Új Ember, 2018 (74. évfolyam, 1/3620-52/3671. szám)

2018-01-07 / 1. (3620). szám

ujember.hu ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA LXXIV. évf. 1. (3620.) 2018. január 7. Ára 200 Ft • 1 euró „Miköztünk lakott" Karácsonyi ebéd a Szent Egyed közösséggel A római alapítású Szent Egyed közösség budapesti csoportja december 25-én rendezte meg hagyományos karácsonyi ebédjét, amelyen időseket, betegeket, menekül­teket és szegényeket látott vendégül a Horváth Mihály téri Szent József-templom­­ban. Az ünnepi szentmisét Michels Antal plébános ce­lebrálta. Az asztal körül hatan telep­szünk le. Akad, akit már ismerek az utcai szolgálatból, és van, akivel először találkozom. Marika csen­des, eleinte meghúzza magát az asztal legszélén, ahol éppen adó­dott egy hely a számára. Balázs és Ildi régóta a közösség barátai, min­den szerdán eljönnek a Gát utcai templomba, ahol velünk imádkoz­nak, és ahol meleg vacsorával vár­juk őket. Zolit is több éve ismerjük, barátjával korábban a szerdai szol­gálatba is bekapcsolódott, s min­dig eljöttek a karácsonyi ebédekre. Árpi most kórházban van. Találko­zásunk pillanatában Zoli első kér­dése is rá vonatkozik, majd meséli, hogy 23-án járt bent nála utoljára. Andi nagyon keveset beszél, az ebéd során csak egyszer nyílik meg igazán, amikor húszéves fiá­ról mesél. Az asztalnál elköltött ebéd az eucharisztikus lakoma folytatása - erre hívta fel a figyelmet a szentmi­se végén Michels Antal plébános és Szőke Péter is, a Szent Egyed közös­ség budapesti felelőse. Michels Antal a szentmise prédikációjában a János-evangélium elejéről vett szövegrészlettel kapcsolatos gon­dolatait osztotta meg a jelenlévők­kel, hangsúlyozva, hogy kará­csonykor az Ige megtestesülését ünnepeljük, aki valóban egy lett közülünk, lakást vett nálunk, s újra meg újra szállást keres a szívünk­ben. A Szent Egyed közösség en­nek alapján vallja, hogy minden szegényben, kirekesztett ember­ben, elesettben és betegben az Úr maga van jelen, így az ünnepre megterített asztal a befogadás és a testvériség konkrét megvalósulása, ahogyan arra Szőke Péter is utalt az ebéd előkészületekor. (Folytatás a 3. oldalon.) Fotó: Merényi Zita Egy lett közülünk A Biblia üzenete 4. oldal Vállalkozni a béke és testvériség kalandjára Karácsony ünnepe Betlehemben 7. oldal A katolikus keresztény lelkiség jellemzői Beran Ferenc írása 11. oldal -­­ Jobban figyelve Istenre és egymásra - A főszerkesztő gondolatai az új évre 9. oldal) Békejelek Meghitt pillanatok Erdő Péter bíboros, prímással a hallássérültek ünnepi szentmiséjén volna az úti célja. A hangulat más, mint a többi misén. Leginkább azért, mert sokan ismerik, és örömmel, öleléssel köszöntik egymást. Mivel a mise csendes, a bevonulás is sokkal diszkré­­tebb, észrevétlenebb, mint máskor, az ünnepé-i Szent István vértanú diakónus ünnepén, december 26-án Erdő Péter bíboros, prí­más mutatta be a hallássérült hívek ha­gyományos karácsonyi szentmiséjét a budapesti piarista kápolnában. Már a Nyugati pályaudvari metró­aluljáróban is látok egy nagy körben álló, jelölve társalgó csoportot, ekkor mégsem jut eszembe, hogy ugyanoda igyekezhetünk. Ám azt már nem tu­dom nem észrevenni, hogy a Piarista utcába beforduló sok ember közül szinte mindnek a második emeleti he­lyességén mégsem esik csorba. Erdődi Ferenc, a katolikus hallássérült-pasztoráció vezetője, po­­mázi plébános köszönti a bíborost, és megkö­szöni, hogy a hallássérülteknek mondott kará­csonyi misék szép hagyományát idén is foly­tatja, hiszen ez sok érintett számára jelent egész évre szóló élményt. (Folytatás a 6. oldalon.) Együtt érezni az Egyházzal A püspöki jubileumát ünneplő Ternyák Csaba egri érsekkel beszélgettünk Érsek atya, huszonöt évvel ezelőtt, vízkereszt napján szentelte püs­pökké Szent II. János Pál Rómában. Hogyan emlékszik vissza szen­telésére, annak előkészületére és a szertartásra? - Nagyon jól emlékszem, hiszen az ember életében a püs­pökké szentelés maga is rendkívüli esemény, ráadásul ez az időszak igen mozgalmas volt, hiszen alig valamivel korábban tértem haza Rómából, mivel a püspöki konferencia titkárává választottak. Nuncius úr december 23-án keresett meg azzal, hogy a Szentatya kinevezett, ráadásul ő fog szentelni Rómá­ban. Egyik ámulatból a másikba estem. Meglepetésként ért mindez, nagyon izgatott lettem, hiszen csak két hét volt hátra a szentelésig. Természetesen ezt az eseményt mindenekelőtt Is­tennel szerettem volna megélni. Belső megindultsággal, meg­­rendültséggel és imádsággal fogadtam, hogy a Szentatya ilyen bizalommal van irántam. Tizenegy új püspököt szenteltek ve­lem együtt. Sok bíboros és püspök volt jelen, a bazilika - amely Szent Péter sírja fölé épült - tele volt hívekkel, és ott állt előt­tem Szent Péter utóda. Különösen megragadott engem és mé­lyen bennem maradt, amikor a Mindenszentek litániáját éne­kelve alázattal arcra borultunk. Ekkor lelki szemeim előtt a szenteken keresztül megjelent nekem az egész Egyház törté­nelme, úgy éreztem együtt van velünk a földi és a mennyei Egyház. Nagyon felemelő és meghatározó élmény volt. (Folytatás a 9. oldalon.)

Next