Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)

2015-12-27 - 2016-01-03 / 53-1. (3514-3515) szám

ujember.hu Család, társadalom, egyház mai szemmel. LXXII. évf. 53­1. (3514-3515.) ujember.hu • ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA 2015. december 27-2016. január 3. Ára 390 Ft • 2 euró Ünnepi interjúink: Böjte Csabával, Borbás Marcsival, Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal Kiss-Rigó László püspökkel, Kocsis Fü­löp metropolitával * Családmese Nemzedékek történeteiből 7. oldal Hetvenéves­­ az Új Ember Összeállításunk a 18-19. oldalon Egy olyan egyháznak, amelyik Is­tenre bízza magát, magán kell viselnie ezt a három jegyet: alázatosság, sze­génység bizalom az Úrban. Olyan egy­háznak kell lennie, amely nem pávás­­kodik hatalmával, önnön nagyságával. Az alázat nem azt jelenti, hogy va­laki bágyadt, erőtlen, és réveteg szem­mel néz... Nem, ez nem alázat, hanem színjáték! Ez az alázat színlelése. Az alázat első lépése az, ha beismerjük: bűnösök vagyunk. Ha nem vagy ké­pes kimondani magadról, hogy bűnös vagy, és a többiek jobbak nálad, akkor nem vagy alázatos. Az alázatos egyház számára az első lépés az, hogy bűnösnek érzi magát. És igaz ez mindannyiunkra. Ha közü­lünk valaki a másik hibáit nézi és kibe­széli, akkor nem alázatos, hiszen a töb­biek ítélő bírójának hiszi magát. Kér­nünk kell a kegyelmet, hogy az egyház alázatos legyen, és hogy mi is alázato­sak legyünk, mindannyian! A második lépés a szegénység, amely első a nyolc boldogság közül. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához ra­gaszkodunk. Nem kell az olyan egy­ház, amelyik a pénzhez ragaszkodik, a pénzre gondol, és arra, hogyan keres­sen pénzt. A szegények az egyház gazdagsága. Ha bank tulajdonos vagy, de a szí­ved szegény, ha nem ragaszkodik a pénzhez, akkor mindig szolgál. A sze­génység az anyagi javaktól való elha­tárolódás, vagyis az, hogy a rászoruló­kat szolgáljuk, mások szolgálatára va­gyunk. Tegyük föl magunknak a kér­dést: alázatos, szegény egyház és nép vagyunk-e? Kérdezzük meg magunk­tól: szegény vagyok-e vagy sem? A harmadik lépés pedig az, hogy az egyháznak mindig az Úr nevében kell bíznia. Miben van az én bizal­mam? A hatalomban? A barátokban? A pénzben? Az Úrban legyen a bizal­munk! Ez az az örökség, amit ígér ne­künk az Úr: csak egy maroknyi sze­gény és alázatos népet hagy meg, amely majd az ő nevében bizakodik. Alázatos, mert bűnösnek érzi ma­gát; szegény, mert a szíve Isten gaz­dagságához ragaszkodik. Bízik az Úr­ban, mert tudja, hogy egyedül az Úr adja meg neki azt, ami jót tesz neki. Az Úr eljövetelét, a karácsonyt várva-ü­nne­­pelve imádkozzunk alázatos, szegény és főleg az Úrban bizakodó szívért, mert az Úr sohasem okoz csalódást. * Szűz Mária, jövök hozzád, jövök a családok nevében, örömeikkel és fáj­dalmaikkal; jövök az életre nyitott gyermekek és fiatalok nevében; jövök az évekkel és tapasztalatokkal megter­helt idősek nevében; különösen pedig jövök hozzád a betegek, a rabok nevé­ben, azok nevében, akiknek számára nagyon nehéz az élet útja. Mint pász­tor jövök hozzád azok nevében, akik távoli földekről érkeztek, békét és munkát keresve. Köntösöd alatt van hely mindenki számára, mert te vagy az Irgalmasság Anyja. Szíved tele gyengédséggel gyermekeid iránt; Isten gyengédsége ez, mely tőled vett testet és lett a test­vérünk, Jézus, minden ember Üdvözí­tője. Rád tekintve, szeplőtelen Édes­anyánk, felismerjük az isteni irgalmas­ság győzelmét a bűn és minden követ­kezménye felett, s újból feléled ben­nünk a szolgaságtól, haragtól és féle­lemtől megszabadult jobb életbe vetett remény. Te azt mondod mindenkinek: „Jöj­jetek, gyertek közelebb bizalommal; lépjetek be, és megkapjátok az irgal­masság ajándékát; ne féljetek, ne szé­gyenkezzetek: az Atya tárt karokkal vár, hogy megadja nektek bocsánatát, és befogadjon házába. Jöjjetek mind­nyájan a béke és az öröm forrásához." Köszönetet mondunk neked, szep­lőtelen Édesanya, mert a kiengesztelő­­désnek ezen az útján nem hagysz ma­gunkra minket, hanem elkísérsz, mel­lettünk állsz és támogatsz minden ne­hézségben.♦ Isten nem azért választotta ki né­pét, mert az „nagy vagy hatalmas", hanem éppen azért, mert mindenkinél kisebb és szegényebb. Isten beleszeretett nyomorúsá­gunkba. Olyan szeretet ez, mint ami­kor egy édesapa vagy egy édesanya a gyermekével beszél, aki éjszaka felri­ad álmából és így nyugtatja meg: „Megragadom jobbadat, légy nyu­godt, ne félj." Mindnyájan ismerjük az édesapák és az édesanyák simogatását, amikor a gyermekek nyugtalanok, mert meg­ijedtek, és megsimogatják őket. „Ne félj, én itt vagyok; szerelmes vagyok kicsinységedbe; beleszerettem kicsiny­ségedbe, a te semmidbe." „Ne félj a bűneid miatt, én nagyon szeretlek té­ged; én azért vagyok itt, hogy megbo­csássak neked." Ez Isten irgalmassága. Mi kétségbeesünk, amikor valami nem sikerül, lármát csapunk, türel­metlenek vagyunk. Az Úr azonban így szól: „Légy nyugodt, nagy hibát kö­vettél el, igen, de ne félj, én megbocsá­tok neked. Add nekem a hibáidat." Kicsinyek vagyunk, de ő mindent nekünk adott. Pusztán nyomorúsága­inkat, kicsinységünket, bűneinket kéri, hogy átölelhessen, megsimogathasson bennünket. Kérjük az Urat, hogy mindnyájunk és az egész nép szívében ébressze fel a hitet ebben az atyaságban, ebben az ir­galmasságban. S az atyaságába és ir­galmasságába vetett hit mindnyájun­kat tegyen kissé irgalmasabbakká mindenki iránt. (Összeállítás Ferenc pápa adventi beszédeiből) Az igazi alázat­ ­ ISSN 0133-1205 1 6001 770 33 20548 &N10Kft4 ^ Betlehem fénye Egy ismeretlen sváb festő a XVI. század első felében úgy festette meg Jézus születését, hogy valószínűleg soha­sem járt a Szentföldön, Betlehemben. Nem láthatta a tájat, az évszázadok alatt sem változó ruhákat, eszközöket, épü­leteket, de színes kép élt a képzeletében - a szívében - a vi­lágtörténelem legszebb éjszakájáról. A festményen minden olyan csendes, Mária arcán fáradtság, boldog kimerültség látszik. Itt nem jászolban, hanem az ő kék palástján fekszik a Kisjézus, aki édesanyját figyeli tágra nyitott szemmel. Mögötte a vigyázó angyalkák is csöndben vannak, talán már kihozsannázták magukat. A szamár és az ökör most nem lehel meleget, éppen csak bekukucskál a képbe - nem akarják zavarni az áhítatot. Az idősebbnek ábrázolt József pedig, ha jól megnézzük, égő gyertyát tart a jobb kezében, a ballal meg őrzi a lángot. Nem tűz ég itt nagy lánggal, csupán egy jelképes gyertya, amely csöppnyi melegét és fényét sugározza arra, aki maga a világ Világossága. Sok mindennek lehet jelképe a festményen látható gyertya. Számomra a mi emberségünk és szeretetünk lángja ez, amit odahelyezünk a megszületett Jézus közelébe, éppen a mindig háttérben maradó, szerény, dolgos családfő, Szent József kezébe. József őrzi a lángot, félti, hogy ki ne aludjon, hiszen fény is, meleg is kell az újszülöttnek. Talán tőlem is éppen azt kérdezi ez a kép: megőriztem-e a lángot az elmúlt évben, vajon emberségem szeretetének fényét sugárzom-e? Tudok-e még érdek nélkül, őszintén szeretni? Törődöm-e azokkal, akik nem képesek viszonozni szerete­­temet, akiknek nincs reményük és világosságuk? Azt kívá­nom, tegyük együtt a mi kis lányunkat Betlehem hatalmas fényéhez! Rátkai Balázs Baranyai Béla, Beran Ferenc, Bókay László, Csapó Viktória, Elmer István, Erdő Péter, Fábián Attila, Fehérváry Jákó OSB, Fekete István, Gajdó Ágnes, Ivancsó István, Kajtár Edvárd, Kiss Péter, Kiss Ulrich SJ, Kissimon István, Koncz Veronika, Kozma Imre, Körössy László, Krisztics Barbara, Lovas Katalin, Lőrincz Sándor, Magyar Ferenc, Merényi Zita, Nagy Enikő, Nemes Csaba, Pallós Tamás, Rátkai Balázs, Ribáry Zoltán, Rosdy Pál, Szabó Ferenc SJ, Szabó Magda, Szikora Réka, Tóth Sándor, Tóth Zoltán SVD, Török Csaba, Várszegi Asztrik OSB, Veres András írásaival, gondolataival kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott karácsonyt.

Next