttérzés Döbbenetes karácsonyi ünnepeket éltünk át. Most, amikor — december 27-én — január 7-i lapszámunkat állítjuk össze, szinte áttekinthetetlenül torlódnak még egymásra az események. Erdélyből, Romániából iszonyatos véráldozatokról kapunk híreket, s közben megmozdult az emberek millióiban az a segítőkészség és szeretet, amelyet a jászolban született Gyermek sugározhat ránk, s amely kötelességünkké teszi, hogy keresztények módjára, válogatás nélkül nyújtsuk kezünket és szívünket a bajba jutottak és a szenvedők felé. Egy egész ország szorongott a rádió és a televízió előtt, az újabb híreket várva, a megbékélés jeleit remélve. De közben meg is mozdult ez az egész ország, s legyőzve a pártharcok megosztottságát, egységbe forrva tett meg mindent, hogy a veszélyek között is támogassa a romániai szenvedőket, rászorulókat. Imáinkkal ostromoltuk az eget, hogy szülessék meg végre a béke, hallgassanak el a fegyverek, megnyitottuk pénztárcáinkat, kamráinkat, hogy összegyűjtött javainkból minél többet adhassunk. Ez a testvéri közösség olyan erőforrás, amely reményt adhat a jövőre, amely segíthet túlemelkedni a fájdalmakon és szenvedéseken, és begyógyítja azokat a sebeket, amelyeket a történelmi félreértések ütöttek a közép-európai kis népeken. Vérből, fegyverek ropogásából, halálból születik ez a kínban fogant békesség. A magyar katolikus társadalom az első pillanattól kezdve mindent megtett és megtesz ezután is, hogy egyre erősödjék a népeink közötti testvéri kapcsolat, hogy áthassa a karácsonyi szeretet. E tevékenységünk legfontosabbnak érzett mozzanatairól igyekszünk tájékoztatni olvasóinkat. Távirat Gyulafehérvárra Jakab Antal megyéspüspök úrnak, Alba Julia Az elmúlt héten egész népünk aggódva és együttérzéssel figyelte a Romániában bekövetkezett eseményeket. Püspöki karunk, papjaink és híveink imádságaikkal kísérték a szabadságharcában sokat szenvedett népet. Áldozatos lélekkel nyújtunk segítséget a szenvedések enyhítésére. Továbbra is buzgó lélekkel kérjük Isten áldását és a Boldogságos Szűz közbenjárását az ország társadalmi felemelkedéséért, amely az emberi jogok alapján lehetővé teszi a megbékélés szellemében a kibontakozást, a nemzetiségek jogainak elismerését, a katolikus egyház fejlődését és a görög katolikus egyház szabad működését. Ebben a szellemben kívánunk szebb és boldogabb Út esztendőt. Esztergom, 1989. december 27. Paskai László, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke Ökumenikus nyilatkozat Az elmúlt órákban Romániából érkező hírek mindnyájunkat azzal a reménységgel töltenek el, hogy ennek az országnak népei számára is megnyílt a szabad és igazságos élet útja. Ezek az események igazolták, hogy nem voltak hiábavalók amúlt szenvedései, főleg az utóbbi véres napok életáldozatai. Megerősödtünk abban a hitünkben, hogy a Mindenható Örök Isten, a történelem Ura, meghallgatja imádságainkat. A Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa együttérzéséről és szolidaritásáról biztosítja Románia sokat szenvedett népeit. Mindnyájan együtt imádkozunk a tragikus események elhunyt áldozataiért és gyászoló hozzátartozóikért. Hisszük, hogy az a reménység, amelyért oly sokan életüket áldozták, Isten kegyelméből minél teljesebben és hamarabb megvalósul. Karácsony napján templomainkban felcsendül az ének: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek.” Bízunk abban, hogy ez az imádság is meghallgatásra talál, és Jézus Krisztus születésének ünnepe meghozza mindnyájuk számára az igazi békét és szabadságot. Arra szólítjuk fel papjainkat és híveinket, hogy saját egyházuk rendje szerint imádkozzanak sokat szenvedett testvéreikért, és azért, hogy Isten adja meg a békés fejlődés ajándékát és az emberi jogok érvényesülését Románia egész népének, az ott élő magyar és más nemzetiségű testvéreinknek. Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke Tóth Károly református püspök, aMagyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke A Magyar Katolikus Püspöki Kar felhívása A Magyar Katolikus Püspöki Kar a rádión és a televízión keresztül kéri ,a lelkipásztorokat és a híveket, hogy nyújtsanak segítséget Románia szenvedő népeinek. Az idei karácsony legyen mindenki számára az együttérző szeretet ünnepe. A szentmiséken közös imádsággal kérjük Isten áldását Románia békés átalakulásához és a szabadság kibontakozásához. Adjon az Úr a szenvedőknek erőt és vigasztalást, az elhunytaknak pedig örök nyugodalmat. Az imádság mellett anyagi segítségre is szükség van. Ezúton hirdetjük meg, hogy karácsonykor az éjféli miséken összegyűjtött adományokat a rászoruló romániai testvérek megsegítésére fordítjuk. Kérjük híveink nagylelkű segítségét, együttérző felebaráti szeretetük tanúságtételét. A lelkipásztorokat pedig arra kérjük, hogy az adományokat soron kívül juttassák el saját egyházmegyei központjukhoz, hogy minél előbb a rászorulók, segítségére siethessünk. Isten fizesse vissza bőségesen mindazt, amit nagylelkűen nyújtanak rászoruló, szenvedő testvéreiknek. (Elhangzott december 23-án.)A Magyar Katolikus Püspöki Kar írta óráról órára Olyan gyorsan követték az események egymást a karácsonyi ünnepek alatt, hogy a szinte 24 órás ügyeletet tartó tévéhíradó, a rádió és a híreket naphosszat izgatottan figyelők is alig tudták nyomon követni, így írta meg Paskai László bíboros érsek és Tóth Károly református püspök a MKIPK és a MEÖT közös nyilatkozatát 22-én, pénteken délelőtt, hogy imádságos lélekkel emlékezzék a temesvári tüntetés áldozataira, s együttérzéséről biztosítsa a szenvedőket Mire a szöveg elkészült, a rádióbejelentette Ceausescu bukását. A nyilatkozatot hirtelen átfogalmazták: a gyász mellett hangot kapott az öröm, a remény is. A MKPK és a MEÖT képviselői, pénteken délután hivatalosan is átadták az MTI-nek a közös nyilatkozatot, avval, a kéréssel, hogy ,a rádió, a televízió és a sajtó útján tegyék közzé. (Máig érthetetlen, hogyan tűnhetett el nyomtalanul. Az MTI átadta az Országos Sajtószolgálatnak, az ország népe azonban legföljebb külföldi adókból értesülhetett róla, a hazai hírközlő szervekből nem, holott egyre-másra tették közzé a legkülönbözőbb nyilatkozatokat. Az együttérzés és testvéri rokonszenv konkrét cselekvésben folytatódott. Amikor megnyitották a román határt, Gyulay Endre szegedi Csanádi püspök, aki eddig is irányította az erdélyimenekültekről való gondoskodást, azonnal összeállíttatott egy kamiont gyógyszerekkel és élelemmel, s titkárának kíséretében Temesvárra küldte. A szállítmány épségben meg is érkezett. Haladéktalanul útnak indult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma Imre zugligeti plébános is. A „magyar máltaiak” Európa-szerte ismertté váltak a német menekültek ellátásával. Kozma Imre nemrég kapott német kormánykitüntetést. Gondoskodásuk központjában azonban mindig az erdélyiek álltak: a zugligeti plébánián rendszeresen fogadták őket, s négy év óta a legnagyobb titokban folytatták segélyszállítmányok átjuttatását Erdélybe. Tizen- éshuszonéves fiatalok (havonta mintegy 250—350-en) nekiindultak a román határnak, hátizsákkal, batyuval, hogy gyógyszert, élelmet vigyenek (Folytatás az 5. oldalon.)